Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-01 / 282. szám

S fcér­eít,­­ hogy a munka fajtól is ugyanabban a szakmában különösebb kvalitásoktól füg­genek. A, jó ügyvéd mást produkál, mint a rossz... A jó tanító a gyöngébb kollégával szemben érzi a maga­ különb voltát, a tiszt­viselő, a­ki üzletvitelre érzi, magát, hivatott­­: mmk,­nem nyugszik bele, hogy főkönyvét vé* ';‘.z^sén,v’s A ki hat nyelven tud levelezni, nem . érj be' azzak hogy az egy nTé^eM.' másoló ivoltégájánál, többre, ne, számithasson. • ' Szóval, a polgári „proletár‘‘-t a mostani 'éívt­ányok a szocziálistákhoz vezetik, de ér­­­­vényesü­­lése mégis a polgári egyénibb és egy é­gítő f­érfisek körtje' utálja. Elképzelhetetlen, ■‘■•hogy a Cli most legfőbb'élet kérdése,, á lszp­. ' tfiáösk'érdezésé volt, állandóan, és egészben. , ’ az életet betöltse, mint a munkásosztálynál '••a bőrviszonyok és. k munkaidő alakulása ■VegásZ élete. alapját teszi. ", „.­. . ' ' S lipvatovább, rá kell­ jutniuk mindnyá-Inknákl , hogy az ő életük sora'a fizetés és ' smi­nkáldő Megszabásával’^még séfii emauczi-' pál­jat(), annyira a ' „munkaadó!4 polgárság­' tól, mint a munkásé a gyárostól. Hiszen­­ugyanabban a levegőben él a főnödével és eszmépsére folyik közöttük s a mániája an­nál értékesebb, minél erősebben vág a fö­­n »öke, munkájába. Több morális kötelezett* ..sége is van arra, hogy a lelke szerint kép­visel­jen­unkaadója, érdekét, mint a­­munkáS- q valt. Ez megkapja a maga­ munkáját és be­­csfilégiesen végrehajtja­ az utasításokat. . Ugyanígy­­nem lehet taní­tani ezzel a felelőt­­­­len végrehajtással, ugyanígy nem lehet ve­vőt kiszolgálni a boltban,. ugyanígy nem le­het ügynökösködni s; ugyanígy nem lehet , va­­. Iftki ibankpénztáros,- ógyáfi .méjijöká ;^áSfy- börzedis zponens. i^y^gy, járásbíró, , ! 'Sv-főképpen ugyanígy néni lehet senki -kaszt.. Nagyjában a munkás gyermeke, is munkás lesz, de a tisztviselő, a bíró, a tanár, ‘ a" szülész, a mérnök,, vagy akárki más szinte , tipikusan azt vallja: a*.fiamból pedig ne le­gyen ,az, a mi én vagyok. S valamennyinél 4. természetszerűen megvan ' a törekvés; arra, . avogy utódait magasabbrendü osztályba, jut- - hassa,. mint. ő maga,, nagyobb­ poziczióba, na­• , gyobb anyagi jólétbe s; még a legprodutivabb polgári exisstenéziában' is ott van, a vagyon • szerzésnek a iizusm tehát épp az ellenkezője' ' annak, , a­mi őt igazán,­­szoczialistává teheti: a tudat és az elszántság, hogy távol tartja magát azoktól a kiváltságosaktól, a­kiknek - hozzá, hogy csakugyan meghúzza a fülecskéjét - 'Nem tudta ': bosszankod­jék vagy mulasson-e­l rajta, de valami egész óhatatlan'kis meghatott­­ság is felrázta az 'érzését. Fölényes, de kissé leesett hangon és őszinte tanácstalanságga­l­­kérdezte : - ... . ■ -’ ■ De minek? . . . Minek az magának, kis öreg? Egy lobbanás csapott át a leány arczán. Ezzel a kurta szóval válaszolt : - Csak ! Bónis visszanyerte a nyugalmát. A zavara elröppent és derűs, biztos szóval mondta­­ :­­— No, ha csak, akkor jó. Jól van, kis kómám. Majd leszek. És ha, leszek, majd szólok. A leány is pajkosan mondta : — De szóljon ! Én nem hagyom ám el­felejteni. • ■ Bónis egy apai mozdulattal simította vé­gig a leány homlokát és búcsúzott. Nagyon sze­rette a kis földi kéj­ét, a ki egy csomó esztendő­vel ezelőtt valami rokon ajánlólevelével állított' Lé, hozzá,­ magános kis gyermek ebben a nagy városban és az ő kezén indult el dolgos útjára. Szép, kedves, ügyes, értelmes, derűs és tiszta lelkű gyermek, a­ki áhitatos eltökéltséggel fo­gadta­ meg a protekt óra tréfás szavát, hogy: —­Ne hozzon ám szégyent a fejemre­!­­ Nem, nem hozott. És Bónis, már akkor a negyven felé, az­­ elcsendesedő agglegény gaz­dátlan ,atyai érzéseinek csónakjával maga előtt is észrevétlenül kötött ki a leánynál egy n­év­­telen, de erős és­ kedves kapcsolat­ban. Fölösle­­gesen­, de vigyázott rá, nekti volt­­vele semmi baj, de bajlódott vele szükségtelen, de szorgos gondoskodással. Felelősnek szerette magát ,tudni érte és szinte mindennap meglátogatta. És ez így tartott már majdnem tizenöt esztendeje. Ez a jelenet, a­nélkül hogy világosan­­ "tudta volna, miért, nem volt a kedvére vele. Távozóban határozottan bosszús volt­ miatta. A közérdeklődés méltán fordul azok felé a tárgyalások felé, a­melyek most már vai­­ .H Itzadik napja folynak a volt, királyi palotá­ban, egyrészről Jászi Oszkár nemzetiségi mi­niszter és­ a szakminiszterek, másrészről­­ Hodzsa ■ Mikin cseh-szlovák meghatalm­ozott DS,fiat tót szakértő között. Mint többször han­goztattuk, ezek a­­ ráfigyalások nem­ tisztázzák,­ sőt nem is­­érintik azt a kérdést- hogy a tótok- .­­. lakta, északi vidékek megmaradnak-e­ Ma­­gyarország testében, vagy sémi • intégis.. a t­ár­­­gyalások fontossága, kiütközik abból, hogy üti. •tótokká], esetleg, nyugvó helyzetet­­ teremtse­­•mek .a béketárgyalásig­­- másrészről* ha csak­­..kicsiny résén is, bepillantást engednek abba.. . a problémáho, hogy­­miképpen vagyunk a tót, nemzetiséggé. ‘Mit,remélhetünk attól' a töké­ -­­letesen liberális, demokratikus széllemtől, a­­­mely a magyar népkorrpányt ezeknek a kér­déseknek a kezelésében áthatja. *­­"­­ Jelenthetjük, hogy',a tárgyalás általá­­­nosságbat­ iita véget ért.'. Az . érfedírfényeket­ Jász’í­ Oszkár, a. m­inisztertanács, elé terjeszti,. .. Hodzsa Milán pedig a türpezszehimártoni tót',, nemzeti tanács elé. Ha a megállapodásokat­, mindkét '.fórum­ helybenhagyja, továbbá ha ahhoz, a tótok plénumának valamely szerve­ is­ hozzájárul, akkor áttérnek a részletek tár-. . gyalására és remélik, h­ogy ezzel a munkával két-háromi nap alatt végeznek. Az elvi meg-De maga sietett megszabadulni ettől a kiellen­­érzéstől és lejelentékteleníteni az egészet egy kis vásottságig .­­ •— Mókuska ! — dünnyögte és egy fölé­nyes mosoly leplét dobta az egész históriára. A leány napokig egy szót­ se szólt többé' er'rőha dologról. Vagy egy hét, múlva azonban, mikor kikisérte távozó barátját, megint ezzel a kérdéssel búcsúzott tőle :­­ Még mindig nem szerek? Az ajka kényszeredett mosolyra rándult : —­ De már kezdem. Már foglalkozom az ügygyel. Csak türelem. A hangja tréfás volt . De egy kis idegesség borzongott át a lelkén. Arra gondolt, hogy ta­lán okosabb lenne komolyan szólni. Megfogni a leány kezét és megmondani neki . —• Borbála, ezt a tréfát­ hagyjuk abba. Ez nem jó játék, mert elront­udja a barátsá­gunkat. Nem fogunk majd tudni­­egymás sze­ntébe nézni és akkor­ vége'lesz mindefinek, "a tid olyan kedves volt, szép volt és­ jó volt mind, a kettőnknek.­­ De különösképpen ezt az okos dolgot mégse­­cselekedte meg, holott nem nagy idő múlva alkalma lett volna rá, mikor a leány, duzzogva és­ tréfásan, megint egy attakot, intézett ellene :­­— Maga csak bolondozik velem — mondta — és hagy engem itt megvénülni, míg maga szép Színésznőknek udvarol. Meg nem is szépek­­­nek ! Magénak mindenki tetszik, csakni nem ! Hát kijelentem, hogy ez nem. jó­rja le . Éri, ha • akarja, azt is megteszem magának, hogy olyan szép sárgára festem a hajamat, mint a szalma, * de ha akkor se fog szeretni, akkor . . . Bónis ideges türelmetlenséggel vágott a szavába. * ■ — Lebéretválltat­ja, ugy­e? Lát­ja, ezt aka­rom ! Ha csupaszra beretvéltalja a fejét, akkor imádni fogom.­Mert ez az, a­minek én nem tu­dok ellentállni ! AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1918. deczember 1. kiváltságos voltát Szocziális bűnnek Vallja. " A polgári osztályok beáramlása szám­­.Öbölileg erősíti, kvalitative gyöngíti a szoczia­­lizmust A legjobb hiszemmel is: átlépve, a lelkükben, az életfelfogásukban mégis meg­maradnak polgároknak. Ott másodrendű em­beranyag, it­t, elsőrangú fontosságú,­elérnek. • .•A­­mennyire nézetünk szerint bizonyos,­ hogy ezek a-z osztályok ott sohasem fogják magu­kat otthon érezni, annyira áll a tétel, hogy minden társadalmi osztály csak ott képvisel­i a­­maga számára is értékét, a hová való. Általánosságban meg­­egyeztek a titokkal. (Vegyék és járások tót impérium alatt. ) A részleteket a jövő héten tárgyalják* --­­Homály a csehek Kivonulási körül,­­f­­llodzsa dr nyilatkozata.) / • állapodás, lényege az, hogy azokra a vidé­kekre, a­hol a­ tótok vannak többségben, ki­terjesztik a tót közigazgatás- imperájót. Tót fenhatóság alá kerül továbbá ezeken a vidékeken az igazságügy és a közoktatásügy. Ezzel szentben valamennyi gazdasági ügy métpnervd nmgyar kezelésben, tehát tovább­ra is Budapesttől irányítják ezeket­ a vidé­­keket, illetőleg a vasutakat, a­ pénzügyet, a közélelmezést stb.­­A kisikötések közt vann az is, hogy b­á­r az igazságügy és a közigazgatás tet fenhatóság­ alá kerül, a tisztviselők túl­nyomó része a helyén marad és csak azokat cserélik­ ki, a­kik tólul nem tudnak. A köz­érdeklődés természetesen elsősorban azt a kérdést vitatja,­ hogy várjon ezért az enge­­déken­­mért megkapjuk-e cserébe azt, hogy a cseh megszálló csapatok kivonulnak az or­szágból. Erre e-z a kérdésre nínos módúnkban választ adnk .Eddig ugyanis­ ezt a­ feltételt minden oldalon úgy kezelték, mint a­mi ma­gától'­ értetődik,' lila aztán a tótok részéről olyan kijelentések hangzottak el, melyek ezt­­ a természetes föltételt kétségessé teszik. A magyar kormány bizonyára nem fog habozni, hogy ezt a kérdést a kellő óvatossággal és a kellő erélylyel tisztázza. Miután arról van szó, hogy Magyar­­ország egy részét átengedjük a­ tét imperium számára, a tanácskozásoknak legfőbb tárgya természetesen az, hogy ennek a területnek ‘ a­ határait szabatosan megállapítsák , meg kell­­állapitani pontosan. Városról‘Városra,­­ faluról-fákira, hogy hol vannak a tótok több­ségben, nehogy cserben hagyjunk olyan he­lyeket, a melyek magyarok, magyar tradi­­cziókat és magyar kultúrát őriznek. ’ i­­A .más’ tárgyalásról a következőket je­­lenthetjük­:-' ■; - ■ • ;jõ':, ■ ; ; délelőtt 10 órakor kezdte Josil Osz­kár miniszter a tótokkal a tárgyalást. Foly­tatták Váz egyezmény felolvasását­, azután Duly. Máté konstatálta, hogy elvi alapon nincs különbség a tótok és a magyarok fel­fogása között , a további megállapodás azon­ban a szakkérdések­ tisztázásától függ.­­ Délben" megszakították a tárgyalást és akkor­ az egyik tót szakember hosszabb nyi­­­­latkozatot­­ tett,­ a­melyből különösen érdeke­­­­sek a következők : • . — Jelenleg arról van szó, hogy a béke­­tárgyalások végső döntéséig a rendet és nyu­­­galmát a szlovák területeken biztosítsuk. A leány­ elbiggyesztette a száját és nem felelt. Szótlanul tűrte, hogy a fér­fi belenyúljon a fü­­­jdbe és egy felcsit, hogy semmit se fájjon, idegczibálja, mint egy lurkóét. Csak kis vár­­fátva mondta igen halkan : — Ez fáj. • ' v r ' Bónis nevetve förmedt rá . — Nem igaz ! Egy csöppet se fáj ! Meg­ölöm, ha olyat mer mondani, hogy én fájdal­mat okozok magának ! örült, hogy tréfás tudott maradni, mert érezte, hogy ha komolyra fordítja a szót, az éles lesz. Most már határozottan bosszantotta, zaklatta és ingerelte a dolog. Komolyan meg­­haragudot­t a leányr­a, a­ki ezt a szép, tiszta ba­rátságot, a­melyet az élete legtiszteletremél­­tóbb érzésének érzett, így megzavarta. osto­bán és gyöngédtele­nül. Szerencséjére másnap el kellett utaznia egy vidéki tárgyalásra. És a néhány nap, a­míg oda volt­, kifújt a lelkéből minden kellet­lenséget. Egész -m­­egbék­­lten, a régi érzésével látogatta meg­ a kis czim­borá­ját, a­kit kissé halaványnak, de nyugod­tnak talált. A­ viselkedésében volt egy vonalnyi változás. Mintha valamelyest megkom­olyodott volna. Ezt észrevette Bónis és mindjárt tisztában is volt a magyarázatával. A leány bizonyára átgondolta azt, a k­­i történt és magától is rájött arra, a mit meg akart neki mondani. Méret­ örült neki, hogy neve tette és utólag egérzségét ösztönnek érezte azt, a mi elnémít­otta. A barát­nője­ elh­alko­lását, meg­­növekedett tartózkodását egy kis,lelkiismeret­­fzurdulásnak magyarázta és­­hiz­nyos elégtétel­lel méltányolta.. De nobilis kötelességének érezte, hogy egy mozdulattal se árulja el ezt a néma diadalát, sőt igyekezett még jobb, még gyöngédebb, még­ készségesebb lenni hozzá, mint azelőtt. * ” De nem igen volt módja benne. A leány apró kívánságai, a melyekkel azelőtt hozzá­

Next