Az Ujság, 1920. augusztus (18. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

Budapest, 1920. Előfizetési árak: Egész évre......„ 280 K — Félévre............. 140 » —» Negyedévre ........ 70 » — » Egy hóra.......... 25 » — » Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 1 korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. XTIII. évfolyam, 184. Szerük, augusztus 6. AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefőn: József 13-36, József 122-56 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. , Telefőn: József 13-35, József 16-26 József 122-56. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 43. ROVÁS. A vádlottak beismerik tettüket, de az akkori idők szelleme szerint nem vallják magukat bűnösöknek. Az akkori idők szelleme ? Némiképpen magunk is éltünk akkor és el voltunk telve az akkori idő szellemével. Egy pusztuló országot kellett megmenteniök azoknak, akik azt mondták, hogy az eddigi vezérek erre képtelenek. Nagy, tisztultabb fölbuzdulás akart lenni az övék, a kiváltságosak helyébe az egész népet kellett gátra állítani az ország megmentésére. S kiállították a gyilkosok sorát és előhívták a Tisza István pótlására a kloákák söpredékét. Nem, az akkori idő szelleme nem menti őket, csak a kísértete, a becsület és a szellem hiánya.• (Második Rovásunkat a cenzúra törölte.) • Nem mulatságos-e, hogy a csehek a protektorukkal ellenkező politikát csinálnak ! A francziák a legélesebb antibolsevisták, a csehek a bolsevik Oroszországnak leghívebb hívei. A francziák az igazság csúfjára megháromszorozták területüket és adtak nekik önálló államot s a csehek ezt a területet elzárják a francziák elől, sem katonát, sem municziót nem engednek át a maguk országán. Van ebben a mulatságban tragikum is: Francziaország, a bolsevizmus legelkeseredettebb ellensége egy várat épített a bolsevizmusnak Csehországban. A lisztpélda. A liszt ügye ma legfontosabb kérdése az országnak,de ezúttal iskolapéldának akarjuk fölhasználni annak beigazolására, mennyire nem alkalmas talaj ma az ország az exkluzív pártpolitikák kultiválására. A gabonarendelet ] megszületett úgy, ahogy a kisgazdapártban lehetséges volt, a kisgazdák érdekeinek szem- ■ mel tartásával. A miniszter a pártja fölfogásá-hoz mérten lekötötte magát, hogy nem lesz többé rekvirálás. A nemzeti egyesülés pártja viszont szociálpolitikát csinált a tisztviselők , és munkások számára. Politikailag meg lehetett konstruálni a jóllakott kecske és megmaradt káposzta formuláját, a négykilós fejkvótát, az ötkoronás kenyeret, a minimális ötszázkoronás búzaárat, a kiviteli monopóliumot, majd szabadságot stb. A gyakorlatban előállna az elfogyott káposzta mellett az éhenveszett kecske. A számításnál kifelejtették a vetőmagvat, a tényleges termésmennyiséget, a részleges lefoglalás gyakorlati lehetetlenségét s tetejébe kisgazdának, polgárnak elégedetlenségét, megkárosodott voltát, a pénzügyi programainak velejáró csődjét s az általános drágaságot, mely természetszerűen nyomon követi a kenyér drágaságát. Most mintha a másik oldalról ugyanez az elméleti politika nyomulna előre a tizenkétkilós fejkvóta és egykoronás kenyérár követelésében. A vetőmag levonása után aligha marad annyi, hogy tizenkétkilós fejkvótát kiszolgáltatni lehetne, az állam pedig, lemondván a kivitelből származó nyereségről, aligha képes ezt az árdifferenciát magára vállalni úgy, hogy vagy maga ne menjen tönkre, vagy az adózó közönséget ne tegye tönkre. A politikusoknak ebből okulniok kellene. Hiábavaló a maguk közt való kompromisszum, nekik nem az a hivatásuk, hogy politikai apparátusukat szolgálják ki, hanem az országot sem míp, hogy a nemzetgyűlésen mgx. A nagy per tárgyalásának második napján sem csökkent az érdeklődés, állandóan zsúfolt padsorokban, feszült figyelemmel hallgatták a tárgyalás menetét és annak mintaszerűsége a hallgatóságot nagy megnyugvással tölti el. Már kora reggel az első padsorban foglalt helyet Károlyi Imre gróf, mellette balról Andrássy Géza gróf ült, jobbra pedig Szász Károly, a képviselőház volt elnöke. A második padsorban mindkét kezét fülére támasztva ült Beöthy Zsolt, az utolsó padsorban pedig, közvetlenül az ajtó mellett egy monoklis fiatalember foglalt helyet, a kiről csak kevesen tudják, hogy Albrecht királyi herczeg, a volt főparancsnok, Frigyes királyi herczeg fia. Prónay báró ezredessel jött el a tárgyalásra s annak menetét a legéberebb figyelemmel kiséri. Gyakran tesz kisérőjének megjegyzéseket és a mikor Sztanykovszky Tibor kihallgatására került a sor, felállott a helyéről és per- ’etekig vizsgálta a zászlós alakját. Tábornokok, magasrangu törzstisztek, hadbirák és sok Hüttner jogász hallgatta végig ma is a tárgyalást, amely izgalmakban nem volt oly bő, mint a tegnapi, azonban lényegesen előbbre vitte a bűnper anyagának kidomborítását. Féltizenegy volt, amikor az elnök Sztanykovszky Tibor zászlóét szólította be a terembe. Előbb azonban vagy két óra hosszáig kérdéseket intéztek a tegnap kihallgatott Hüttner Sándorhoz, azután kezdetét vette Sztanykovszky Tibor kihallgatása. Sápadt, beteges arczú fiatalember, de valóságos mestere a beszédnek. Láthatólag jól esik neki, hogy hadnagy urnák czimezik és hálából nagy reverencziával beszél. Minden harmadik mondatában ott szerepel a büntető perrendtartás, a vallomások értékének mérlegelése. Látszik, hogy a vádlotti pályára erősen készült. Azután a riposzt terén nem utolsó ember. Mikor azt fejtegette, hogy társaival együtt csak azért szegődött a forradalomhoz, mert a nemzeti hadseregért lelkesedett, az ítélőtanács egyik tagja elmés malicziával jegyezte meg, czélozva a társaság tagjaira :— Gondolja ön, hogy nemzeti hadsereget lehetne csinálni lógósokból, reklám-vállalkozókból (ez Vágó-Wilhelm) és az önhöz hasonló katonaszökevényekből ? A közönség csendesen derült, de Sztanykovszky nem jött zavarba, hanem felelte: — Ha írógépügynökből lehetett hadügyi államtitkár, akkor ilyesmi is elképzelhető. Azután annak is megadta a magyarázatát, hogy miért tagadott kezdetben és hogy miért tett többféle vallomást: — Mikor láttam, — úgymond — hogy terrorizálnak, veréstől kell tartani, gondoltam magamban, majd vallok én úgy, ahogy nektek jól esik. Majd aztán a bíróság előtt visszavonok mindent. Aztán meg elfogták a kicsempészett leveleimet, amelyeket Hüttnerhez intéztem. Hát van még értelme ilyen körülmények között a tagadásnak ? A szövetkezeti társaság kölcsönös nagyrabecsülésének egyik ragyogó tünete volt az is, a mikor az ügyész kérdezte Sztanykovszkytól, hogy hová lett az a revolver, a melyet Tisza István gróf a kezében szorongatott és a melyet a felszólításra letett egy állványra és a mely aztán eltűnt ? A vádlott mosolyogva felelte: — Valószínűen Horvát-Sanovics tette zsebre. Neki ilyesmi szokása volt. Azt pedig bizonyára nagy lelki gyönyörűséggel fogja olvasni valahol Prága körül Károlyi Mihály gróf, hogy a mikor az elnök azt mondta, hogy csőcselék grasszákt Budapesten, Sztanykovszky elragadó természeteséggel jegyezte meg: — Hja, kérem, forradalmat mindig csőcselék szokott, csinálni. A mai tárgyalásról a következő tudósítást közöljük . (Kérdések Hüttnerhez.) László Zoltán elnök negyedtízkor nyitja meg a tárgya- lást. Török Sándor dr. védő kéri a bíróságot, hogy kérdéseire a vádlott ülve felelhessen. Törökön tegnap azzal kezdte vallomását, hogy a vád- beli cselekmény elkövetését be- ismeri, de nem érzi magát bűnösnek. Később azt is mondta, hogy / ,I I iI / /]7j nem saját elhatározásából cse- / z is lekedett és ellenezte a gyilkos- f /klíl/l ságot. Miért vett mégis részt a Wv gyilkosságban ? Fizikai vagy /X lelki kényszer hatása alatt cse- / * Q\/J///}ra lekedett 7 / . */' Hüttner: Mikor a harcztérről ^T-\ r ‘t/Is hazajöttem, azokat az urakat, akik a Károlyi-párt részéről a 1 __ \ mozgalmat rendezték, csak az uj- C \ Ságokból ismertem és előttem f föltétlen meggyőződéséé embe- \z/y' rek színében tűntek föl. Meg- '\r győződésem volt, hogy amit Sztanykovszky cselekedni akarnak, az helyes. Ők mondták azt, hogy Tisza István grófot a forradalom tartamára ártalmatlanná kell tenni. Ők meg akarták gyilkolni, de én azt mondtam, hogy csak le kell tartóztatni , és őrizetbe kell venni. Október 29-én az Astoria-szállóbeli értekezleten engem megtámadtak, hogy nem merek erre vállalkozni. • Hiúságomban éreztem magam találva, amikor azt mondták, hogy csak addig van bátorságom, amíg biztonságban ülök a szobában. Én megmondtam, hogy elhozom a grófot a Nemzeti Tanácsba, de a gyilkosság elkövetésében részt nem veszek. Ezután a védő kérdéseire elmondja, hogy gyermekkorában kanyaróban, sarlackban és himlőben volt. Anyai nagybátyja tüdőbajos és elmebeteg volt. A háború alatt háromszor volt megsebesülve és egy ízben a kárpáti harczok alatt a lengyel légió szanatóriumában feküdt. Ezután Sztanykovszky védője, Lengyel Zoltán dr. intézett kérdéseket a vádlotthoz. Arra a kérdésre, hogyan került Csernyák a katonatanácsba és annak élére, nem tud fölvilágosítást adni. Utólag sem szerzett tudomást erről. Arról, hogy Csernyák mátyásföldi, van tudomása, kint is volt nála. Nem tudja, ki ajánlotta Csernyákot Károlyinak és ki adta neki ezt a nagy szerepet. Utólag sem érdeklődött, Friedrichet sem kérdezte meg. Lengyel dr. : Ön azt mondotta, saját elhatározásából vett részt a cselekmény elkövetésében. Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a szerepe volt döntő abban, hogy ön erre az útra tért ? Ki volt önre a legnagyobb lelki hatással, aki ha ott nemzett volna, nem is vett volna részt a cselekményben ! — Hüttner : Az, amikor Friedrich István 29-én azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek lmenni. Ez volt a végső motívum. — Nem a százezer korona jutalom vitte rá ! — Én nem láttam egy fillért sem. Nekem Károlyi Mihályra nézve sejtésem sincs, hogy ő az ügyről tudott volna, tehát nem állíthatom. (Sztanykovszky vallomása.) Az elnök parancsára elővezetik Sztanykovszky Tibor zászlóst. A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit tett. — Adja elő részletesen, kik, mikor, hogyan ölték meg Tiszát október 31-én délután. — Csernyák délután négy órakor fölrendelt az Astoria- Tisza István gyilkosai. (Sztanykovszky Tibor a hadbiróság előtt.) — Arz Újság tudósítójától. — Hüttner A hadbíró é I s valami keresztül, az sem, hogy a választók legyenek megelégedve, hanem a reális élet országszerte pártkülönbség nélkül hogyan jár intézkedésükkel. A politikának sok olyan igénye van, melyet az élet nem bír el s ha mégis ragaszkodnak hozzá, egy tönkrement ország nyomán tönkremegy a politikájuk is. A lisztproblémán nagyon is lehetokulni, mert az idő szerűt: a következmények abban a pillanatban már láthatók, mihelyt a lombikeredményt az életre rákényszeríteni próbálják. A politikának meg kell fordítani módszerét: az élettől megtudni, mit követel, mit enged meg s ennek alapján azután annyit érvényesíteni a pártpolitika javára, amennyi csak lehetséges. Olykor a pártpolitikának e módszer szerint semmi sem jut, de az ellenkező módon a minden is semmit sem ér.