Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

I ROVÁS. Szorongjunk, számolgassuk-e, mit hoz, mit találunk majd ott? Szorongó örömérzés­sel, ej, hadd vessük ki magunkból az annyira fontos, de a födolog mellett számba sem jöm hogyan-miképpeneket. Holnap felszabarunT*"a Tisza bal partja. A magyaréi* folyója ismét magyar lesz. S inimfe,­ja­ttiffos betegsége alatt sorvadt s­tílus közben tágul, úgy érez­zük a mi elsorvadt hazánk napról-napra tá­gulását, a­milyen tempóban visszafelé hi­­gyódzik a románok fekete vonala. Szomorú gyarapodás, azt kapjuk vissza, a­mit el sem akartak venni, csak elvették. Visszakapjuk, mint fosztogatás után az üres zsebeket, de mégis visszakapjuk. Hadd keltezzük e naptól fogva a magyar nappal meghosszabbodását a magyar napnak nyár felé izzásának ará­nyában. Többen leszünk, mint voltunk, el­tiport, megsanyargatott magyarok, keveseb­ben vagyunk idegen fegyverek szívtelen pa­rancsa alatt. Bizonyos értelemben még is­merkednünk kell az újra hazakerült testvé­rekkel. Nem a régi világot találják itt, nem a régi bűnöket és nem is valamennyi régi eré­nyeinket. Tanuljuk meg tőlük, a­mi a na­gyobb és hosszabb szenvedéstől tanulható és oszszuk meg velük a már megismert igaz­ságokat, a botlások nélkül, melyek hozzá­vezettek.* A szilien a kormány változás kérdése bölcsen van exponálva s a lelkek is egyene­sebben közlekednek egymással. A keresz­tény nemzeti egyesülés pártja nagyon kor­rektül vallja, hogy a miniszterelnök szemé­lyéről nem kell paktálni, azt majd kijelöli az arra illetékes kormányzó. A kisgazdapárt vezérei pedig igen bölcsen meg akarnak egyezni a többi kérdésekben, még a munka­­programmban is. Azonban tartunk tőle, hogy ez a bölcseség mindkét oldalon csak a fel­színre tartozik. Mintha korrektül, bölcsen csak taktikából viselkednének. Dezignáljon a kormányzó, s ha nem a mi emberünket dezignálja, még mindig ráérünk lehetetlenné tenni a vállalkozását. A fúzióval is roppant előzékenyen kínálgatják egymást, de úgy, hogy a másik haljon meg s remélje a föl­­támadást a mi boldogabb pártunkban. Isten tudja, a­mikor a politikusok olyan igazságo­kat fedeznek föl, hogy voltaképpen nincs is különbség az­ezéljaikban, akkor erősen ki­domborítják a különbségeket az eszközök­ben, még erősebben az emberekben. Addig, a­míg liter és kiló szerint reflektálnak tár­­czákra és hivatalokra, nem pedig tehetség és szakképesség szerint, mi minden hangu­­latenyhülésben csak a pihenőt látjuk, mely után annál ádázabbul törnek egymás ellen. * Hírt adtunk, hogy a keresztény párt na­gyobb fegyelmet akar érvényesíteni a tagjai nemzetgyűlési szereplése körül. Ez a párt jó ízlésére vall, mert a felszólalások, melyek ennek a nagyobb fegyelemnek a szükségét provokálták, éppenséggel­ nem vallanak jó ízlésre, még kevésbé politikai érettségre. A nagyobb pártfegyelem kétségtelenül helyén­való, mert elvégre mégsem lehet azt mon­dani, hogy a­mit e pártbeli urak mondanak, nem a pártból valók, noha kétségtelenül úgy van. Ha ezek a fegyelembe fogandó szónokok szabadjukra eresztetnének, hovatovább oly színezete lenne a pártnak is, az egész nemzet­gyűlésnek is, mintha nem is a bolsevizmus lelke szűnt volna meg, csak a matériája. Ez éppenséggel nem az a politika, melyet a ke­resztény egyesült párt a magáénak vallana. Noha hajdanában a pártfegyelenmek ekkora hatalma mameluk-, majd mungópártot te­ Magyar-lengyel közeledés. VIL.:„Bárm­i képi döfésének ■ is Neuillyben Ma­garorsz­ág tisztelídő határairól, egy bizonyos , a rubaSExol lakott északkeleti négy vármegyé­nek a megtartása eminens fontosságú lét­kérdés a számára. Ezeknek elvesztése betetőzné a feldarabolt, megcsonkított ország életkép­telenségét. Maga a természet s minden, leg­primitívebb érdekük is Magyarország felé uralja e megyék derék népét. A megélhetés, a geográfiai helyzet, a vasúti vonalak iránya és még számtalan egyéb, de nem kisebb fon­tosságú tényező, mind az anyaországgal való szoros kapcsolat mellett szólnak. Mióta az áldott magyar búza hiányzik azon a vidéken, azóta éhínség uralkodik s éhu­fusz pusztít­ott. Két oly jelenség, mely a jelenlegi állapot fentartásával, Európa szégyenére, állandósulni fog. Az entente végzetes politikája e ponton is zsákutczába jutott, melyből a szabadulás­nak egyedüli módja e területeknek Magyar­­országhoz való visszacsatolása. Más megoldás nincs. Minden baj, nyomor és szenvedés, melyet a mostani tűrhetetlen helyzet okoz, csak az entente terheit növeli, csak az ő szi­­tuác­ióját nehezíti meg, csak az ő zavarát fokozza. Tehát neki sem érdeke, hogy ez az állapot fenmaradjon. A csehek szempontjából­ ugyanígy áll a do­log. Közgazdaságilag e terület­ek, melyeket már ma sem tudnak élelmezni, súlyos megterhel­­tetést jelentenek a számukra. Katonailag csak gyengítik amúgy is eléggé gyenge és kedvezőt­len helyzetüket. Faji, érzelmi kapcsolat nincs a két nép között. Nincsen tehát egyetlen szem­pont sem, mely kívánatossá tenné, hogy a rutének továbbra is cseh uralom alatt ma­rak­janak. A wilsoni elvek, az önrendelkezési j­eg s a nép érzülete mind az anyaországnál vasóat megmaradás mellett szólnak félreérthetetlenül. Közgazdaságunknak, erdőpolitikán­k­nak, árvíz­védelmünknek fontos érdeke, hogy a Tiszának ne csak középső folyása, hanem forrásterülete is a birtokunkban legyen, hogy egységes közigazgatási területet alkosson. A román részről eszközölt erdőirtások tavaly is áradásokat okoztak, melyek az Alföld ter­mésének egy tekintélyes részét elpusztították. Az alföldi magyar kenyeret pedig nem lehet attól függővé tenni, milyen erdőgazdálkodást folytatnak csehek és románok a mi rovásunkra. Azt ne is említsük külön, milyen megnyugvást nyújtana magyar szívünknek, ha a tőlünk elválaszthatatlan Kárpátoknak csak egy kis része is visszajutna hozzánk, ám érzésünk azokon a germezeken, melyekért annyi vért ontottunk, megpihenhetne. Más fontos okok is a mellett szólnak, hogy a ruténlakta területek visszakerüljenek hozzánk. Magyarországnak szüksége van a lengyelekkel való közvetlen érintkezés lehető­ségére. A bolsevizmus ellen csak a magyar­lengyel közös front védheti meg Európát. Más katonai tényezővel e tekintetben nem számolhatunk. Románia nem barátja az altruista politikának, áldozatot, szolidaritást nem várhatunk tőle s azonkívül a szükséges lendülettel sem rendelkezik. A csehek a világ­háborúban is ker­ülték a barczot. A védekezés tehát csak két tényezőre támaaszkodhatik : magyarokra és lengyelekre. Az entente szem­pontjából is kiváló fontosságú a lengyel-magyar közös katonai front a Kelettel szemben, melynek megalkotásával, Európa érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül, már nem lehet soká késlekedni. A magyar-lengyel közeledés a keleti szláv­­ság, az ortodoxia, terjeszkedésével szemben a katoliczizmus, a nyugati kultúra térfoglalását jelenti. De jelent még mást is. Közgazdasági nyomorúságos helyzetében fontos Közép-Euró­­pára nézve, hogy gazdasági téren közvetlen kapcsolat álljon fenn Magyarország és Lengyel­­ország között, mert minden e tekintetben fel­merülő akadályozás csak az entente terheit növeli, csak az ő vállára nehezedik ólomsúly­­lyá. Az ententenek elsőrendű érdeke, hogy Danzigtól az Adriáig egy olyan közgazdasági és politikai szövetség jöjjön létre, mely élet­képessé teszi a megcsonkít­ott államokat s mely nem pánszláv vagy német alakulat. Az entente nagy érdeke, hogy a megerősödő Németország ne izolált, életképtelen nemzeteket találjon maga körül, melyeket a tömegvonzás elméle­ténél s egyéb momentumoknál fogva köny-e­nyedséggel abszorbeálna. A mennyiben az entente rövidlátó módon nem honorálná e törekvéseket, horderejüket felismerni nem tudná, megértést tanúsítani nem akarna, ilyen magatartásával sem fogja a csehek­nek katonailag tarthatatlan helyzetét meg­javíthatni, sőt bizonyos, hogy előbb-utóbb súlyos komplikácziókkal kellene számolnia. Ezért örömmel üdvözölnék, ha az entente már ma is az egyedül lehetséges megoldást válasz­taná s a magyar-lengyel közeledést, melyre a két nemzet érzelmi világa is utal, komoly meg­értésből fakadó jóakarattal támogatná. Keleti politikája egy részének koncrepcziója már úgyis összeosulott Kelet-Galicziának Lengyel­­országhoz való csatolásával, melynek révén a csehek számára megszűnt a lehetőség, hogy az oroszokkal közvetlenül érintkezhessenek. Da. 2 remtett, manapság mégis okosabb a párt-t elszólásoktól eltiltani, mint utólag de­­lálni. 1920-fFR..** Budapest, 1920. K­ÍVÜL évfolyamáig s^MiTT! ^ Szerda, február 25. ” Előfizetési árak: " nfi­g SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 220 K — f _____ ____ W. _____ Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Félévre________ 110 . — » 183fi85 J&ggRIW jg£ flg!| |H| fgfeg| ftS&Bk Telefon: Jaxsel 13-36,Jesso! 123-50 ffj ”Sf 11 H 1T“ Jro Egyes szám­ára Budapesten, H Mja jffffk­ Haj­fii Egg gffi KBi Budapest, Rákóczi-ut 54. a*. Séta ésg a pályaőrökön BLM M B J| g .ÁlÉ i | Huszár Károlyt Kivonják a Kormány élére. (KezdSdiik a nemzetgyűlés törvényalkotó munkája. — A holnapi ülés már tárgyalja az alkotmányjogi javaslatot. — Csü­törtökön megbeszélés lesz a konk­exiós kormányról. — Mi a demokraták állás­pontja ? — A képviselők régi fizetésüket kapjék.) ■—­­Az Ifisáv tudósítójától. — A­ formalitásokból elég volt, mondták teg­nap a nemzetgyűlésen,­­ most­ már kezdőd­jék végre az alkotó, komoly a­unka ! Nos, a holnapi ülésen megkezdik az első törvény­­javaslat tárgyalását és majd elválik ennek során, hogy értelmezik a tegnapi nap tempe­ramentumos szónokai az alkotó munkát és a komoly munkát ? Az első törvényalkotást követni fogják újabb, az ország életéb­e vágó intézkedések, új törvényeket kell hozni, de úgy, hogy a munka, mely létrehozza őket, csakugyan alkotó és csakugyan komoly le­gyen. Mi várunk rezerváltan és türelemmel,­­de nem ez a fontos. Az ország is vár, és az országnak nem sok ideje van a várakozásra és közjogi bizottság latárgyalta az alkotmányjogi javaslatot. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma be­ható vitában letárgyalta az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gya­korlásának ideiglenes rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot. A bizottság csak lényegtelen módosításokat eszközölt a javaslaton, a­mely, holnap már a nemzetgyűlés elé kerül. A vitában a többi között Huszár Károly miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf, Bárczy István igazságügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf, Széchenyi Viktor gróf, Őrffy Imre, Ko­vács J. István dr., Balsay Károly dr. államtit­kár, Rubinek Gyula miniszter, Simonyi-Sema­­dam Sándor és K. Pethes László dr. vettek részt. Elvi jelentőségű a­ bizottságnak az a megál­lap­ítása, hogy a legalitás és a legitimitás kérdését a törvényjavaslat érinteni nem kí­vánja s csalr. tényeket állapit meg. Ehhez mér­ten Rassay Károly indítványára az alábbi szö­veget, fogadták el: „A királyi hatalom az 1918. évi november 13. napja óta­ nem gyakorol­tatik Ezzel szemben Kovács J. István dr. ezt a szö­veget ajánlotta: „IV. Károly 1918 november Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér.­ ­

Next