Az Ujság, 1918. június (16. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

- - -**---­­ de ha már a javaslatba bekerült, ha a tudatá­ban már erős gyökeret vert a hit, hogy a nők szavazati joghoz jutnak, akkor azt visszavonni már nem lehet. Nem azért, mintha a részén* v­ us­ót erősebben kellene tartani,­­mint a többi redukczióknál. Ellenkezőleg : azért nem,­­ mert a reszenzus­t egyáltalán nem kell tar­tani. A választójogi kabinet leghitványabb argumentumának azt tartjuk, hogy a tö­megek haragjával ijeszt, esetleg maga meg is ijed. Pressziót­ ilyen kérdésben nem szabad említeni, s­ nem szabad elismerni. Erről, a nők jogánál nincs is szó. , De elvégre játszani a lelkekkel nem sza­bad. A női szavazatért való mozgalom ma már korszerű irányzat, egy lelki megnyilvánulás, melynek az állam és ország nagy hasznát veszi. ,A­mikor munkák ellátásáról van szó, fennen hirdetjük­ a nők érdemeit és egyenértékűségét a férfiakkal a kötelességteljesítés terén. Ha ennek konzekvencziájául már elismertük szűk körben, sokkal szigorúbb kiválasztódás körén belül a hozzászóláshoz való egyenlő értékű­­ségüket is, az önérzetbe vágunk, a lélekkel, a hittel játszunk, mikor egyszerre csak az ellen­kezőjét jelentjük ki. Itt igazán nem a szavazás a fődolog, hanem az igazság. Megilleti-e a lá­vál ászt­ott, a képzett, az önállóan fontos mun­kát végző, a férfiakkal egyenlően megadóz­tatott nőket a polgári jog, igen vagy nem ? E fölött ma már voltaképpen nem is szabad szavazni, azaz : nem szabad ezt többség és kisebbség esetlegére bízni, mert nem lead azt sem mondani: mindegy, hogy vannak, vagy nincsenek képzett nők, a­kik önállóan dolgoznak. Erre a munkára szüksége van a köznek ma és sz­üksége lesz mindig. Ezeknek a nőknek a munkája be van sorozva a nemzeti munka állandó állományába és ezzel a tény­nyel voltaképpen el van döntve a joghoz való kétségen fölül álló igényük is. Ezért a női jognak az ügyét a­ mai bizott­sági szavazással eldönt­ettnek nem is tekintjük. Wekerle külön véleményét föntartja és a munkapártban a kérdés nyílt marad. A bi­zottság javaslata tehát sem kormánynak, sem többségnek az abszolút véleményét nem re­prezentálja. Forma szerint minden bizottsági javaslat elvethető is, ezúttal azonban lényegi­leg ez a javaslat még pártpolitikai konzekven­­c­iákat sem jelent elvetése esetén. Erkölcs­telenség is lenne, ha ilyen sarkal03 elvi kérdés­ben egyetlen szavazati többség döntene, a akarta, hogy a becsapódó füst emlékeztesse rá az asszonyt. A helyén maradt. Tudta, hogy az asszony nemsokára kihajol. Izóra is kedvet kapott a czigarettára, de nem volt gyújtója. Kihajolt és az ujjai között lógatta a százas c­igarettát. Lovass Pál szót­lanul adott tüzet. — Köszönöm ! — mondta az asszony. Azt várta, hogy valamiképp megindul közöttük a beszélgetés. Az arcra tüzelt és zavarában mellre szívta a füstöt. Köhögött. Lovass Pál nem nézett az asszonyra. A folyosóra ment. Róza nemsokára leült. Kellemetlen gondolatok szaladgáltak a fejé­ben. A könyve után nyúlt, de nem tudott olvasni. Lovass Pál sétálgatott a folyosón és min­dig olyankor kapta félre a fejét, ha az asszony visszanézett rá. A félénk imádót játszotta. Róza a folyosóra ment és nyitva hagyta maga mögött az ajtót. Lovass Pál a férjre gon­dolt és légyenesedve járkált. Merészen megállott az asszony mellett azután. Megnézte. A szeme megállt a kövér nyakán, a dús csípőjén és a mikor az asszony ránézett, akkor se vette le a szemét. Sóhajtott. Perzselő lehelete belecsapott az asszony nya­kába. Róza megremegett. Fél lépés választotta el őket. Lovass Pál ráparancsolt az idegeire, re­megett, mintha szörnyű izgalomban volna. Irtásia­ kinyitotta az ablakot és szívta a friss levegőt, Róza dudog. Már a nyakáig vörös volt és a hangja buján csengett. Lovass Pál ebből tudta még, hogy fölébredt benne a vágy, a­mit beleszuggerált.­­~ Most neki is több levegő kell! — gondolta kajánul. Róza­ megingott. Menekült, volna a fülkébe, vissza, de a vágy szálai már körülszőtték a lábait. A térdei zsibogtak. Az ablakot akarta kinyitni, de remegő ujjai ügyetlenül vergődtek, mint az üvegre tévedt lepke. Lovass Pál a végsőkig akarta fokozni az asszony izgalmát. — Megengedi ? Ő nyitotta ki az ablakot és az ujja közben mintha véletlenül az asszony vállához ért. Érezte, hogy az asszony testében villamos reflex felel az érintésre. Róza arra a fénylett. Zsebkendővel legyezte magát. Hápogva kapkodott levegő után. Lovass Pál kihajolt és az ablakon kívül szembenézett rá. Róza szeme kerekre tágult, majd súlyosan lecsukódott és az ajka megnyílt. Az ajka két szögletében elernyedtek az izmok. Lovass Pált is elkapta a forr­óság. Tulajdon­képpen butaság, a­mit csinál... itt ez a pom­pás asszony ! — de megrázta a fejét. Sokáig nézte az asszony, és Róza percze­­ken át mozdulatlan állt. Várt. Nem, nem szólítja meg! Akkor várta, rögtön azután, hogy az ablakot kinyitotta, de nem történt meg, reménykedett még, de mér'hiába . . . úgy látszik, gyáva ! Felbiggyesztette az ajkát és a fülkébe vonult. Lovass Pál elvette tőle a kis­ vigasztalást is. Egy urnasszony állt mellette kis babával. . — Nem bántja kérem, hogy az ablak nyitva áll? — kérdezte. — Dehogy ! "— Mert éles a levegő és a babának talán ... de milyen édes kis csöppség ! Az úriasszony szeme föl ragyogot­t . Sokáig beszélgettek. A vonat, lassított. Megállt. Lovass Pál elköszönt és vidáman leszállt. . . . fzóra értelmetlenül bámulta az állomást. Mafla! — gondolta. Maga se tudta, hogy miért mérges. » v vr» . * » y 2 ■ • 1 ' -■ AZ U­JSAG ____________ _____ Szombat, 1918. junius L plánomban Való tárgyalás és szavazás bíró nyara más eredménynyel fog járni. Kizárás a választójogból. (A tulajdon, a házasság, a hitfelekezetek ellen való izgatás. — Rehabilitáczió a szocziáldem­o­­kratáknak. ( Vita az állandó alkalmazás kér­déséről.) A képviselőház választójogi bizottsága ma délelőtt negyed tizenegy órakor folytatta a vá­lasztójogi törvényjavaslat tárgyalását. Beöthy László, később Kürthy Lajos báró elnöklete alatt. A kormány részéről We­ke­rle Sándor miniszter­elnök jelent meg. Az ülés délután kettőig, azután négytől fél nyolczig tartott. A bizottság az eddig függőben hagyott szakaszok elintézése után, mel­lőzte a nők választójogát, letárgyalta a javaslat­nak a passzív választójogról, a szavazatjog kellé­keinek igazolásáról, a választókerületek és sza­­vazókörükről szóló fejezeteit, s a szavazók össze­írásának előkészítéséről szóló 54. §-nál állott meg. Holnap szintén nyolczórás ülésben tárgyalják a reformot és ez a rend megmarad, előreláthatólag, az egész törvényjavaslat bizottsági elintézéséig. Hogy a Ház a rendes ülési időt tartja-e meg, vagy szintén egész nap együtt lesz a javaslat tárgyalása alatt, még nincs eldöntve. A miniszte­relnök e felől még nem nyilatkozott. Általában nem tart­ják valószínűnek, hogy ez a változás bekövetkez­zék. Egyebek közt, már azért se, mert a javaslat elintézésének ilyen szembetűnő siettetését a radi­kális táborban könnyen félremagyaráznák. A mai ülésről szóló tudósításunk ez . (A­kik nem szavazhatnak.) Először a függőben hagyott pontokat, ezek közt az új szövegezésű U-ik szakaszt tárgyal­ták, a­melyet, mint már jeleztük, Balogh Jenő volt igazságügyminiszter együtt készített Tőry Gusztáv igazságügyminiszterrel. Az új szakasz szerint, a­mely a javaslatnak 8. — úgynevezett kizárási — szakasza helyébe kerül, a vá­lasztójogból ki van­ zárva egyebek közt, a­ki gondnokság alatt áll, az elmebeteg, a­ki csőd alatt áll, a­ki közsegély­­ben részesül, a­kinek gyermeke fölött való atyai hatal­mát a hatóság megszüntette, a kit nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt két éven belül öt koronát meghaladó pénzbüntetésre legalább két ízben jogerősen elítéltek, a­kit bűntett, vagy szándékosan elkövetett vétség miatt, szabadságvesztésre ítéltek, a büntetés kiállá­sáig ; a­kit nyereségvágyba elkövetett bűntett vagy vétség, felségsértés, hűtlenség, lázadás, csoport által elköve­tett hatósági erőszak, az alk­otm­ány, a törvény, a hatóságok és hatósági közegek, a tulajdon, a házasság intézménye, a hitfelekezetek ellen izgatás vagy kémkedés miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, vétség esetében a büntetés­­állásától szálju­tott öt évig, bűntett­ esetében tíz évig.­­ Ki van zárta továbbá, a közveszélyes munkatervre,­­ha s­zabadságvesztésre ítélték vagy dolog­házba­ utalták, a­ki előzetes letar­tóz­tatásban, vizsgálati fogságban van, a kft. hazafiasan magatartása miatt az illetékes hatóság fog vet mi úton hivatalvesztésre ítélt; a­k. háború idején az ellenséghez pártolt, azt kémkedéssel, fegyverrel vagy másképp támogatta, az ellenséghez csatlakozott, ösyként ellenséges területre távozott, háború idején éss el­inség­­gel együttérzését szóval vagy írásbait, vagy irat,, nyomtat­­vány, kép terjesztései által nyilvánvalóan kifejezésre jut­tatta és végül az, a­kit katonai bíróság jogerősen szabadság­­vesztésre ítélt. Balogh Jenő: Javasolja, hogy kérjék fel a miniszterelnököt, hogy a javaslatnak vegyes­ee átmeneti rendelkezései közé a rehabilitácziós törvényjavaslat megfelelő felhasználásával il­­lesztessen be egy új szakaszt, mely főleg a szo­­c­iáldemokratákk­al szemben felmerülő kizárási okot a múltra nézve rehabilitáczió czímén meg fogja szüntetni. Ki van zárva a választói jogból az a közhivatalnok, tanító, lelkész, vagy ügy­véd, a­ki hazafiatlan magatartása miatt hiva­talvesztésre ítéltetett, kéri, hogy a „tanár­ti® ezek közé vétessék. Végül vegyék fel a kizárási okok közé azt, hogy ha valaki „tettel*4 fejezi ki az ellenséggel való együttérzését, Csizmazia Endre előadó Balogh Jenővel szemben azt ajánlja, hogy a hit felekezet, tulaj­don és házasság elleni vétségeket ne vegyenek fel e szakaszba, maradjanak az eredeti szöveg­nél. Nem indokolt szerinte, hogy a­ választójog­tól megfosztanak egyes olyan társadalmi osz­tályokat, a­melyeknek tendenc­iája a mai in­tézmények ellen néha hangosabban jut kifeje­zésre és ezért izgatás miatt büntetésben volt részük. •­­ Tisza István gróf hozzájárul Balogh Jenő módosításaihoz és nem fogadja el az előadó javaslatait. A mi az izgatást illeti, ne felejtsük el, hogy itt a mi jogrendszerünk úgyis gyatra védelmet nyújt Ne mentesítsük azokat a nem­­­­zetiségi izgatókat, a­kik a magyar nemzet ellen vétenek. Minél demokratikusabb a választójog, annál tágabb az izgatók működési köre. A ki­zárási időtartamra nézve megjegyzi,­­ a vál­­asztási visszaéléseknél, vesztegetésnél, izgatás­nál —­ hogy a választás ötévenként­ történik és ezért nem tartja túl szigorúnak, a 3 évvel szem­ben, Balogh módosítását. A módosítás egy ré­sze csak háború esetén következik be, rendes körülmények között bírói ítélettel lehet kizáró okot konstruálni. A háború során Erdélyben tapasztaltuk, a­hol a román betörés alatt sokan kifejezésre juttatták érzületüket, a­mely őket a választójogra diszkvalifikálja. A hazafias er­délyi elemeknek meg kell adni a garancziát, hogy a hazafiatlanok kizáratnak a választójog­­ból. Ez csak úgy történhetik, h­a nemcsak bírói ítélet, hanem közhatósági határozat is megálla­pítja a hűtlenséget. Az ellenséggel való frater­­nizálást nem lehet mindig bírólag r­egálamu­­­tatni.Bakonyi Samu az előadó javaslatát pár­tolja, mert a békés propaganda­­útját nem akarja elvágni; a javaslat eredeti szövege eléggé meg­védi a vitális érdekeket. Wekerle Sándor miniszterelnök : A rehabi­­litácziót illetőleg készséggel elfogadja Balogh indítványát. A közhatóság fogalmát megfele­lően nehéz körülírni, néha egyházi, állami, tan­­felügyeleti hatóságok, legtöbb esetben­ katonai fórumok állapítják meg a hazaám­lő cselekmé­nyeket, a­melyek a román és egyéb betöréseknél voltak tapasztalhatók. Csatlako­zik Tisza érveléséhez, hogy három év felvétele az ötéves cziklus miatt sem volna praktikus. Bizony Ákos kéri, hogy a „közhatóság”­ után tegyék oda, ha ez „törvényes hatásköré­ben** működik.­­ A bizottság elfogadja az új szakaszt Ba­logh Jenő és Bizony Ákos módosításaival. (Az állandó alkalmazás.) A volt 6. §-nak függőben hagyott pontjául a következő szöveget ajánlották: A választójog szempontjából állandó alkalmazott az, a­ki­­ugyanegy, akár több munkaadónál az utolsó két évben­ — bár megszakításokkal — legalább tizenkét hónapig, vagy az utolsó évb­en legalább hat hónapig alkalmazásban volt. Őstermelőknek legfeljebb két munka­adónál az utolsó négy éveit belül három évig kell alkal­mazásban lenniük. A­ki katonai szolgálatot teljesít, annál a katonaság miatt történt foglalkozásból­ megszakítás nem tekintendő megszakításnak,­ hanem az alkalmazás a bábom előtt és után folytatólagosan számítandó. Csizmazia Endre előadó ezzel szemben a következőt proponálja: : Az őstermelés körében, valamint az­ ipari üzlet vagy vállalat körén kívül eső más köz- vagy magán­­szolgálatban állandó alkalmazottnak azt kell tekinteni, a­ki az utolsó négy évi időtartamon belül, bár megszakí­tásokkal, legalább három éven át állott évi vagy havi díjazás mellett és pedig az őstermelés alkalmazott az illető vidéken szokásos ilynemű díjazás mellett, vagy részes munkásként, havonnemű alkalmazásban.ti ■ Tisza István gróf: A mezőgazdák körében igen nagy elkeseredést keltene és igen rontaná a javaslatot, ha a „két munkaadót*-fe elejtenék. Ezt ő jobb­ meggyőződése ellenére csak a megegyezés érdekében hajlandó elfogadni Azt megérti a falusi közönség, hogy ha, valaki hosszabb ideig marad szolgálatba­ns, értékesebb elem és az választójogot kap. Felmerült azon­ban az az aggály, hogy a cseléd választójoga a munkaadó szeszélyétől függ.­ Ez nem alapos kifogás és lehet ezt a kifogást honorálni azzal, hogy ha két munkaadót állapítunk meg. Ha

Next