Az Ujság, 1917. június (15. évfolyam, 139-164. szám)
1917-06-01 / 139. szám
néppolitika a trónon. Uralkodói programmnak nevezhető az a trónbeszéd, amelylyel ő felsége ma az osztrák birodalmi gyűlés új ülésszakát megnyitotta. Nemcsak az, ami e programmban foglaltatik, de az, ami egész szerkezetében, hangjában és felfogásában megnyilatkozik, egészen újszerű, a trónról eddig hallottaktól eltérő. Valami, szinte kézzelfoghatóan érezhető melegség és közvetlenség árad ki belőle. Emberi hangokat hallunk, a melyek mindent megértő és megértő szívből fakadnak s oly szemek látását tükrözik vissza, a melyek nem siklottak el személyek és dolgok fölött, hanem az élet mélységeibe pillantottak bele. Eleven kapcsokat látunk benne, amelyek a trón magasságában ülő uralkodót a legtermészetesebb, mert egyszerűen emberi érzésekkel fűzik a néphez. Egyéni stílus van e trónbeszédben ; egy fiatal, lelkes, modern gondolkodású s a mellett tapasztalatok által kiérett férfiú világnézete rajzolódik elénk, akiben a népboldogutl eszméje nem puszta frázis, nem hangzatos jelszó, de kötelességnek felismert életezés. Az az elérhetlen magasság, amelyben a trónt eddig látni szoktuk, mintha egyszeriben eltűnt volna s odailleszkedett a néplélek szintjéhez, a szivek közvetlen közelségéhez. Ez az, ami a legmegkapóbb, mert az uralkodó jellemét, modorát és szándékait kristálytisztán láttatja velünk, abban az egyszerűségben, a hogy ember emberhez szól s az emberben a maga képét látja s a maga képében is csak az embert kívánja láttatni. Ami az uralkodói programmnak belső foglalatát illeti, bennünket, akik a közvetlen osztrák belügyi kérdések kritikájától ezúttal tartózkodunk, az általános uralkodói és kormányzati szempontok ragadnak meg. A törvényhűség, az igazi alkotmányosság szelleme dominálja az egész trónbeszédet, s a demokratikus felfogásnak oly kifejezetten korszerű ideológiája, mely az uralkodói programmot valódi néppolitikává avatja. Ahogy az érett és szabad népről beszél az uralkodó, ahogy szabad nemzeti és kulturális fejlődésükben látja, az állam egységessége keretében, az állami élet és fejlődés biztosítékait, a valódi demokrácia szellemének megértéséről győz meg bennünket. Ez az uralkodó megértette korát és kész annak követelményeihez alkalmazni kormányzatát. A demokráczia, amelynek alapja a népszeretet, a népjogok tisztelete, a népérdekek védelme, feltétlen számíthat az uralkodóra, mint egyik leghatalmasabb tényezőjére az állami életnek. A demokrácziáról vallott e modern felfogásból önként folyik az a másik, ugyancsak jellegzetes uralkodói princzipium, mely a szocziális érték rendkívül erős megnyilatkozásában tárul elénk. Egy egész komplexuma a szocziális kerdéseknek és reformoknak hirdeti a trónról a megvalósulás közeledtét, mégpedig nem általánosító ígéret és jelszó formájában, hanem megtervezett intézményekben és alkotásokban, amelyek a népjólét emelésére irányulnak s megoldásra érett égető problémákat tolnak az állami feladatok homlokterébe. Nincs és nem lehet kétségünk benne, hogy minden osztályérdeken túl, pérttülekedések zavarásából kikapcsolva, érvényesülni fog a királynak ez a határozottan kifejezett szocziális érzéke és felfogása a kormányzatban. S ez az, ami különösen biztató a demokratikus alapon kiépülő igazi szocziálpolitika megvalósulására nézve. A változó kormányok változó politikájából kikapcsolódik a jövő szociálpolitikájában a pártszempont, mert uralkodói programm alapján minden kormányra kötelező irányzatot jelent, melynek érvényesítésére megvan az erő is, az akarat is. A trónbeszéd hatalmas keretéből is kimagaslik az az őszinte békehajlandóság, amelyről már külügyminiszterünk nyilatkozatai is tanúságot tettek. Békülékenység, engesztelékenység sugárzik ki az uralkodó beszédéből. Megérzik minden szaván, hogy közvetlen közelből látta és élte át a háború borzalmait s hogy lelkében ezek a szörnyű látványok nem a harag és boszú, nem a gyűlölet és megtorlás érzetét keltették, hanem azt a meggyőződést, hogy az emberszeretet és a kölcsönös megértés szellemével kell eltölteni a világot, hogy megszabaduljon az ultima ratio emberpusztító rettenetességétől. Nagy idők nagy tanulságait rögzíti meg az uralkodó trónbeszéde. Látjuk és érezzük, hogy ez a fejedelem megértette korát és bátor, elszánt lélekkel vonta le az egész vonalon e megértés konzekvencziáit. AZ ÚJSÁG Péntek, 1917. június . A háború mai képe. A harczterek általában csendesebbek. Keleten nem változott a helyzet. — Az olasz fronton tegnap javarészt esősztüzérharcz folyt. Ajel hát olasz clőretörés hiúsult meg San Giovanninál. — A nyugati fronton Ciszérfharcz, visszavert angol előretörések és sikeres német vállalkozások. A keleti fronton a jelentések szerint az általános helyzet nem változott. Tehát a legutolsó napok jelentései alapján ott élénkebb tüzérségi és előtéri tevékenységet kell feltételeznünk-nagyobb akciók nélkül. Nem akarunk optimisták lenni, de úgy látjuk, hogy Ludendorff kijelentésének volt némi visszahatása az orosz vezérkarra, vagy inkább az offenzívára uszító, Pétervárott ülő miniszterekre. Azért mondjuk »inkább« az utóbbiakra, mert hiszen a legnevesebb orosz vezérek nyilatkozataiból tudjuk, hogy ez idő szerint, a forrongó állapotok folytán meglazult fegyelem mellett ők hadseregüket offenzívára alkalmasnak és képesnek nem tartották. Ezen a hiányon még a legjobb hadügyminiszter vagy vezér sem tud ilyen rövid idő alatt segíteni vagy változtatni, még akkor sem, ha idegen muníciós miniszter társaságában utazza be az egyes hadseregek frontjait és szigorú, széphangzású parancsokkal kísérletezik. Még egyszer akarjuk hangoztatni, hogy nem rózsás optimizmus diktálja e sorokat. Egy gondolat, melynek a helyzet elbírálása tapasztalati alapok alapján a szülőanyja, mely azonban nem zárja ki azt, hogy rövid időn belül meglepetésként a bemondott és várt támadás meginduljon. Ilyen meglepetéseket eleget megértünk már a háborúban ! * Az olasz rohamozó tömegek mégis csak pihenni és erőt gyűjteni kényszerültek. A tegnapelőtti élénk harcrok Vodice és a Monte Santo között tehát nem jelentették a tizedik Isonzocsata harmadik fejezetének első jelenetét. Úgy látszik, hogy ezek Viktor Emánuel számára rendeződtek, mert Cadorna jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy akkoriban ott járt csapatai körében. Tegnap csak ágyutűz volt az Isonzo-fronton, melyet éjjel követett két olasz előretörés San Giovanninál, a Karszt legdélibb részén, a Hermada nyugati lejtőin. Ezt a két támadást a mieink könnyen visszaverték, Cadorna pedig megint mint a mi támadásainkat állítja be. Bizonyos japán módszerességet akar hadműveleteinek bebiztosítani Cadorna a jelentéseiben. Tudjuk, hogy az orosz-japán háborúban a japánok addig nem mozogtak nyert ütközet után előre újabb támadásra, amíg a nyert területet kellő módon meg nem erősítették, hátulsó összeköttetéseit rendbe nem hozták és lefogyott létszámukat fel nem töltötték. Ezt olvassuk most Cadorna jelentéseiben is egymás után. Ő is kiterjeszti állásait, azután vonalainak megerősítésén dolgozik, ha közbe a mi támadásaink meg nem zavarják benne ! Tegnapi jelentése után, melyben oly nagy garral hirdette, hogy most a zsákmány megszámlálásával van elfoglalva, igazán azt hittük, hogy a felsorolt 36 ágyúhoz mai jelentésében még jelenteni fog egynéhányat. Legalább is egynéhányat! Nem teszi ! Vagy annyi, hogy nem tudta megszámolni, vagy nincs már egyáltalában jelenteni valója. Azt hiszszük, hogy nemcsak minket, de még inkább meglepi majd ez a dolog olasz olvasóit, kik várva várják már egyszer hadseregük döntő győzelmeit » * A nyugati harcrtéren sem volt tegnap lényeges esemény. Az Ypern és a Wytschaete hallásban az élénk tüzérségi tevékenység tovább tartott. A Scarpe mentén, Monchy és Guemappe között az angolok próbálkoztak meglepően és több ízben előretörni, de a német vonalak szívós éberségén nem tudtak túltenni ravaszságaikkal. Az Aisne mentén, a Champagneban és a Maas keleti partján is élénk volt a tüzérharcz. Itt a francziák szenvedőlegesen viselkedtek. Német csapatok robbantottak és elfoglaltak franczia állásokat az Aisne déli partján, Auberivenél pedig egy vállalkozásukból ötven foglyot hoztak vissza. * A macedón fronton az előtérben bolgár és német csapatok portyáznak sikerrel, ami az offenzívájába belefáradt Sarran -hadseregnek nem enged kellemes és nyugodt pihenést! Az orosz események. Keranszki munkában az orosz fittas'H szálláson. Berlin, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) Az, AchttkrblaU-nak jelentik az orosz határról. Az orosz főhadiszálláson Kerenszki elnöklésével fontos haditanács volt. A hadsereg szervezetének kérdését beszélték meg rajta. Az alapelv az volt, hogy az orosz hadsereget újra erőssé kell tenni, de nem annyira az offenzív hadviselés, mint inkább Oroszország jövőbeli helyzetének szilárdsága érdekében. Különösen figyelemreméltó Kerenszkinek az a kijelentése, hogy Oroszország döntő tényezői a katonai szolgálati idejének megcsökkentését tervezik, s ezt a szándékukat a háború befejezése után nyomban meg is valósítják. Hangsúlyozta továbbá Kerenszki, hogy az orosz hadseregnek igazi néphadseregnek kell lennie, melyre az az egyetlen egy feladat háruljon, hogy az orosz földet és orosz szabadságot megvédelmezze. Soha többé nem lesz lehetséges az, hogy az orosz hadsereg idegen államokban a militarizmus fokozásának szolgáltasson ürügyéül. Hogy azonban idegen hódító vágyaknak ki ne legyen szolgáltatva Oroszország, már most erélyesent meg kell kezdeni az orosz katonai védelem kiépítését. Alaposan megbeszélték azután a tanácskozáson a katonai offenzíva megkezdésének kérdését A különböző hadseregek parancsnokai nagyobbszabású offenzív vállalkozásokat sürgettek, a katonák hadseregbizottságainak választmánya azonban tiltakozott minden támadó szándék ellen. Az orosz lapok híreiből, különösen a Pravdáéból megállapítható, hogy az oroszok tevékenysége a fronton legközelebb föléled, hogy a szövetségeseknek legalább a jó szándékot megmutassák. Terjedelmesebb tehermentesítő offenzívára azonban senki sem számít az orosz fronton. Végül az orosz tábornoki karban is nagy takarítást rendeztek. Lukovszkij, Szankjevics, Mihnevics és Bamakov tábornokot nyugalomba küldték. Lenin agitál. Malmö, május31. (Saját tudósítónk távirata.) A legjelentősebb forradalmi agitátorok az utóbbi napokban a tevékenységüket Pétervárról vidékre helyezték át. Lenin, az agitátor, gárdájával különböző kormányzóságokba látogatott el és szította az ellenállást a koalicziós kormánynyal szemben. Lenin fáradhatatlanul dolgozik a koalicziós kormány megbuktatásán. Moszkvában nagy lelkesedéssel fogadták. Oroszország titkos szövetségi szerződései. Berlin, május 31. A radikális lapok különböző pétervári forrás nyomán számot adnak arról az aggodalomról, amelylyel az ideiglenes kormány néhány tagja a munkások és katonák tanácsának azt a követelését fogadta, hogy a titkos szövetségi szerződéseket közzétegyék. E források szerint Miljukov rövid idővel visszavonulása előtt kijelentette, hogy e szerződések nyilvánosságra hozása végzetes hatású lesz. Plehanov, Miljukov utódja szintén kijelentette a dumában, hogy a titkos szerződések közzététele teljesen átalakítaná Oroszország közvéleményét és egészen új politikai konstellácziót teremtene. Mindebből könnyen lehet arra következtetni, hogy e szerződések nem Oroszország valódi érdekeinek figyelembe vevésével készültek, hanem más hatalom érdekeit szolgál.