Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
n eltöltött szolgálati időt veszi a nyugdíjjárulékok megállapításának alapjául. Részletesen ismerteti a javaslat fő intézkedéseit, a bizottság részéről a javaslaton tett javításokat. Felemlíti, hogy a hadirokkantaknak földhöz juttatása felől a honvédelmi miniszter a bizottságban kijelentette, hogy a tárgyalások már megindultak. Kéri a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) Egry Béla: A javaslattal kapcsolatosan szükségesnek tartja a tiszti és legénységi illetmények emelését, mert a mai fizetések olyan alacsonyak, hogy a sebesült katonák, mielőtt felgyógyulnának, visszakivánkoznak a frontra. Itthon a katonákat nélkülözés és éhhalál fenyegeti. A mai illetmények mellett nem lehet sem a katonaságtól, sem a csendőrség tagjaitól fokozott kötelességteljesítést várni. Különösen a csendőrség helyzete siralmas. A csendőrtisztek 1917 óta nem kapták meg a ruhasegélyt. Határozati javaslatot ad be a tiszti és legénységi illetmények sürgős rendezése tárgyában. _ A Ház a vita folytatását holnapra halasztja s áttér az interpellácziókra. a nép kenyere. (Magyar hadifoglyok Oroszországban. — Magyar honvédek a horvátok között.— A szabadság a 38-asoknál.) Déli tizenkét órától délután háromig interpellácziók voltak ma a képviselőházban. Ezeknek során Förster Aurél egy darab fekete gyaradékot tett a Ház asztalára, közigazgatási hatóságtól kapta: ime, a nép kenyere, a falusi, a tanyai népé, a termelő mezei munkásé, — akinek ezen a „kenyéren" kívül nem igen van mit ennie. Gyapay Pál a csendőrség illetményeinek javítását, Fényes László az Oroszországban levő magyar hadifoglyok hazasegítését, azután a fiumei tengervédelmi szakasz megrendszabályozását sürgette, fölemlítve, hogy itt magyar honvédeket osztottak be horvátok közé horvát vezényszó alá, ezután pedig a parlamenti őrség anyagi helyzetének javítása érdekében emelt szót. Tisza István gróf interpellácziója következett, a melyről külön czikkben referálunk. Meskó Zoltán néhány leleplezést tett a cs. és kir. 38. pótzászlóaljnál előforduló altiszti manipulácziókról. Végül Haller István beszélt a cenzúráról. Az ülés e részéről szóló tudósításunk itt következik . (Csendőrség és fejkvóta.) Gyapay Pál interpellációjának első részét a belügyminiszterhez intézi a csendőrség újjászervezése és illetményeinek felemelése ügyeljen. Olyan fizetést kell biztosítanunk, hogy az csakugyan arányban legyen azzal a felelősségteljes és fáradságos munkával, amit a csendőrségnek végeznie kell. Az interpelláczió másik része a közélelmezési miniszternek szól, akitől a mezőgazdasági őstermelők fejadagjának felemelését kéri és pedig a 15 évesnél idősebbekét 25, az ennél fiatalabbakét 20 kilogrammra. Popovics Sándor pénzügyminiszter válaszol a miniszterelnök-belügyminiszter helyett. A csendőrség létszámának szaporítása és az illetmények korszerű szabályozása dolgában a tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak. Reméli, hogy ezek a kérdések rövid időn belül megoldásra is jutnak. Serényi Béla gróf földmivelési miniszter: A kormány igyekszik a termést igazságosan elosztani. A kormány nem könyöradományt ad, hanem csak mint elosztó testület működik. Ezt értessék meg a közönséggel. Ha a minduntalan interpellálók elmennének a minisztériumba, adatszerű meggyőződést szerezhetnének arról, hogy a kormány a szétosztást mindig igazságosan rendezi. (A magyarok Oroszországban.) Fényes László az orosz fogságban volt katonáink hazaszállítása érdekében interpellálta a miniszterelnököt Részletesen ismertette az oroszországi mozgalmakat, az ukrán gabonaelosztást. Simontsits Elemér elnök figyelmezteti, hogy térjen át az interpelláczió tárgyára, mert még tizen vannak feliratkozva. Fényes László : Félóra alatt végzek! Katonáink nem tudnak hazajönni a hadügyi kormány szükkeblűsége miatt. Foglyainkról senki sem gondoskodik, még a postájukat sem kapják meg rendesen. A németek szocziológusokat küldtek a barakkok megvizsgálására, a mi hadvezetőségünk és külügyminisztériumunk munkássága abban merült ki, hogy néhány grófnét kiküldtek az oroszországi fogolytáborokba s ezek a hölgyek visszafordultak a siralmas barokkok küszöbéről. Szurmay Sándor báró honvédelmi miniszter : Azok a hölgyek nagy szolgálatot tettek. Tisza István gróf: Több szolgálatot tettek, Miint a képviselő úr ! Fényes Lászlót: A németek gondoskodtak foglyaik jólétéről, a mi kormányunk mindig csak ígéretet tett. Zalán Gyula: Éppen az ellenkezőjéről győződtem meg. Szurmay Sándor báró honvédelmi miniszter : Zalán onnan jött, szemtanúja volt. Zalán Gyula: A kormány minden lehetőt elkövetett a hadifoglyok érdekében. Fényes László: Nem tudom, a képviselő úr hány napig volt... • Csuzy Pál Három évig volt ott. Zalán Gyula: A miniszter úr tanácsot is kért és meg is győződtem arról, hogy annak megfelelően intézkedtek.• Fényes László : A hazatérő , foglyokat erkölcsi vesztegzárral büntették. Sokan vissza- szöktek a határról, amikor az itthoni fogadtatásról értesültek. Ezeknek egy része elvész a magyarság számára. Tudja-e a kormány, hogy mennyi hadifogságába esett emberünk van még a volt orosz birodalom területén ? Hogy kerülnek ezek haza ? Kapnak-e itthon kártalanítást? A Ház az interpellácziót kiadja a miniszterelnöknek. (A fekete kenyér.) Förster Aurél a vidék nem termelő és ellátatlan lakosságának gabona- és lisztellátása dolgában interpellálja a közélelmezési minisztert. Egy hadilisztből készült fekete és ehetetlen kenyeret tesz a Ház asztalára: helyezzék el a múzeumban. A hatóság küldötte ezt neki a mai állapotok igazolására. Van-e tudomása a közélelmezési miniszternek arról, hogy a kenyérmagvak engedélyezése tárgyában elkésetten kibocsátásra kerülő rendelet a vidéken már nagyon kevés magvat talál, mert ez akkorra részint rendes, szabályszerű utón, részint a már nem szokatlan visszaéléses után el fog tűnni. A Ház az interpellácziót kiadja a miniszternek. (A fiumei őrkülönítmény.) Fényes László: Fiuméban a „m. kir. 5. sz.] tengerpartvédelmi szakasz" területén egyes tisztek hadianyagok felhasználásval a honvédlegénységgel a maguk számára épületeket emeltettek. Megtorolják-e ezt a visszaélést? A partvédelmi szakasz területén az altábornagyparancsnok és tisztjei olyan mulatságokbanvettek részt, amelyek miatt Fiume város rendőrfőkapitánya feljelent:"-t tett, hogy a partvédelmi szakasz őrkülönítménye a jugoszláv politikát támogatja s e miatt az őrkülönítményt fel kellene oszlatni. A Fiuméban őrkülönítményi szolgálatban lévő magyar 19-ik honvédgyalogezred legénységét a horvát nyelvű 26-ik gyalogezredbe osztották be s így a pécsi illetőségű népfelkelők is horvát vezényszó alá kerültek s az ezelőtti m. kir. honvédpecsét helyett a partvédelmi szakasznak most horvát felirásn ,pecsétje van. Azokat a tiszteket, a kik ezeket az állapotokat feljelentették, büntetésből Ukrajnába helyezték. Egy másik interpellációja is van a honvédelmi miniszterhez. A képviselőházi őrség a honvédelmi miniszter felügyelete alá tartozik. Hajlandó-e a miniszter lépéseket tenni a képviselőház elnökségénél, hogy a háború alatt, is békeilletményekkel szolgáló palotaőrség tagjainak a háborús drágaságra való tekintettel normális javadalmazást adjanak és a mostani 4 korona napidíj helyett természetbeli étkezést kapjanak? („Akkor kimegy a frontra".) Meskó Zoltán: A katonai igazgatás terén sok a visszaélés. A katonák pénzért kapnak kimaradási engedélyt, szabadságot, sőt egykétezer koronáért az őrmesterek kiveszik őket a menetszázadokból is. Tót István 38. gyalogezredbeli gyalogostól, bár szabályszerű okmányok alapján a cséplési munkálatokra közérdekből szabadságolandó lett volna, Schwartz 3. századbeli őrvezető 3000 koronát követelt, hogy csak ennek átadása után szabadságolják. Schwartz kijelentette, hogy azért kér ilyen magas összeget, mert ezen az összegen hatan osztozkodnak. Petz Menyhért 38. gyalogezredbeli gyalogost, akinek atyja felhozta Budapestre a szabályszerű okmányokat s ezeket a parancsnoknak átadta, a frontra küldték, mert nem volt hajlandó Mészáros 3. századbeli őrmesternek 3000 koronát fizetni. Petz azt mondta az őrmesternek, hogy nagyon sajnálom, őrmester úr, de csak 1000 koronám van. Erre azt felelte az őrmester ,s akkor kimegy a frontra; ha a pénzt sajnálja, akkor menjen ki." Petz jelenleg a fronton van, tábori postaszáma 356. Reich Dezső vendéglős, akinek a 38. gyalogezred laktanyájával szemben van a vendéglője, vizsgálat alkalmával számos adattal szolgálhat. A szabadságról egy-két nappal megkésve visszaérkező katonáktól az őrmester urak négy pár csirkét, száz tojást követelnek a büntetés elkerültetéséért. Szurmay Sándor báró honvédelmi miniszter : Jobban lehetne intézkedni, ha bizalmas, konkrét eseteket kapnék. Meskó Zoltán: Jobbnak gondolta, ha az ország színe elé hozza ezeket az eseteket, hadd tudják meg ezek a zsebrákok, hogy visszaéléseik nem maradnak titokban. Az itthon, irodában ülő őrmesterek igen nagy urak; sokszor megtörténik, hogy faluról feljött emberek valahol a kövezeten töltik az éjszakát, mert az őrmester úr nem fogadja őket. Csak nagy pénzért lehet velük szétmállani és az árakat mindig magasabbra emelik. Ezek nagyon megmelegedtek itthon, nem lehetne őket a fronton lévőkkel kicserélni ? Sürgős vizsgálatot és intézkedést kér. Szurmay Sándor báró honvédelmi miniszter : Azonnal megindítom a vizsgálatot. (Élénk helyeslés.) A Ház az interpellácziót kiadja a miniszternek. (A cenzúra körül) Haller István : A háború előtt megkötött földbérleti szerződések a megváltozott helyzet folytán a bérbevevőket igen nagy konjunkturális haszonhoz juttatják, míg maguk a tulajdonosok szinte szükséget szenvednek. Kéri a kormányt, változtassa meg ezeket a bérleti szerződéseket az igazságos arányhelyreállítása érdekében, különös figyelemmel a hadbavonult birtokosok családjára. Második interpellációjában azt kérdezi a kormánytól, tudja-e, hogy a czenzura kezelésében olyan rendszertelenség és hozzá nem értés mutatkozik, mely a napilapok zaklatásával, súlyos anyagi megkárosításával jár s lehetetlenné teszi az újságírói munka lelkiismeretes és eredményes végzését? A cenzura letilt a hadi érdekekkel semmi összefüggésben nem lévő olyan czikkeket is, melyek a magyarság érdemeinek elismeréséről szólnak s a kormány egyik legfőbb programmpontját, az önálló magyar hadsereget propagálják. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a czenzura a zsirócempészeket is védelmébe veszi ? Egyes lapoknak nem engedi meg leközölni azt a czikket, amelyet a többi lapok közölhetnek és így beleavatkozik a napilapok egymásközti konkurrencziájába. A Ház az interpellácziókat kiadja a miniszterelnöknek, a többi interpelláczió elmarad. AZ IFJSÁG Csütörtök, 1918. augusztus A falnak feltevő falatja. — Tisza István gróf interpellácziója. — A parlamentben nem valami sokan hallgatták, — a nagy nyári szünet előtt egy-két nappal másként nem is lehet — de, ami jóval fontosabb, az egész országban mindenfelé nagyon is meg fogják hallani Tisza István grófnak mai interpelláczióját. Czímében ez az interpelláczió arra utalt, hogy a falusi lakosság ellátása dolgában szükséges intézkedésekre vonatkozik. Tartalmában azonban sokkal többet nyújtott: kritikáját adta a kormány egész közélelmezési politikájának. Szinte fölösleges kiemelni, hogy ez a bírálat, amilyen tartalmas, olyan lesújtó volt, mert hiszen azoknak a hanyagságoknak, mulasztásoknak, hibás vagy egészen képtelen intézkedéseknek és fura kijelentéseknek az összegét, amelyet magyar közélelmezési politikának hívnnak, csakis ostorozni lehet. A kormány baklövéseinek egyik legjobban elszomorító következménye az a gyötrelmes helyzet, amelybe a falvak népe jutott. A falvak felől, mi tagadás, gyomrok hangos korgása hallatszik, az ellátatlanul nélkülöző, sőt éhező mezőgazdasági népességnek keserves panaszai egy pillanatig sem némulnak el. Ezeknek a panaszoknak volt ma melegszívű, részvéttől áthatott, felháborodástól súlyos beszédű szószólója Tisza István gróf, a ki általános helyeslés hangos jelei közepett követelte a legszegényebb néposztály nap-nap után megújuló ínségének legsürgősebb enyhítését, az ellátatlan lakosságnak mindennapi kenyérrel való ellátását, a mezőgazdasági népesség fejadagjának felemelését. A közélelmezési miniszter nem volt jelen, tehát nem felelhetett az interpelláczióra. Remélhető azonban— ebbeli jogos reményét Tisza gróf is kifejezte — hogy megnyugtató, azaz már megfelelő intézkedésekre rámutató válasza nem fog késni. A messzehangzó interpelláczió itt következik : (Hogy van ellátva Magyarország ?) Tisza István gróf : Mikor a közélelmezési kérdésekkel foglalkozik, teljesen átérzi a helyzet nehézségeit és azt az egész felelősséget, amely mindenkire hárul, aki ezeket a kérdéseket nyilvánosan szóvá teszi. Nagy hazafiús szolgálatot látna abban, ha olyan helyzetbe juttathatnék Magyarországot, hogy gazdasági téren is minél nagyobb és dicsőségesebb részt vehessen ki ebből a háborúból. Hol állana Magyarország nemcsak anyagilag, de tekintély, megbecsültetés, politikai súly dolgában, ha az egymást követő rossz termések meg nem fosztottak volna bennünket attól, hogy a gazdasági téren is épp úgy kivegyük részünket a közös harciból és erőfeszítésből, mint ahogy kivettük részünket a véráldozatból. Hiszen az az erkölcsi tőke, melyet drága honfivérrel szereztünk, nagyrészben pusziidóba ment azért, mert gazdasági téren gyengéknek bizonyultunk, és ez azután külföldön nagyon szomorúan félremagyaráztatott. Mindannyiunknak arra kell törekedni, hogy lehetőleg nagy mérvben jöjjünk a közellátás terén Ausztriának és szövetségeseinknek segítségére, nagyon természetesen úgy, hogy a magyar nemzet számára azt a szűk el