Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

n eltöltött szolgálati időt veszi a nyugdíjjáru­lé­­kok megállapításának alapjául. Részletesen is­merteti a javaslat fő intézkedéseit, a bizottság részéről a javaslaton tett javításokat. Felem­líti, hogy a hadirokkantaknak földhöz jutta­tása felől a honvédelmi miniszter a bizottság­ban kijelentette, hogy a tárgyalások már meg­indultak. Kéri a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) Egry Béla: A javaslattal kapcsolatosan szükségesnek tartja a tiszti és legénységi illet­mények emelését, mert a mai fizetések olyan alacsonyak, hogy a sebesült katonák, mielőtt felgyógyulnának, visszakivánkoznak­ a­ frontra. Itthon a katonákat nélkülözés és éhhalál fe­nyegeti. A mai illetmények mellett nem­ lehet sem a katonaságtól, sem a csendőrség tagjai­tól fokozott kötelességteljesítést várni. Külö­nösen a csendőrség helyzete siralmas. A csend­őrtisztek 1917 óta nem kapták meg a ruhase­gélyt. Határozati javaslatot ad be a tiszti és legénységi illetmények sürgős rendezése tár­gyában. _ A Ház a vita folytatását holnapra halasztja s áttér az interpellácziókra. a nép kenyere. (Magyar hadifoglyok Oroszországban. — Ma­gyar honvédek a horvátok között.— A sza­badság a 38-asoknál.) Déli tizenkét órától délután háromig in­­terpellácziók voltak ma a képviselő­házban. Ezeknek során Förster Aurél egy darab fekete gyaradékot tett a Ház asztalára, köz­­igazgatási hatóságtól kapta: ime, a nép ke­nyere, a falusi, a tanyai népé, a termelő mezei munkásé, — a­kinek ezen a „kenyé­ren" kívül nem igen van mit ennie. Gyapay Pál a csendőrség illetményeinek javítását, Fényes László az Oroszországban levő magyar hadifoglyok hazasegítését, az­után a fiumei tengervédelmi szakasz meg­­rendszabályozását sürgette, fölemlítve, hogy itt magyar honvédeket osztottak be horvá­­tok közé horvát vezényszó alá, ezután pedig a parlamenti őrség anyagi helyzetének javí­tása érdekében emelt szót. Tisza István gróf interpellácziója követ­kezett, a melyről külön czikkben referálunk. Meskó Zoltán néhány leleplezést tett a cs. és kir. 38. pótzászlóaljnál előforduló al­tiszti manipulácziókról. Végül Haller István beszélt a c­enzúráról. Az ülés e részéről szóló tudósításunk itt következik . (Csendőrség és fejkvóta.) Gyapay Pál interpellác­iójának első részét a belügyminiszterhez intézi a csendőrség újjá­szervezése és illetményeinek felemelése ügye­ljen. Olyan fizetést kell biztosítanunk, hogy az csakugyan arányban legyen azzal a felelősség­­teljes és fáradságos munkával, a­mit a csend­­őrségnek végeznie kell. Az interpelláczió másik része a közélelmezési miniszternek szól, a­kitől a mezőgazdasági őstermelők fejadagjának fel­­emelésé­t kéri és pedig a 15 évesnél idősebbekét 25, az ennél fiatalabbakét 20 kilogrammra. Popovics Sándor pénzügyminiszter válaszol a miniszterelnök-belügyminiszter helyett. A csendőrség létszámának szaporítása és az illet­mények korszerű szabályozása dolgában a tár­gyalások már előrehaladott stádiumban van­nak. Reméli, hogy ezek a kérdések rövid időn belül megoldásra is jutnak. Serényi Béla gróf földmivelési miniszter: A kormány igyekszik a termést igazságosan el­osztani. A kormány nem könyöradományt ad, hanem csak mint elosztó testület működik. Ezt értessék meg a közönséggel. Ha a minduntalan interpellálók elmennének a minisztériumba, adatszerű meggyőződést szerezhetnének arról, hogy a kormány a szétosztást mindig igazságo­san rendezi. (A magyarok Oroszországban.) Fényes László az orosz fogságban volt ka­tonáink hazaszállítása érdekében interpellálta a miniszterelnököt Részletesen ismertette az oroszországi mozgalmakat, az ukrán gabona­elosztást. Simontsits Elemér elnök figyelmezteti, hogy térjen át az interpelláczió tárgyára, mert még tizen vannak feliratkozva. Fényes László : Félóra alatt végzek! Ka­tonáink nem tudnak hazajönni a hadügyi kor­mány szükkeblű­sége miatt. Foglyainkról senki sem gondoskodik, még a postájukat sem kap­ják meg rendesen. A németek szocziológusokat küldtek a barakkok megvizsgálására, a mi had­­vezetőségü­nk és külügyminisztériumunk mun­kássága abban merült ki, hogy néhány grófnét kiküldtek az oroszországi fogolytáborokba s ezek a hölgyek visszafordultak a siralmas ba­rokkok küszöbéről. Szurmay Sándor báró honvédelmi minisz­ter : Azok a hölgyek nagy szolgálatot tettek. Tisza István gróf: Több szolgálatot tettek, Miint a képviselő úr ! Fényes Lászlót: A németek gondoskodtak foglyaik jólétéről, a mi kormányunk mindig csak ígéretet tett. Zalán Gyula: Éppen az ellenkezőjéről győ­ződtem meg. Szurmay Sándor báró honvédelmi minisz­ter : Zalán onnan jött, szemtanúja volt. Zalán Gyula: A kormány minden lehetőt elkövetett a hadifoglyok érdekében. Fényes László: Nem tudom, a képviselő úr hány napig volt... • Csuzy Pál Három évig volt ott. Zalán Gyula: A miniszter úr tanácsot is kért és meg is győződtem arról, hogy annak megfelelően intézkedtek.­­• Fényes László : A hazatérő , foglyokat er­kölcsi vesztegzárral büntették. Sokan vissza-­ szöktek a határról, a­mikor az itthoni fogadta­tásról értesültek. Ezeknek egy része elvész a magyarság számára. Tudja-e a kormány, hogy mennyi hadifogságába esett emberünk van még a volt orosz birodalom területén ? Hogy kerül­nek ezek haza ? Kapnak-e itthon kártalanítást? A Ház az interpellácziót kiadja a miniszter­elnöknek. (A fekete kenyér.) Förster Aurél a vidék nem termelő és el­látatlan lakosságának gabona- és lisztellátása dolgában interpellálja a közélelmezési minisz­tert. Egy hadilisztből készült fekete és ehetet­len kenyeret tesz a Ház asztalára: helyezzék el a múzeumban. A hatóság küldötte ezt neki a mai állapotok igazolására. Van-e tudomása a közélelmezési miniszternek arról, hogy a ke­nyérmagvak engedélyezése tárgyában elkéset­ten kibocsátásra kerülő rendelet a vidéken már nagyon kevés magvat talál, mert ez akkorra részint rendes, szabályszerű utón, részint a már nem szokatlan visszaéléses után el fog tűnni. A Ház az interpellácziót kiadja a minisz­ternek. (A fiumei őrkülönítmény.)­­ Fényes László: Fiuméban a „m. kir. 5. sz.] tengerpartvédelmi szakasz" területén egyes­ tisztek hadianyagok felhasználásval a honvéd­­legénységgel a maguk számára épületeket emeltettek. Megtorolják-e ezt a­ visszaélést? A partvédelmi szakasz területén az altábornagy­­parancsnok és tisztjei olyan mulatságokban­­vettek részt, a­melyek miatt Fiume város rend­őrfőkapitánya feljelent:"-t tett, hogy a partvé­delmi­ szakasz őrkülönítménye a jugoszláv po­litikát támogatja s e miatt az őrkülönítményt fel kellene oszlatni. A Fiuméban őrkülönítmé­­nyi szolgálatban lévő magyar 19-ik honvéd­­gyalogezred legénységét a horvát nyelvű 26-ik gyalogezredbe osztották be s így a pécsi illető­ségű népfelkelők is horvát vezényszó alá ke­rültek s az ezelőtti m. kir. honvédpecsét helyett a partvédelmi szakasznak most horvát felirásn ,pecsétje van. Azokat a tiszteket­, a kik ezeket az állapotokat feljelentették, büntetésből Ukra­jnába helyezték. Egy másik interpellác­iója­ is van a honvédelmi miniszterhez. A képviselő­­házi őrség a honvédelmi miniszter felügyelete alá tartozik. Hajlandó-e a miniszter lépéseket tenni a képviselőház elnökségénél, hogy a há­ború alatt, is békeilletményekkel szolgáló pa­lotaőrség tagjainak a háborús drágaságra való tekintettel normális javadalmazást adjanak és a mostani 4 korona napidíj helyett természet­beli étkezést kapjanak? („Akkor kimegy a frontra".) Meskó Zoltán: A katonai igazgatás terén sok a visszaélés. A katonák pénzért kapnak kimaradási engedélyt, szabadságot, sőt egy­­kétezer koronáért az őrmesterek kiveszik őket a menetszázadokból is. Tót István 38. gyalogezredbeli gyalogostól, bár szabályszerű okmányok alapján a cséplési munkálatokra közérdekből szabadságolandó lett volna, Schwartz 3. századbeli őrvezető 3000 koronát követelt, hogy csak ennek átadása után szabadságolják. Schwartz kijelentette, hogy azért kér ilyen magas összeget, mert ezen az összegen hatan osztozkodnak. Petz Menyhért 38. gyalogezredbeli gyalogost, a­kinek atyja felhozta Budapestre a szabályszerű okmányo­kat s ezeket a parancsnoknak átadta, a frontra küldték, mert nem volt hajlandó Mészáros 3. századbeli őrmesternek 3000 koronát fizetni. Petz azt mondta az őrmesternek, hogy nagyon saj­nálom, őrmester úr, de csak 1000 koronám van. Erre azt felelte az őrmester­ ,s akkor kimegy a f­rontra; ha a pénzt sajnálja, akkor menjen­­ ki." Petz jelenleg a fronton van, tábori posta­száma 356. Reich Dezső vendéglős, a­kinek a 38. gyalogezred laktanyájával szemben van a vendéglője, vizsgálat alkalmával számos adat­tal szolgálhat. A szabadságról egy-két nappal megkésve visszaérkező katonáktól az őrmester urak négy pár csirkét, száz tojást követelnek a büntetés elkerültetéséért. Szurmay Sándor báró honvédelmi minisz­ter : Jobban lehetne intézkedni, ha bizalmas, konkrét eseteket kapnék. Meskó Zoltán: Jobbnak gondolta, ha az ország színe elé hozza ezeket az eseteket, hadd tudják meg ezek a zsebrákok, hogy visszaélé­seik nem maradnak titokban. Az itthon, irodá­ban ülő őrmesterek igen nagy urak; sokszor megtörténik, hogy faluról feljött emberek va­lahol a kövezeten töltik az éjszakát, mert­ az őrmester úr nem fogadja őket. Csak nagy pénzért lehet velük szétmállani és az árakat mindig magasabbra emelik. Ezek nagyon meg­melegedtek itthon, nem lehetne őket a fronton lévőkkel kicserélni ? Sürgős vizsgálatot és in­tézkedést kér. Szurmay Sándor báró honvédelmi minisz­ter : Azonnal megindítom a vizsgálatot. (Élénk helyeslés.) A Ház az interpellácziót kiadja a minisz­ternek. (A c­enzúra körül) Haller István : A háború előtt megkötött földbérleti szerződések a megváltozott helyzet folytán a bérbevevőket igen nagy konjunktu­rá­­lis haszonhoz juttatják, míg maguk a tulajdo­nosok szinte szükséget szenvednek. Kéri a kor­mányt, változtassa meg ezeket a bérleti szer­ződéseket az igazságos arány­­helyreállítása ér­dekében, különös figyelemmel a hadbavonult birtokosok családjára. Második interpellác­ió­­jában azt kérdezi a kormánytól, tudja-e, hogy a czenzura kezelésében olyan rendszertelenség és hozzá nem értés mutatkozik, mely a­ napi­lapok zaklatásával, súlyos anyagi megkárosítá­sával jár s lehetetlenné teszi az újságírói mun­ka lelkiismeretes és eredményes végzését? A c­enzura letilt a hadi érdekekkel semmi össze­függésben nem lévő olyan czikkeket is, melyek a magyarság érdemeinek elismeréséről szólnak s a kormány egyik legfőbb programmpontját, az önálló magyar hadsereget propagálják. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy­ a czenzura a zsirócempészeket is védelmébe ve­szi ? Egyes lapoknak nem engedi meg lekö­zölni azt a czikket, a­melyet a többi lapok kö­zölhetnek és így beleavatkozik a napilapok egymásközti konkurrencziájába. A Ház az interpellácziókat kiadja a minisz­­terelnöknek, a többi interpelláczió elmarad. AZ IFJSÁG Csütörtök, 1918. augusztus A falnak feltevő falatja. — Tisza István gróf interpellácziója. — A parlamentben nem valami sokan hallgat­ták, — a nagy nyári szünet előtt egy-két nappal másként nem is lehet — de, a­­mi jóval fonto­sabb, az egész országban mindenfelé nagyon is meg fogják hallani Tisza István grófnak mai interpelláczióját. Czímében ez az interpelláczió arra utalt, hogy a falusi lakosság ellátása dol­gában szükséges intézkedésekre vonatkozik. Tartalmában azonban sokkal többet nyújtott: kritikáját adta a kormány egész közélelmezési politikájának. Szinte fölösleges kiemelni, hogy ez a bírálat, a­milyen tartalmas, olyan lesújtó volt,­ mert hiszen azoknak a hanyagságoknak, mulasztásoknak, hibás vagy egészen képtelen intézkedéseknek és fura kijelentéseknek az összegét, a­melyet magyar közélelmezési poli­tikának hívnnak, csakis ostorozni lehet. A kormány baklövéseinek egyik legjobban elszomorító következménye az a gyötrelmes helyzet, a­melybe a falvak népe jutott. A falvak felől, mi tagadás, gyomrok hangos korgása hallatszik, az ellátatlanul nélkülöző, sőt éhező mezőgazdasági népességnek keserves panaszai egy pillanatig sem némulnak el. Ezeknek a panaszoknak volt ma melegszívű, részvéttől áthatott, felháborodástól súlyos beszédű szó­szólója Tisza István gróf, a ki általános helyes­lés hangos jelei közepett követelte a legszegé­nyebb néposztály nap-nap után megújuló ínségének legsürgősebb enyhítését, az ellátat­lan lakosságnak mindennapi kenyérrel való ellátását, a mezőgazdasági népesség fejadagjá­nak felemelését. A közélelmezési miniszter nem volt jelen, tehát nem felelhetett az interpellá­czióra. Re­mélhető azonban­­— ebbeli jogos reményét Tisza gróf is kifejezte — hogy megnyugtató, azaz már megfelelő intézkedésekre rámutató válasza nem fog késni. A messzehangzó interpelláczió itt követ­kezik : (Hogy van ellátva Magyarország ?) Tisza István gróf : Mikor a közélelmezési kérdésekkel foglalkozik, teljesen átérzi a hely­zet nehézségeit és azt az egész felelősséget, a­mely mindenkire hárul, a­ki ezeket a kérdése­ket nyilvánosan szóvá teszi. Nagy hazafiús szol­gálatot látna abban, ha olyan helyzetbe juttat­hatnék Magyarországot, hogy gazdasági téren is minél nagyobb és dicsőségesebb részt vehes­sen ki ebből a háborúból. Hol állana Magyar­­ország nemcsak anyagilag, de tekintély, meg­­becsültetés, politikai súly dolgában, ha az egy­mást követő rossz termések meg nem fosztot­tak volna bennünket attól, hogy a gazdasági téren is épp úgy kivegyük részünket a közös harciból és erőfeszítésből, mint a­hogy kivettük részünket a véráldozatból. Hiszen az az erköl­csi tőke, melyet drága honfivérrel szereztünk, nagyrészben pusziidóba ment azért, mert gaz­dasági téren gyengéknek bizonyultunk, és ez azután külföldön nagyon szomorúan félrema­­gyaráztatott. Mind­annyiunknak arra kell töre­kedni, hogy lehetőleg nagy mérvben jöjjünk a közellátás terén Ausztriának és szövetségese­inknek segítségére, nagyon természetesen úgy, hogy a magyar nemzet számára azt a szűk el­

Next