Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)

1919-11-08 / 149. szám

Efif@s példány ára §0 fillér. . \ t„ Censurat: Victorescu. '•«v * X­VI Budapest, 1919. XVII. évfolyam, 149. szám. "* Szombat, november 8. Előfizetési árak: Egész évre .. _ 220 K — f Félévre _ _. _ 110 » — ‹ Negyedévre ~ 86 » — ‹ Egy hóra ...... 20 » — » Egyes szám ára Budapesten, vidé­ken és a pályaudvarokon üö miéi. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is* wmawmHmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm— .—■*■*-**.-—■—■——■*“——i—^—.................. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Telefoni József 19-35, József 122-58 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Telefon: József 16-26, József 122-56 FIÓKEI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 43. Spr­e complectarea avizului dat, se face cunos­­cut, ca­­ totul vor sasi din Ron­ania 75 sistem­a ce se vor di­stribui sub controlul Ministerului de Fi­­­lante ungar pri­n Federatia uleiculior minerale. Pretul de desferere fixat este de 7.-10 koroane ben­­zina grea si 8.20 koroane benzina usoara, preturi calculate dupa preturile Ministerului de Industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco. Campina la care s-a adagoat spesele de transport, manipulatie tond­istribut is. Fabricele, care dorese a trate chestiunea in le­­gatura cu colaborarea industriei din Romania, se pot adre­sa delegatului Ministerului de industriei Motel Astoria. A már kiadott hirdetmény kiegészítésére köz­hírré tétetik, hogy Romániából összesen 75 cziszterna benzin fog Budapestre érkezni, a­melyet a magyar pénzügyminisztérium fog kiosztani az Ásványolaj­­központ útján. A könnyű benzin ára 8.20 korona, a­ nehéz benzin ára 7.10 korona. Ez az ár a román ipari minisztérium által megállapított árak alapján van kiszámítva, a­mely­­etben 1.50 és 1.70 árnak felel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számítva a szállítási, kezelési és szétosztási költség. Azok a gyárak, a­melyek a román ipari körök­kel érintkezésbe lépni óhajtanak, forduljanak a ro­mán ipari minisztérium megbízottjához (Budapest,­­Astor­ia-szálló. ROVÁS. Nagyon helyesen a Horthy-nyilatkozatban csak a magyar hadsereg katonavezérének a szavát vallottuk jelentőségesnek, nem pedig a politikát, melyet belőle csinálnak. A Horthy szava érez és márvány, hs arra építeni lehet. De a­mit azután a politika ezekre a szavakra épít, az a kártyavárnál is megbízhatatlanabb. A politika körülnyaldossa kétes tisztaságú hul­lámaival a Horthy szikláját, — így mondta, úgy kell érteni, ez van benne, ez nincs benne, —a mi közünk hozzá ? A jogegyenlőség, — ezt mondta. Az elismert kormánynak való rendel­kezésre állás, — ezt mondta. Ez a fontos, ez a megnyugtató, ez így van és így marad, mert katona mondta, a­ki nem csűr-csavar. S politikai értelme a Horthy-nyilatkozatnak mindenesetre az, hogy az a kormány, melynek a nemzeti hadsereg rendelkezésére áll, csakis a jogegyenlőség alapján létesülhet, mert Horthy áll ezen az alapon és semmiféle politika erről a katonát le nem térítheti. • Van egy székely móka­mese : a gyerek meséli el, hogyan küldte őt az édesapja a malomba, hogy a lakodalomhoz lisztet hoz­zon. Hogy nyergelte meg a szürkét, kapott föl a barnára s vágtatott el a sárgán, mint a vasderesen. Hogy eresztette le a kötelet egyrét, — nem volt elég hosszú. Hogy hajtotta össze ketrét, hát éppen odáig ért. Hogy verte sarokkal a jeget, — nem tört meg. Hogy vágta bele a koponyáját, — hát megtört. S a sok kaland után megvolt a lakodalom s esztendőre megszületett a gyerek, a ki a kalandokon át­ment. — A székely mókázik ezzel a mesével, a magyar politika pedig egészen komolyan megteszi, hogy nyergeli a szürkét, fölpattan a barnára és elvágtat a sárgán, egészen komo­lyan megrázza a szilvafát, hogy hulljon róla a dió s fölszedje a sok mogyorót. S a koponyá­jával töri a jeget s a járókelő figyelmezteti : hahó, ott tetszett felejteni a kobakját ! • Nagyérdekű a Korányi pénzügyminiszter nyilatkozata Az Újság számára. Nagy adó­ról beszél, a­melyet főleg a bolsevizmus kilencz milliárdnyi defic­itje nyelt el. A bolsevizmus is, a Károlyi rezsim is, a háború is, a mostani rezsim is. Most is minden hónap egy milliárdba kerül s ha isten élteti a kormányt, akkor a mi kitűnő pénzügyminiszterünknek az évfordulón már tizenkét milliárdot kell előteremtenie — adórendszerrel. S kérdés, hogy tud-e akkor is­ még számolni az ország teherbírásával. „Nincs válság.“ Nincs kormányválság, jelenti a félhiva­talos, sőt ellenkezőleg, a kormány helyzete egészen szilárd. Egy kicsit gondolkodóba esünk­. Beérik az urak azzal, hogy maguk között konstatál­ják egymással való teljes megelégedésüket? Kormányválság ha volna, ezt bajnak érez­nék. De csak­ az országnak van válsága. Ez nem érinti őket? Erre nem gondolnak? De igen. A félhivatalos azt is mondja, hogy a kabinet távozását sem politikai szük­­ség, sem olyan tényező nem kívánja, a ki ki* vánhatná. Tehát az országnak sincs válsága —* po­litikailag. Ezt kétségtelenül komolyan mond­áik. Az országnak, melynek sem államformá­ja, sem parlamentje, sem törvényuralma nin­csen, nincs válsága. A kormány, mely a sa­ját elhatározásából kormány, szilárd, él or­szágnak, melynek semminemű közjogi struk­túrája nincsen, nincs semmi politikai szük­sége. Épp oly komolyan veendő, hogy semmi illetékes tényező, „melynek befolyása volna a magyar politikai tényezőkre”­, távozásukat nem kívánja. Igaz ugyan, hogy egész Európa és kapcsolt részei nem hajlandó velünk szóba állani, békéről tárgyalni,h a czivilizált érintkezést állam az államhoz újból föl­venni, míg a Friedrich-kabinet képviseli Magyarországot. Igaz, hogy sir Clerknak saját kijelentése szerint az a hivatalos misz­­sziója, hogy itt olyan kormányt segítsen te­remteni, a­milyen összetételű minden más országban is van. Ez tudva van, ezt a félhivata­los aligha akarja letagadni. Fennakadhatunk tehát a jelszón, illetékes tényező nincsen, Friedrich István a külföldet, melynek kezé­ben vagyunk, nem ismeri el illetékesnek. Ha ez így van, akkor a mi összes belpo­litikai bajaink valóban eltörpülnek e mel­lett az egyetlen baj mellett. Akkor az ország­nak nemcsak a belső ziláltsága jelenti vál­ságát, hanem főképpen és első­sorban ez az illetékességi c­élzás. Nagyon­­­szeretnék, ha rabulisztikát bizonyítanának reánk. Nagyon szívesen vennék, ha nem lenne igazunk. Mi eddig a Friedrich-kormányt károsnak tartottuk, de a politikai világfelfogást, me­lyet pártjai képviselnek, épp oly jogosnak ismertük el, mint a magunkét. Ha konczent­­ráczióról beszéltünk, a konczentráczió mag­jául a keresztény blokot ismertük el. S ha Friedrich csinálja meg, ellene sem volt ki­fogásunk. De ha impressziónk, mely hetek óta erő­södik, helyes, akkor a mostani Friedrich­­kormány az országot egy újabb rettentő kalandba viszi­: a revoltba mindenki ellen a ki tényező Magyarországon kívül van. Ez már nem keresztény politika, ez már nem magyar politika, ez egyáltalán nem kor­mánypolitika, hanem az ország rombadön­­tése. Itt nem lehet már disztingválni kor­mány- és országválság között. A kormány ragaszkodása a hatalomhoz már azt jelenti, hogy ha pusztul, az ország menthetetlenül vele pusztuljon. Itt már megszűnik a lehetős­­ége, hogy az egyik kormány bukása után következzék a másik kormány. A Friedrich- kormány az egyetlen lehetséges kormány akar lenni, ha megbuktatják, vége az országnak. Nagyon,­­de nagyon szükséges, hogy az urak ebből a szempontból revideálják saját­ gondolkodásukat. Az országot több koc­ká­­zatba vinni nem szabad. A fegyveres háborút elvesztettük, ne koc­káztassák meg most a fegyvertelen háborút, mely látszatra Ter­i télén, valóságban azonban katasztrofálisabb. Ha a Friedrich-kormány belül szilárd, mint a Sion hegye, ne tekintse magát szilárdnak egy­ roskadó ország talaján. Ne vigyék az imágo­t olyan helyzetbe, melybe csak maguk mennek, de senki sem követi őket, a­ki megérti, hová vezetnek. -r r.rrrs^?;r:r­w.ntsr—r'rrr-;T—- - ------* Lapunk mai uáma 8 oldal* NAGYVILÁG. {Jt monarchia felosztásét. —­ Az osztrák szó* cziáristák a magyar feh­ér terror ellen. Európa ínsége. — Ukrajna jövője.­ A monarchia felosztásának kérdésére érde­kes fényt vet Salandrának választóihoz inté­zett levele. Salandra a fiumei kérdéssel kap­csolatban kifogásolja a londoni szerződés azon határozatát, mely Fiumét a horvátoknak ígérte. Fiume kérdésének ilyen irányú megoldása ab­ban az időben nem volt aktuális. Az osztrák­­magyar monarchia felosztása nem volt a szö­vetségesek szándékában. Az 1917/18. évi politika czélja az volt, hogy a monarchiát megmentse, ez a politika azonban csakis akkor volt felépít­hető, ha az osztrák-magyar birodalom kivonja­ magát a német befolyás alól. Az osztrák szoczialisták kongresszusán Ad­­ler F­ri­gyes indítványt terjesztett elő, melyben az Internaczionale egységének helyreállítását sürgeti. A pártgyűlés továbbá elfogadott egy határozatot, mely tiltakozik a magyarországi fehér terror ellen. A szoczialista kongresszus határozatával kapcsolatban Renner kanczellár is aggasztónak és megfékezendőnek mondta a magyarországi monarchista mozgalmakat. Sze­­rin­te Ausztria a szomszédos államokkal együtt kénytelen lenne a legerélyesebb eszközökkel a restaurác­iót megakadályozni. A magyar kül­ügyi kormány beavatott körök szerint a leg­­merevebben visszautasít minden illetéktelen beavatkozást az ország belügyeibe vonatko­zólag. Ausztria és Németország kereskedelmi vii­szonya Angliával szemben mindinkább a kon­­szolidáczió felé vezet. A forgalom mindkét or­szággal szemben emelkedő tendenc­iát mutat. Ruclaud Geddes az angol alsóházban részletes jelentést tett a kedvező javulásról és bejelen­tette, hogy Ausztria és Németország kivitele Angliába szeptember hónapban 90,162 font ster­ling, októberben pedig 195,764 font sterling volt. Az éhínség leküzdésére alakult tanács ülé­sén Piilmore lord kijelentette, hogy az ínség enyhítésére semmi remény sincs addig, míg a békeszerződésen Európa ipari fejlődésének meg­indítása czéljából bizonyos változtatásokat nem tesznek. A Westminster - Gazette a Közép- Európa képviselőinek részvételét mindennél fontosabbnak jelenti ki. Az élelmezés kérdése világkérdés s alapja a tartós békének. Az orosz kérdés megoldása erősen érdekli a békekonferencziát. A Budapesti Ukrán Sajtó­­­iroda jelentése szerint Lloyd-George élénk meg­beszéléseket folytatott Savtsenkóval, az ukrán sa­j­tóki­rend­el­te ég párisi tagjával. Lloyd­ George élénken érdeklődött a Denikin és Petljura kö­zött fennálló ellentétek iránt és az ukrán nem­zeti hadsereg helyzetére vonatkozólag is. Be­hatóan kérdezősködött a külpolitika iránt is, melyet az ukrán népköztársaság szomszédaival szemben folytat.

Next