Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

fi 18­ő küszöbén. A fejlődés rohamossága soha oly szembe­tűnő és kápráztató nem volt, mint ebben a században. A­mit ez a tizenöt esztendő, a huszadik századnak ez a csecsemő- és gyermek­kora a világtörténelemben produkált, messze túlhaladja nagyméretű­ségében, jelentőségében és következményeiben a múlt századok leg­mozgalmasabb korszakait. Világfelforgató ese­mények, hirtelen, meglepő átmenetek, gazda­sági és politikai átalakulások egész halm­azata torlódott össze e rövid pár esztendő alatt. Egy lehellek csupán a világrendszer életében, mi nekünk mégis tele gigantikus eseményekkel, izgató és megrázó élményekkel. Mintha szárnya nőtt vifeja az időnek, oly sietséggel röppennek az évek. Nincsenek pihenési korszakok, nincs nyugvópont, nincs megállás. Most, hogy lezáródik az emberiség élete táján az évgyűrű, s az emberiség történetének új lapjára fordítunk, úgy érezzük, hogy a nagy események, a­melyeknek tanúi, szereplői ''és szenvedő részesei voltunk, elemi erővel haj­tanak a végkifej­lés felé. Még állanak a nagy küzdelem keretei, még teljes mozgásban vannak a benne lüktető energiák, még köd és pára borítja a jövendőt, de idegeink és vágyaink, érzéseink és gondolataink mindjobban össz­pontosulnak abban az egy érzésben, hogy immár közelednie kell a kibontakozásnak, hogy az új esztendőnek meg kell hoznia a világ­háború csodás rejtélyének megoldását. A múlt esztendő küszöbén zagyva káosz­nak láttuk az eseményeket. Vak sötétségben, gondok és aggodalmak borúja alatt küzköd­tünk és szenvedtünk. Ez a tizenkét hónap mintha fénylő pontokkal jelölte volna meg a kibontakozás irányát. Erőpróbákat tettünk és állottunk ki a harcrok mezején s gazdasági szervezetünkben. Eredményeket vívtunk ki, győzelmeket arattunk s megéreztük erőinket. Ha nem is látnék a pozitívumokat, a­melyek e tizenkét hónap alatt javunkra érlelődtek, azokból a negatívumokból, a­miket ellen­ségeink maguk konstatálnak mérlegszámlá­jukon, megállapíthatjuk, hogy a morális és­ materiális fölénynek igen értékes elemei ala­kultak ki számunkra. A czélokat, a­mik a mi szemeink előtt lebegtek, nem egy ponton sikerült megközelítenünk. Megbénítottuk az orosz haderőt, eloszlattuk a czári sereg le­győzhetetlenségének vakon hitt legendáját, megbüntettük azt az országot, mely gonosz ármányokkal s­­még gonoszabb cselekedetekkel keserítette életünket, s a Balkán igazi tűz­fészke volt. Elvéreztetjük s csúffá teszszük hitszegő néhai szövetségesünket és nyugodt, de biztos számítással készülünk a súlyos le­számolás órájára. Szövetségeseink diadal­masan állanak az idegen hazettereken. Értékes, gazdag zálogok a kezeikben. Egy összefüggő egységes hatalmi alakulttá vált a mi szövet­ségünk, a­mióta nyitva az út Hamburgtól Bagdadig. Dicső hadseregeink mögött áldozat­kész nemzetek, töretlen erőben, rendületlen hittel, impozáns egységben és el nem bizakodó készséggel a küzdelemre és áldozatra — mind-­­ végig. Nem akarunk rózsásan látni, s nem ki­csinyeljük az erőket, a mik fölött ellenségeink még mindig rendelkeznek. De a­mit mi és szö­vetségeseink a háború e tizennyolc­ hónap­­jában elértünk, azt visszacsinálniuk, megsem-­­­misíteniök, emberi számítás szerint, szinte le­hetetlen. Nem látjuk sehol azokat a fölényes tartalékerőket, a­melyek a mi eredményeinket veszélyeztethetnék, még kevésbé azokat, a­melyek minket juttathatnak oda, a­hol ma ellenségeink állnak. Emberi számítás szerint e háború folyamán az orosz nem töri át újra Kárpátjainkat, a franczia nem vonul be Ber­linbe, a szerb nem annektálja a Bácskát és Bánátot, s az angol nem töri össze a német birodalmat. Az igazság megismerésének lassú az útja. Különösen ott, a­hol szándékosan felhők mögé bújtatják a napot. De láthatók már a jelek, hogy az ellenséges népekben ébredez valami ; a lelkiismeretek mozognak, a kritika elő­­merészkedik, a vágyak szavakat nyernek. Az eszmék tettekbe, a hazugságok tényekbe üt­köznek , az ámitások korszaka alkonyaira haj­lik. S felül kell kerekednie az emberek tüle­kedésén át az emberiesség nagy gondolatának. Embermilliók elenyészhetnek, az emberiség elpusztíthatatlan. S minden katasztrófájából uj erők sarjadzanak. Az út, a­melyen az em­beriség mozog, lehet bármily hosszú és bár­mily teker­vény­es, végül mégis a haladás és fejlődés irányába vezet. A nagy világátalakulás küszöbén ez éleszti hitünket és bizodalmunkat egy szebb és emberségesebb jövő iránt. Áras­­sza el a remény sugara a borongó lel­keket ! Csöpögtessen az emberszeretet enyhítő balzsamot a sajgó sebekre ! S hozza meg az uj esztendő mindnyáj­unknak, barátnak és ellen­ségnek, a megváltó véget, a lelkek nyugodal­mát, a békés munka fényét és az emberszeretet melegét. Ez a mi szívből fakadó újévi kíván­ságunk. AZ Ú­­JS­ÁG Szombat, 1916. január 1. a háború mmn­icipe. Heves: SamusSSsoi* a Sztr^pa mentén ®&g**;Bacs és Bräzett. — ova$s®k rj in Biasjjp veszteséget sxen vertei«. — Torbolét é­­s délre két alpin*- zászlóaljat visszaverik«!«. — Hiniuditól a németek előretolt angol állást elfoglaltak. A balkáni hadszíntér csöndes, jelentősebb hadiesemény nem történt, de mindkét fél foly­tatja előkészületeit a hamarosan bekövetke­zendő küzdelemre. Az entente-csapat­ok hely­zete még korántsem biztató, mert ha Cas­­tehiau bevehetetlennek is­ jelentette ki Szalo­nikit, ez még nem bizonyítja azt, hogy Sza­­loniki csakugyan bevehetetlen. Az entente csapatait eddig megóvta a végleges vereségtől az, hogy az üldöző bolgár hadsereg a semlegességi kérdés végleges tisz­tázása előtt nem akart Görögország területére is benyomulni. Most azonban Görögország ki­jelentette, hogy semlegességét valamennyi had­viselő féllel szemben is fenntartja, tehát a bol­gárok további előnyomulásának megkezdését most már külpolitikai okok nem gátolják. Görögországban a kormánypárti lapok már arra készítik elő a nyilvánosságot, hogy a bolgárok legközelebb be fognak vonulni Görög­országba. Ez nagyon valószínű is, mert a je­lenlegi helyzet tarthatatlan. A központi hatal­mak nem nézhetik tétlenül azt, hogy az en­tente tovább folytatja a­ csapat­szállításokat a Balkánra és nem várhatja meg azt, hogy az olaszok is elkészüljenek. Az athéni német követ újabb lépést tett a görög kormánynál és ez alkalommal kijelen­tette, hogy ha az entente-csapatok nem távoz­nak el Görögországból, Görögország ki van téve annak, hogy a központi hatalmak elren­delik csapataiknak a görög területre való be­nyomulást. Az oroszok támadásaikat 30-ikán csupán a Strypa mentén folytatták, itt azonban újra nagy erőkkel törtek állásaink ellen. Baczacz és Visniorczyk között több támadást intéz­tek állásaink ellen, de a támadó oszlopok­­ezúttal is összeomlottak, a Pflanzer-Baltin hideg­vérű és vitéz csapatainak tűjében«. Az előző napok harczai, úgy látszik, már kimerítették az ellenséget a Strupa alsó folyása és a­ bessz­­arábiai harczvonalon, mert itt a támadások nem voltak általános jellegűek és nem is voltak oly hevesek, mint eddig. Az oroszok igen nagy veszteségeket szen­vedtek. A veszteségek illusztrálására megemlíti a­ hivatalos jelentés, hogy a Strypa­ mentén egy századnak arézvonala­ előtt, a­mi nem le­hetett több 300 méternél, egyik helyen 161, egy másik század előtt pedig 325 orosz holttest feküdt. A Strypa felső folyása, az Ikva és a Putilovka mellett nem történt semmi különö­sebb esemény. A Kozmin és a Styr mentén azonban az oroszok újra támadtak. Minden támadást visszavertünk. * Az olasz hadszíntéren, Törleiétől délre, két alpini zászlóalj több támadást intézett állá­saink ellen, azonban visszavertük őket. Az olaszok ismét kezdik a helységek lövetését. Legújabban a Mal­borget­htől délkeletre levő Wolfsbach községet árasztotta el az olasz nehéz tüzérség gránátjaival. * Nyugaton Hulluchnál (Lillétől délnyugatra) a németek sikeres aknarobbantások után el­foglalták az angoloknak egy előretolt árkát. Két géppuska és néhány hadifogoly került itt a németek kezébe. Mz mp balkáni A bolgárok felnyomastása Görögországba. Berlin, deczember 31. A Vossische Zeitung jelenti Génfből . A lyoni Progrés athéni jelen­tése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvánosságot a bolgároknak Görögországba való benyomulására. Szalonikii távirat szerint Doiran­­nál és Gevghelinél jelentékeny ellenséges erő­ket vontak össze, valamint nagy készlet mu­­nícziót és hadianyagot halmoztak fel. Mi lesz Szalonikinál, Frankfurt, deczember 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) A Frankfurter Zeitung-nak je­lentik Konstantinápolyból. A Szaloni­kiből ér­kezett hírek szerint ott most lázas tevékeny­ség féljük, mert az ententenak az a meggyőző­dése, hogy az ellenség offenzivája most már küszöbön van. Az enten­té-hadsereg főhadi­szállása Szalonikiból Kukusonba költözött. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy az angolok és a francziák számolnak Szaloniki kiürítésének lehetőségével. Ezért meg is tették az előkészületeket, hogy esetleg Kal-kidike félszigetére vonuljanak vissza. Ezen a félszigeten az első balkáni háború idején a görögök jelentékeny erődítéseket eszközöltek a bolgárok támadása ellen. Az athoszi kolostorban, mely a félsziget keleti nyúlványán emelkedik, a nem ortodox katonák beözönlése miatt nagy a felháborodás. • Skitoumeu tábornok missziója, Lugano, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriere della Será-nak jelentik Athénből. Castelnau franczia tábornok közölte a görög királyival a szövetségesek szilárd elhatáro­zását, hogy Szalonikit meg fogják erősíteni és a görög csapatok által készített utakkal, valamint Kalkidike-félszigettel szabadon fognak rendelkezni, hogy lehetőleg nagy tömegekben gyülekezhesse­nek Ka­vállánál. A tábornok elpanaszolta, hogy a görög csapatok utasítást kaptak, hogy az osztrák­magyar és német csapatoknak, a­mennyiben a bolgárokkal egyetemben görög területre lépnének, ne állják útjukat. A király erre azt felelte, hogy ebben az­ ügyben­ a görög kormány nem határozott, de igenis fog­

Next