Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1918-12-01 / 282. szám
S fcéreít, hogy a munka fajtól is ugyanabban a szakmában különösebb kvalitásoktól függenek. A, jó ügyvéd mást produkál, mint a rossz... A jó tanító a gyöngébb kollégával szemben érzi a maga különb voltát, a tisztviselő, aki üzletvitelre érzi, magát, hivatott: mmk,nem nyugszik bele, hogy főkönyvét vé* ';‘.z^sén,v’s A ki hat nyelven tud levelezni, nem . érj be' azzak hogy az egy nTé^eM.' másoló ivoltégájánál, többre, ne, számithasson. • ' Szóval, a polgári „proletár‘‘-t a mostani 'éívtányok a szocziálistákhoz vezetik, de érvényesülése mégis a polgári egyénibb és egy égítő férfisek körtje' utálja. Elképzelhetetlen, ■‘■•hogy a Cli most legfőbb'élet kérdése,, á lszp. ' tfiáösk'érdezésé volt, állandóan, és egészben. , ’ az életet betöltse, mint a munkásosztálynál '••a bőrviszonyok és. k munkaidő alakulása ■VegásZ élete. alapját teszi. ", „.. . ' ' S lipvatovább, rá kell jutniuk mindnyá-Inknákl , hogy az ő életük sora'a fizetés és ' sminkáldő Megszabásával’^még séfii emauczi-' páljat(), annyira a ' „munkaadó!4 polgárság' tól, mint a munkásé a gyárostól. Hiszenugyanabban a levegőben él a főnödével és eszmépsére folyik közöttük s a mániája annál értékesebb, minél erősebben vág a fön »öke, munkájába. Több morális kötelezett* ..sége is van arra, hogy a lelke szerint képviseljenunkaadója, érdekét, mint amunkáS- q valt. Ez megkapja a maga munkáját és becsfilégiesen végrehajtja az utasításokat. . Ugyanígynem lehet tanítani ezzel a felelőtlen végrehajtással, ugyanígy nem lehet vevőt kiszolgálni a boltban,. ugyanígy nem lehet ügynökösködni s; ugyanígy nem lehet , va. Iftki ibankpénztáros,- ógyáfi .méjijöká ;^áSfy- börzedis zponens. i^y^gy, járásbíró, , ! 'Sv-főképpen ugyanígy néni lehet senki -kaszt.. Nagyjában a munkás gyermeke, is munkás lesz, de a tisztviselő, a bíró, a tanár, ‘ a" szülész, a mérnök,, vagy akárki más szinte , tipikusan azt vallja: a*.fiamból pedig ne legyen ,az, a mi én vagyok. S valamennyinél 4. természetszerűen megvan ' a törekvés; arra, . avogy utódait magasabbrendü osztályba, jut- - hassa,. mint. ő maga,, nagyobb poziczióba, na• , gyobb anyagi jólétbe s; még a legprodutivabb polgári exisstenéziában' is ott van, a vagyon • szerzésnek a iizusm tehát épp az ellenkezője' ' annak, , ami őt igazán,szoczialistává teheti: a tudat és az elszántság, hogy távol tartja magát azoktól a kiváltságosaktól, akiknek - hozzá, hogy csakugyan meghúzza a fülecskéjét - 'Nem tudta ': bosszankodjék vagy mulasson-el rajta, de valami egész óhatatlan'kis meghatottság is felrázta az 'érzését. Fölényes, de kissé leesett hangon és őszinte tanácstalansággalkérdezte : - ... . ■ -’ ■ De minek? . . . Minek az magának, kis öreg? Egy lobbanás csapott át a leány arczán. Ezzel a kurta szóval válaszolt : - Csak ! Bónis visszanyerte a nyugalmát. A zavara elröppent és derűs, biztos szóval mondta :— No, ha csak, akkor jó. Jól van, kis kómám. Majd leszek. És ha, leszek, majd szólok. A leány is pajkosan mondta : — De szóljon ! Én nem hagyom ám elfelejteni. • ■ Bónis egy apai mozdulattal simította végig a leány homlokát és búcsúzott. Nagyon szerette a kis földi kéjét, a ki egy csomó esztendővel ezelőtt valami rokon ajánlólevelével állított' Lé, hozzá, magános kis gyermek ebben a nagy városban és az ő kezén indult el dolgos útjára. Szép, kedves, ügyes, értelmes, derűs és tiszta lelkű gyermek, aki áhitatos eltökéltséggel fogadta meg a protekt óra tréfás szavát, hogy: —Ne hozzon ám szégyent a fejemre! Nem, nem hozott. És Bónis, már akkor a negyven felé, az elcsendesedő agglegény gazdátlan ,atyai érzéseinek csónakjával maga előtt is észrevétlenül kötött ki a leánynál egy névtelen, de erős és kedves kapcsolatban. Fölöslegesen, de vigyázott rá, nekti voltvele semmi baj, de bajlódott vele szükségtelen, de szorgos gondoskodással. Felelősnek szerette magát ,tudni érte és szinte mindennap meglátogatta. És ez így tartott már majdnem tizenöt esztendeje. Ez a jelenet, anélkül hogy világosan "tudta volna, miért, nem volt a kedvére vele. Távozóban határozottan bosszús volt miatta. A közérdeklődés méltán fordul azok felé a tárgyalások felé, amelyek most már vai .H Itzadik napja folynak a volt, királyi palotában, egyrészről Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter és a szakminiszterek, másrészről Hodzsa ■ Mikin cseh-szlovák meghatalmozott DS,fiat tót szakértő között. Mint többször hangoztattuk, ezek a ráfigyalások nem tisztázzák, sőt nem isérintik azt a kérdést- hogy a tótok- .. lakta, északi vidékek megmaradnak-e Magyarország testében, vagy sémi • intégis.. a tárgyalások fontossága, kiütközik abból, hogy üti. •tótokká], esetleg, nyugvó helyzetet teremtse•mek .a béketárgyalásig- másrészről* ha csak..kicsiny résén is, bepillantást engednek abba.. . a problémáho, hogymiképpen vagyunk a tót, nemzetiséggé. ‘Mit,remélhetünk attól' a töké -letesen liberális, demokratikus széllemtől, amely a magyar népkorrpányt ezeknek a kérdéseknek a kezelésében áthatja. *" Jelenthetjük, hogy',a tárgyalás általánosságbat iita véget ért.'. Az . érfedírfényeket Jász’í Oszkár, a. minisztertanács, elé terjeszti,. .. Hodzsa Milán pedig a türpezszehimártoni tót',, nemzeti tanács elé. Ha a megállapodásokat, mindkét '.fórum helybenhagyja, továbbá ha ahhoz, a tótok plénumának valamely szerve is hozzájárul, akkor áttérnek a részletek tár-. . gyalására és remélik, hogy ezzel a munkával két-háromi nap alatt végeznek. Az elvi meg-De maga sietett megszabadulni ettől a kiellenérzéstől és lejelentékteleníteni az egészet egy kis vásottságig . •— Mókuska ! — dünnyögte és egy fölényes mosoly leplét dobta az egész históriára. A leány napokig egy szót se szólt többé' er'rőha dologról. Vagy egy hét, múlva azonban, mikor kikisérte távozó barátját, megint ezzel a kérdéssel búcsúzott tőle : Még mindig nem szerek? Az ajka kényszeredett mosolyra rándult : — De már kezdem. Már foglalkozom az ügygyel. Csak türelem. A hangja tréfás volt . De egy kis idegesség borzongott át a lelkén. Arra gondolt, hogy talán okosabb lenne komolyan szólni. Megfogni a leány kezét és megmondani neki . —• Borbála, ezt a tréfát hagyjuk abba. Ez nem jó játék, mert elrontudja a barátságunkat. Nem fogunk majd tudniegymás szentébe nézni és akkor vége'lesz mindefinek, "a tid olyan kedves volt, szép volt és jó volt mind, a kettőnknek. De különösképpen ezt az okos dolgot mégsecselekedte meg, holott nem nagy idő múlva alkalma lett volna rá, mikor a leány, duzzogva és tréfásan, megint egy attakot, intézett ellene :— Maga csak bolondozik velem — mondta — és hagy engem itt megvénülni, míg maga szép Színésznőknek udvarol. Meg nem is szépeknek ! Magénak mindenki tetszik, csakni nem ! Hát kijelentem, hogy ez nem. jórja le . Éri, ha • akarja, azt is megteszem magának, hogy olyan szép sárgára festem a hajamat, mint a szalma, * de ha akkor se fog szeretni, akkor . . . Bónis ideges türelmetlenséggel vágott a szavába. * ■ — Lebéretválltatja, ugye? Látja, ezt akarom ! Ha csupaszra beretvéltalja a fejét, akkor imádni fogom.Mert ez az, aminek én nem tudok ellentállni ! AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1918. deczember 1. kiváltságos voltát Szocziális bűnnek Vallja. " A polgári osztályok beáramlása szám.Öbölileg erősíti, kvalitative gyöngíti a szoczializmust A legjobb hiszemmel is: átlépve, a lelkükben, az életfelfogásukban mégis megmaradnak polgároknak. Ott másodrendű emberanyag, itt, elsőrangú fontosságú,elérnek. • .•Amennyire nézetünk szerint bizonyos, hogy ezek a-z osztályok ott sohasem fogják magukat otthon érezni, annyira áll a tétel, hogy minden társadalmi osztály csak ott képviseli amaga számára is értékét, a hová való. Általánosságban megegyeztek a titokkal. (Vegyék és járások tót impérium alatt. ) A részleteket a jövő héten tárgyalják* --Homály a csehek Kivonulási körül,fllodzsa dr nyilatkozata.) / • állapodás, lényege az, hogy azokra a vidékekre, ahol a tótok vannak többségben, kiterjesztik a tót közigazgatás- imperájót. Tót fenhatóság alá kerül továbbá ezeken a vidékeken az igazságügy és a közoktatásügy. Ezzel szentben valamennyi gazdasági ügy métpnervd nmgyar kezelésben, tehát továbbra is Budapesttől irányítják ezeket a vidékeket, illetőleg a vasutakat, a pénzügyet, a közélelmezést stb.A kisikötések közt vann az is, hogy bár az igazságügy és a közigazgatás tet fenhatóság alá kerül, a tisztviselők túlnyomó része a helyén marad és csak azokat cserélik ki, akik tólul nem tudnak. A közérdeklődés természetesen elsősorban azt a kérdést vitatja, hogy várjon ezért az engedékenmért megkapjuk-e cserébe azt, hogy a cseh megszálló csapatok kivonulnak az országból. Erre e-z a kérdésre nínos módúnkban választ adnk .Eddig ugyanis ezt a feltételt minden oldalon úgy kezelték, mint ami magától' értetődik,' lila aztán a tótok részéről olyan kijelentések hangzottak el, melyek ezt a természetes föltételt kétségessé teszik. A magyar kormány bizonyára nem fog habozni, hogy ezt a kérdést a kellő óvatossággal és a kellő erélylyel tisztázza. Miután arról van szó, hogy Magyarország egy részét átengedjük a tét imperium számára, a tanácskozásoknak legfőbb tárgya természetesen az, hogy ennek a területnek ‘ a határait szabatosan megállapítsák , meg kellállapitani pontosan. Városról‘Városra, faluról-fákira, hogy hol vannak a tótok többségben, nehogy cserben hagyjunk olyan helyeket, a melyek magyarok, magyar tradicziókat és magyar kultúrát őriznek. ’ iA .más’ tárgyalásról a következőket jelenthetjük:-' ■; - ■ • ;jõ':, ■ ; ; délelőtt 10 órakor kezdte Josil Oszkár miniszter a tótokkal a tárgyalást. Folytatták Váz egyezmény felolvasását, azután Duly. Máté konstatálta, hogy elvi alapon nincs különbség a tótok és a magyarok felfogása között , a további megállapodás azonban a szakkérdések tisztázásától függ. Délben" megszakították a tárgyalást és akkor az egyik tót szakember hosszabb nyilatkozatot tett, amelyből különösen érdekesek a következők : • . — Jelenleg arról van szó, hogy a béketárgyalások végső döntéséig a rendet és nyugalmát a szlovák területeken biztosítsuk. A leány elbiggyesztette a száját és nem felelt. Szótlanul tűrte, hogy a férfi belenyúljon a füjdbe és egy felcsit, hogy semmit se fájjon, idegczibálja, mint egy lurkóét. Csak kis várfátva mondta igen halkan : — Ez fáj. • ' v r ' Bónis nevetve förmedt rá . — Nem igaz ! Egy csöppet se fáj ! Megölöm, ha olyat mer mondani, hogy én fájdalmat okozok magának ! örült, hogy tréfás tudott maradni, mert érezte, hogy ha komolyra fordítja a szót, az éles lesz. Most már határozottan bosszantotta, zaklatta és ingerelte a dolog. Komolyan megharagudott a leányra, aki ezt a szép, tiszta barátságot, amelyet az élete legtiszteletreméltóbb érzésének érzett, így megzavarta. ostobán és gyöngédtelenül. Szerencséjére másnap el kellett utaznia egy vidéki tárgyalásra. És a néhány nap, amíg oda volt, kifújt a lelkéből minden kelletlenséget. Egész -megbéklten, a régi érzésével látogatta meg a kis czimboráját, akit kissé halaványnak, de nyugodtnak talált. A viselkedésében volt egy vonalnyi változás. Mintha valamelyest megkomolyodott volna. Ezt észrevette Bónis és mindjárt tisztában is volt a magyarázatával. A leány bizonyára átgondolta azt, a ki történt és magától is rájött arra, a mit meg akart neki mondani. Méret örült neki, hogy neve tette és utólag egérzségét ösztönnek érezte azt, a mi elnémította. A barátnője elhalkolását, megnövekedett tartózkodását egy kis,lelkiismeretfzurdulásnak magyarázta éshiznyos elégtétellel méltányolta.. De nobilis kötelességének érezte, hogy egy mozdulattal se árulja el ezt a néma diadalát, sőt igyekezett még jobb, még gyöngédebb, még készségesebb lenni hozzá, mint azelőtt. * ” De nem igen volt módja benne. A leány apró kívánságai, a melyekkel azelőtt hozzá