Az Ujság, 1920. május (18. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-23 / 123. szám

Budapest, 1920, XVIII. évfolyam, 123. szám. R Vasárnap, márxs 1331 |TI"" -- ' DlT—i. I ..IWHIW III ■■ II ■ i ■ ■■ ■ — ■ ~ ” 1 '■"""* ' * Előfizetési Arak: ***-. ".. ' ‘ " mm SZERKESZTŐSÉG: ^gész évre......... 280 K — f ___ j. ^BSHB Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. /tOVAS. J­avarban, a mikor Apponyinak átadták a­ bj­etöltételeket, álmodhattunk-e arról, hogy Sztádonban fogják az ország szétdarabolását képtelenségnek vallani? Hihettük-e, hogy Olaszország, mely egyetlen kikötőnkre teszi rá kezét, szinte a maga egészében a magyar nem­zet védelmére fog kelni? A háború bűnöseit akarták akkor sújtani s a volt ellenséget újabb erőkifejtésre képtelenné tenni. Remélhet­tük-e, hogy nemsokára fölismerik szükségét a magyar erőnek s fogják-e valaha fölismerni az ártó ellenség magatartásában a hűséget és férfias helytállást a vállalt kötelezettség mel­lett? Nem történt semmi.­s mintha minden megváltozott volna. Szóhoz sem engedtek jutni , a maguk megismerése utján tudták meg mindazt, a­mit tőlük hallani sem akartak. A dolgok igazsága hat rájuk s ezek a mi igaz­ságaink. Rájuk bizhatjuk magunkat, kis­úlélőket csoportosítanak határainkon, mitől félnek? Horthy Miklós kormányzó épp most jelentette ki, hogy mi fegyveres lé­pésre nem gondolunk. Hátha éppen ettől fél­nek? Hátha éppen erre akarnak bennünket provokálni? Az újszegedi mozgolódás mintha erre vallana. Ott legtöbb a puskapor, ott gyúj­tanak pipára. Hiába. Nem fogunk nekik be­dőlni. A békekonferenczia nem fog újabb té­nyekkel való számolásra kényszerülni. A ma­gyar kart a magyar esz őrzi. Azon nem járnak fól. Féken tartja ez a magyar szenvedélyt is. Sem Újszegeden, sem a cseh határon, sem másutt nem fognak bennünket pofozásra in­gerelni, akár ahány okot adnak is reá. Bopwir Law szerint, nem járja, hogy a ré­­giö/Jitok pénzügyileg jobb helyzetbe kerülje­­sseK, mint a győztesek... Hát nagyon szeret­nék, ha ez a reklamáczió nekünk is szólna, de, fájdalom­ csak Németországnak szól. Te­hát­­objektívek lehetünk. Járja, vagy­­ nem járja, — erről semmiféle­­győzelem nem tehet. — ezt semmiféle ideológiával megváltoztatni nem lehet, mihelyt igy van. A franczia frank esik s a német márkának épp oly kevéssé lehet megtiltani az emelkedést, mint virágnak a nyílást Ez már a nemetnek a legsajátabb dolga, hogyan tud helytállani a Katoly közepette, mikbe a háború és a béke döntött be. Itt a győz­tes ne rekrimináljon, hanem vn­uljon, okul­jon. A német ágyukat el lehet szedni, s fran­­cziákká tenni őket, de a német életrevalóságot nem. Ez épp oly adoty is elidegeníthetetlen, mint az ősi magyar halész. A hivatalos nyilatkozatok és a valóság kö­zötti különbség azt az ellen­tálást, méri meg, me­lyet a politika egyéb tényezői és­­ezeknek irányí­tása következtében a társadalom kifejt a hiva­talosan vallottakkal szemben. Nincs itt szó félre­vezetésről, nincsen­ szó inkonzekvenc­iáról. A kormány nem képes mindenre, a­mit akarna. Szenvedélyek forronganak még, jelszavak ural­kodnak még és önzések és előítéletek hatalmas­kodnak még. De a­milyen elfogulatlanul kon­statáljuk ezt, épp oly elfogulatlansággal rá kell mutatnunk arra is, hogy a kormány szándéka mellett az erő mind erősebb­ lesz s a különbség a helyes programra és helytelen valóság között mind kisebb. Szükségünk van tehát a legnagyobb erény­­re, a türelemre, hogy elérjük belső politikánk­ban a leghasznosabb eredményt, az elfogulat­lanságot. Mert az ellentétek nem lényegbeliek. Nem érünk most rá, hogy­ végigkövessük intán­­a mozgalmat, mely a keresztény nemzeti kurzust ellenlábasává tette meg a liberalizmusnak, lényegileg csak ellenlábasa a bolsevizm­usnak, de szintén demokrácziát hirdet, igazságosságot, az egyéni felelősséget és a törvények uralmát, mint a liberalizmus. A bolsevizmus a liberaliz­mus után következett be, de épp úgy ellensége ennek, mint a keresztény kurzusnak. A­mi a liberalizmussal a gyakorlatban­ ellenkezik, azt a keresztény nemzeti politika maga is eluta­sítja magától. S a bolsevizmusért a liberaliz­must felelőssé tenni, mert időben utána követ­kezett, sokkal felületesebb eljárás, semhogy komoly politikai alapul szolgálhasson?""A bol­sevizmus a történelmi folyamat­­megszakítása és ezért idegen mindenkitől és ezért volt halálra ítélve­­keletkezése pe­rezé­től fogva. J­zt tehát, mint nem szerves­ epizódját a háborús evolu­­cziónak ki kell­ kapcsolnunk , s ekkor marad­ a keresztény nemzeti politika mint egy uj fejlő-­ dési fok a nemzet történelmében, mely a magui igazi mivoltában föléje emelkedhetik a libera­lizmusnak,de nem ítélheti, el, a­hogy­ a második lépcsőfok nem tekintheti károsnak az elsőt, mivel alatta van. Ennek az átlátásnak okvetetlenül eljön az ideje, mivel nem jöhet el az ideje a keresztény nemzeti politika bukásának. Itt Apponyira em­­lékedtetünk teljes helyesléssel, hogy ha ez az irányzat nem vezetne jóra, csak az emberek a hibásak, nem maga az irányzat. Az emberek még tele vannak hibával. Hát­­rafelé tekintve még telvék gyűlölettel, a bajokért egymást okolással. Előre tekintve még mind'-; agitátorok s nem fölvilágosítók. A népet­ maguk mellé­ tüszesitik, nem pedig, megnyerik. A szél­­jük csak annyiban értékes nekik, a mennyiben maguk érik el s nem engednek részt a sikerből a másiknak. Innen való a legegyetütttevőbb po­litikai világnézet mellett, mely szinte kizárja még az árnyalatokat is, a legszenvedelmesebb­ pártvetélkedés. Az izgató módszer, mely tárra­­dalmi légkörben egy szertelenségében­• na jogo­sult irányzatba gyűjtötte a nemzetet, most­­­vábbra is alkalmazva, lobogó gyűlöletben l­élle bontja a tábort. Ezek­ az emberek hibái és aggódva nézzük e hibák eluralkodását. De sok kárt okozván országnak, végzetesen késleltetve a reedbetoril­lést, ezekben a hibákban, csak a ben­nek bűedzők­­nek a végső kudarczát­ látjuk, az irán­yzatét nem, melyben hibáikat elkövetik. S ezért csöndes szemlélő létünkre abszolút bizalommal nézünk az aránylag közel idő elébe, a­mikor a tévedé­sek tisztul,pák s a magyar politika a gyakorlat­ban, tökéletesen fedni fogja azt a programom­,­­melyet a felelős vagy exponált állásban levő?, a meggondoltak nagy sokaságának, Jártanan, helyeslése mellett vallanak. Smmléfat. Az i­m­eá­­j rendjében, májusi esőt sóvárog­va, mély fe­jeik fölött lebeg s nem ereszkedik le, kikapcsolva minden aktualitásból, elgondol­­ kodunk hazánk külső és belső állapotán. Melyik sivárabb? Nem tudjuk eldönteni. De a külső nyomással szemben a nemzet egységesen és tö­kéletesen teljesíti kötelességét. A belső bajokkal szemben? Nem mondhatjuk ugyanazt. Huszár Károlytól, sőt Friedrich Istvántól kezdve mind a mai napig, a­mikor Horthy Mik­lós kormányzó nyilatkozott a hollandul uj­án­­ízónak, a hivatalos fölfogás tökéletesen meg­felelt min­­denik­k, a­mit a magyar nemzet ön­magától s a­mit tőle Európa követelhet. Egészen szabatosan, egészen a helyzet követelményei­nek, teljesen a súlyos tapasztalatok tanulságai­nak megfelelően megtisztult erkölcsöket, meg­feszített munkát, nemzeti egyetértést és tör­vény és jog uralmát jelölik meg annak az alap­nak, melyből az uj keresztény és nemzeti Ma­gyarországnak ki kell bontakoznia. Istennek és hazáinak kell uralkodnia s a bűnösnek meg kell lakóni­a, a hímtelennek­ pedig továbbra is­ az erény­ utján­ kell járnia és munkájával szolgál­­nia. A közérdeket, — S Bődy — Bárczyról. •­ ­A polgármttester nyilatkozik Bárczy működéséről és a főváros háztartásáról.M­ i 3hjunkatárs­unk ma felkereste Bády Tivadar Fpoladmestert és felkérte,­ nyilatkozzék a főrfe­. . háztartásának rendbehozataláról. A beszél­. VFitetés során szóba került az a támadás is, a­mely a parlamentben Bárczy István ellen elhangzott.­­ — Mondanom sem kell talán, — kezdte a pol­gármester — hogy a támadást méltatlannak és igazságtalannak tartom. Bárczynak emléket■ kel­lene állítani azért, a­mit a főváros fejlesztése te­rén tett. Az ő nevéhez sok szocziális, kulturális, üdvös és hasznos• alkotás • fűződik. Ő volt az, a­­ki valóra­ váltotta azt az elvet a fővárosnál, hogy egy metropolis első polgárának ne csak az legyen a gondja, hogy az utczák világítása, seprése, ön­tözése rendben történjék, hanem az is, hogy elő­mozdítsa a lakosság anyagi és kulturális jólétét és gondoskodjék arról, hogy a szegény, nyomorgó és beteg emberek, különösen pedig a heten gyer­mekek megfelelő támogatásban, segítségben, gyógykezelésben részesüljenek. Báróni István örök időkre emlékezetes módon segítette elő és nagyrészt meg is valósította ezeket a humanitárius gondolatokat. Bárczynak meg­volt a bátorsága ahhoz, h­ogy ezeknek a fontos, nagy közérdekeknek a megvalósításánál ne kíméljen semmi költséget, — de a­hány milliót fordított erre a czélra, az ma annyi millárdot je­lévé." Támadni könnyű, de alkotni nehéz. És Bárczy sokat alkotott, — /a mi ,­ háztartásunk kérdését illeti, erre nézve csak azt mondhatom, hogy a­­költsé­gletes munkában van s az új törvén­yh­at­óság , a­mennyiben még a nyár folyamán megalakul, en­nek a letárgyalása lesz első feladata. A költségve­tésben kell gondoskodnunk az egyen --py n­olgik­­áilitásáról. Ha a kórházak havi tíz millió körüint, meghaladó költségeit a­ kormány ígéretéhez mér­ten vállalja és ha a különböző közszolgá­ltatások díját megfelelően felemelhetjük, hogy az egyes üzemek milliós defic­itjét elimímítjük ; ha a köz­ségi pótadó nagyobb méretű emelését keresztül tudjuk vinni és a luxusadókat is tetemesen el­­rt­jük; ha az Egyesített Városi Vasutak a közleken­­dési adót és a területhasználati díjat nd el­végül,­­ha nem­kell már nagyobb munkabér anyagáremelésekkel számolnunk,­­­ akkor -p­áz tartás egyensúlya bi-tosítottnak mond,­­azonban még korántsem jelenti egyúttal a főváros háztartásának rendbeha?'igáé is. Ibishez ", v­é -szegekre rugó új bevételeikre van szükség. Az erre vonatkozó javaslatok most kidolgozói aiy.i . állanak és rövid időn belül tárgyalásra ker úm.­— A tervezett uj bevételek között első h.?U :i szerepel a községi áruforgalmi év sránya’r: ■'-r ' a mely Németországban már megvan.r v - ‘ - mindenki fizetni tartozik. » ki vendég’őh... v ig.­­kávéházhím fogyaszt, a ki vásáról Vagy fiau. N­a­gyobb bevételeket remélünk még a tejtekre rirkadó­­ből, a városi bélyeg V.cifkból, az átírási díj felé­véséből, a tűzbiztosító társaságok résziről, ér­tendő tűzoltási járulékból és az útadó felemelő­ből. Sok és nehéz feladat vár reánk, de majd csak megküzdü­nk velük ! törvény s®tsa-t­era Rté^^tjaluror^Rylavaslatot. — Két S»onsigio» Ssatlil Sey­s a WHI©sz2£.s.5 Szabó Józse­f^reszténypárti képviselő, a ke­­resztényszoczagma munkásság vezére, Bródy Ernő és Pető Sándor nemzetgyűlési­ beszédének hatása, alatt mozgalmat indított abból a czélból, hogy a, napirenden levő törvényjavaslat a de­mo­­k­ratikus elvek és a ’poripolitiki val­ament igazság realizálása ezé!jóból módosíttassék. Ő is kirívónak' találta, hogy a 'belváros tizenötezer választója ugyanannyi l­.épviselőtr­got küldjön­ a főváros J­ép­­viselőtestületéhe. mir-; például a­­VII. kerület, a,­ind mintegy njf.öiczi;»r.-szer mílasz-ó lakik ő-(- •) konkrét javaslatot­ tette, hogy:a VI.,-ViL és­ VlII. kertM m­ lessék és mindegyik körzet k­öszennégy-huszon­­négy képviselőtestületi tagot Válaszszon. Munkatársunk megkérdezte H­iller József dr.-t, a törvényjavaslat előadóját, hajlandó-e hon­­­p' a párt Szabó József kívánságát? Az előadó -ügy ?!yiiatl:­Vzot.r, hogy szó sem lehr: a tör ringj-.en-­­kilvrtk fhmv értelmű módosításáról A kérdést az agrárpárt dönthetné el, de a kis­gazdák előtt közömbös a­ fővárosi törvény ser.-­ és a szavazó­ során nem igen fognak szembélhe­­lyezkedni a b'elü­gtministerffl' törvén­ .y va datárfd.­­ Valószínű,­ hogy a nemzet­i'ülés a jörf bús'-

Next