Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-01 / 60. szám

2 AZ UJSA 1 3 Hétfő, 1915. márczius 1. Az angol sztrájk. Nem kell mindennap hajókat sü­­lyeszteni, hogy a német tengeralattjárók akcziója nap-nap után apaszsza Anglia életerejét. Ez a blokád sokkal többet ért már el, mint hajópusztítást. Elpusztí­totta az angolok társadalmi egységét. A blokád következtében mérhetet­lenül nagy sztrájk tört ki. A matrózok nem­ akarják életüket ingyen koc­káz­­tatni, a blokád következtében beállott drágaság pedig az egész munkásvilágot sújtja, s védelmid nem tud mást, mint béremelést, a­mit pedig a business nem­zete nem hajlandó megadni. Különösen érzik a sztrájk végzetes hatását azok a vállalatok, melyek hadi szállításokkal foglalkoznak, s így maga az angol hadi készültség is komoly válságba kerül. Dologi bajnak ennyi is elég. Minket azonban a sztrájk m­ás szem­pontból is érdekel. Ha az angol nép kívánta volna ezt a háborút, vagy angol meg­győződés szerint a háborút mi provokál­tuk volna, az angol munkás nem sztráj­kolna. Akkor a verbunkos dobok nem hiába szólanának, s a nemzet háborúja közepett az angol proletár nem kívánna béremelést és nem sztrájkolna. Akkor az angol munkásság is olyan volna, mint a miénk és Németországé: föntartva telje­sen osztály öntudatát, alárendelné teljesen osztályérdekeit a nagy exisztencziális ügynek. Hogy a csatornán túl ez nem tör­ténik meg, mutatja, hogy az angol há­ború csak az angol politika háborúja, nem pedig a nemzeté. A deklarálása nap­ján kormányának nagy része kilépett a kabinetből, elítélvén a háborút, s ezzel dokumentálván, hogy más politikai ve­zetés mellett nem is kellett volna kitörnie. Az első kudarczok után a kormány bele­ütött a reklámdobba és appellált az angolok hazafias érzelmeire , lépjenek be a hadseregbe. Az angol hazafiak pe­dig tovább footballoztak, az angol nép zöme tovább dolgozott és Kitchener milliós hadserege apró részletekben gyűlt a nem egészen rendes exisztencziájunk sorából. Mi harczol most Angliában elle­nünk ? A pénz, melynek a politikához alkalmazkodnia kell, a katona mint mes­terember, a ki most munkához jutott, a kormány, mely a bajt akarta, s poli­tikusok, a­kik a kormánynyal egy követ fújnak. Nép és nemzet csak­ él a háború­ban, de nem él vele. Írország szinte belső ellenség, a munkásság íme most osztály­érdekeit akarja megóvni, nem törődvén az egésznek sorsával. S vegyük még hozzá, hogy a népet és nemzetet még törvény szerint sem találni az angol seregben. Nincs álta­lános védkötelezettség, ennélfogva az an­gol katonaság sem néphadsereg, mely az egész polgárságot képviseli, mikor a haza veszedelme fegyverre szólítja. A néphadsereg még akkor is az egész tár­sadalmat hevíti, ha nem azonosítja is magát a háború czéljával. Komolyan és vitézül küzd, mert küzd az otthon ha­gyott asszonyért, gyermekért. Ha pedig, mint a középeurópai hatalmak hadsere­gei, minden egyes embere külön meg­­szente volna a háborút, ha kormányaik nem teszik, ott a harczi erőknek és eré­nyeknek olyan ellenállhatatlan hatalma tör ki, amelylyel szemben összeomlik min­den túlerő és minden szövetkezés. Az angol sztrájk nekünk azt jelenti, hogy az angol nép hidegen viselkedik a háború sorsa iránt, melyet nem érez a maga háborújának. Anglia továbbra is rá lesz utalva az ő verbuvált önkénte­seire, az ő spekuláló és álnokoskodó kor­mány férfiaira, az ő japánjaira, a­kik most rendet csinálnak neki Indiában, hogy végül fölfalják, a­mit rendbe hoz­tak. Ilyen ala­pon nem látja hasznát dreadnoughtj­ain­ak, nem pénzének és nem abszolút perfidiájának­­. Mig bajói a pán­czéljukat féltik, mig katonái elvéreznek a flamend lövészárkokba­t, mig hazug­ságokkal és bluffökkel szövetségeseit mind mélyebbre bolondítja bele saját vérük tengerébe, addig legnagyobb ellen­sége otthon támad­ a saját népében, melynek eredeti közömbössége most máig teljes részt vétlenséggé élesedik ki. Az urak reszketnek a víz alattiaktól és a Zeppelinektől, a munkás pedig bér­emelést követek különben sztrájkol. Ez nem történhetik meg ott, a­hol igaz ügyért folyik a harcz, mert a nép lelke mindig igazságos és az igaz ügy mellett mindig helyt áll. Mungíia &rokk­­ozása. Ismét elveszett egy angol hajó. Genf, február 28. Az angol admiralitás közli, hogy a Claymonaughton felfegyverzett kereskedelmi hajó, a­melynek február 3-án kelett volna megérkeznie, elveszettnek tekint­hető. A tengeren roncsokat találtak, a­melyek valószínűleg ennek a hajónak a maradványai. Azt hiszik, hogy hajótörést szenvedett. A hajó fedélzetén húsz tengerésztiszt és kétszázhatvan matróz volt. A Lácsiát feltartóztatta­­■ egy franczia czirkáló. London, február 28. Az Excrnge Tele­graph jelenti Newyorkból, hogy egy szikra­távirat szerint a Dáczia gőzös 400 mértföld­­nyire nyugatra tartózkodik Land’s Endtől. Berlin, február 28. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti Amsterdamból, hogy egy fran­­czia czirkáló a Dáczia gyapotszállító gőzöst a csatornában feltartóztatta és Brestbe vitte. Angol mentőcsónakok az Atlacht-esceánon. Stockholm, február 28. A Dagblad-v.dk sür­gönyzik .Esbji­­­gböl: A Walu nevű svéd gőzös Amerikából olajrakománynya­ ideérkezett. A gő­zös kapitánya jelentette a révhivatalnak, hogy útjában az Atlanti-óc­eánon több vasból épült m­entőcsónakot halászott ki a tengerből. A csó­nakok Theodore Palmer — London felírással voltak ellátva. Valószínű, hogy e csón­a­ko­r elmerült hajók­hoz tartoztak. Az angol kikötőket elzárják a kereskedelmi forgalomtól. Berlin, február 28. Az angol admiralitás több jelentékeny angol kikötő hatóságának újabb uta­sításokat adott a forgalom korlátozására. Rész­letek ez idő szerint még nem ismeretesek, de annyi bizonyos, hogy több kikötő, köztük a Southamp­ton­, a kereskedelmi forgalomtól teljesen el van zárva. Az angolok tagadják csapatszálltó hajójuk elsüllyedését Berlin, február 28. A hágai angol követ kö­zölte, hogy az angol adm­ rantás jelentése szerint angol szállítóh­ajó nem sülyedt el. A hollandi hadügyminiszter a németek mellett, Stockholm, február 28. A Baghdad közli az amsterdanti Vaderlartd-ban közzétett beszélgetést, a­­melyet a lap egyik munkatársa Staat hollandi hadügyminiszterrel folytatott. A hadügyminiszter ezeket mondotta : — Fel kell tenni, hogy az angol nép többsége sem fogadja nagy rokonszenvvel Angliának azt az eljárását, a­melylyel a német nép tönkretételén fáradozik. Ilyen körülmények között ki tételez­hetné azt fel, hogy a németek tűrni fogják az angolok kiéheztetési törekvéseit ? Az angolok a semleges zászlókkal való visszaélésüket Nelsonnal akarják igazolni. De ha ezt teszik, hogyan meré­szelnek Németországnak szemrehányást tenni azért, hogy ez Belgium m­etralitását megsértette.­­ Tudvalevő ugyanis, hogy­­Anglia két évvel Nelson halála után szintén megsértette egy állam­nak, Dániának neutralitását, bombáztatta Ko­­penhágát és kényszerítette Dániát, hogy szolgál­tassa ki flottáját. Hogy Németország az angol rendszabályok ellen szintén rendszabályokhoz for­dul, az igen természetes.. A semleges államokat ez nem térítheti el attól a kötelességüktől, hogy tiltakozzanak Angliának amaz eljárása ellen, hogy semleges lobogókkal akar visszaélni. — Két nemzet élet-ha­lálharczáról van itten szó. A semleges államoknak nem lehet más fel­adatuk, mint hogy távoltartják magukat a küzde­lemtől, de szigorúan őrködnek a felett, hogy semle­gességüknek gyakorlatilag is — ha kell — érvényt szerezzenek. Hogyan tartják fenn az északi államok a kereskedelmi hajózást. Berlin, február 28. Több londoni lap egész határozottsággal jelenti, hogy a három északi állam kormánya elhatározta, hogy kereskedelmi hajóit csoportokban küldi útra és hadihajókkal kísérteti azokat. Miután pedig a három állam nem rendelkezik elegendő hadihajóval, harminc­ gőzöst szándékoznak vásárolni, ellátják azokat a hadi­hajók külső jeleivel és így fogják velük a kereske­delmi hajókat kisértetni. Angol munkásmozgalmak, Berlin, február 28. A Taegliche Rundschau jelenti Hágából. A Sunderland Post szerint az angol tengerészmunkások sztrájk- és bérmoz­galma sokkal nagyobb arányú, mint a minő­nek az eddigi jelentések feltüntették. Tyneban, Him­berban és a Themsében több mint száz­­­harmincz hajó vesztegel, mert legénységük nem akart hajóra szállni. A tengerészek moz­galmának azonban állítólag nem a tengeralatt­járóktól való félelem az oka, mert hiszen — mint mondják — az angol tengerész semmitől sem fél, csupán bérharczról van szó. A na­gyobb veszedelemre és koc­kázatra való tekin­tettel a munkások jogosultnak találják bér­emelési követeléseiket. Hozzájárul ehhez az élelmiszerek drágulása is. London, február 28. A Times jelentése szerint a kormány a Clyde kerület sztráj­kólói­hoz ultim­átumjelet intézett, a­mennyiben Askwith Györgyhöz, a műszaki és hajóépítői­ vállalatokban alkalmazott munkások központi bizottsága elnökéhez intézett levelében felszó­lítja a munkásokat, hogy hétfőn álljanak mun­kába, mert sztrájkjuk fontos hadiszállításokat késleltet. A munka újból való megkezdése után a vitás kérdéseket döntőbíróság elé utalja. A kormány ily módon akarta a döntést kezébe venni. A munkásvezér­ek a kormány lépése miatt aggódnak, mert egyáltalában nem bizo­nyos, vájjon a sztrájkolók engedelmeskednek-e az ultimátumnak. A munkaadók a dolgok új alakulásában az egyetlen kivezető utat látják, a­mely a kormánynak rendelkezésére állt. London, február 28. A Daily Telegraph parlamenti tudósítója írja: Az észak-angliai munkáskörök mozgolódása az alsóház midkét pártjában aggodalmakat kelt. Sokan csodálkoz­nak, hogy ilyen kritikus pillanatban százezer munkás sztrájkjától kell tartani. Bower­man, I

Next