Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
fi 18ő küszöbén. A fejlődés rohamossága soha oly szembetűnő és kápráztató nem volt, mint ebben a században. Amit ez a tizenöt esztendő, a huszadik századnak ez a csecsemő- és gyermekkora a világtörténelemben produkált, messze túlhaladja nagyméretűségében, jelentőségében és következményeiben a múlt századok legmozgalmasabb korszakait. Világfelforgató események, hirtelen, meglepő átmenetek, gazdasági és politikai átalakulások egész halmazata torlódott össze e rövid pár esztendő alatt. Egy lehellek csupán a világrendszer életében, mi nekünk mégis tele gigantikus eseményekkel, izgató és megrázó élményekkel. Mintha szárnya nőtt vifeja az időnek, oly sietséggel röppennek az évek. Nincsenek pihenési korszakok, nincs nyugvópont, nincs megállás. Most, hogy lezáródik az emberiség élete táján az évgyűrű, s az emberiség történetének új lapjára fordítunk, úgy érezzük, hogy a nagy események, amelyeknek tanúi, szereplői ''és szenvedő részesei voltunk, elemi erővel hajtanak a végkifejlés felé. Még állanak a nagy küzdelem keretei, még teljes mozgásban vannak a benne lüktető energiák, még köd és pára borítja a jövendőt, de idegeink és vágyaink, érzéseink és gondolataink mindjobban összpontosulnak abban az egy érzésben, hogy immár közelednie kell a kibontakozásnak, hogy az új esztendőnek meg kell hoznia a világháború csodás rejtélyének megoldását. A múlt esztendő küszöbén zagyva káosznak láttuk az eseményeket. Vak sötétségben, gondok és aggodalmak borúja alatt küzködtünk és szenvedtünk. Ez a tizenkét hónap mintha fénylő pontokkal jelölte volna meg a kibontakozás irányát. Erőpróbákat tettünk és állottunk ki a harcrok mezején s gazdasági szervezetünkben. Eredményeket vívtunk ki, győzelmeket arattunk s megéreztük erőinket. Ha nem is látnék a pozitívumokat, amelyek e tizenkét hónap alatt javunkra érlelődtek, azokból a negatívumokból, amiket ellenségeink maguk konstatálnak mérlegszámlájukon, megállapíthatjuk, hogy a morális és materiális fölénynek igen értékes elemei alakultak ki számunkra. A czélokat, amik a mi szemeink előtt lebegtek, nem egy ponton sikerült megközelítenünk. Megbénítottuk az orosz haderőt, eloszlattuk a czári sereg legyőzhetetlenségének vakon hitt legendáját, megbüntettük azt az országot, mely gonosz ármányokkal smég gonoszabb cselekedetekkel keserítette életünket, s a Balkán igazi tűzfészke volt. Elvéreztetjük s csúffá teszszük hitszegő néhai szövetségesünket és nyugodt, de biztos számítással készülünk a súlyos leszámolás órájára. Szövetségeseink diadalmasan állanak az idegen hazettereken. Értékes, gazdag zálogok a kezeikben. Egy összefüggő egységes hatalmi alakulttá vált a mi szövetségünk, amióta nyitva az út Hamburgtól Bagdadig. Dicső hadseregeink mögött áldozatkész nemzetek, töretlen erőben, rendületlen hittel, impozáns egységben és el nem bizakodó készséggel a küzdelemre és áldozatra — mind- végig. Nem akarunk rózsásan látni, s nem kicsinyeljük az erőket, a mik fölött ellenségeink még mindig rendelkeznek. De amit mi és szövetségeseink a háború e tizennyolc hónapjában elértünk, azt visszacsinálniuk, megsem-misíteniök, emberi számítás szerint, szinte lehetetlen. Nem látjuk sehol azokat a fölényes tartalékerőket, amelyek a mi eredményeinket veszélyeztethetnék, még kevésbé azokat, amelyek minket juttathatnak oda, ahol ma ellenségeink állnak. Emberi számítás szerint e háború folyamán az orosz nem töri át újra Kárpátjainkat, a franczia nem vonul be Berlinbe, a szerb nem annektálja a Bácskát és Bánátot, s az angol nem töri össze a német birodalmat. Az igazság megismerésének lassú az útja. Különösen ott, ahol szándékosan felhők mögé bújtatják a napot. De láthatók már a jelek, hogy az ellenséges népekben ébredez valami ; a lelkiismeretek mozognak, a kritika előmerészkedik, a vágyak szavakat nyernek. Az eszmék tettekbe, a hazugságok tényekbe ütköznek , az ámitások korszaka alkonyaira hajlik. S felül kell kerekednie az emberek tülekedésén át az emberiesség nagy gondolatának. Embermilliók elenyészhetnek, az emberiség elpusztíthatatlan. S minden katasztrófájából uj erők sarjadzanak. Az út, amelyen az emberiség mozog, lehet bármily hosszú és bármily tekervényes, végül mégis a haladás és fejlődés irányába vezet. A nagy világátalakulás küszöbén ez éleszti hitünket és bizodalmunkat egy szebb és emberségesebb jövő iránt. Árassza el a remény sugara a borongó lelkeket ! Csöpögtessen az emberszeretet enyhítő balzsamot a sajgó sebekre ! S hozza meg az uj esztendő mindnyájunknak, barátnak és ellenségnek, a megváltó véget, a lelkek nyugodalmát, a békés munka fényét és az emberszeretet melegét. Ez a mi szívből fakadó újévi kívánságunk. AZ ÚJSÁG Szombat, 1916. január 1. a háború mmnicipe. Heves: SamusSSsoi* a Sztr^pa mentén ®&g**;Bacs és Bräzett. — ova$s®k rj in Biasjjp veszteséget sxen vertei«. — Torbolét és délre két alpin*- zászlóaljat visszaverik«!«. — Hiniuditól a németek előretolt angol állást elfoglaltak. A balkáni hadszíntér csöndes, jelentősebb hadiesemény nem történt, de mindkét fél folytatja előkészületeit a hamarosan bekövetkezendő küzdelemre. Az entente-csapatok helyzete még korántsem biztató, mert ha Castehiau bevehetetlennek is jelentette ki Szalonikit, ez még nem bizonyítja azt, hogy Szaloniki csakugyan bevehetetlen. Az entente csapatait eddig megóvta a végleges vereségtől az, hogy az üldöző bolgár hadsereg a semlegességi kérdés végleges tisztázása előtt nem akart Görögország területére is benyomulni. Most azonban Görögország kijelentette, hogy semlegességét valamennyi hadviselő féllel szemben is fenntartja, tehát a bolgárok további előnyomulásának megkezdését most már külpolitikai okok nem gátolják. Görögországban a kormánypárti lapok már arra készítik elő a nyilvánosságot, hogy a bolgárok legközelebb be fognak vonulni Görögországba. Ez nagyon valószínű is, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. A központi hatalmak nem nézhetik tétlenül azt, hogy az entente tovább folytatja a csapatszállításokat a Balkánra és nem várhatja meg azt, hogy az olaszok is elkészüljenek. Az athéni német követ újabb lépést tett a görög kormánynál és ez alkalommal kijelentette, hogy ha az entente-csapatok nem távoznak el Görögországból, Görögország ki van téve annak, hogy a központi hatalmak elrendelik csapataiknak a görög területre való benyomulást. Az oroszok támadásaikat 30-ikán csupán a Strypa mentén folytatták, itt azonban újra nagy erőkkel törtek állásaink ellen. Baczacz és Visniorczyk között több támadást intéztek állásaink ellen, de a támadó oszlopokezúttal is összeomlottak, a Pflanzer-Baltin hidegvérű és vitéz csapatainak tűjében«. Az előző napok harczai, úgy látszik, már kimerítették az ellenséget a Strupa alsó folyása és a besszarábiai harczvonalon, mert itt a támadások nem voltak általános jellegűek és nem is voltak oly hevesek, mint eddig. Az oroszok igen nagy veszteségeket szenvedtek. A veszteségek illusztrálására megemlíti a hivatalos jelentés, hogy a Strypa mentén egy századnak arézvonala előtt, ami nem lehetett több 300 méternél, egyik helyen 161, egy másik század előtt pedig 325 orosz holttest feküdt. A Strypa felső folyása, az Ikva és a Putilovka mellett nem történt semmi különösebb esemény. A Kozmin és a Styr mentén azonban az oroszok újra támadtak. Minden támadást visszavertünk. * Az olasz hadszíntéren, Törleiétől délre, két alpini zászlóalj több támadást intézett állásaink ellen, azonban visszavertük őket. Az olaszok ismét kezdik a helységek lövetését. Legújabban a Malborgethtől délkeletre levő Wolfsbach községet árasztotta el az olasz nehéz tüzérség gránátjaival. * Nyugaton Hulluchnál (Lillétől délnyugatra) a németek sikeres aknarobbantások után elfoglalták az angoloknak egy előretolt árkát. Két géppuska és néhány hadifogoly került itt a németek kezébe. Mz mp balkáni A bolgárok felnyomastása Görögországba. Berlin, deczember 31. A Vossische Zeitung jelenti Génfből . A lyoni Progrés athéni jelentése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvánosságot a bolgároknak Görögországba való benyomulására. Szalonikii távirat szerint Doirannál és Gevghelinél jelentékeny ellenséges erőket vontak össze, valamint nagy készlet munícziót és hadianyagot halmoztak fel. Mi lesz Szalonikinál, Frankfurt, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Frankfurter Zeitung-nak jelentik Konstantinápolyból. A Szalonikiből érkezett hírek szerint ott most lázas tevékenység féljük, mert az ententenak az a meggyőződése, hogy az ellenség offenzivája most már küszöbön van. Az ententé-hadsereg főhadiszállása Szalonikiból Kukusonba költözött. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy az angolok és a francziák számolnak Szaloniki kiürítésének lehetőségével. Ezért meg is tették az előkészületeket, hogy esetleg Kal-kidike félszigetére vonuljanak vissza. Ezen a félszigeten az első balkáni háború idején a görögök jelentékeny erődítéseket eszközöltek a bolgárok támadása ellen. Az athoszi kolostorban, mely a félsziget keleti nyúlványán emelkedik, a nem ortodox katonák beözönlése miatt nagy a felháborodás. • Skitoumeu tábornok missziója, Lugano, deczember 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriere della Será-nak jelentik Athénből. Castelnau franczia tábornok közölte a görög királyival a szövetségesek szilárd elhatározását, hogy Szalonikit meg fogják erősíteni és a görög csapatok által készített utakkal, valamint Kalkidike-félszigettel szabadon fognak rendelkezni, hogy lehetőleg nagy tömegekben gyülekezhessenek Kavállánál. A tábornok elpanaszolta, hogy a görög csapatok utasítást kaptak, hogy az osztrákmagyar és német csapatoknak, amennyiben a bolgárokkal egyetemben görög területre lépnének, ne állják útjukat. A király erre azt felelte, hogy ebben az ügyben a görög kormány nem határozott, de igenis fog