Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)
1919-11-19 / 158. szám
ROVÁS: Búcsúztassuk Friedrich Istvánt! Nem merjük. Félve tekintünk körül: valóban ment ? Ha igen, nem azért ment-e, hogy jöjjön! Friedrich István igen gyakorlott lemondó. Három hónap alatt immár harmadszor mond le. Három kabinet vállalkozott, s mindegyik Friedrich-kabinet volt, s igazságtalanság lenne ezt az ő lemondó maradandóságát személyes szívósságának, a hatalomhoz való ragaszkodásának tulajdonítani. Hiába akarna maradni, ha nem volna mibe kapaszkodni. Ö igazán nem az a hatalom, amelyhez a szolgalelkűség tapadna. Ö csak azért hatalom, mert tapadnak hozzá. Tessék szidni, tessék gyűlölni, — de Friedrich István népszerű és hívei önmagáért szeretik s valóban törekvésük szimbólumát látják benne. És szépnek és méltónak találjuk, hogy ez a ragaszkodás és népszerűség túlkiséri a hatalom küszöbén. — Taktika is van, mondotta a tegnapi konferenczián az egyik kereszténypárti politikus, védekezvén ezzel az ententetal való szembeszállás vádja ellen. Valóban és sajnos, taktika is van s nem egyszer utaltunk erre mi, hogy a mi politikájukban érthetetlen és közveszélyes, az nem igazi czéljuk, csak taktikájuk. Van taktika, de higgjék el, ezzel el van ismerve, hogy van rossz taktika is. Az entente augusztusban követelte a konczentrácziós kabinetet s a taktika tette, hogy csak most kapta meg. A taktika tehát nem változtatott semmit, csak időt nyert. Három hónappal tett bennünket szegényebbé, három hónappal tolta ki munkátlanságunkat, száműzött voltunkat és megszállottságunkat. Más eredménye e taktikának eddig nincs, és kérdés, azaz nem kérdés: lenne-e eredményesebb, ha tovább folytatnák. Igazság, igazság: taktika is van, de olykor, például most, az is taktika, ha nincs taktika. : . Nem a mi kenyerünk a mások kioktatása. A magunk lelkiismerete szerint megtiltjuk magunknak az úgynevezett szókimondást a román megszállás viselt dolgairól. Budapesten megszűnt, de néhány kilométerre odébb még megvan. Magyar népek, javak sokasága még a kezükben van. S azon is túl — Erdély magyarsága állandó túsz a románok kezében. Lelkiismeret kérdése ez, nem szókimondásé. Lelketlenség, a biztos menedéken nem törődni azokkal, akik még nincsenek biztonságban. Azonfelül férfiatlan vonás is. Ügyünket a románokkal méltó fórum elé kell vinnünk. Semmit el nem hallgatni, semmit veszni nem engedni. De téve és szólva, nem pedig köpködve és nyelvet öltögetve. Úgy véljük, erre ügyelhetne a kormány sajtófőnöke is. aLapunk mai száma 8 oldal. l.áf» M m \ Egyes példány áraiul® fillér. . ., * Budapest, 1919.______________________XVII. évnyittu, _______Szerda, november 19. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG* 31-1 m mm m m ' i#® SSSUKSSES Syötr.: srr: tm 3 mT jjfkg íSti* SP ■ . ■ f'Jfe Jjw |®4 fel Mák Budapest, Rákóczi-út 54. az. Hl | Telefon: József 16-26, Jdzae!133-56 — Jif Wall. V Y i 1OKKIADÓHIVATAL: SKYrSWSSrS. *» n m m Budapest.Erzsébet körut43. Huszár vagy apponyi? Huszár Károlyt akarja a keresztény biok miniszterelnöknek. Értjük ezt a biok pártszempontjából s magában véve rokonszenves nekünk országos szempontból. Mert Huszár Károly az a politikus, akinek működéséből és nyilatkozataiból igazán megértjük, mi az a keresztény kurzus. Az eszmét szolgálja, az országot erősíti és senki és semmi ellen nem vét. Jólelkű, korrekt magatartása, szerény, rokonszenves és határozott, karakteres. Ha már megvolna alkotmányos rendünk s az alkotmányos többség miniszterelnököt állíthatna, mi, ennek a többségnek az ellenőrző ellenzéke, tisztelettel mondanék: jó választás. Ma azonban adva van a feladat. Olyan miniszterelnök kell, akit az összes pártok iktatnak be, nem olyan, akit a többség. Igazuk van-e a pártoknak, mikor Huszár Károly személyében nem nyugszanak meg, erről lehetne vitatkozni. Magunk azt mondanék: nincs igazuk — személyileg véve, de érthető az ellenkezésük, mert ha a többség él személyi prerogatívájával, a balpártok szigorúbban nézhetik a dologi garancziákat, ami megint kárára megy a megegyezés simaságának és valószínűleg tartósságának is. Tárgytalanná teszi ezt a vitát, hogy Huszár Károly mellett ott van Apponyi Albert, akit a bal pártok akarnak. Ez a tény már átviszi a súlyt a többségi biok elhatározására. Már nem az a kérdés, miért nem akarják baloldali Huszár Károlyt, hanem mi ellenvetésük lehet jobboldali Apponyi ellen! Ne felejtsük el, nem egyszerű kormányalakításról van szó, hanem az ország külpolitikai elhelyezkedéséről. Apponyiban valamennyien megegyezhetünk, aminek hát fölvetni egy nevet, melyben nem egyeznek meg mind! Váltig halljuk a keresztény biok részéről, hogy ők a személyes érdekeket alárendelik a dologiaknak. Honoráljuk ezeket, a kijelentéseket, hiszen a Friedrich személyét tényleg akaratuk és szimpátiájuk ellen feláldozták. A Huszár Károly jelölésében sem látunk személyi ügyet, mely fogadkozásukra rácáfolna. De úgy véljük, hogy az ország érdeke, mostani válsága nem éri be a személyi tekintetek feláldozásával. A pártérdeket is fel kell áldozni. Huszár Károly úgy került ki miniszterelnöknek, hogy a keresztény biok a maga jogát akarja dokumentálni, hogy ami az eutente kívánságának teljesítésére történik, az az ő vezetése alatt történjék. Érthető, de pártérdek. Pártpresztizst véd, jövendő párthatalmi czélokat szolgál. Ennek most nincs itt a jogosult ideje. Most csakis arról van szó, hogy ne kerüljön az ország újabb izolálásra és a túlhatalomnak kiszolgáltatására. Hamar, hamar meg kell egyezni s Apponyi személyében lehet is hamar megegyezni. Ha a szoczialistáknak megnyugvás az ellenkező világnézetű, de becsületes Apponyi, megnyugvás lehet az azonos világnézetű keresztény bioknak is. Apponyitól nem kell félteniök a párt befolyását s az Apponyi presztízse mellett nincs szükségük külsőségekkel fedezni a pártpresztizst. Ez a presztízs csak nyert, ám Apponyi tartja párton kívül is a párt politikai kurzusát. Mi erősen bízni akarunk a már egyszer érvényre jutott belátás állandó érvényesülésében. Ma már mindenki át van hatva a megismeréstől, hogy a koncentráció elsősorban külpolitikai szükségesség, mely nem függ öszsze semmiféle belpolitikai kurzussal. Ezt a kurzust a választásokon maga a nép dönti el s megint egyek Apponyival, aki szintén az ő megerősítésükben hisz a választások útján. Hát engedjenek ma abban a biztos tudatban, hogy néhány hónap múlva mindenki más kénytelen lesz előlük meghátrálni. Legyen a czél világos meglátása mellett a kiszolgálása is teljes! Sí miniszterelnök lemondott ! (Utódjául Huszár Károlyt dezisnálta. — Éjjeli tanácskozás Friedrich lakásán. — A mai minisztertanács. — Mi történt ma sir George Clerknál? — A demokraták és a szociáldemokraták nem szívesen látják Huszár miniszterelnökségét. — A keresztény pártok Garami Ernő ellen.) — Az Újság tudósítójától. — A mit az eutente teljhatalmú követének tegnap esti nyilatkozata után várni lehetett, ma délután bekövetkezett : Friedrich István miniszterelnök bejelentette lemondását. Ez a keményakaratú férfiú, akinek személyéhez a keresztény nemzeti egyesülés hatalmas pártja olyan erősen ragaszkodik, belátta ellentállásának hiábavalóságát és nem kívánta, hogy személyi kérdések miatt az ország elkövesse a egyesült hatalmak akaratával való szembehelyezkedés öngyilkosságát. Friedrich tehát félreállott és át akarja adni helyét Huszár Károly közoktatásügyi miniszternek, akinek személye megnyugtatólag hatna a keresztény közvéleményre és annak politikai kifejezőjére, a keresztény nemzeti egyesülés pártjára is. Miért ragaszkodott ez a tábor Friedrich személyéhez ? Azért, mert benne látta az erőteljes és megalkuvást nem ismerő keresztény és nemzeti irány legnagyobb biztosítékát. Ezt a bizalmat nyugodtan átruházhatja a párt és a mögötte felsorakozó népes tábor Huszár Károlyra, aki a keresztény és nemzeti iránynak régi, kipróbált és elszánt harcrosa. Már tegnap este, amikor sir GeorgeClarktól eltávoztak a meghívott politikusok, mindenki tisztában volt azzal, hogy a miniszterelnök engedni fog, mert az entente hatalmi szavával szembehelyezkedni nem lehet. A miniszterek még a tanácskozás vége előtt átsiettek Friedrich lakására, ahol informálták a miniszterelnököt, majd éjjeli tanácskozásra ültek össze a kereszténypártok vezetőivel. Tíz éjféli tanácskozás. Iíren a konferenczián határozták el végleg, hogy Friedrich István lemond, a kormányelnökségről, mert be kell látni azt, hogy Magyarország létérdekeit tennék könnyelműen kockára, ha a megegyezést meghiúsítanák. A kormány tagjaira és a keresztény pártok vezetőire nemcsak Clerk határozott hangú nyilatkozata hatott nagy erővel, de befolyásolta őket a fővezér állásfoglalása is a tegnapi konferenczián, ahol Horthy Miklós is hiábavalónak jelentette ki az ellenállást és a megegyezést, a konczentrácziót ajánlotta.. Friedrich, miután bejelentette lemondását, azt mondta, hogy még tárcát sem vállal az új kabinetben. Végre engedett a jelenlevők rábeszélésének és kijelentette, hogy hajlandó reszort-tárczát vállalni a konczentrácziós kabinetben. Azt azonban feltétlenül kikötötte, hogy az elnök személyét a keresztény biok jelölje ki. A személyre nézve ezen az éjszakai konferenczián még nem történt megegyezés. Haller Istvánt és Huszár Károlyt vették kombináczióba. Apponyi Albertet azért nem jelölték.