Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)

1919-11-19 / 158. szám

J5___ mert megbízható informácziók szerint Apponyi szívesebben megmarad közvetítő szerepében és a mai viszonyok között nem vállalja a kor­mányelnökséget . Friedrch­ bejelenti lemondását. Ma délután 4 órakor volt a döntő miniszter­­­tanács, a­melyen Friedrich bejelentette, hogy az előző megállapodások szerint miután a ro­mánok elvonulása a Tiszántúlra folyamatban van, deferál az entente kívánságának, vissza­lép a miniszterelnökségtől, illetve tárczát cserél Huszár Károlylyal. Ez a változás azonban csak akkor következik be a valóságban, ha az újonnan megalakult kabinetet az entente elismeri. .Ebben az esetben ő kinevezi az új­­ miniszter­­­­elnököt és átadja neki a hatalmat. Egyben ahhoz is ragaszkodik a régi kormány, hogy a választások határidejében ne történjék változás. Végül Friedrich dezignálta utódjául Huszárt és megbízta azzal, hogy a pártközi konferen­­czián, a­mely 8 órakor kezdődik sir Clerk szál­lásán, őt képviselje. Ezek után Friedrich és Haller István propagandaminiszter elhagyták a termet és a keresztény asszonyok vigadói gyűlésre mentek, a­hol Friedrich bejelentette lemondását és biztosította a megjelenteket, hogy a személyi változás nem jelent kurzus­­változást. Politikai értekezlet sir Clerknál Délután 6 órakor ért véget a nevezetes minisztertanács és pár perc­ múlva megkezdő­dött sir Clerk lakásán a pártok konferencziája. A tanácskozáson ugyanazok jelentek meg, a­kik már a tegnapi ülésen jelen voltak. Clerk maga ezúttal nem jelent meg a teremben, a­hol az elnöki széket Apponyi Albert gróf foglalta el. A ta­nácskozás kezdetén Rubinek Gyula földmi­­velésügyi miniszter bejelentette a miniszter­­tanács fenti határozatát és egyben bejelentette a keresztény hlok határozott kívánságát, hogy a személyi változás ne jelentsen irányváltozást. A keresztény nemzeti egyesülés pártja részéről Székely János hozzájárul Huszár miniszter­­elnökségéhez. Az országos kisgazda- és földművespárt nevében nagyatádi Szabó István hangoztatja, hogy pártja keresztény nemzeti alapon áll és hajlandó bármely olyan kormányt elösmerni, melyet az entente is elismer. Huszár személyét elfogadja, de megfelelő tárgyi garanc­iákat követel a kisgazdák érdekeinek biztosítására. "Az egyesült kisgazda- és földművespárt megbízásából sokorópátkai Szabó István hozzájárult Huszár Károly miniszterelnöki dezignálásához. A demokraták képviselője, Bárczy István, Huszár Károly miniszterelnökségével nem látja elintézettnek a válságot, m­ert Huszár személye nem adja azokat a tökéletes garan­cziákat, melyeket Apponyi nyújtana. Garami Ernő, a­ki a szoc­ááldemok­raták képviseletében jelent meg, szintén nincs meg­elégedve ezzel az elintézéssel és rámutat arra, hogy Huszár mindenben folytatná elődje po­litikáját. Giesswein Sándor jobban szerette volna Apponyi Albert grófot a miniszterelnöki székben látni, de azért hozzájárni Huszár deszignálásához. Huszár neki tanítványa volt és bízik benne, hogy nem fog csalódni benne. Lovászy Márton, az országos nemzeti párt elnöke, hajlandó tárgyalni Huszárral pártjának ismeretes 6 pontja alapján. Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy ő pártolja Huszár miniszterelnökségét és sze­mélyes befolyásával oda fog hatni, hogy a pártok ezt a megoldást elfogadják. A tanácskozás végéig úgy alakult ki a helyzet, hogy a keresztény hlok, a kisgazda­­párt és az országos nemzeti párt elfogadja Huszár miniszterelnökségét, míg a demokrata és a szoc­iáldemokrata pártok elégedetlenek ezzel a megoldással és végleges állásfoglalá­sukat a Huszár Károlylyal folytatandó tár­gyalásoktól teszik függővé. Huszár már a­­holnapi napon megkezdi megbeszéléseit a kabinet,alakítás érdekében. A pártközi konferencia 11 órakor ért­­véget A keresztény pártok (Saram) ellen. Egyik munkatársunk kérdést intézett a ke­­reresztény nemzeti egyesülés pártjának egyik ve­­­­­zető személyiségéhez, a­ki az alábbiakban nyi­latkozott a helyzetről: — Sir George Clerk jegyzéke új helyzetet teremtett. Eddig általánosságban folytak a megbeszélések, a jegyzék azonban tényeket rögzített meg, tudtunkra adta az entente akaratát, melyből a szövetséges hatalmak egy jottányit sem óhajtanak engedni. Ennek a pozitívumnak a nyomán az előtt az eshetőség előtt álltunk, hogy vagy belemegyünk a to­vábbi tárgyalásba a jegyzék alapján, vagy pedig ab ovo elzárkózunk a további eszme­csere elől. Mint ismeretes, a kormány nem helyezkedett a rideg álláspontra. A nemzeti pártok ezzel be akarták bizonyítani, hogy nem lovagolnak személyi kérdéseken, s ha a közérdek úgy kívánja, a nemzeti és keresz­tény érdekek úgy parancsolják, személyi ál­dozatokat is hozunk. A helyzet a ma esti pártközi tanácskozáson nagyjában tisztázódni fog, a pártok meg fognak egyezni valamilyen elfogadható megoldásban.­­ A megegyezés ezzel természetesen nem jutott teljesen tető alá. A párt fóruma elé kerül az ügy, a­hol aztán Konczkés alá veszik. Huszár Károlynak az élreállása a keresztény- szoc­iális irányzat előnyomulását jelenti és széles körben ver örömhullámokat. — Friedrich István személyének a feláldo­zása azonban azt követel. Ő elhagyta eddigi posztját, most ellenfeleinek is halkítaniok kell szavukat. Ez főleg Garami Ernőre vo­natkozik. A keresztény pártok nem enged­hetik meg, hogy Garami helyet kapjon az új kormányban. Az ellen senkinek nincs ki­fogása, hogy a szocziál­demokraták képvise­lethez jussanak a kabinetben, de nem Garami személyében. Követeljük, hogy ők is csinálj­­anak egy kis személycserét. — A párt ragaszkodik ahhoz, hogy a pro­paganda-minisztérium megmaradjon. Ez a minisztérium tud csak igazán közrehatni a közszellemnek nemzeti irányban való irányí­tására; a menekültek ügyeinek felkarolása is ehhez a fórumhoz tartozik. Nem ragaszko­dunk ahhoz, hogy ennek a tározónak az élén továbbra is Háttér István maradjon, de azt követeljük, hogy Haller tagja legyen az új kabinetnek. A pártkörben különben igen élénk volt az élet. Nyolcz óra tájban Friedrich István és Pe­kár Gyula is megjelentek híveik táborában. Csald néhány perczig tartózkodtak ott, aztán a párti közi konferencziára siettek. Szeged szava­­ir George Clerkhoz. Szeged város demokratikus érzésű, liberá­lis gondolkozású keresztény és ősmagyar pol­gársága kérvényt intézett sir George Clerkhoz, az entente budapesti megbízottjához, a­melyben arra kérik, tegye lehetővé a nyugati államok jóakaratú közreműködésével, hogy Szent István király ezeréves, valláserkölcsi alapon, magyar nemzeti érzések mellett alapult országa ugyan­ilyen alapokon főnixként újra születhessen ama világégés tüzéből, a­melyben az entente­­hatalmak fegyverei jutottak diadalra. Hivatkozik a kérvény a­rra a világtörté­nelmi igazságra, hogy nemzetünk ezer éven át védőbástyája volt a nyugatnak a keleti barbár népek támadásaival szemben és ezzel nagymér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy az ententeálla­­mok kulturális és anyagi fejlődése zavartalan lehetett. Sir Percy Lorraine betegsége. Sir Percy Lorraine betegsége, a­melyről tegnap hírt adtunk, fültőgyulladás. Navratil tanár naponta kétszer meglátogatja a beteg angol diplomatát. A bécsi magyar tisztek alapítványa, Friedrich István miniszterelnök a nemzeti hadsereg bevonulása alkalmából üdvözlő táv­iratot kapott Takács-T­olvay gróf ezredestől, a magyar hadügyminiszter bécsi megbízottjá­tól. A táviratban jelenti, hogy a bécsi magyar tisztikar a nagy katonai nemzeti ünnep örök időkre való megemlékezéséül nélkülözhető fil­léreiből tízezer koronát oly alapítványra adott össze, melynek évi kamataiból azokat a le­génységi egyéneket jutalmazzák, a­­kik a haza érdekében áldozatokat hoztak, vagy kiváló szolgálatokat tettek. A miniszerelnök meleghangú táviratban köszönte meg az áldozatkészséget és a nemes üdvözletet. AZ ÚJSÁG Szerda, 1919 november 19. Sir George Clerk deklarácziója. A történelmi nevezetességű értekezleten, a­mely tegnap délután a Werbőczy-utczai Zichy-palotában volt, sir George Russel-Clerk egy nyilatkozatot olvasott fel. Ennek a deklarácziónak döntő hatása volt a magyar politikai helyzetre, mert felvilágosította a pártokat és a politikusokat, hogy az entente kérlelhetetlen és meg nem másítható akaratába bele kell nyugodniok, ha nem akarják az országot végpusztulásba dönteni. Ez az ulti­mátumszerű nyilatkozat hatalmas lökést adott a politika megrekedt szekerének, a­mely most kiszabadulva a kátyúból, vígan halad tovább, jobb jövendő felé. Sir George jegyzéke, a­mely Friedrich miniszterelnököt lemondásra bírta és a politikai pártokat konczentrácziós együtt­működésre késztette, így hangzik : Uraim! Felkértem önöket, hogy ma délután felke­ressenek, hogy oly világosan, a­mint csak le­het, önöknek és önök által Magyarország egész népének kifejtsem azokat a problémá­kat, a­melyekkel az önök országa szembeta­lálja magát. A­mint tudják, a békekonferenczia leg­felsőbb tanácsa engem bízott meg azzal, hogy Budapestre jöjjek egy békemisszióval. Magyarországnak béke kell, a szövetsége­seknek béke kell, Európának békére van szüksége. De békét csak oly feltételek mel­let lehet kötni, a­melyek garancziákat nyúj­tanak a tartósságra is. N­emcsak Magyaror­szág szenvedett a háborúban. A nagy nyu­gati államok és az Amerikai Egyesült­ Álla­mok nyomort és pusztítást láttak, megismer­ték a szükséget és a szenvedést, elvesztették férfiaiknak világát kimondhatatlan borzal­mak közt. Ezért ezek a nagy nemzetek el van­nak tökélve arra, hogy sohasem fogják tűrni valamely egyén, államférfin vagy párt olyan politikáját, a­mely ilyen konflagrác­ióhoz ve­zet. Ezért a szövetségesek azt mondják : ha Magyaroszág békét akar velük, biztosítva kell lennie arra nézve, hogy az időszaki kor­mány, a­melylyel megkezdik a béketárgyalá­sokat, nemcsak a nagy politikai eszmeirányo­kat, hanem az állam életbevágó érdekeit is jogosan képviseli, ennek olyan kormánynak kell lennie, a­mely magában már biztosítéka a teljes szabadságnak és a választási pártat­lanságnak, mert ezeknek a választásoknak az eredményétől függ Magyarország jövő al­kotmánya. A szövetségesek nem akarnak Magyarországra kényszeríteni egy olyan kormányt, a­mely ellentétben áll a magyar nép általános óhajaival. Az a feltevés, a­melyet hallottam, hogy­­ ő is ellene vannak a keresztény nemzeti irány-­­ nak, a­mely jelenleg lelkesíti Magyarorszá­got,­­ teljesen alaptalan. Csak ezt köve­telik, hogy az egész népnek egyenlő le­hetősége legyen véleményének szabad nyil­vánítására és az e szerint való szava­zásra. Egyszóval, a kormánynak bizto­sítania kell egy szabad, részrehajlatlan és de­mokratikus­ választást. Bármily nagy is egy párt többsége az országban, a szövetségesek követelik, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek abban az időleges kormányzatban, a­melynek feladata annak a hídnak a meg­építése, a­melyen Magyarország abból a pos­­ványból és ingoványból, a­melyben ma csak­nem elmerül, átmehessen arra az útra, mely eleinte ugyan szűk és keves, de egészséges és állandó alapokon nyugszik s a melyen az állandó békéhez és boldoguláshoz juthat el. És itt hadd helyesbítsek két komoly félre­magyarázást, a­melyek egy nyilvános nyilat­kozatban fordultak elő. Az első az, hogy a béke a szövetségesekre nézve talán még sür­gősebben szükséges, mint az önök országá­nak. Kérem,­ ne ringassák magukat illúziók­ba ezen a ponton. Kétségtelen, hogy mi mindnyájan kívánjuk a békét, de a szövet­ségesek minden nehézség nélkül megbirkóz­hatnak azzal az aránylag csekély kényelmet­lenséggel, ha Magyarországgal nem bírnának békét kötni. De vájjon mondhatjuk-e ezt Ma­gyarországról? Kérdezzék meg a pénzügy­miniszterüket, kérdezzenek meg egy háziasz­­szonyt, a­ki nem tud sót vásárolni! A második félreértés az, mintha a szövet­ségesek bele kívánnának avatkozni Magyar­­ország belső ügyeibe. Ez nem így van ! De a szövetségesek azt mondják Magyarország­nak : „Ha önök békét akarnak, ez az a feltétel, mely mellett a béketárgyalások megkezdőd­hetnek : egy időleges koalíc­iív kormányzat, a­mely bennünket szabad, pártatlan és de­mokratikus választásokról biztosít." Az én czélom mindvégig az volt, hogy megtaláljam a közös alapot a belső politikai helyzet és a külvilág kívánságai között és biztosítsam Magyarországon az elismerését annak az elvnek, hogy egy időleges koalíc­iós kormány, mely egész Magyarországot kép­viseli, lényeges feltétele a béke biztosításának. Teljesen felismertem a nagy tömegek ér­zelmeit Magyarországon. Én vagyok az utolsó, a­ki belekötnék abba, a­mi az ő érzel­meikben nemzeti és keresztény. De hazájuk­nak ebben a válságos idejében teljes helyes­ségével kell magyarázniok a „keresztény" és „nemzeti" fogalmakat. Ez igen sok esetben személyes áldozatokat jelent Ez semmi azok­nak, a­kik csak a hazájukat akarják szolgálni és azokra nézve, a­kik vonakodnak ezeket az áldozatokat ,meghozni, a felelősség megsemmi­sítő. Nos, hát mi­­is most a helyzet? Több mint három hónap­­ óta Magyarországnak olyan

Next