Az Ujság, 1914. november (12. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

9 A török háború. Alig hogy megindult, már meg van verve Törökország. Nem ugyan a Fekete- tenger, hanem a fekete tinta hullámain. Az elsülyesztett orosz hajók ténye mel­lett az ententebeli sajtó halálos ítéletről beszél, melyet Törökország maga írt alá. Íme a papirosvitézek szájhősködése, me­lyet tetéz az angol kormány is, ugyan­csak papiroson annektálván Egyipto­mot. Hát merőben fölösleges szegény Tö­rökországot sajnálni. Jellemző, hogy az első rossz hítre mindjárt a török biro­dalom megsemmisítésének a gondolata bukkan elő. Hogyne, hiszen ez a gondolat fekszik legk­özelebb az entente-hatalmak­­hoz. A tengerszorosokon való átkelés erő­szakolása a tengerszorosoknak örök időkre való birtokbavételét jelentené, s e szorosok nélkül Törökország olyan, mintha már nem élne. A megsemmisü­lést tehát számára az ententenak való engedékenység jelentette volna, míg az ellenkezés éppen ellenkezőleg a fölszaba­dulással egyértelmű. Ezt mindenütt min­den iskolásgyerek tudja, hát hogyne tudná maga Törökország ? S ha arról van szó, kinek a győzelmét óhajtja Törökország a maga érdeke szempontjából, hát csak egészen világos, hogy sem nekünk, sem Németországnak nem kellenek a Dar­danellák és a Boszporus, hanem kelle­nek Oroszországnak, mely így nyílttá tehetné a zárt Fekete-tengert, s kellene Angliának, mely igy sakkban tarthatná szeretett barátját, Oroszországot, ha ne­tán nagyon meg akarná vetni a lábát a Földközi-tenger keletén. Ezek tudomásnak elemi tények, ható körülményeknek pedig rádiktálják Tö­rökországra, hogy fegyverrel a kezében védekezzék az orosz és angol barátkozás ellen. S ez alapvető körülmények mellett éppen csak a fejlemények lírai termé­szetét befolyásolták az olyan baráti tény­kedések, mint volt a török hajóknak an­gol részről való lefoglalása, a flotta­­demonstráczió a Boszporuson és a Dar­danellákon, az ententebeli nagykövetek pökhendisége, a kapitulácziók megszün­tetésének ellenzése, és végül az orosz flottának az a lyúkszemtipró krakéleres­­kedése a török flottagyakorlaton, mely­ből azután az első összetűzés spontán kipattant. Hogy a törökök férfias síkraszállása a maguk létkérdése mellett mennyire hat majd ki a Balkánra, a legközelebbi napok legsúlyosabb politikai problémája. Úgy látszik, az entente fogja ezt megoldani, mert minekutána szerencsésen sikerült provokatív tempójával Törökországot maga ellen ingerelni, most Bulgáriának a türelmét teszi keserves próbára holmi ultimátumszerű követelésekkel, miknek a veleje, csakúgy mint Törökországnál, a bolgár semlegesség föladása, s vele együtt a bolgár önállóságnak kiszolgáltatása. Valami végzetes vaksággal vannak meg­verve ellenségeink, mikor éppen olyan tónust használnak esetleges veszedelem leszerelésére, mely ezt a veszedelmet éppen rájuk zúdítja. Ha sikerül nekik Bulgáriát is kikényszeríteni becsületes semlegességéből, akkor csakugyan a Bal­kán is bekerül a harczvonalakba, olyan csoportosításban, mely nem lehet kedvező az entente-nak. S éppen ezért a Balkán elhelyezését a háborúban nyugodt lélek­kel bízhatjuk ellenségeinkre. Egyet ezzel kapcsolatban konstatál­nunk kell. A balkáni kérdés ma már nem a keresztény népek kérdése, a­mi­nek deklarálták az első háború alkal­mával. A faji és felekezeti kérdés tisz­tázódott annyira, hogy nemcsak a török nyomás alól kellett felszabadítani a ke­resztény népeket, hanem ezeket is fel kell szabadítani egyik-másik felekezet­­beli nyomás alól. A tapasztalat mutatja, hogy most elnyomott keresztények mel­lett vannak elnyomott mohamedánok, s keresztény és mohamedán egyaránt vall­hatja az egyedül helyes jelszót: a Bal­kán legyen a balkániaké, kinek-kinek abban az arányban, melyben legutóbb históriailag kialakult, azokkal a szük­séges korrektúrákkal, miket Szerbia ma­gatartása és erkölcstelensége involvál. Török és bolgár, avagy török és román érdekellentét ma már nincsen a Balkánon, ellenben a Fekete-tenger partjain a leg­erősebb érdekszolidaritás van azzal az orosz hatalommal szemben, mely a­ mai balkáni alakulást veszélyezteti egyrészt, másrészt pedig minden egyebet inkább czéloz, mint a Balkán fölötti rendelke­zés teljes átengedését a balkáni álla­moknak. Az életérdekek szinte automativre csinálnak külpolitikát, különösen a béke vagy háború kérdésében. Ha tehát to­vább higyódzik a háború vonala, s ki­gyulad újból a Balkán is, mi nyugodtan fogadhatjuk az érdekelt államok elhatá­rozásait. Nem fognak életérdekeik ellen határozni. AZ Ú­JSÁGI Vasárnap, 1914. november 1. Török-orosz háború. A világháború második évnegyedébe lé­pünk. S új, hatalmas lángok csapnak föl, a melyek egyre tovább harapóznak, messze tengerekre és világrészekre. Az izlám ébredése ez a hatalmas lángoszlop , s a merre angol kapzsiság és orosz uralomvágy leigázta és haszonleső czéljaira kihasználta a mohamedán népeket, világszerte mozogni kezdenek az el­nyomott indulatok s oly energiákat váltanak ki, a melyek a Themse és a Néva partján mély megdöbbenést és megokolt ijedelmet keltenek. Törökország újjáéledése azt jelenti, hogy visz­­sza akarja szerezni régi jogait, nemcsak ott, a­hol státusokmányok tartják fenn látszólagos szuverenitását, de mindenütt, a­hol faji és vallási együttérzés teszi indokolttá a fel­szabadító munkát. A háború, a­melyet az izlám legnagyobb ünnepnapján, a Bajrám-ünnepen kezdett meg Törökország, első­sorban az ázsiai tartomá­nyaival szomszédos Kaukázusra s ezzel egy­­idejűleg Egyiptom felé irányul. Biztató jel, hogy az izlám világ ebben a történelmileg ha­talmas pillanatban kifelé is egységesen lép fel: a vallási ellentétek elsimultak, Perzsia és Afganisztán szövetséget kötöttek a padisával s ez a mohamedánok százmillióit jelenti abban az erkölcsi súlyban, mely a lekövetkezendő eseményekre okvetlenül érezte­ hatását... Tegnap még csak sejtettük, ma már biz­tos híreink vannak arról, hogy az ellenséges­kedést az oroszok kezdték meg Táviratainkból kiderül, hogy az orosz erőszak meg akarta akadályozni a török flotta szabad mozgását saját tengerén. Gyakorlatozás közben támadta meg az orosz flotta a törököt, mely nemcsak fölvette a harczot, hanem erélyes offenzivába lépett s az amúgy is gyenge orosz fekete­tengeri flottának súlyos károkat okozott. Ma már arról­­ érkezik hír, hogy Odesszában is megjelent a török haderő s az ottani kikötő­ben elzsákmányolta az ott horgonyzó orosz gőzösöket. Habár formális hadüzenet nem történt, a háborús állapot Oroszország és Törökország közt abban jut eklatáns kifejezésre, hogy a konstantinápolyi orosz nagykövet kikérte út­leveleit s egész személyzetével már el is utazott a török fővárosból, az olasz nagykövetségre bizván az orosz érdekek képviseletét. Való­színű, hogy a frnczia és angol nagykövet igen hamar követni fogja az orosz kolléga példáját s ezzel az entente-hatalmak hadi­állapota lép életbe Törökországgal szemben is. Hogy ebben a világhistóriai fordulatban az entente-hatalmaknak súlyos gondot okoz a balkán államok magatartása, nagyon is ért­hető. S úgy látszik, hamar tisztába itt akarnak jönni velük. Persze a szokott prepotens és erő­szakos módon. Az első balkán állam melyet presszionálni akarnak, Bulgária. Egy buka­resti híradás szerint Oroszország formális ulti­mátumot intézett a bolgár kormányhoz , ke­mény négy pontban szabja meg rövid határ­időhöz kötött követeléseit. Az ultimátum lé­nyege, hogy Szerbiával szemben tartózkodjék minden ellenséges mozdulattól, szigorú c­en­­zúrát léptessen életbe s távolítsa el az akná­kat, melyek lehetetlenné teszik a közlekedést Várna és Burgas közt. Az oroszok tehát nyíl­tan a melléjük állást követelik Bulgáriától, kü­lönben e két kikötő bombázásával fenyegetőznek. Bulgária azonban előreláthatólag nem fog ettől megijedni s az orosz provokálás csak azt fogja eredményezni, hogy a balkán államok sora­­kozása gyorsabban fog kialakulni. Hogy mily irányban, a közel­jövő megmutatja. Az angol kormány is gondoskodik róla, hogy mennél hamarább háborús állapotba ke­rüljön Törökországgal. A minisztertanács ugyanis elhatározta Egyiptom annektálását és ezt a török tartományt angol gyarmatnak nyilvánítja. Már előkészületeket is tett a há­ború kitörésére nézve. Ugyanis az angol kor­mány az utóbbi napokban Egyiptomba nagy­számú angol és kanadai csapatokat szállított. A Szuezi-csatorna mindkét oldalán körülbelül 14.000 ember van elhelyezve. Törökország az Egyiptomban való csapat­­össz­pontosítást természetesen a semlegesség megsértésének tekinti s ez adja meg a caeus belli-t, a mely Egyiptom jövőjét a fegyverek döntésétől teszi függővé. ■era­dyo a pest Ütközet a Fekete-tengeren. Az orosz nagykövet elutazott Konstan­tinápolyból. Konstantinápoly, október 31. Giers orosz nagykövet a nagykövetség egész sze­mélyzetével tegnap elutazott. Holnap, leg­később holnapután fog eltávozni a fran­­czia és az angol nagykövet. Köln, október 31. A Kölnische Zei­tung közli a Reuter-ügynökség következő jelentését: Giers konstantinápolyi orosz nagykövetet kormánya visszarendelte. Konstantinápoly, október 31. Hír szerint az orosz nagykövet már kikérte útleveleit. Az orosz nagykövet délután a nagyvezérrel ennek Jenikejben lévő nyári lakásában ta­nácskozott.

Next