Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-15 / 294. szám

s olaszul beszélő katonái, eltá­voli tár­sát. Az előterjesztésben a főh­­ezeg megvádolja a k­ormányokat és arra a következtetésre jut, hogy a kormányok eddigi fáradozásai a háborús törvények ellenére nagyrészt hiábavalók voltak, mnt pedig azért, mert a kormány nem fordított kellő figyelmet azokra az államellenes irányzatokra, a­melyek majdnem minden tartományban végbemen­tek. Újra fel akarják­ állítani a Habsburgok trónját. Berlin, deczember 14. A Deutsche All­­gem­ante Zeitung Ko­penhágából itten meg­bízhatónak ismert oldalról a következő érte­sülést nyerte : "Körülbelül egy héttel ezelőtt egy jól ismert osztrák arisztokrata érkezett ide, állítólag magánügyekben. Mint megbízható forrásból értesülünk, érintkezésbe lépett az itteni franczia és angol követséggel, hogy Károly császár újból való trónrahelyezéséről tervet beszéljen meg vel­ük. A tárgyalás során az a lehetőség is szóba került, hogy Bajor­ország és Szilézia csatlakozzanak Ausztriához. Hogy kinek a megbízásából tárgyalt az illető kiküldött, azt eddig nem sikerült megállapí­tani. Tovább utazott Stockholmba, a legköze­lebbi napokban azonban ismét Kopenhágába várják. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban meg­jegyzi a távirati iroda, hogy bécsi informá­­c­iók nyomán kevéssel ezelőtt arról nyert tudomást, hogy porosz-sziléziai mágnások is arra törekszenek, hogy Sziléziának egy új Habsburg-Ausztriához való csatlakozása utján megóvják nagybirtokaikat a fenyegető német b­irt­okreformt­ól. .iMÍ¥ tisztek gyűlése. (Csatlakoztak a szocziáldemokrata párthoz.) —• Saját tudósítónktól. — Háromszáz aktív tiszt gyűlt ma este össze a régi műegyetem úgynevezett Gólyavárában, hogy bejelentse csatlakozását a magyarországi szocziáld­emokrata párthoz. A gyűlés előadó­szónokai a tényleges tisztek érző sebeit nyitot­ták fel és szavaik lelkes visszhangra találtak a hallgatók sorában. A gyűlést Steinbruck százados nyitotta meg. Weltner Jakab, a szocziáldemokrata párt kiküldöttje vázlatosan megismertette a tényle­ges tisztekkel a szoczialisták programmját­­.Beszédét azzal kezdte, hogy az utóbbi időben az aktív tisztekről különféle verziók keringenek. Hogy egyesek ellenforradalom megszervezésé­vel kísérleteznek, mások — s ez a zöme — nem tudnak elhelyezkedni az új Magyarországban. Hangsúlyozta, hogy az aktív tisztek ne saj­nálják a régi társadalomnak a pusztulását, az új, a demokratikus Magyarország gondoskodni fog elhelyezkedésükről a néphadseregben. Weltner ezután a szoczialisták programm­­ját fejtette ki. Kijelentette, hogy a szocziális­­ták senkit vallása miatt nem üldöznek. Az in­­terna­czionalizmus szükséges a munkásság ré­széről, a­mikor a kapitalisták már régebben ugyancsak a­­ nemzetköziség alapján szervez­kedtek. A­mi a családi életet illeti, éppen a szoczialisták akarják azt, hogy a családi élet idealizálódjék és egyenjogú felek lépjenek kö­zös életre­­ egymással. Végül hangsúlyozta, hogy a népköztársaság megtalálja azokat a módokat, hogy a tényleges tisztek az új, a­ ma­gyar néphadseregben elhelyezkedjenek és ne frázisokkal segítsék majd őket, hanem gazda­sági helyzetük javításával. Weltner szavai után, melyet lelkes éljen­zései­­ és helyeslései fogadtak a tisztek, Sárói Szabó százados intézett bátorító szavakat, majd Sohl főhadnagy felolvasta a tényleges tisztek szakszervezeteinek 37 pontból álló ha­tározati javaslatát. A javaslat a tisztek anyagi helyzetének rendezését, a néphadsereg felállí­tását, megfelelő altiszteknek tisztekké való elő­léptetését, továbbá azt foglalja magában, hogy 30 évi szolgálat után, rangra való tekintet nél­kül, mindenki ezredesi fizetést és teljes nyug­díjat kapjon. Tlannay százados a szervezés szükségessé­géről, Nemesek főhadnagy a néphadsereg fel­állításáról beszélt, majd Ujvári ezredes lelke­sítette a hallgatóságot. Pogány József a Ka­tonatanács nevében üdvözölte az új elvtársa­kat, aztán megalakítottak egy intéző­bizott­ságot. A gyűlés végén valamennyien beiratkoztak a szocziáldemokrata pártba és kimondották a magyarországi tényleges tisztek szakszerveze­tének megalakulását. Párthelyiségük egyelőre a Központi­ kávéház különtermében van. Wilson elnö­k Brestben. (Szavai a béketárgyaláson való szerepéről.) Rotterdam, deczember 14. (Saját tudósí­tónk távirata.) A Wilson elnök, a­ki 12 óra 50 perc­kor a George Washington fedélzetén érkezett Brest kikötőjébe, a lehető legjobb egészségben szállott partra. Meghűlésének most már semmi nyoma. Az éj folyamán az amerikai Atlantic-hajóraj a George Wa­shington elé utazott. Az elnöki hajó azután a flotta élén haladt Brest felé. Az elnök a parancsnoki hídon állott.. Reggeli nyolc­ óra­kor 89 ágyú szólalt meg és az elnököt üdvö­zölte. A fedélzeten Wilson államügyeket in­tézett el s dróttalan távírón érkezett kineve­zési előterjesztéseket vett tudomásul. Brest, deczember 13. (Havas.) Wilsonnak partralépése után különböző küldöttségeket mutattak be. Az elnök megköszönte a városi hatóságnak a fogadtatását és a városnak az amerikai csapatokkal szemben tanúsított vendégszeretetét. Az elnök e szavakkal vé­gezte beszédét:­­ örömömre szolgál, hogy eljöhettem, és egy Francziaország s az Egyesült­ Ál­lamok ideáljainak megfelelő béke megalko­tása érdekében az önök állam­fér­fiaihoz csat­lakozhatom tanácsaimmal. A hivatalos fogadtatás befejeztével a menet a pályaudvarra vonult. Az elnök amerikai katonai kocsin ült, a­melyet óriási csillagos lobogó diszített. Kíséretében volt Pichon, Brest polgármestere és a tengeré­szeti prefektus. Festői breton népviseletbe öl­tözött tömeg lelkesen éltette az elnököt, a­kit amerikai katonák nagy ovácziókkal fogad­tak. A pályaudvaron a városi hatóság üdvö­zölte az elnököt, mire a különvonat délután négy órakor elindult. Ugyanezzel a vonattal utaztak el Párisba a hivatalos személyisé­gek is. Az utczák rendkívül élénkek. Számos breton tánczünnepséget rendeztek. A nép­ünnep egész éjjelen át tartott. Paris ujjongva fogadta Wilsont. Páris, deczember 13. (Havas.) Paris városa Wilson elnököt felejthetetlen fogadtatásban részesítette. Azt lehet mondani, hogy az egész nép részt vett a nagy tüntetésben. A várost amerikai zászlók díszítették. A kora reggeli óráktól kezdve azokon az utakon, a­melyeket a menetnek érintenie kellett, nagyszámú em­bertömeg gyülekezett. A legtöbb kereskedelmi és iparvállalat bezárta helyiségeit. Mindenki csillagos lobogóval díszített kokárdát visel. Frontról érkezett csapatok alkották a sorfalat. A boulognei kis­erdő pályaudvarát ünnepélye­sen felék­esítették. Az elnök vonala 1t órakor futott be a pályaudvarra. Az első üdvlövések körejében Poincaré elnök és Cl­ém­e­vi­ce au miniszterelnök Isten hozott­tal fogadták az elnököt. A gárda zenekara az amerikai him­nuszt és a Marseillaiset játszotta. A­mikor a menet a pályaudvart elhagyta, az összegyűlt tömeg Wilson megjelenésekor frenetikus kiál­tásokban tört ki: — Éljen Wilson! Éljenek az Egyesült­ Államok! A tömeg zsebkendőket és zászlókat lobog­tatott. Az első kocsiban Poincaré elnök és Wil­son ültek. Utánuk következtek a miniszterek és Wilson kíséretének tagjai. A pályaudvartól egész Murád herczeg palotáidig tartó úton, a­hol az elnök itteni tartózkodása alatt lakni fog, folytonosan tartottak az ovácziók. Szüntelenül hangzottak a kiáltások: — Éljen Wilson! Éljenek az Egyesült­ Álla­mok! Éljen Poincaré! Éljen Clémenceau! Háromnegyed tizenegy órakor a menet Murád palotája elé érkezett, a­melyre kitűzték az amerikai lobogót. A csapatok tisztelegtek és újból felhangzottak az amerikai himnusz hang­jai, miközben a tömeg lelkesen éltette az elnö­köt. Poincaré és Clémenceau erre elbúcsúztak Wilsontól a közönség ovácziói közben. A sor­falat alkotó csapatok szállásaikra vonultak, miközben a tömeg lelkesen üdvözölte őket és virágokat szórt eléjük. Általános nagy lelke­­sü­ltség uralkodik. Wilson Páris polgára. Paris, deczember 14. A párisi község­­tanács elhatározta, hogy Wilson elnöknek a párisi polgár czimét adományozza. Clémenceau a manbisszövetség ellen. Genf, deczember 14. (Saját tudósítónk távirata.) A Havas-ügynökség jelentése szerint Clémenceau miniszterelnök megtiltotta, hogy a munkásszövet­ség Wilson érkezésekor tüntessen és az elnöknek átadja a franczia munkások emlékiratát. A tilalmat azzal indokolja, hogy ehhez Wilson előzetes bele­egyezése szükséges. A munkásszövetség felszólí­totta tagjait, hogy Wilson Párisba­ érkezésekor minél nagyobb számban legyenek az utczákon és legalább ezen a módon üdvözöljék az elnököt. Wilson fogadja a franczia munkások küldöttségét. Frankfurt, deczember 14. (Saját tudósí­tónk távirata.) A Frankfurter Zeitung jelenti e len­­ből, hogy Wilson a f­ranczia kormánynyal ellentétben késznek nyilat­kozott arra, hogy Pá­riában tartózkodása alatt fogadja a munkások egy küldöttségét. A párisi minisztertanács, hogy a Wilson megérkezése napjára tervezett tüntető sztrájknak elejét vegye, elhatározta, hogy e napot ünnepnapnak fogja nyilvání­tani. Hohenzollern Vilmos sorsa. Zürich, deczember 14. (Saját tudósítónk távirata.) Az Agence Havas hozzáadja Barnes angol miniszter legutóbbi beszédét. Barnes ki­jelenti, hogy Vilmos császár nem kerülheti el sorsát s a bitófán kell meghalnia. Ő volt a vi­lágtörténelem legnagyobb gazembere és csak most derül ki, hogy annak idején minden moz­galmat támogatott, mely a világháború felidé­zésén munkálkodott. Az entente Ferdinánd volt bolgár király kiszolgáltatását kéri. Genf, deczember 14. (Saját tudósítónk távirata.) A román lapok jelentése szerint az entente Bulgáriától a volt bolgár király ki­szolgáltatását szándékozik követelni. Wilson és a magyarországi Helyzet. Hága, deczember 14. Bresti távirat szerint Wilson mindjárt megérkezte után behatóan infor­­máltatta magát a magyarországi, né­met­országi és ausztriai helyzet­ről. A szövetségesek gyors intézkedéseket akar­nak tenni és a­mennyiben ennek szük­sége mutat­koznék, a rendet mindezen országokban maguk akarják biztosítani. Clémenceau lesz a békekongresszus elnöke. Genf, deczember 14. (Saját tudósítónk távirata.) Félhivatalos jelentés szerint Clé­menceau lesz a közelgő békekongresszus el­nöke. Új bécsi követünk Német-Ausztriához való viszonyunkról. Bécs, deczember 14. (Saját tudósítónk táv­irata.) Charmant Oszkár dr., az uj bécsi magyar követ tegnap ideérkezett és a mai nap folyamán átvette a hivatali ügyeknek vezetését. Charmant Oszkár működéséről ma a következőket mondotta a Neue Freie Presse munkatársának: — Ott fogom folytatni munkámat, a­hol azt elődömnek meg kellett szakítania. A­mi a legköze­lebbi jövőben történni fog, az természetesen mind csak előkészület. Mert a likvidáczió keresztülvitele, a­­mi tulajdonképpen nem egyéb, mint vagyoni szétválasztás Magyarország és a volt osztrák biro­dalomból alakult nemzeti államok között, vagyoni kataszter felállítását teszi­ szükségessé. A tulajdon­képpeni likvidálást csak akkor lehet megkezdeni, ha teljesen tisztázódott a helyzet azokról a va­gyoni értékekről, a­melyek az évtizedek folyamán a régi közösségből reánk maradtak. — Magyarországnak Német-Ausztriához való jövő viszonyáról ez időszerint minden vitatkozás lehe­tetlen. Sem a politikai, sem a gazdasági viszonyban nem lehet ma irányvonalakat felállítani. Azon­ban egyet szeretnék hangsúlyozni és ez az, hogy Magyarország Német-Ausztria iránt a legszívélye­­sebb és legbarátságosabb érzelmekkel viseltetik. A német-cseh tartományi kormány Bécsbe költözött. Reichenberg, dec­ember 14. A német-cseh tartományi kormány arra való tekintettel, hogy a cseh csapatok Reichenberget fenyege­tik. fiy.ékKorvát Raí­sho h ul -caj­i­a át Wilson diadalútra Francziaországban. (Ji békekongresszus előtt. — Vilmos császár sorsa.— Ji hóditó csehek.) AZ ÚJSÁG Vasárnap, igau, deczember 15.

Next