Az Ujság, 1920. január (18. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
| j________, Budapest, 1920.________________XVIII. évfolyam, 12. szám._______192 C dAtt i^Szerda, Január 14. Előfizetési árak: !■ p SZERKESZTŐSÉG: Egész évre......- 220 K — | _____ ________ _____ AI VFXII Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Félévre ■ 110 k | jPPpP|| IP^f |||jj| jp|p|Telefon: József 13-36,József 122-56 S :r: Sft Jf ■ IT Rauemhuu., fi / I LINttn jSB^aa. B\Ma „sasi.. ROVÁS. Természetes és nem nagyon értékesnek látszó, .fekkor a vesztes és sújtott fél mondogatja ,nem lesz ez mindig így, mert az igaazdíjtalanság műve nem lehet állandó. Ápí^amikor mi a rossz békét várva, ezzel erősitjük magunkat^ nem a vesztesek^jrftamitásában leledzünk. i||g tintába seUjjg^eltartottuk a tollat s a kik a békét rXjjjf jjikralták maguk is már ráeszmélnek arra, hogy papirosbékét csináltak. Erre vallott eddig a jóvátételi bizottság intézménye, mely ha szabatosan dolgozik, egyszerűen a gyakorlatban visszaadja azt, amit a szerződés szerint mértéken felül elvettek. S erre vall, hogy Amerikában és különösen most Angliában a hangulat mind ellenségesebbé válik a zsarnoki békediktátorok politikája ellen. A kijózanodás megindult s minden nap közelebb hoz bennünket ahhoz az időponthoz, amelyben nemcsak az ügyünk igazságában bízhatunk, hanem a lehiggultó emberiség igazságérzetében is. A politikában ne keressünk esztétikát, de ugye, azért szabad befognunk az orrunkat, ha büzletes csúnyaságot találunk. Hogy ellepik a csehek Paris városát, sajtóját, hogy a cseh trombitával és dobszóval túlharsogják a szerény magyar igazságot, mikor a vesztőhelyre lép. Hát nem kaptak eleget ? Nem ülnek elég magasan az uborkafán ? Mit akarnak még tőlünk! A béke megkötése után nekünk jó szomszédoknak kell lennünk. Nekik is. Parisban nem sokat várunk, különösen nem a csehek rovására. Hát mert éppen ők szaladgálnak ész nélkül, minden haszon nélkül — pusztán ártani ? Pedig, amitől tarthatnak, azt nem Parisban lehet túlkiabálni, hanem ott — sem, ahol a lábukat megvetették. Azzal, hogy Parisban elnémítják a magyar igazságot, egyetlen tért embert sem békítettek ki az új sorssal.* A választásoknak különösen a titkossága érvényesül a legnagyszerűbben a mai mozgalmakban. Titkosan fogsz szavazni, nehogy presszionálhass. De a házmestered megkérdezi és te köteles vagy megmondani, hogy kire fogsz titkosan szavalni. Ha nem mondod meg, akkor is megmondtad. A házmester Sherlock Holmes logikájával kisüti : ergo nem jobbpártira szavazol, különben büszkén kivallottad volna. S igazolványokat szednek be illetéktelen elemek, — ez pláne még a titkos szavazás fáradalmaitól is megkímél. A te igazolványoddal majd más fog az urnához járulni s a titkosság oly tökéletes lesz, hogy magad sem tudod meg soha, hogy kire szavaztál. Biz ezek kortesfogások és kár tragikusan venni a dolgot. Humor is van benne, több, mint gonoszság, ahogy a magyar kortesfogások mindig inkább vásottak, agyafúrtak voltak, mint felháborítóan gonoszak. Éppen csak a kit ér, az boszankodik, a többi nevét hozzá. A minap arról beszéltünk, hortf»*ff*magyar politikának semminemjjv^erve nincs arrjL-nai-idöre, mikor a^J^Ret ismerni fogkell admyii^uasodik aggodalmunknak i vnri^fr"r akkorra, mikor együtt lesz a nemzetgyűlési Minden baj irját ettől várjuk és minden kibontakozás erre van alapítva. S egy szó, egy hang se árulja el nekünk: tulajdonképpen hogyan képzelik, a nemzetgyűlés mint fog mindent elrendezni? E hogyan nélkül nem gondolattal van dolgunk, hanem megint csak fölületes frázissal. A nemzetgyűlés. Mi ez ! Lesznek megválasztott tagjai és pártjai, de ez még nem nemzetgyűlés. Szervezete sincsen és még etikája sincsen. Még azt sem tudjuk róla, hogy a többségi elvet vallja-e? Még mindig a forradalom produktuma s mindenki azzal a tudattal bízza rá magát, hogy e nemzetgyűlés neki lesz jó. Akczeptálja-e, alárendeli-e magát, ha ebben csalódik! Ha nem, ki, vagy mi kényszeríti reá? Elnököt választ, ugyebár? Szankció nélkül. Aki másra szavazott, az nem tekinti elnöknek. Házszabálya nincsen, hivatott vezetője nincsen, mert hiszen kormány sincsen. A konczentrácziós kormánynak lejárt a határideje, ő parlamentet vezetni nem képes. Legfölebb ha az ügyek vitelét meghagyják neki az új kormány alakulásáig. De meghagyják-e addig? Verifikálás, megalakulás, házszabályosktálás sokkal tovább tart, mint a lemondott kormány ügyviteli képessége. S új kormány sem jöhet előbb, mert más szuverenitás híján csak a nemzetgyűlés választhatja meg. Ez sem történhetik meg a nemzetgyűlés megalakulása és szervezetének kiépítése előtt. S most tessék elképzelni egy miniszterelnök megválasztását. Hogyan megy ez? S a kabinet hogyan állítódik össze? A kimaradottak, akik be akartak kerülni, belenyugszanak-e? A pártok, melyek a rövidebbet húzzák, paríroznak-e? És iskolázatlan elemek kerülnek össze, aki fékezi meg a megfékezendőket? Ezek a kérdések hadd világítsák meg nagy gondunkat és aggodalmunkat: a nemzetgyűléstől várjuk a rendet s igy, terv nélkül, előzetes megállapodások nélkül a nemzetgyűlés zúdíthatja ránk az igazi káoszt. Nem könnyelműség tehát, hanem olyan előrelátás vetteti föl velünk ezt a kérdést, melyet a felelősebb politikusoktól kellene várnunk. Fölvetjük a kérdést, melyre magunk egyelőre nem felelünk, hanem megszólaltatjuk a politikusokat, amilyen mértékben hajlandók a kérdéshez hozzászólni. Kész konczeptusa ma egyiknek sincsen. Talán minden nézetnek összegyűlése útján valahogyan kialakul ez is. Reméljük, mert az ország sorsa ettől a koncepcziótól talán inkább függ, mint magától a nemzetgyűlés megválasztásától.* Első utunk a miniszterelnökhöz vezetett. Tudjuk, hogy a súlyos kérdések egész komplexuma állandóan foglalkoztatja őt. Da nyilatkozni nem óhajtott, mert felelős helyzetében nem tartja helyesnek a nyilvános állásfoglalást. ■ Lukács László v. b. f. t., vMl.0?. kW. miniszterelnök ezeket róottdiszét az Újság tudósítójának: — Ma még forradalmi állapotban élünk és a nemzetgyűlés is forradalmi alakításlesz, melynek minden ténye forradalmi tény, így az új kormány kinevezése is az. Erre a magyar alkotmány és a magyar parlamentarizmus történetében eddig nem volt precedens. Nem kombinálhatok hát, nem mondhatom meg, hogyan fog történni, mi lesz a technikája ennek a politikai és jogi nóvumnak. A nemzet törvényes képviselete ma is az 1910-ben megválasztott országgyűlés, melynek mandátuma csak a béke megkötése után hat hónappal jár le. Nem lehet jogforrásnak elfogadni a forradalmi erőszakot mely az országgyűlést arra kényszerítette, hogy törvény ellenére önmagát, föloszlassa. Ez az országgyűlés ma is alkotmányos népképviselet és én mindent elkövettem annak érdekében, hogy ezt a régi országgyűlést összehívják. Szomszédjaink, a csehek és románok makacs ellenkezésén hajótörést szenvedett ez a szándék és ma az ország kénytelen egy alkotmányozó nemzetgyűlést választani, hogy a parlamentáris kormányzást valahogyan megkezdhesse. Mivel azonban ez a népképviselet nem a szentesített magyar törvények és nem a magyar alkotmány minden követelésének megfelelő módon keletkezik és cselekszik majd, nem lehet kombinácziókba bocsátkoznunk abban az irányban, hogy e testület teljesen újszerű ténykedéseiben milyen elveket fog követni és milyen technikát fog elfogadni. Mindenesetre az volna a legszerencsésebb, ha a nemzetgyűlés nem fogadná el a konczentrácziós kormány lemondását, hanem legalizálná azt. Szterényi József báró v. k. t. t. nőtt m. k. kereskedelemügyi miniszter igy nyilatkozott elővtesese: — alkotmány nem ismer erre nézve precedenst, amint maga a mostani helyzet is e nélkül áll. Ennélfogva szabályt kell az esetre statuálni. A legtermészetesebb lett volna előbb megejteni az államforma fölött a népszavazást és minthogy ennek eredménye nem lehet, kétséges, a nemzetgyűlés első feladata lehetett volna a nádorválasztás. Ebben az esetben megvolna az államfőt helyettesítő alkotmányos tényező, aki kormány kinevezésére illetékes lenne. Ugyanaz a helyzet különben bármely pillanatban előállhat, ha a koncentráció megdőlne és ennek következtében kormányválság állna be. A mostani kormányalakítások egyáltalán alkotmányjogi lehetetlenségek, a miniszterelnököt nem nevezi ki senki, hacsak az elődje nem teszi meg neki ezt a szívességet, a minisztereket pedig a minisztarelnök. Ebből a képtelen helyzetből egyelőre csak a mádori méltóság betöltése hozhatja ki az országot. Amíg ez meg nem történik, nem szabadulunk a forradalmi állapotoktól. A nemzetgyűlés megalakulásával a kormánynak természetszerűleg be kell nyújtania lemondását. Akár egy pártnak lesz abszolút többsége, — amit nem hiszek — akár nem jön létre ilyen többség- és többségi bioknak kell alakulnia, — amit valószínűbbnek tartok — a kormányalakítás szempontjából a helyzet teljesen azonos. Ha a kormány beadta a lemondását, két eshetőség állhat be : vagy elfogadja a nemzetgyűlés rendes szavazás útján a lemondást és megbízza a lemondott kormányt az ügyek vitelével az új kormány megválasztásáig, vagy nem fogadja el, hanem megerősíti hivatalában addig, míg a helyzet kialakul. Ez utóbbiit ártavi helyesebbnek, mertgyoris segélyével ki lehet húzni az időt a nádorválasztásig, aminek úgyis sürgősen kellene megtörténni, igen sok indok kívánja ezt. Minthogy azonban megszoktuk már, hogy nálunk sohasem az történik, ami észszerű, hanem rendszerint az, ami nem kívánatos, valószínűnek tartom, hogy az új többség akár egy pártból, akár több párt alkalmi szövetkezéséből alakuljon ki, amint az Németországban és Ausztriában történt nem fog azzal a türelemmel-és önmegtagadással rendelkezni, hogy mert a maga soraiból kívánjon kormányt, ellg készülnünk arra, hogy a jogépírgyűlés maga fog kormányt választani. Ez persze nem megy másképpen, mint a párt vagy pártok keretén belül való érvényesülési harczczal. Hogy e részben mily épületes belső harczok várhatók, arra nézve bőven lehet kö- Mi lesz, ha nemzetgyűlés lesz? Lapunk mai száma 8 oldal. Egyes példány ára 80 fillér.