Az Ujság, 1921. február (19. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

y S8J t(/ utit lüv)& && ^ imisjM W •*' it v tik... Q mgedem. i^mn ' %( ^ Budapest, 1921. ■- t; \ / iStllZf etColyam. 46. szám. R Szombat, február 26. Előfizetési árak: ^ J / i \ /l \ ■ / SZERKESZTŐSED: Egész évre______ 440K*-I jmw B I m i­fjQIÁV ggm Budapest, Rákóczi-ut 5L 35. szám ir«cBuda­pesten, vidé- Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. M mMm \m %\m ^Ji . ^Kisternyimn,­ kivételével minden nap. 11111 N Budapestii Erzsebbet-korut iS. ROVÁS,e fcsuth és Eötvös liberalizmus’á­­ák, hogy annak idején helyes­en semmi keresnivalója. Öröm­­­g Haller Istvántól, hogy ismét inivalója. Annyi, a­mennyit­­ magává­­ mint nélkülözhetet- különben éppenséggel nem rek­lamáljuk a Haller István tavalyi beszédeit, agitácziós tűzhányásait, kérdvén: így beszél­tél a népgyűléseken is ? Örülünk, hogy most már így beszél, pláne, ha ez a szándék a legkö­zelebbi agitácziós körútjára is. K Komoly és rendszeres kifogás a liberaliz­mus ellen, hogy a szabadság mellett, elmaradt a­ gyengék védelme. Mennyire igaz­­ a gyön­gék védelmijének a hiánya. De gyönge ez a vé­delem a régi, klerikális Belgiumban, iszonyúan gyönge volt az autokrata Oroszországban s nem igen látjuk erősebbnek a keresztény Magyar­­országon, sőt még a szoczialista Ausztriában sem. A gyöngék védelme ezek után talán még­sem az eszmei irányzattól függ s nem érhető el a liberalizmmus megkötözésével. • A kisgazdák — ugy­e nem veszik zokon .­ — nem azért akarnak szabad forgalmat, hogy a közélelmezés tökédelkűebb legyen, h­anem hogy a portók­ájuk ütomen­yöseb­ben értékesíthessék. Ha a hun­­ ár év felére apadna, véle, nem köve­telnék a szabad forgalmát. Másrészt a közélel­mezés mégis­ épp oly fontos, mint a szabad for­galom, mely az előbbivel némileg ellentétes. Ezért, gondoljuk, kisgazdát állítani az élelme­zés élére, épp oly inkompatibilis, mint lenne közélelmezőt élére tenni a földmívesminiszté­­­­riumnak. A mi ideálunk egy zseniális ember lenne, a­­ki a­ kecskét, is jóllakatná s a káposzta árát is tarthatná. S ezt nem is tartjuk olyan lehetetlennek­ volna, a­ki ma ellenség. A liberalizmus akkor tökéletes, ha mindenki liberális. S hogy akar­nak többségre jutni, ha csak azt akczeptálják, a­ki mindig liberális volt. Miképpen válhatik a forradalmi Magyarország törvénytisztelő Magyarországgá, ha minden volt forradalmárt további forradalmiságra ítélnek? Lehet­ nekik mindenben igazuk, de ha a volt forradalmárok is igazat adnak nekik, hol itt a káruk? Arról a liberális csoportról beszélünk, melyhez az ország legértékesebb és legmegfon­­toltabb emberei húznak. Ez gyakorolja pszicho­­lógiailag érthető finnyássággal az osztrákiz­must: senkivel sem áll szóba, a­kinek része volt a forradalomban. Ezzel önként elválasz­tódott a másik csoporttól, mely igenis szóba áll, sőt még a szocziálistákkal is szövetkezett. Nem tehetünk róla,­­ a szocziálistákkal való szövetkezés határozott érdeke az ország­nak, a többi radikális elemeket, pedig nem tartjuk olyan fontosaknak, hogy értük a libe­rális tábor megalakulása előtt már ketté­szakadjon. Nem fontos szemben azzal a lebon­­járó érdekkel, hogy testet öltsön és emberekben képviseltetésre találjon az a fordulat, mely az ország lelkületében végbement, és végbemegy. Hogyan hassanak egységesen arra a lakosságra, melynek nagy része szintén átment, a lázakon, a tévelygéseken s nyereségnek kell nézni, hogy kijózanodott s nem a bűnt nézni, hogy meg volt tántorodva! Ne legyünk finnyásak és ne legyünk önzők, urak. Ha úgy érezzük, hogy a kötelességtelje­­sítés órája elérkezett, teljesítsük kötelességün­ket s legyünk egyek a czélban. A két liberális irány üljön össze s váljék egygyé. Mert ketten csak azt jelentik, hogy lényegileg mégsem mások, mint azok, a­kiket föl akarnak váltani.­ ­ A tiberázsolmak. Hogy is volt? A Károln-forradalom basái kiadták a j­iszót: el azokkal, a­kik a háborúval azonosították magukat.Akkor háborús uszítok voltunk mind, a­kik­­ől az állásokat, mandá­tumokat, negszerünket és becsületet el kellett venni. Jöttek a kommunisták: el mindenkivel, a­ki burzsoá! Márczius 21-ike előtt, csupa gaz­ember, rabló, népnyúzó élt. S ezen az alapon a tiszta, proletárerkölcs tulajdonosai elszedtek minden vagyont, minden állást, minden hatal­mat s­­az­ erkölcs győzött s a zsákmány nekik jutott. Jött a keresztény éra. Az összes bur­­zsoák helyébe a zsidók léptek s a kiközösítet­tek tábora most a régi politikusokból, a forra­dalmárokból, a­ kommunistákból és a liberáli­sokból állott. Hordták és hordják ma is ;a hatalmi többség alapján a homlokukra sütött Kain-bélyeget, mely még egy Apponyi homlo­kát sem kerülte el. Mindezeknél a fázisoknál ezt­ az eljárást meg lehet érteni. Forradalmiak voltak. Czélj­uk a múlt szétrombolása és módszerük a múlt gyűlöletessé tétele. Minél több piszok és gazság kenhető a múltra, a ma természetes ellensé­gére, melynek föltámadása végveszedelem, annál nagyobb tömeget oltunk be ellene. Ter­mészetes, hogy az igazság mezébe bújik s a bűn irtózatát fitogtatja, holott a kivívott pozi­­czióját erősítené mindegyik és a legyűrt ellen­ségtől elszedi az erkölcsi fegyvereket. Nem értjük azonban ezt a módszert azok­nál, a­kik nem forradalmiak. Nem értjük a liberálisoknál, ti munkapártiaknál, a­kik a ma­guk bőrén tapasztalták ki ennek a politizálás­­fajtának teljes erkölcstelenségét és az igaz­ságtól elrugaszkodott voltát. Nem értjük, hogy a­mikor az országot a múlt hagyományaiba akarják ismét bekapcsolni, hogyan érnék azt el, ha nem kapcsolnak be mindenkit. Volta­képpen annak a v­­í megnyerése is kívánatos . HagytaViki a politika vájosiutján. .1. l­­xiiA mai szálan\pDB megírtuk, hogy nagyatádi /vili ülé­sen­ vitsztázza szerepét és szí­vesen beszél a liberálásblokról. Ez a nyilatkozat a nem­zetgyinca&W­ imnaruol, de elhangzott este a pártkörben. A dolog így történt: Összeültek a kisgazdák, hogy tanácsot tartsanak a helyzetről és némely izgató politikai és nem politikai kérdésről. Földbirtok-reform, rekvirálás, ki,süss, ezen­­t­ utu­l ii a testvérpárt illojalitása voltak a súlyosabb kérdések. Miután divattá vált, hogy napirend előtt, be­szélje­­­ a politikában, ezúttal sem szakítottak az, új módival. Fölállt Gömbös Gyula képviselő és ezt az in­dítványt terjesztette elő: 1 .1 párt szilárdan áll vezére, nagyatádi Szabó István mögött, v­ele együtt akarja elvégezni a keresz­tény Magyar­ország újjáépítését. A párt ellen megin­dult­ aknamunkát erélyesen visszautasítja. Visszauta­sítja azt a gondolatot, mintha vezére kapcsolatban volna az úgynevezett liberális átokkal és a titkosan működő köztársasági Mozgalommal. Miután a kis­gazdapárt egyedül is elég erős ah­hoz, hogy elérhesse a­ maga czéljait, nincs ráutalva más olyan, politikai, pártokra, a­melyeknek program­jnja ellentétes a ke­resztény ujjáébredéssel Egyhangú lelkesedéssel, fogadták el az indítványt. Ekkor szólásra emelkedett nagyatádi Szabó István és a többi között ez­t mondotta : — Egy keresztény déli­ lap nekem vont piai számá­ban. Rosszakaratú koholmányban foglalkozik szemé­lyemmel. Furcsa, hogy a testvérpárt eme lapja a má­sik párt egyik vezetője ellen támad ugyanakkor, a­mi­kor a két párt politikai szövetségben v­an. Ez az akna­munka nem fér össze a politikai tisztességgel. Meg­jártuk, mert nem voltunk elég erélyesek, hogy erélye­sen ü­ssünk vissza mindannyiszor, valahányszor ilyen tilos­alitás történt. — Sokat beszélnek mostanában arról, hogy én kap­csolatban vagyok a liberális blokkal. Egy alkalommal a kilépett képviselők vacsorára hívtak meg, a­hol azon­ban — mikor felismertem a helyzetet — nyomban kijelentettem, hogy kár volt engem odaczibálni. Elöntő bizonyítékul akartam ezt felhozni arra, hogy semmi közösségem sincs a kilépett képviselőkkel. Nem taga­dom, sok politikai faktorral tárgyaltam politikai pálya­futásom alatt, de Hadik János gróf volt az első, a­kivel megegyeztem. Mert más dolog az, ha tárgyal az ember és viszont­­más, kérdés, hogy főlig is egyezik. A közel­múltban a szocziáldemokraták képviselői is fel akartak jönni a lakásomra, de én helyesebbnek láttam, hogy nyilvánosan beszéljünk, így találkoztunk aztán a­­föld­­m­ivelésü­gyi minisztériumban. Erre a konkrét esetre azonban nem lehet vádat alapítani. Ki­jelentem: én kisgazdapárti jelszóval jöttem, azzal akarok távozni. Pártom érdekét nem áldozom fel senki kedvéért. Ha meggyőződném arról, hogy a keresztényszoczialistákkal nem lehet együtt menni, akkor nyíltan lépnék, fél más irányú javaslattal a párt előtt. Pártunkat nem ígértem oda senkinek, ígéretet nem tettem senkinek. Ez a való igazság. Helyesléssel vették tudomásul a miniszter szavait. Hosszabb vita fejlődött ki, a­melynek során Sié­er István volt miniszter azt kívánta, hogy az agrárpárt nagyobb agresszivitást tanúsítson a jövőben. — Csak árt, 3^ mondotta — ha tulságig viszszük a lojalitást. yr /I csimura végnapjai felé. Az­ igazságügyi 111-i TiFa délután mos­­tartott Inul i Idimi11 li il ii n il ni­­ terjesztette elő. Az I%­­dhmi1Z1. czenzurára vonatkozik. Jelezte, hogy a kormány komolyan foglalkozik a­z új saj­tótörvény gondolatával. Addig is lényeges köny­­nyítéseket tesz ezen a­ téren a kabinet. Csak kato­­nai és külpolitikai érdekek szempontjából lesz konc­entrácziós kormány a láthatárom. (Pártértekezlet elé Idpall- Vass József minisztert. — Nagyatádi megtagadja a liberális bloKcV^­ xxxxxxxxxxx) Teljés Pál m­a^rfrteleneben elkedvetlenedett, bágya/t m­osote+SüTl arról beszélt, hogy ha. nem jegeezesetWrlfra parlamenti helyzet, megköszöni a bizalmat és távozik a helyéről. Hossz kedvét azzal okolta meg, hogy nincs ínyére a hosszúra nyúló programminta. De nem ez az igazi oka Teleki sötét látásának, xxx xxxxxxx A hiányzó részt a tájékoztató­ bizottság véleménye alapján hárultuk ki. Konc­entrácziós kormány van tehát a látha­táron. Ez a háttér festette feketévé Teleki Pál­­szemüvegét is s­ ez vont rá nézőt a homlokára. Látnia kell, hogy a közvélemény nem­ jut kifeje­zésre­­,s maga összességében ama táborban, a­melyre a kormány mint erkölcsi bázisra támasz­kodik. Teleki nem felejtette el, hogy a nemzet­­gyűlési választások idején a szoci­alisták lábhoz tették a fegyvert és a liberális gondolat hívei sem meneteltek harczi zászlók alatt a maguk urnái­hoz. Ez a két tényező hiányzik a nemzetgyű­lésen, ennek az erőnek az igénybevételét óhajtja a bel­politikai józanság s véletlenül éppen ezt­ kívánja az a bizottság is, a­mely reparálni jön azt, a­mit a trianoni zöld asztalnál rosszul csináltak. Ez a gondolat lett úrrá a parlamenten kivált politikai berkekben s ennek nyomán olyan optimizmus kerekedett a­mi rózsaszín felhőket varázsol azok elé is, a kik nem hisznek a­ merészebb lépésekben s azt vallják rendületlenül, hogy ulinrhetetlenül holtpontra jutottunk. Teleki Pál megérezte a hely­zet komolyságát s ugyanakkor rájött arra is, hogy izmai gyengék a nagy probléma t­elol­­dására. ■ 1 - Hadik János Budapesten. Hadik Jáno­­ gróf ma Budapestre érkezett. A vele kapcsolatos hitekről azt k­munkáta, hogy azok alap­nélküliek. Htyflgsulyozta-^Hfgy sem Zichy János gróffal, sem Kürti­g­ Lajos Jff/foval, sem Vrízsonyi Vilmossal, sem más wirtilufffal nem tárgyalt és nem fáradozott uj párt intézén. Ellennérek a keresztény gsirtban. Munkatársunk ma este azt a kérdést, intézte a* ke­resztényért egyik ¡ •h“1‘"|í;„ -*»■*".1 magukat András/’’ vezérlegényje^lfasodniipjim? A felelet így — Az anya és gyermeke várakozáson felül jól érzik magukat. fis megkérdeztünk egy másik kereszténypárti kép­viselőt, a­ki ugyanerre a­­ kérdésre el­sápadt és ezt rettegte: h­ívem jól. Majd meglátja, itt még­ bajok lesznek. Nem engedjük hangánkat madzagon ránezigálni. Még holnap ascoziót kezdünk s a jövő heti pártértekezleten nyilt sisakkal lépünk fel személyi, és tárgyi követe­léseinkkel. Ellenszelek fujdogélnak a Károlyi-palotában. Nem hisztijük, hogy bóra kerekednek belőlük, de a viszály magva el van vetve s ma ez a növény dúsan tenyészik. Ezt fogják konstatálni hamarosan a kereszténypárt­ban is. "

Next