Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-01 / 60. szám
2 AZ UJSA 1 3 Hétfő, 1915. márczius 1. Az angol sztrájk. Nem kell mindennap hajókat sülyeszteni, hogy a német tengeralattjárók akcziója nap-nap után apaszsza Anglia életerejét. Ez a blokád sokkal többet ért már el, mint hajópusztítást. Elpusztította az angolok társadalmi egységét. A blokád következtében mérhetetlenül nagy sztrájk tört ki. A matrózok nem akarják életüket ingyen kockáztatni, a blokád következtében beállott drágaság pedig az egész munkásvilágot sújtja, s védelmid nem tud mást, mint béremelést, amit pedig a business nemzete nem hajlandó megadni. Különösen érzik a sztrájk végzetes hatását azok a vállalatok, melyek hadi szállításokkal foglalkoznak, s így maga az angol hadi készültség is komoly válságba kerül. Dologi bajnak ennyi is elég. Minket azonban a sztrájk más szempontból is érdekel. Ha az angol nép kívánta volna ezt a háborút, vagy angol meggyőződés szerint a háborút mi provokáltuk volna, az angol munkás nem sztrájkolna. Akkor a verbunkos dobok nem hiába szólanának, s a nemzet háborúja közepett az angol proletár nem kívánna béremelést és nem sztrájkolna. Akkor az angol munkásság is olyan volna, mint a miénk és Németországé: föntartva teljesen osztály öntudatát, alárendelné teljesen osztályérdekeit a nagy exisztencziális ügynek. Hogy a csatornán túl ez nem történik meg, mutatja, hogy az angol háború csak az angol politika háborúja, nem pedig a nemzeté. A deklarálása napján kormányának nagy része kilépett a kabinetből, elítélvén a háborút, s ezzel dokumentálván, hogy más politikai vezetés mellett nem is kellett volna kitörnie. Az első kudarczok után a kormány beleütött a reklámdobba és appellált az angolok hazafias érzelmeire , lépjenek be a hadseregbe. Az angol hazafiak pedig tovább footballoztak, az angol nép zöme tovább dolgozott és Kitchener milliós hadserege apró részletekben gyűlt a nem egészen rendes exisztencziájunk sorából. Mi harczol most Angliában ellenünk ? A pénz, melynek a politikához alkalmazkodnia kell, a katona mint mesterember, a ki most munkához jutott, a kormány, mely a bajt akarta, s politikusok, akik a kormánynyal egy követ fújnak. Nép és nemzet csak él a háborúban, de nem él vele. Írország szinte belső ellenség, a munkásság íme most osztályérdekeit akarja megóvni, nem törődvén az egésznek sorsával. S vegyük még hozzá, hogy a népet és nemzetet még törvény szerint sem találni az angol seregben. Nincs általános védkötelezettség, ennélfogva az angol katonaság sem néphadsereg, mely az egész polgárságot képviseli, mikor a haza veszedelme fegyverre szólítja. A néphadsereg még akkor is az egész társadalmat hevíti, ha nem azonosítja is magát a háború czéljával. Komolyan és vitézül küzd, mert küzd az otthon hagyott asszonyért, gyermekért. Ha pedig, mint a középeurópai hatalmak hadseregei, minden egyes embere külön megszente volna a háborút, ha kormányaik nem teszik, ott a harczi erőknek és erényeknek olyan ellenállhatatlan hatalma tör ki, amelylyel szemben összeomlik minden túlerő és minden szövetkezés. Az angol sztrájk nekünk azt jelenti, hogy az angol nép hidegen viselkedik a háború sorsa iránt, melyet nem érez a maga háborújának. Anglia továbbra is rá lesz utalva az ő verbuvált önkénteseire, az ő spekuláló és álnokoskodó kormány férfiaira, az ő japánjaira, akik most rendet csinálnak neki Indiában, hogy végül fölfalják, amit rendbe hoztak. Ilyen alapon nem látja hasznát dreadnoughtjainak, nem pénzének és nem abszolút perfidiájának. Mig bajói a pánczéljukat féltik, mig katonái elvéreznek a flamend lövészárkokbat, mig hazugságokkal és bluffökkel szövetségeseit mind mélyebbre bolondítja bele saját vérük tengerébe, addig legnagyobb ellensége otthon támad a saját népében, melynek eredeti közömbössége most máig teljes részt vétlenséggé élesedik ki. Az urak reszketnek a víz alattiaktól és a Zeppelinektől, a munkás pedig béremelést követek különben sztrájkol. Ez nem történhetik meg ott, ahol igaz ügyért folyik a harcz, mert a nép lelke mindig igazságos és az igaz ügy mellett mindig helyt áll. Mungíia &rokkozása. Ismét elveszett egy angol hajó. Genf, február 28. Az angol admiralitás közli, hogy a Claymonaughton felfegyverzett kereskedelmi hajó, amelynek február 3-án kelett volna megérkeznie, elveszettnek tekinthető. A tengeren roncsokat találtak, amelyek valószínűleg ennek a hajónak a maradványai. Azt hiszik, hogy hajótörést szenvedett. A hajó fedélzetén húsz tengerésztiszt és kétszázhatvan matróz volt. A Lácsiát feltartóztatta■ egy franczia czirkáló. London, február 28. Az Excrnge Telegraph jelenti Newyorkból, hogy egy szikratávirat szerint a Dáczia gőzös 400 mértföldnyire nyugatra tartózkodik Land’s Endtől. Berlin, február 28. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti Amsterdamból, hogy egy franczia czirkáló a Dáczia gyapotszállító gőzöst a csatornában feltartóztatta és Brestbe vitte. Angol mentőcsónakok az Atlacht-esceánon. Stockholm, február 28. A Dagblad-v.dk sürgönyzik .Esbjigböl: A Walu nevű svéd gőzös Amerikából olajrakománynya ideérkezett. A gőzös kapitánya jelentette a révhivatalnak, hogy útjában az Atlanti-óceánon több vasból épült mentőcsónakot halászott ki a tengerből. A csónakok Theodore Palmer — London felírással voltak ellátva. Valószínű, hogy e csónakor elmerült hajókhoz tartoztak. Az angol kikötőket elzárják a kereskedelmi forgalomtól. Berlin, február 28. Az angol admiralitás több jelentékeny angol kikötő hatóságának újabb utasításokat adott a forgalom korlátozására. Részletek ez idő szerint még nem ismeretesek, de annyi bizonyos, hogy több kikötő, köztük a Southampton, a kereskedelmi forgalomtól teljesen el van zárva. Az angolok tagadják csapatszálltó hajójuk elsüllyedését Berlin, február 28. A hágai angol követ közölte, hogy az angol adm rantás jelentése szerint angol szállítóhajó nem sülyedt el. A hollandi hadügyminiszter a németek mellett, Stockholm, február 28. A Baghdad közli az amsterdanti Vaderlartd-ban közzétett beszélgetést, amelyet a lap egyik munkatársa Staat hollandi hadügyminiszterrel folytatott. A hadügyminiszter ezeket mondotta : — Fel kell tenni, hogy az angol nép többsége sem fogadja nagy rokonszenvvel Angliának azt az eljárását, amelylyel a német nép tönkretételén fáradozik. Ilyen körülmények között ki tételezhetné azt fel, hogy a németek tűrni fogják az angolok kiéheztetési törekvéseit ? Az angolok a semleges zászlókkal való visszaélésüket Nelsonnal akarják igazolni. De ha ezt teszik, hogyan merészelnek Németországnak szemrehányást tenni azért, hogy ez Belgium metralitását megsértette. Tudvalevő ugyanis, hogyAnglia két évvel Nelson halála után szintén megsértette egy államnak, Dániának neutralitását, bombáztatta Kopenhágát és kényszerítette Dániát, hogy szolgáltassa ki flottáját. Hogy Németország az angol rendszabályok ellen szintén rendszabályokhoz fordul, az igen természetes.. A semleges államokat ez nem térítheti el attól a kötelességüktől, hogy tiltakozzanak Angliának amaz eljárása ellen, hogy semleges lobogókkal akar visszaélni. — Két nemzet élet-halálharczáról van itten szó. A semleges államoknak nem lehet más feladatuk, mint hogy távoltartják magukat a küzdelemtől, de szigorúan őrködnek a felett, hogy semlegességüknek gyakorlatilag is — ha kell — érvényt szerezzenek. Hogyan tartják fenn az északi államok a kereskedelmi hajózást. Berlin, február 28. Több londoni lap egész határozottsággal jelenti, hogy a három északi állam kormánya elhatározta, hogy kereskedelmi hajóit csoportokban küldi útra és hadihajókkal kísérteti azokat. Miután pedig a három állam nem rendelkezik elegendő hadihajóval, harminc gőzöst szándékoznak vásárolni, ellátják azokat a hadihajók külső jeleivel és így fogják velük a kereskedelmi hajókat kisértetni. Angol munkásmozgalmak, Berlin, február 28. A Taegliche Rundschau jelenti Hágából. A Sunderland Post szerint az angol tengerészmunkások sztrájk- és bérmozgalma sokkal nagyobb arányú, mint a minőnek az eddigi jelentések feltüntették. Tyneban, Himberban és a Themsében több mint százharmincz hajó vesztegel, mert legénységük nem akart hajóra szállni. A tengerészek mozgalmának azonban állítólag nem a tengeralattjáróktól való félelem az oka, mert hiszen — mint mondják — az angol tengerész semmitől sem fél, csupán bérharczról van szó. A nagyobb veszedelemre és kockázatra való tekintettel a munkások jogosultnak találják béremelési követeléseiket. Hozzájárul ehhez az élelmiszerek drágulása is. London, február 28. A Times jelentése szerint a kormány a Clyde kerület sztrájkólóihoz ultimátumjelet intézett, amennyiben Askwith Györgyhöz, a műszaki és hajóépítői vállalatokban alkalmazott munkások központi bizottsága elnökéhez intézett levelében felszólítja a munkásokat, hogy hétfőn álljanak munkába, mert sztrájkjuk fontos hadiszállításokat késleltet. A munka újból való megkezdése után a vitás kérdéseket döntőbíróság elé utalja. A kormány ily módon akarta a döntést kezébe venni. A munkásvezérek a kormány lépése miatt aggódnak, mert egyáltalában nem bizonyos, vájjon a sztrájkolók engedelmeskednek-e az ultimátumnak. A munkaadók a dolgok új alakulásában az egyetlen kivezető utat látják, amely a kormánynak rendelkezésére állt. London, február 28. A Daily Telegraph parlamenti tudósítója írja: Az észak-angliai munkáskörök mozgolódása az alsóház midkét pártjában aggodalmakat kelt. Sokan csodálkoznak, hogy ilyen kritikus pillanatban százezer munkás sztrájkjától kell tartani. Bowerman, I