Az Ujság, 1914. november (12. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-01 / 273. szám
9 A török háború. Alig hogy megindult, már meg van verve Törökország. Nem ugyan a Fekete- tenger, hanem a fekete tinta hullámain. Az elsülyesztett orosz hajók ténye mellett az ententebeli sajtó halálos ítéletről beszél, melyet Törökország maga írt alá. Íme a papirosvitézek szájhősködése, melyet tetéz az angol kormány is, ugyancsak papiroson annektálván Egyiptomot. Hát merőben fölösleges szegény Törökországot sajnálni. Jellemző, hogy az első rossz hítre mindjárt a török birodalom megsemmisítésének a gondolata bukkan elő. Hogyne, hiszen ez a gondolat fekszik legközelebb az entente-hatalmakhoz. A tengerszorosokon való átkelés erőszakolása a tengerszorosoknak örök időkre való birtokbavételét jelentené, s e szorosok nélkül Törökország olyan, mintha már nem élne. A megsemmisülést tehát számára az ententenak való engedékenység jelentette volna, míg az ellenkezés éppen ellenkezőleg a fölszabadulással egyértelmű. Ezt mindenütt minden iskolásgyerek tudja, hát hogyne tudná maga Törökország ? S ha arról van szó, kinek a győzelmét óhajtja Törökország a maga érdeke szempontjából, hát csak egészen világos, hogy sem nekünk, sem Németországnak nem kellenek a Dardanellák és a Boszporus, hanem kellenek Oroszországnak, mely így nyílttá tehetné a zárt Fekete-tengert, s kellene Angliának, mely igy sakkban tarthatná szeretett barátját, Oroszországot, ha netán nagyon meg akarná vetni a lábát a Földközi-tenger keletén. Ezek tudomásnak elemi tények, ható körülményeknek pedig rádiktálják Törökországra, hogy fegyverrel a kezében védekezzék az orosz és angol barátkozás ellen. S ez alapvető körülmények mellett éppen csak a fejlemények lírai természetét befolyásolták az olyan baráti ténykedések, mint volt a török hajóknak angol részről való lefoglalása, a flottademonstráczió a Boszporuson és a Dardanellákon, az ententebeli nagykövetek pökhendisége, a kapitulácziók megszüntetésének ellenzése, és végül az orosz flottának az a lyúkszemtipró krakélereskedése a török flottagyakorlaton, melyből azután az első összetűzés spontán kipattant. Hogy a törökök férfias síkraszállása a maguk létkérdése mellett mennyire hat majd ki a Balkánra, a legközelebbi napok legsúlyosabb politikai problémája. Úgy látszik, az entente fogja ezt megoldani, mert minekutána szerencsésen sikerült provokatív tempójával Törökországot maga ellen ingerelni, most Bulgáriának a türelmét teszi keserves próbára holmi ultimátumszerű követelésekkel, miknek a veleje, csakúgy mint Törökországnál, a bolgár semlegesség föladása, s vele együtt a bolgár önállóságnak kiszolgáltatása. Valami végzetes vaksággal vannak megverve ellenségeink, mikor éppen olyan tónust használnak esetleges veszedelem leszerelésére, mely ezt a veszedelmet éppen rájuk zúdítja. Ha sikerül nekik Bulgáriát is kikényszeríteni becsületes semlegességéből, akkor csakugyan a Balkán is bekerül a harczvonalakba, olyan csoportosításban, mely nem lehet kedvező az entente-nak. S éppen ezért a Balkán elhelyezését a háborúban nyugodt lélekkel bízhatjuk ellenségeinkre. Egyet ezzel kapcsolatban konstatálnunk kell. A balkáni kérdés ma már nem a keresztény népek kérdése, aminek deklarálták az első háború alkalmával. A faji és felekezeti kérdés tisztázódott annyira, hogy nemcsak a török nyomás alól kellett felszabadítani a keresztény népeket, hanem ezeket is fel kell szabadítani egyik-másik felekezetbeli nyomás alól. A tapasztalat mutatja, hogy most elnyomott keresztények mellett vannak elnyomott mohamedánok, s keresztény és mohamedán egyaránt vallhatja az egyedül helyes jelszót: a Balkán legyen a balkániaké, kinek-kinek abban az arányban, melyben legutóbb históriailag kialakult, azokkal a szükséges korrektúrákkal, miket Szerbia magatartása és erkölcstelensége involvál. Török és bolgár, avagy török és román érdekellentét ma már nincsen a Balkánon, ellenben a Fekete-tenger partjain a legerősebb érdekszolidaritás van azzal az orosz hatalommal szemben, mely a mai balkáni alakulást veszélyezteti egyrészt, másrészt pedig minden egyebet inkább czéloz, mint a Balkán fölötti rendelkezés teljes átengedését a balkáni államoknak. Az életérdekek szinte automativre csinálnak külpolitikát, különösen a béke vagy háború kérdésében. Ha tehát tovább higyódzik a háború vonala, s kigyulad újból a Balkán is, mi nyugodtan fogadhatjuk az érdekelt államok elhatározásait. Nem fognak életérdekeik ellen határozni. AZ ÚJSÁGI Vasárnap, 1914. november 1. Török-orosz háború. A világháború második évnegyedébe lépünk. S új, hatalmas lángok csapnak föl, a melyek egyre tovább harapóznak, messze tengerekre és világrészekre. Az izlám ébredése ez a hatalmas lángoszlop , s a merre angol kapzsiság és orosz uralomvágy leigázta és haszonleső czéljaira kihasználta a mohamedán népeket, világszerte mozogni kezdenek az elnyomott indulatok s oly energiákat váltanak ki, a melyek a Themse és a Néva partján mély megdöbbenést és megokolt ijedelmet keltenek. Törökország újjáéledése azt jelenti, hogy viszsza akarja szerezni régi jogait, nemcsak ott, ahol státusokmányok tartják fenn látszólagos szuverenitását, de mindenütt, ahol faji és vallási együttérzés teszi indokolttá a felszabadító munkát. A háború, amelyet az izlám legnagyobb ünnepnapján, a Bajrám-ünnepen kezdett meg Törökország, elsősorban az ázsiai tartományaival szomszédos Kaukázusra s ezzel egyidejűleg Egyiptom felé irányul. Biztató jel, hogy az izlám világ ebben a történelmileg hatalmas pillanatban kifelé is egységesen lép fel: a vallási ellentétek elsimultak, Perzsia és Afganisztán szövetséget kötöttek a padisával s ez a mohamedánok százmillióit jelenti abban az erkölcsi súlyban, mely a lekövetkezendő eseményekre okvetlenül érezte hatását... Tegnap még csak sejtettük, ma már biztos híreink vannak arról, hogy az ellenségeskedést az oroszok kezdték meg Táviratainkból kiderül, hogy az orosz erőszak meg akarta akadályozni a török flotta szabad mozgását saját tengerén. Gyakorlatozás közben támadta meg az orosz flotta a törököt, mely nemcsak fölvette a harczot, hanem erélyes offenzivába lépett s az amúgy is gyenge orosz feketetengeri flottának súlyos károkat okozott. Ma már arról érkezik hír, hogy Odesszában is megjelent a török haderő s az ottani kikötőben elzsákmányolta az ott horgonyzó orosz gőzösöket. Habár formális hadüzenet nem történt, a háborús állapot Oroszország és Törökország közt abban jut eklatáns kifejezésre, hogy a konstantinápolyi orosz nagykövet kikérte útleveleit s egész személyzetével már el is utazott a török fővárosból, az olasz nagykövetségre bizván az orosz érdekek képviseletét. Valószínű, hogy a frnczia és angol nagykövet igen hamar követni fogja az orosz kolléga példáját s ezzel az entente-hatalmak hadiállapota lép életbe Törökországgal szemben is. Hogy ebben a világhistóriai fordulatban az entente-hatalmaknak súlyos gondot okoz a balkán államok magatartása, nagyon is érthető. S úgy látszik, hamar tisztába itt akarnak jönni velük. Persze a szokott prepotens és erőszakos módon. Az első balkán állam melyet presszionálni akarnak, Bulgária. Egy bukaresti híradás szerint Oroszország formális ultimátumot intézett a bolgár kormányhoz , kemény négy pontban szabja meg rövid határidőhöz kötött követeléseit. Az ultimátum lényege, hogy Szerbiával szemben tartózkodjék minden ellenséges mozdulattól, szigorú cenzúrát léptessen életbe s távolítsa el az aknákat, melyek lehetetlenné teszik a közlekedést Várna és Burgas közt. Az oroszok tehát nyíltan a melléjük állást követelik Bulgáriától, különben e két kikötő bombázásával fenyegetőznek. Bulgária azonban előreláthatólag nem fog ettől megijedni s az orosz provokálás csak azt fogja eredményezni, hogy a balkán államok sorakozása gyorsabban fog kialakulni. Hogy mily irányban, a közeljövő megmutatja. Az angol kormány is gondoskodik róla, hogy mennél hamarább háborús állapotba kerüljön Törökországgal. A minisztertanács ugyanis elhatározta Egyiptom annektálását és ezt a török tartományt angol gyarmatnak nyilvánítja. Már előkészületeket is tett a háború kitörésére nézve. Ugyanis az angol kormány az utóbbi napokban Egyiptomba nagyszámú angol és kanadai csapatokat szállított. A Szuezi-csatorna mindkét oldalán körülbelül 14.000 ember van elhelyezve. Törökország az Egyiptomban való csapatösszpontosítást természetesen a semlegesség megsértésének tekinti s ez adja meg a caeus belli-t, a mely Egyiptom jövőjét a fegyverek döntésétől teszi függővé. ■eradyo a pest Ütközet a Fekete-tengeren. Az orosz nagykövet elutazott Konstantinápolyból. Konstantinápoly, október 31. Giers orosz nagykövet a nagykövetség egész személyzetével tegnap elutazott. Holnap, legkésőbb holnapután fog eltávozni a franczia és az angol nagykövet. Köln, október 31. A Kölnische Zeitung közli a Reuter-ügynökség következő jelentését: Giers konstantinápolyi orosz nagykövetet kormánya visszarendelte. Konstantinápoly, október 31. Hír szerint az orosz nagykövet már kikérte útleveleit. Az orosz nagykövet délután a nagyvezérrel ennek Jenikejben lévő nyári lakásában tanácskozott.