Az Ujság, 1920. november (18. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

ROVÁS. Miniszterközi sajtó­tájékoztató­ bizottság lé­pett az eddigi c­enzúra helyébe. Ez nem tilt még közléseket, csak véleményt mond. Minden­esetre valószínűvé teszi a sajtó szabadabb moz­gását, de kötelességünk az olvasóközönség figyelmeztetése, hogy e változás távolról sem teszi nekünk lehetővé, hogy Az Ujság­ot telje­sen olyan lapnak valljuk, mely irányát, egyé­niségét teljesen érvényesítene­. Azt mondják, Tisza István nevével orv spe­­kulácziót űznek a múlt levitézlettjei. Ezek a levitézlettek pedig nagyon ritkán veszik aj­kukra nagy vezérük nevét. Sokkal ritkábban, mint a mindennapos élet fájó sürgetése és ön­kéntelen felfohászkodása kívánja. A mikor pe­dig idézik emlékét, mint halottak napján, csönd­ben, magukba vonulva teszik s nem az ő hibá­juk, hogy van olyan szellemidézőjük, mint­­Rá­kosi Jenő s nem az ő bűnük, hogy sok-sok magyar lélekben ismétlődik ilyenkor Szent Pál damaszkuszi csodája. Egy fényalak lobban föl előttük s a lelkük lesújtva fölemelkedik. * Megint egy sereg ünnepi nyilatkozat a po­litika vezetői részéről. Mind olyan, hogy az embernek örül a szive és tapsol a lelke. Milyen józan, bölcs, hazafias és nemzeterősítő minden megszólaltatott gondolat. S mennyire harmoni­zál az egyik a másikkal. Hiszen ezek alapján olyan egységes ez a nemzet, hogy szinte támasz­tani kellene valami kritikai el­lenmondást. S az ünnep elmúlik és a legprimitívebb dolgok is ezer ellenkezésbe ütköznek. A termelés fokozása. A legnagyobb baj ez veszedelme, mely Angliát Lloyd-George szerint valaha fenyegette, elült, a bányászsztrájk megegyezéses megszüntetésével.­­A bányászok béremelést követeltek s Lloyd- George a termelés fokozásának feltételéhez fűzte követelésük teljesítését. S a bányamun­kások vállalták ezt a követelést. Az angol eset a gyakorlatban megerősíti, a­mit néhány héttel ezelőtt szerkesztőnk e he­lyütt teoretikusan pedzett. Azt fejtegette, még­pedig a mi munkáslapunk ellenmondása mel­lett, hogy hiábavaló minden pénzbeli könnyí­tése a megélhetési viszonyoknak. Nem a na­gyobb bér vagy fizetés segít a munkásokon, ha­nem a nagyobb produkc­ió. Nem a mai bérek­ből nem tudnak megélni, hanem a mai munka­­mennyiségből, melyből megélni akarnak. A­hogy a tőkés ember nem élhet meg a régi mó­don a régi tőkéjéből, azonképpen a munkás sem élhet meg, mint eddig, nyolcz órai munká­ból. Rajta is csak az segít, ha a több fizetés, a­mit kap, több termékre oszlik fel, mert ha nem ez történik, a régi produktum új tételek­kel terhelten megint csak drágább lesz s a ki­vívott új bér megint csak nem elegendő az ú­jonnan megnövekedett drágasággal szemben. Ezt az elvet vagy átlátást az angol politika oly sarkalatosnak ismerte föl, hogy kész lett volna érte a legsúlyosabb osztályharcz válla­lására, melyet a világ valaha látott. Nem mond­hatjuk, hogy túlzott volna. A rendezett angol gazdasági erő a puszta, ellenszolgálat nélküli munkabéremeléssel arra a lejtőre került volna, melynek alján mi vagyunk. A béremelés a drá­gaság paralizálására és a drágulás a béremelés következményeképpen a hatalmas fontnak is az elértéktelenedéséhez vezetett volna, mert elvégre a font is csak bankó s a bankó szapo­rodása megfelelő értékemelkedés nélkül min­denhol elértékteleníti a pénzt. Igen, legyen több bére a munkásnak, de adja meg azt a na­gyobb bért a munkájának nagyobb eredménye. Ha szaporodnak a javak, baj nélkül szaporod- V o- V V korona. Budapest, 1920._____________________XV111. évfolyam, 259. szám,­­ Szerda, november 3. Elenizewési árak: mm SZERKESZTŐSÉG: Bgran évre-------..... 280 k­­­f ....... _____ __ ___ *__ . ” Budapest, Hikóczi-ut 54. snt HISXte—~ Jlll IBHf | B jg ÉpU J19L J0tk Telefon:József 13-36,Józse! 123-58 Egyes szám ára Budapesten, vidé- JV EB JSf B ffl Ipl oEhfc­ jB Wk Bg ken és a pályaudvarokon 1 korona. 2§1 SfI msS BSk Bj mSB Budapest, Rákóczi­ út 54. SS, Jugoszláviában egy szám ára Eg­y K& Telefon:Jinril 31-35,Jinal 16-34 Megjelenik ünnep ntini napok S­AP FIÓKKIADÓHIVATAL 5 kivételévtl minden nap. Budapest, Erzsébet-körút 43* hátik a pénz. Tehát az angol munkás produkál­jon többet s akkor nemcsak több pénzre tehet szert, hanem azért a pénzért többet vásárol­hat is. A megegyezés ezen az alapon nem erőmér­kőzés eredménye, hanem átlátásé. Az angol bányász előbb visszautasította ezt a feltételt, végül akczeptálta. Nyugodtan átgondolta a problémát és meggyőződött megoldásának ilye­­tén helyes voltáról. Anglia egy szörnyű, rázkó­dástól menekült meg, a világ több szénhez jut s az angol bányász könnyebb és dúsabb élet* módhoz. S magunkra vonatkoztatva ezt az eseményt, úgy véljük, hogy Angliát nemcsak irigyelnünk lehet, hanem követnünk is tana* esős. A Babona szabad forgalmát és az ármaximélés megszüntetését kívánják a gazdák. (A földbirtokreform és a nagybirtok. — A nők választójoga.) — Irz Ujság tudósítójától. — A pártkör ma este nem volt nagyon mozgal­mas. A múlt heti parlamenti szünet és a két ün­nepnap otthon tartotta a vidéki képviselőket. Azt a néhány képviselőt, a­kik fenjártak a pártkör­ben, — élükön Rubinek Gyula kereskedelmi mi­niszterrel és Meskó Zoltán államtitkárral — fő­ként a gabonarekvirálás és a gabona szabad for­galmának kérdése érdekelte. Vasadi-Balogh és más képviselők megint errpellálták a kereskede­lemügyi minisztert, a­ki bizony nem igen rejtette véka alá a kisgazdákról táplált véleményét. A politikai helyzetről és a várható események­ről megbízható forrásból a következőképpen érte­sülünk : — A gabonaügyet minél előbb el kell intézni, mert az első kivetés nem hozta meg a várt eredményt. Különösen a nagybirtokok maradtak , a kivetett kvóta beszolgáltatásával ennek azonban több oka van. A nagybirtokokon részben nert vetettek gabonát, részben pedig nem voltak meg a művelés­hez szűk égés eszközök. Most folyik a pótkivetés, melylyel a kormány segíteni akar a liszthiányon, de ezt nagyon sok kisgazda ellenzi, mert keresztülhúzza számadását. A kis­gazdák több képviselője inkább úgy véli megoldhatónak­­­ kérdést, hogy az állam a még szükséges gabonamennyiséget a szabad forgalomban vásárlás útján szerezze meg. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a rozsért a jelenlegi négyszáz koronás ár helyett hét-nyolczszáz koronás árat, a búzáért pedig a jelenlegi ötszázkoronás árért ezer-ezerkétszázkoronás ára fizessen az állam. Azonkívül az ármaximálás megszüntetése és a tejesen szabad forgalom helyreállítása esetén ezek az árok, ha a viszonyok úgy alakulnak, még jobban is felszök­­vetnek. sok­an már most figyelmeztetnek erre a veszedelemre gy elsősorban Vass József közélelmezési miniszter, a­­ legrosszabb esetben belenyugszik a gabona szabad forgal­mába, de ragaszkodik ahhoz, hogy a közönségnek megma­radjon az olc­só liszt és olcsó kenyér, va­gyis hogy az esetleges árdifferencziát ne a közönség fizesse, viszont Korányi pénz­ügyminiszter nem akarja ezt az újabb terhet vállalni, mert a mázsánkénti három-négyszáz­­koronás árdifferenczia, az az ország egész lakosságának szükségletét véve alapul, mintegy hatszáz millió koronával szaporítaná a defic­itet. A tárgyalások még folynak és nincs kizárva, hogy ebben a kér­désben nagyon nehezen fog megállapodás létrejönni. A kis­gazdák természetesen sürgetik a kérdés elintézését.­­ A földbirtokreformra vonatkozóan az a felfogás alakult ki a pártban, hogy a javaslatnak egyik-másik para­grafusa nagyobb viharokat fog támasztani a parlamentben. A képviselők javarésze a helyzetet a kerületében fennállt" birtokviszonyok szerint" ítéli meg. Vannak olyanok, a­kik azt kifogásolják a javaslatban, hogy túlságosan sok kedvez­ményt ad a nagybirtoknak. Főként azt kifogásolják, hogy azok a nagybirtokok, a­melyek mezőgazdasági, ipari és tej­termeléssel foglalkoznak, a parczellázás alól mentesítve le­gyenek. A párt egy részének az a felfogása, hogy a föld­birtokreformot a legőszintébben kell megoldani, egyenlő mértékkel mérve a nagybirtoknak is, szem előtt tartva termé­­szetesen mindig a nagy nemzeti és gazdasági szempontokat. Általános az a törekvés, hogy­ a földbirtokrefom­ kérdésében minél előbb tisztán lásson az egész közvélemény, különösen maga a­ nagybirtokosság, a­mely a pp-sn a küszöbön álló reform miatt az utóbbi években tartózkodott a befektetésektől, beruházásoktól és általában elhanyagolta azokat az intéz­kedéseket, a­melyek a termelés intenzívebbé tételére valók. ■—A­mi a trianoni béke ratifikálását illeti, a helyzetet úgy foglalhatjuk össze, hogy kényszerhelyzetük­re való tekintettel ratifikálnunk kell a ránk erőszakolt békét, álta­lános az az óhaj, hogy legalább két hétig tartó vizet fogjék a nem­zetgyűlésben a ratifikálás kérdéséről, mert így remélik, hogy a világsajtó tudomást fog szerezni a kétségbeejtő béke­szerződésről. A Honvédelmi miniszter programmbeszéde. Sréter István honvédelmi miniszter vasárnap és hétfőn mondta el programmbeszédét a színi kerületben. A­ miniszter azt mondta, hogy önállóaknak kell lennünk, ne kössük sorsunkat idegen néphez. A nemzetköziség ellen kell dolgoznunk és hogy czért érjünk, a falu né­pére kell támaszkodnunk és elől kell vinnünk a kettős keresztet. A miniszter azt is mondotta, hogy olyan királyt kívánunk, a­ki csak nekünk él és a­ki a régi Ausztriát a mi vérünkkel nem akarja feltámasztani. Nagy érdeklődéssel fogadták azt a kijelentését, hogy szerinte ma Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy a képviselők politikusok legyenek. A vezető emberek­nek becsületes, józan gondolkodású magyaroknak kell lenniük, mert a politikai mesterség könnyű annak, a­kinek a mellében igaz magyar szív dobog. Csak a nem­zetet fogom szolgálni — mondotta a miniszter — és föl­tétlenül alá­ fogom magamat vetni a nemzet akaratá­nak. Ennek érdekében a legradikálisabb eszközöktől sem fogok visszariadni. Kováts J. István, Patacsi Dénes, Héjj­­Imre és Dukai-Takách Géza képviselők is a mi­niszter kíséretében voltak és több községben mondottak beszédet. Kováts J. István a királykérdésről szólva a Habsburgok ellen agitált. (Gyenes Gitta rajza.) A hiányzó részt a tájékoztató­ bizottság véleménye alapján hagytuk ki. — Rövid időn belül a ház elé fog kerülni Ferdinándy belügym­in­iszternak a községi és városi képviselőtestületek meg­alakítására vonatkozó t­rvényjavaslat­a, mert minél előbb meg kell ejteni a tisztújítóét. E­zel a kérdésen összefügg a nők választójogának kérdése is, a­melyre nézve, s isten nagyon el­térők a vélemények. A volt kisg­adapártnak jelentéken­y része ellenzi a női választójogot és e­ssen küzd ellene a volt keresz­ténypárt egy része is Rns­ay Károly vez­e­ésével. A keresztény­­szoczialisták­­ szért me­rven ragaszkodnak a nők választó­jogához. Valószínű azért, hogy ebben a kérdésben is megegye­zés jön létre. " Nagyatádi Szabó István a birtokreformról. Nagyatádi Szabó István vasárnap részt vett Lovász János edelényi beszámolóján. Hosszabb beszédet mon­dott és hangsúlyozta, hogy a kisgazdapárt nem akar parasztdiktatúrát. Az igazi keresztény politika — mon­dotta nagyatádi Szabó — gondoskodni azokról, a­kiknek nincs. A­mikor a szegény emberről gondoskodunk, nem az a czélü­nk, hogy szegényt csináljunk a jómódunkból. Ha a nép régen kapott volna egy kis házhelyet és né­hány hold földet, akkor nem lett volna kivándorlás és nem lett volna kommunizmus. , Mégis államosítják a munkásbiztosit­ót. A keresztényszoczialisták és az Ébredő Magyarok Egye­sülete vasárnap nagygyűlést tartott a Vigadóban. A gyűlés elsősorban a Munkásbiztosító Pénztár államosításával fog­­lalkozott, Bevárd népjóléti miniszter kijelentette, hogy, egy hajszálnyit sem enged változtatni a törvényjavaslaton, mely tár­gyalásra vár a Ház dólt­ A szocziáldemokratákkal azért nem tár­gyalt ebben az ügyben, mert az neki valóságos testi és lelki gyöt­relem. Teleki Pál minisztereinek is beszélt, a­ki azt kérte, hogy a munkásságban ne lássanak olyan elemet, a­mely szemben ál az ország más elemeivel. Ő is kijelentette, hogy a munkásbizto­­sítás államosításáról szóló törvényjavaslatot nem­ teszik­ félre. Végül elfogadták Szabó József képviselő határozati javaslatát, melyben többek között követeli az ipari termelőmunka és a közmunkák megindítását, az ipari munkások és magát.

Next