Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
S azoknak kell átadnia, akik komoly politikát csinálnak. A pártegység szükségességéről beszélt ma a keresztény párt klubhelyiségében Pekár Gyula államtitkár. A vezetőség nevében kijelentette, hogy a pártnak együtt kell maradnia, másrészt állnia kell továbbra is a blokot a legszorosabb fegyverbarátságban a kisgazdapárttal. Rassay Károly dr. államtitkár a pártfegyelemről mondott megszivlelésre méltó szavakat s ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy nincs helye többé a személyes párviadalnak. ‘ Illv ■" Mikor Vázsonyi Budapestre visszatért, • érintkezésbe lépett pártjával és hosszabb tanácskozások után elhatározta, hogy egyelőre teljesen visszavonul a politikától. Ezt megelőzően Vázsonyi, Bárczy és mások között súlyos nézeteltérések voltak és tulajdonképpenez volt az indító oka. Vázsonyi visszavonulásának, mert nem akarta a pártvezetőséget dezavuálni a koncentráczió melletti állásfoglalásában. Vázsonyi ezek után elhatározta, hogy a neki felajánlott mandátumot nem vállalja, egy hete el is utazott a fővárosból, bár a Jánzár Károly, Apponyi és egy most-még a politikai életen kívül álló előkelő egyéniség személyesen keresték fel őt és kérték, hogy maradjon Budapesten. A demokrata pártban Vázsonyi elutazása meglehetős zavart idézett elő és nem tudni, hogy ebben a pillanatban Vázsonyi magatartása milyen változást fog előidézni a pártban. Biztosan tudják, hogy Vázsonyi tényleg lemond kerületéről, pártja azonban mindent el fog követni, hogy őt ismét megválaszszák és hogy Vázsonyi visszavonulása ne okozza a párt felbomlását, mert a párt a többi liberális pártokkal összeköttetést keres és nem lehetetlen, hogy egy új liberális politikai csoport alakul, amelyben Andrássy és Apnonyi is részt venne. Ebben az új alakulatban Vázsonyinak jelentős szerepet szántak párthívei. Valószínű, hogy Szterertyi szintén csatlakozik ehhez az akcióhoz. Vázsonyi elutazásával kapcsolatban Sándor Pál, aki Bárczy és Ugrón betegsége következtében most egyedül vezeti a demokrata párt ügyeit, munkaársunknak a következőket mondotta : Vázsonyi táldvalevőleg azért vonul vissza a politikától, mert — mint mondotta — az országnak a jelenlegi viszonyok között nem tud használni. Az utolsó 3 hónapban Horthyn, Apponyin és Huszáron kívül ő volt az a férfin, aki a legtöbbet tett relatíve az ország konszolidálása érdekében. A legkülönösebb az, ami sok politikussal már megtörtént, hogy képesek voltak őt hazug hírekkel olyan helyzetbe hozni, mely őt viszszavonulásra kényszerítette. Neki ez nem fog t ártani, csak használni. Az ország azonbannehezen nélkülözheti az ő elismert képességeit. Ha Vázsonyi le is mondana a mandátumáról, ha mint én ismerem a kerületét - akár tízszer is meg fogják választani. Remélem, hogy a hazugság köde eloszlik és Vázsonyi ismét aktív szerepet játszhatik a politikában. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt választmánya ma este Lovászy Márton elnöklése mellett ülést tartott, amelyen a választmány tagjai igen nagy számban jelentek meg. A választmány egyhangúlag elfogadta a a következő határozati javaslatot . A függetlenségi és 48-as párt, habár ez az idő szerint parlamenti képviselettel nem bír, nem szűnik meg letéteményese és harczosa lenni azoknak az eszméknek, amelyektől a nemzet jobb jövendőjének biztosítását várja. Erősen meg van győződve a párt arról, hogy el fog jönni az az idő, amelyben a közvélemény visszatér a magyar nemzet ama régi és nemes hagyományaihoz, melyek a nemzet és emberi szolidaritás útján rombadőlt hazánknak helyreállítására és boldogulására vezetnek. . A párt a sir George Clerk által kezdeményezett koncentráczió létrejöttekor vállalt kötelezettségét híven állotta, noha a választások szabadsága iránti megállapodások nem mindenben érvényesültek. Most pedig helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a kormányzatban hentfoglaló képviselője, P. Ábrahám Dezső belügyi államtitkár állását a kormány rendelkezésére bocsátotta. magyar békedelegáczió megkapta a haladékot. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A külügyminisztériumba Neuillyből a magyar békedelegáczió főtitkárságától érkezett szikratávirat közli, hogy Henry ezredes értesítette a magyar békedelegáczió főtitkárságát arról, hogy a kért haladékot megadták. E szerint a magyar békedelgácziónak február 12-én kell átadnia válaszát a békeszerződés tervezetére. Új küzdelem a Lipótvárosban. A lipótvárosi Vili. választókerületben már megindult a küzdelem a pótválasztáson mérkőző két jelölt: Szterényi József báró és Szemere György pártja között. Fenyő Miksa dr., aki ebben a kerületben a választáson kisebb AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1920 február 1. jégben maradt, kijelentette, hogy amennyire ő volt híveinek nézeteit és gondolkozását ismeri, ezek valószínűleg Szterényi Józsefet fogják támogatni és különösen közgazdasági tudásának méltánylásában melléje fognak állni. Ezt egyébként — mondotta Fenyő — csak helyeselhetem. Menekültek Budapesten. (Állandó beözönlés a fővárosba. — Menekültek visszatérése. — I kiutasított közalkalmazottak. — Vagyonlakók. — Ír társadalom részvétlensége. — Jrz Újság tudósítójától. — A világháború kitörése után Magyarország területét a háborúval együttjáró pusztítások és károsodások kezdetben egyáltalában nem érintették, később azonban, minél tovább tartott a háború, az ország, de különösen a főváros annál siralmasabb helyzetbe került. (Menekülés Galicziából, Felső- Magyarországból és Erdélyből.) Elsősorban az oroszoknak Galicziába való betörése és Galiczia jó részének állandóan megszállva tartása, majd Felső-Magyarország néhány megyéjének megszállása az ottani lakosságot, menekülésre késztették és Galiczia menekültjeinek aránytalanul nagy része, valamint a felsőmagyarországi menekültek Budapest felé vették útjukat . Felső-Magyarország felszabadulása után az onnan menekültek közül sokan visszatértek ugyan, de a galicziai menekültek (jelenleg körülbelül 8000 van Budapesten), sőt a Felső- Magyarországból ide beözönlöttek egy része is az ország fővárosában maradt vissza, ahol jobbára olyan megélhetést kerestek maguknak, hogy kevés, munkával, rendszerint az áruk összehalmozásával és azoknak magasabb áron való továbbadásával megélhetésüket könnyűvé, sőt lehet mondani, kényelmessé tették, nem törődve azzal, hogy ily módon az ország, főleg a főváros törzslakosságának a megélhetését milyen óriási módon nehezítették meg. 1916. év nyarán a románok törtek be Magyarországba és a román pusztítások elől akkoriban Erdélynek közel egy millió lakosa mozdult meg, akiket a váratlan ellenséges támadás miatt már nem lehetett az előzetesen megállapított menekülési terv szerint vidékenként elosztani, hanem nagyobb részük Budapestre jött. Voltak olyan napok, amikor 30—40.000 menekült érkezett Budapestre. A menekülteknek a fővárosból vidékre való telepítése lassan kint, volt Csak keresztülvihető, egy év múlva pedig, a románok kivonulása után, az erdélyiek legnagyobb része visszatelepíthető volt eredeti otthonába, de közülük is többen maradtak Budapesten, akik megélhetésüket itt már megtalálták, sokan pedig vidéken találtak maguknak megélhetést. (A forradalom és a kommunizmus menekültjei.) 1918. év október végén a Károlyi-féle forradalom nyomán az egész országban mindenütt zavargások keletkeztek. A királyság megszűnését és a sorkatonaság feloszlatását mindenki úgy fogta fel, hogy a felbomlott jogrend helyett ismét az erősebb joga éledt föl, a rablások és fosztogatások napirenden voltak. A rablások és pusztítások elől az ország minden részéből jöttek Budapestre menekültek, mert mindenki a fővárost tartotta az egyetlen menedékhelynek. Ezekkel a menekültekkel egyidejűleg jöttek azok a közalkalmazottak is, akiket a zavargó tömeg állásuktól önkényesen megfosztott és régi otthonukból kiűzött. Ezt az általános zavaros helyzetet használták fel a szerbek, románok és csehek, akik az országnak csaknem háromnegyed részét lassankint megszállották és a megszállott területeken be is rendezkedtek. Ennek következménye természetesen az volt, hogy a megszálló hatóságok intézkedéseik ellen vétőknek, valamint azoknak a közalkalazottaknak, akik az idegen hatóságoknak a hűségesküt letenni vonakodtak, a megszállott területekről szintén menekülniük kellett. Már 1919. év elején hosszú sorokban jöttek a menekülteket szállító vonatok és mivel Budapesten már akkor alig állott lakás rendelkezésre, a menekültek részére berendezett tömegszállások pedig hamarosan megteltek, az ideérkező menekültek akkor is hetekig voltak kénytelenek az egyes pályaudvarokon vasúti kocsikban vesztegelni, kitéve az idő viszontagságainak. Magyarországnak alig volt egykét vármegyéje, ahonnan nem jöttek menekültek, így az a törekvés, hogy a menekülteket vidéken helyezzük el, csak nagyon kis mértékben sikerülhetett, a meg nem szállott területek hamarosan annyira benépesedtek, hogy oda sem igen lehetett menekülteket elhelyezni, Budapest lakosságának a száma pedig egy-két hónap alatt 120—150.000 emberrel szaporodott meg. Ilyen viszonyok között nehezedett rá az országra a történelem eddigi minden csapásánál nagyobb veszedelem : a kommunizmus, amely a maga felforgató rendszerével — a proletáron kívül — senkinek az érdekeivel nem törődött. Az idetódult menekültek most már igyekeztek volna a fővárosból menekülni, de a körülöttünk levő meszszálló hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy szoros határzárral akadályozzák meg a kommunizmus veszedelmes területéről az emberek átözönlését, nehogy ezeket a romboló eszméket oda is átvigyék. Ahelyett, hogy a menekültek helyzetébenvalammielőnyös változás állott volna be, a kommunizmus dicstelen hadjárata a vidéki direktóriumok és munkástanácsok tagjait is menekülésre kényszerítette, mindenütt ők lévén az elsők, akik az idegen csapatok jöttének hírére — minden értéket magukkal hozva — Budapestre jöttek, hogy az itt uralkodó zavart még jobban fokozzák és a zavarosban minél jobb megélhetést biztosítsanak maguknak. Ebben az időben is mindent megtettünk, hogy ezek a menekültek a velük együtt ideözönlő elvtársakkal együtt lehetőleg vidékre kerüljenek, ami jórészt sikerült is. Ennek annál nagyobb jelentősége volt, mert ha valamennyien Budapesten maradhattak volna, az állapotok itt talán még tarthatatlanabbak lettek volna. (Aromán megszállás és a kiutasított közalkalmazottak.) A román csapatoknak Budapestre való bevonulása után teljes erővel megindult a menekülteknek otthonukba való visszaszállítása. 1919. év augusztus közepétől,addig, míg a románok Budapestről kivonultak, több mint 10.000 menekült tért vissza hatósági segítséggel, de sokan voltak olyanok is, különösen a kommunizmus idejében idekerültek, akik a hatóság igénybevétele nélkül tértek vissza régi otthonukba. Ez utóbbiakról pontos statisztikát öszszeállítani nem lehetett November hónapban azonban úgy a románok, mint a csehek ismét szigorú határzárt állítottak fel az egész vonalon, ettől az időtől fogva a hatóság segítségével senki a megszállott területre át nem juthatott. Ezzel szemben, amikor a megszálló hatóságok vonalaikon senkit át nem engednek, tömegesen utasítják ki azokat a közalkalmazottakat, akik a hűségesküt nem tették le, vagy nem oda való illetőségűek. Az ország fővárosának, de egyúttal a meg nem szállott területeknek már előbb említett zsúfoltsága csaknem teljesen lehetetlenné tette, hogy a kiutasított közalkalmazottak megfelelő elhelyezéséről gondoskodjanak. Ma már több mint 20.000 kiutasított, illetve menekült közalkalmazott és hozzátartozni küzködnek a megélhetés nehézségeivel a meg nem szállott területeken csupán azért, mert a magyar állameszitséhez hűek maradtak. A kiutasított közalkalmazottak közigazgatási alkalmazottak, bírák, állami ügyészek, pénzügyi főtisztviselők, pénzügyőrök, iskolaigazgatók, tanárok, tanítók, főleg vasutasok és postárok. (Vagyonlakók.). Minthogy megfelelő lakásról gondoskodni nem lehet, nemcsak a főváros, hanem a vidék nagyobb pályaudvarain is százszámra állanak a vagyonok, amelyekben a megszállott területek hatóságainak minden humanizmust megcsúfoló kegyetlen intézkedése folytán otthonukból kiüldözött szerencsétlen magyar családok apró gyermekekkel dideregnek a legzordabb téli időben és várnak segítséget. Hogy csak némi képet alkothassunk a vagyonlakók számáról, közöljük az 1919 októbernovember közötti állapotról összeállított következő statisztikát: A budapesti nyugati pályaudvaron volt 102 kocsiban 67 család 348 személylyel, a keleti pályaudvaron 22 kocsiban 10 család 28 személylyel, a ferenczvárosi pályaudvaron 49 kocsiban 20 család 110 személylyel, Kelenfölden 4 kocsiban 3 család 12 személylyel, Kőbányán 4 kocsiban 2 család 7 személylyel, a dunaparti pályaudvaron 6 kocsiban 3 család 17 személylyel, a rákosrendezői pályaudvaron 126 kocsiban 79 család 237 személylyel, Rákospalota-Újpesten 30 kocsiban 21 család 96 személylyel, Békáson 13 kocsiban 6 család 33 személylyel, Győrben 58 kocsiban 34 család 152 személylyel, Hatvanban 17 kocsiban 8 család 40 személylyel, Kaposváron 23 kocsiban 27 család 115 személylyel, Csurgón 19 kocsiban 9 család 37 személylyel. Hozzávéve az egyes kisebb állomásokon veszteglő vagyonokat, ebben az időben összesen 595 kocsiban 371 család lakott 1558 személylyel. Ezek a számok naponként változnak, mert amennyiben sikerül Budapesten vagy vidéken vagyonban lakókat, az emberiségnek ezt az új típusát a legnagyobb nehézségek árán elhelyezni, mire néhány száz vagyon kiürül, a megszállott területről kiutasítottak vagyonjainak