Az Ujság, 1919. január (17. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Szerda, 1919 január­j. AZ Ú­JSÁG Uttcsai zavargások Pozsonyban. — Egy halott, szántás sebesült. — (Arad megszállása.­­ Berthelot tábornok Debreczenben és Szatmárott.) — Saját tudósitónktól. — Ma Pozsony város utczáin dördültek el fegy­verek. A rentdőrség és a fosztogató csőcselék között történtek véres összeütközések, melyeket csak nehezen tudtak elfojtani és a város nyugalmát is­mét biztosítani. Berthelot tábornok vasárnap és hétfőn, meglátogatta Debreczen és Szatmár váro­sát és mindkét helyen megnyugtató kijelentéseket tett az ország katonai megszállása felől. Aradra is megérkeztek a megszálló csapatok. Mai híreink itt következnek . (­Ttczai harczok Pozsonyban.) Pozsonyban vasárnapról hétfőre virradó éjszaka és a tegnapi nap folyamán is véres utczai zavargások történtek. Az ottani Vár­hegy közelében levő korcsmában több katona dorbézolt, a­kiket záróra után távozásra szólí­tottak fel­ a rendőrök. A katonák, a­kik ittasak voltak, nem engedtek a felszólításnak, neki­mentek a­ rendőröknek, a kik erre fegyverhez nyúltak s egy Mutter Sándor nevű katonát agyonlőttek. Nagy lövöldözés támadt, a­mire a közeli utczákból nagyszámú katonaság gyűlt össze és,néhány polgárember segítségével meg­támadták a rendőröket. Közben Fechtl Aladár utászhadnagy is megérkezett egy csapat utász­­katonával, a­kik szintén a rendőrök ellen for­dultak és két rendőrőr járatot lefegyvereztek­­az utczán. A­ rendőrök a városházára menekül­tek, hova a százakra felgyülemlett tömeg is követte őket. Körülvették az épületet és kézi­gránátokkal, fegyverekkel felszerelve meg akarták ostromolni a városházát. Martin dr. rendőrkapitány a városháza, ablakából kiha­jolva beszédet intézett a tömeghez, megnyug­tatta őket, hogy hétfőn délelőtt majd vizsgálat tárgyává teszik az ügyet és a rendőrök, ha bű­nösek, büntetésben részesülnek. Hétfőn délelőtt aztán újból kitört a zavar­gás. A csőcselék megrohantak a katonai raktá­rakat, honnan óriási, mennyiségű­ zsírt, lisztet és egyéb élelmiszert raboltak el és teljesen ki­fosztották a közraktárakat is. A rend fentartá­­sára kiküldött rendőrség és karhatalmi­­csapa­tok ismét összeütközésbe kerültek a csőcselék­­kel. Mindkét részről nagy lövöldözés támadt és vagy tizenhét sebesült maradt a zavargások színhelyén. Jankó Zoltán kormánybiztos egész hétfőn tárgyalt a karhatalmi csapatok parancsnoksá­gával és a szocziáldemokrata párttal, melynek az lett az eredménye, hogy a szocziáldemokrata párt átvette a város fölött a hatalmat és a vá­ros vezetését. (Arad megszállása.) Tegnap a délelőtti órákban az a­ távirati ér­tesítés érkezett Temesvárról, hogy franczia csa­patok érkeznek Aradra. Terv szerint a csapa­tok déli­ egy órakor indulnak Temesvárról el. A polgármester és a kormánybiztos megjelentek a pályaudvaron a csapatok fogadtatására, de 7 óráig úgy a hivatalos hatóságok, mint a ma­gyar és román nemzeti tanács kiküldöttei , hiába várakoztak. Tíz óra után Binnáról jelen­tették, hogy a mozdony szene elfogyott s a transzport-vonat nem mehet tovább. Segédmoz­donyt küldtek a nyílt pályán elakadt vonat elé, de a vonat így is csak az éj folyamán érkezett be. Varjassy dr. kormánybiztos fogadta az állo­máson Martin őrnagyot, a megszálló csapat pa­rancsnokát és közölte vele, hogy a magyarok a franczia csapatok által történő megszállását Aradnak, a fegyverszüneti, szerződés alapján veszik tudomásul s ennek utasításaihoz ragasz­kodnak. Hasonló szellemben beszélt Lőcs pol­gármester is. Martin Őrnagy biztosította az urakat, hogy a francziák nem mint ellenségek lépnek a város területére, de csak azért, hogy a rendet fentartsák­. Nagy Sándor dr., a Magyar Nemzeti Tanács elnöke arra kérte a parancsno­kot, hogy a munkásság további szocziális szer­vezkedése elé­ ne gördítsen akadályokat. A pa­rancsnok kijelentette, hogy nem avatkozik a szocziális ügyekbe, különben is a­ munkásság szervezkedése ellen semmi kifogása sincs. Mar­­sicu Justin dr. a román nemzeti tanács nevé­ben ajánlotta a parancsnok jóindulatába a ro­mán ajkú népességet. A román nemzeti tanácshoz közelálló embe­rek szerint a franczia megszállás csak Berthelot tábornoki kívánságára, és csak rövid időre törté­nik, azután a megszálló csapatot román katona­ság váltja fel. Az entente-csapatok főparancs­noksága ugyanis állítólag ígéretet tett, hogy a szerb csapatokat a Bánátban felcserélik s igy Krassó, Temes, Torontál megye megszállására használják fel a gyarmati csapatokat. (Berthelot tábornok Debreczenben és Szatmárott.) Vasárnap este kü­lönvonaton érkezett Deb­­reepenbe Berthelot­ tábornok kíséretével. A kü­­lönvonatot román vasutasok vezették. A fran­czia tábornok másfél óra hosszat tartózkodott a városban. Hivatalos fogadtatás nem volt, csupán a rend fenntartásával megbízott De­naetrovíts századost, és a szocziáldemokrata párt bizalmi sérját, Reiningert fogadta. Mind­kettővel hosszasan elbeszélgetett ,és kifejtette előttük, hogy utazásának az a czélja, hogy sze­mélyes tapasztalatok útján állapítsa meg, mely­ városokat kell katonaságnak megszállniok. Debreczen megszállásáról egyelőre nincs szó. Debreczenből Szatmárra utazott Berthelot, a­hová hétfőn délelőtt tíz órakor érkezett meg. A pályaudvaron Borsachi László kormánybiztos és Lénárt István polgármester fogadta. Ezután a város küldöttségét, fogadta a tábornok és hozzájuk intézett beszédében többi között azt mondotta, hogy mindig jóakarattal van eltelve Magyarország iránt és nem szándékozik ezt ka­tonailag súlyosan megszállni. A békére vonat­kozólag megjegyezte, hogy a békekonferencia igazságot fog szolgáltatni a világ minden nem­zetének. (Kétszázötven magyar község a csehek ellen.) Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars vármegyék kétszázötven községe január másodikán nagy népgyűjlést fog tartani, melyen elhatározzák, hogy a cse­hek ellen teljes erővel, sőt fegyveresen is fognak védekezni.­­ A komáromi munkástanács Károlyi M­hály miniszter­­elnökhöz táviratot küldött, melyben felkérik a miniszter­­elnököt, hogy kövessen el minden lehetőt, hogy Komá­rom városát és a Csallóközt csehek ne szállják meg. (Cseh-lengyel fegyverszünet Szepe­sben.) Borsóból táviratozz­ák nekünk . A­ külügy­minisztérium megerősíti a Szepességben álló cseh-szlovák csapatok parancsnoka és Lengyel­­ország képviselője között kötött szerződést. A demarkácziós vonalat úgy állapították meg, hogy a Szepesség háromnegyed része a csehek kezén marad. A csehek megszállották az egész Poprád-völgyet és a podolini kerületet is okku­­pálták­. (A szerbek betörtek Alsólendvára.) Tegnap szerb irreguláris csapatok meg­szállották Alsólendvát és az ott állomásozó csendőrsget lefegyverezték és megbotozták. A csőcselék azután fosztogatni és rabolni kez­dett. Állítólag a szerb rabló csapatok parancs­noka tizenöt csendőrt kivégeztetett. (A Bánátban maradnak a szerbek.) A franczia csapatoknak Aradra való bevo­nulása azt a véleményt keltette, hogy a szerb csapatokat a, Bánátból kivonják. A hír nem­­ -­­ felel meg a valóságnak. Legfeljebb az történ­hetik meg, hogy a megszálló szerb csapatokat, mint Temesvárott is, franczia katonasággal egészítik ki. (A román szoczialisták gyűlése Budapesten.) A gyulafehérvári román kongresszus ha­tározata a magyarországi román szoczialisták között nagy elégedetlenséget keltett s ezért ma délelőttre gyűlést hívtak egybe Budapesten. A gyűlést a Dutenberg-palotában tartották, melyen az ország minden részéből megjelentek a szoczialista párt kiküldöttei. A kongresszus tárgyalásai délelőtt tíz órakor kezdődtek. Cre­­culescu nyitotta meg az ülést. Elnökké Novák Trajánt (Temesvár), Grigorje G­ogut (Bécs) és Dobrescut (Budapest), jegyzővé Strengár Dom­­ján Szávát (Arad) és Karabást (Budapest) vá­lasztották meg. Creculescu megnyitójában a proletár diktatúrát köve­teli az egész világon, mire a megjelent kommunisták lel­kesen tapsoltak. Gogu elnök felhívta a kongresszust, hogy foglaljon állást a gyulafehérvári határozattal szemben és vizsgálja meg, hogy ha hibák vagy mulasztások történtek, ki követte el azokat. Karikás (Budapest) magyar nyelven a magyar és orosz kommunisták üdvözletét tolmácsolta. Együttes t­­itkára szólította fel az összes proletárokat és beszédét igy végezte : fogjunk fegyvert, mert csak fegy­veresen tudjuk megvalósítani a kommunizmust. Brezfaiec­it (Brassó) a romániai imperializmus ellen szólalt fel. A román hadsereg, a­mely állítólag azért vo­nlt be, hogy felszaba­dítsa Erdélyt, elkobozta mindazokat a szabadságokat, a­melyeket a magyar népköztársaság biztosított nekik. Constein, a­ki néhány héttel ezelőtt szökött át Romániából, a k­övetkezőket mondotta : Abból a Romániából jön, a­hol üldözik a szoczialistákat és a­hol a n­ép ma is a legnagyobb elnyomatásban él. Avram Mscu, (Budapest) a hivatalos szo­czialista lapot, az Adeverult támadta, a­mely meghamisí­totta a román szoczialisták álláspontját. Ha Rontóma nem lesz köztársaság,­­akkor Ferdinánd valamelyik fiát vagy unokáját fogja Magyarországba küldeni, hogy fel­borítsa a magyar köztársaságot és a magyar trónra, üljön. Nekünk minden áldozat árán meg kell védelmeznünk a magyar népköztársaságot. Üdvözli a magyarországi szo­­cziál­demokrata párt megbízottait. Strenga Bernjén Szava, (Arad) a kommunista taktika ellen szólal fel s hangsúlyozza hogy ez a kongresszus nem a kommunisták kongresszusa. Muntean (Budapest) elmondta, hogy bejárta az erdélyi román vidékeket és azt tapasztalta, hogy a románok egy­általában nem kívánnak Romániához csatlakozni, mert az újabb rabszolgaságot jelentene. Ezután az igazoló eljárás következett. A kongresszust délután folytatták. A letűntek.v — Mit müvel Károly excsászár az eckartsaui magányban. . . (1tz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Bécs, dec­ember 31. A szétmállott Auszt­ria sok-sok elégedettlenje közé tartoznak ter­mészetszerűen nemcsak azok, kik érvényesü­lésüket keresik, de nem tudják megtalálni az új viszonyok közt, hanem azok is, a­kik voltak. Nehéz volna ezek körét nagyon szűkre szabni s ezzel erejüket lebecsülni. Nemcsak az elmozdított és ártalmatlanná tett tábor­nokok és államférfiak tartoznak ide, hanem a legveszedelmesebbek közülök azok, a­kik köztársasági álarcéban benn ülnek a nemzet­­gyűlésben. Ez a darab régi Ausztria, a me­lyet becsempésztek az uj államalakulásba — ez az igazi veszedelem. Látszólagos nyuga­lomban várják az alkalmas pillanatot s csak egy intő jelre van szükség és a szin ismét­­változik. Ilyen színváltozásokhoz a külső díszletek már meglehetősen kéznél vannak. Jl császár: A császár Eckartsauban tartózkodik, Ferencz Ferdinánd volt vadászkastélyában. Lemondása napján, november 11-én este 9 órakor feleségével és kíséretével négy auto­mobilon érkezett ide s azóta e menedéken él. Feleségével, gyermekeivel és Mária Jozefá­val, az excsászár anyjával együtt a kastély első emeletén lakik. Kísérete a földszintet foglalja le. Ezek : Schonta korvettkapitány, Ledochomki gróf szárnysegéd, Schönbron grófnő, Zita udvarhölgye és Kerstenbrock grófnő, a gyermekek dajkája, továbbá Schmidt József lelkész, a gyóntatóatya. Az élelmezést teherautókkal bonyolítják le s a napi ellátást a szárnysegéd és az udvarhölgy intézik el. Az első emeleti nagy ebédlőt élés­kamrává alakították át. Azok a hírek tehát, mintha az excsászár szükséget szenvedne, nem felelnek meg a valóságnak. Az excsá­­szár látogatásokat nem fogad, volt híveivel közvetítő személyek útján érintkezik s ezen­kívül —■ a földszinten ott a telefon, a­melyet nagyon gyakran használnak. Az excsászár tehát egyáltalában nem tájékozatlan az ese­ményekről. A császár és a környezete természetesen abban reménykednek, hogy valamiképpen hatalomra jutnak. Eckartsauban tehát vá­rakozó a hangulat. Károly excsászár főleg vadászattal tölti a napot, gyakran még va­csora után is vadászni megy, néhányszor ki­­lovagol, vagy gyermekeivel játszik. Jl régi tábornokok és hadsereg­ parancsnokok a szélrózsa minden irányában szétszórtan élnek, részben elmegyógyintézetben, vagy szerényen visszavonulva. Polgári ruhát hor­danak és inter­jukat adnak, a­melyekben vereségeiket próbálják védelmezni. A A volt államférfiak is csendes és visszavonult életet élnek. Régi minta szerint, mint az letett államférfiakhoz illik, memoárokat írnak, vagy nagyokat sé­tálnak. Reggelijük mellé a Deutsches Volks­­blatt-ot, este pedig a Telegraaf-ot olvassák s el-eltűnődnek magukban ! Milyen szép, bé­kés időket is éltünk a háború alatt a régi Ausztriában... Ma, köztársaság van, lelep­lezések és ismét leleplezések. Br...­­ F. lr. 3

Next