Az Ujság, 1921. augusztus (19. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

» AZ ÚJSÁG Kedd, 1­021 augusztus & .*• - ____________________. .. . _ __ ....._______ii___•J Vf* A/H *_______i ___________________________i,__________ A felekezeti harczokról így nyilatkozik: — Minden felekezeti harcz betegsége a társadalom­nak és szomorú következtetést enged a társadalom kul­­turszínvonalára. A felekezeti harczot mindig azok kez­dik, a­kik nem bírják a versenyt a kulturember eszkö­zeivel. A mi felekezeti harc-­aink siralmas tartalmát az erőszakos eszközök a jogegyenlőtlenség bevezetésétől a tettlegesség záradékáig eléggé bizonyítják A zsidókér­dés mindig mesterségesen van csinálva. Gazdasági ter­mészetű. Azok csinálják, a­kik a zsidóság gazdasági rutinja ellen egyéb eszközt nem tudnak szegezni a po­litikai és tényleges hatalmon kívül. A zsidóság politikai és társadalmi tekintetben nem érvényesül számarányán túlmenőleg, de gazdasági és szellemi tekintetben igen. Ehhez azonban a faji tulajdonságnak semmi köze. — Azt üzenem az am­erikai­ magyarságnak, h­ogy szeressenek bennünket tévelygéseink ellenére is. Azt üzenem továbbá, hogy legyenek jó reménységgel felő­lünk, mert erős elhatározásunk van lemosni magunk­ról minden gyalázatot. Vagyunk még elegen, a­kik mint a „szabadság és világosság fiai” igényt tarthatunk a világ becsületére. A függetlenségi párt ülése. A függetlenségi párt ma esti választmányi ülésén foglalkozott a politika időszerű­­sídéseivel. Batthyány Tivadar gróf pártelnök hosszatos beszédében a többi között megállapította, mihoén Magyarországon immár két év óta a személyek és a­ egy kis pártok elleni hajszák vannak folyton az előtérben, mitsdig ez az út nem vezet a konszolidáczióhoz. Majd ezt mondotta: — A nemzetgyűlés legnagyobb pártja köréből ismé­telten hangsúlyozzák, hogy a kisgazdapárt Kossuth La­jos tradícióit képviseli. Örömmel látnám, ha ez így volna. Nem kételkedem a kisgazdapárt, jóhiszeműségé­ben, de figyelmeztetek arra, hogy botbüntetésekkel, az atroc­itások tömkelegével, a sajtó- és szólásszabadság gúzsbakötésével épp oly kevéssé szolgálják Kossuth esz­méit, aminthogy Kossuth szellemével és tanításával össze nem egyeztethető az a szélsőséges reakc­iós poli­tika, a­melyet Bethlen István gróf inaugurált Magyar­­országon. Terhelő tanúvallomás Tabódy ezredes ellen. Az Újság­ szegedi tudósítójának telefonjelentése. — fczeged, augusztus 1. A mai tárgyaláson Karlik István tüzérőrsagyot hallgatták ki első tanúként. El­mondja, hogy­ a~tüzérségi~ anyag­ kiszállításával volt megbízva. A parancsot éjszaka kellett volna végrehaj­tania. A szállítást azonban a francziák megakadá­lyozták. Ezt jelentette Tabódynak, a­ki erre parancsot adott, hogy a­kinek tetszik, fegyver nélkül is elhagy­hatja a várost. A vörös népőrségre vonatkozóan ismétli Tabódy kijelentését: „Nem bánom én — mondta Tabódy — akár zöldnek, akár fehérnek hívják is azt, csak a rendet tartsa fenn.” Tárgyalásvezető: Hallott-e ezredes úrtól olyan ki­jelentést, melyből arra lehetett volna következtetni, hogy kommunista! Tanú: Nem, mert akkor a tisztikar nem tartott volna vele. Krauthacker Lipót százados a következő tanú, a­ki elmondja, hogy Tabódy egyszer azt mondta a tisztek­nek, hogy vagy átmennek a vörösökhöz, vagy mond­janak le a rangjukról. A tanú szerint Tabódy azzal is fenyegetődzött, hogy látott ő már Oroszországban száz­ötven tisztet lógni. Dettrére vonatkozólag elmondta a tanú, hogy a forradalom alatt a legénységgel tartott. Sokat meséltek Dettre viselt dolgairól és sok becsület­beli ügye volt. Tárgyalásvezető : Ez nem tartozik ide. Eisner dr. védő: Nem igaz, hogy Dettrének sok ilyen ügye volt. Tessék ezt kifejteni. Tárgyalásvezető : Kérem, ha én ezt nem kérdezem, akkor ügyvéd úr sem mondhatja ezt a tanúnak. Förster elnök: Ezért az ügyvéd urat rendreutasí­­tom. Eisner védő: Bocsánat, én nem azt mondtam, hogy a tanú úr nem mond igazat, hanem azt, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy Dettrének becsületbeli ügyei voltak. Ez tény, Eisner dr. védő megkérdezi a tanútól, nem nehez­telte Dettrére. A tárgyalásvezető megtagadja e kérdés feltételét, mre a védő semmiségi panaszt jelent be. A védők ellenzik a tanú megesketését. Eisner dr. védő: Tanú vallomásában impressziókat és híreket ad elő, melyeket nem tud megokolni. Már­pe­dig katonatiszti neveltségénél fogva tudnia kell, hogy ellenőrizhetetlen hírekkel nem helyes tanúskodni Förster elnök: Csak semmi sértés, kérem. Velünk szemben semmi sértést ne tessék alkalmazni, mert a­mit az ügyvéd úr mond, azt körül lehet írni. Eisner védő: Méltóságos elnök úr, nekem semmi visszavonni valóm nincsen, én fenntartok mindent. Ma­gam is a hadbíróságon nevelkedtem és védői tisztségem korlátozásának tekinthetném, ha észrevételeimet elő nem adhatnám. Ellenzem a tanú megesketését. A tárgyalásvezető félhangos utasítást ad a jegy­zőnek. Eisner dr. védő: Kérem, a tárgyalásvezető úr is­mét . . . Tárgyalásvezető: Ne méltóztassék folytonosan az én személyemmel foglalkozni. Mégis csak hallatlan. Ilyesmi nem fordul elő sem a katonai, sem a polgári eljáráson. A bírák tanácskozásra vonulnak vissza és elrende­lik a tanú megesketését, a­mi ellen a védők semmiségi okot jelentenek be. Kosztolányi Péter százados a következő, tanú, a­ki azt mondja, hogy Dettre beszédje a tiszti pavillonban agitácziós jellegű volt. Utána Simon Ákos táblabiró kihallgatása követke­zik. Tabódivat egy házban lakik, a forradalom előtt gyakran érintkezett vele, hazafias gondolkozásának is­­jjfjifflit hbgg azért szeretne a szc-_ /ryV %* % — £l*AAt­el ? Száztíz szobát foglaltak le a Romaiban­­ az entente-bizottságok.­ ­ Zuccarra tábornok és négy francai­a ezredes átköltözött a Gelléri-szállóba. —* A franczia és olasz iroda megkezdte működését.) Az Umag tudósítója ma érdeklődött a külön­böző enteime-bizottságok érkezését illetőleg s azt a felvilágositást kapta, hogy eddig csak tíz ellen­őrző bizottság tagjainak egy része érkezett meg Magyarországra. A többi bizottságok megérkezése még bizonytalan, bár valószínűleg a jövő hetek itj- Várnán megtörténik. A ’ MiRniemző ententé-bizottságok számára a Royal-szállodában 110 szobát foglaltak le. Jelönleg csak egy franczia kapitány tartózkodik ott, de a Roy­alban helyezik el a bizottságok tiszteinek és hivatalnokainak legnagyobb részét. A Royal­­ban fogják elhelyezni továbbá a különböző admi­nisztratív, jellegű irodákat is. Zuccarra olasz tábornok is, ki az ellenőrző bi­­zot­tság vezetője lesz, szintén a Royalban kapott lakást. Zuccarra tábornok azonban a nagy hőségre való tekintettel átköltözött a Geilért-szállóba. Ugyancsak a Gellért-szállóban foglalták le szobát maguknak Barad­et, d'Amarzit, Cottlét és Lam­ai Ge­llér franczia ezredesek. A Gellért-szállodában a franczia misszió 11, az olasz misszió 10, az angol misszió 1 szobát fog­­sátt le. A Gellért-szállodában az olasz és franczia ellenőrző bizottság irodája már megkezdte a mű­­ködését. Az ellenőrző bizottság többi tagjai hol­nap és holnapután érkezne­­ meg Budapestre.­gedi Helyőrség élére kerülni, hogy Szegedet a vörös ve­szedelemben megmentse. Eisner dr. védő Tabódira vonatkozólag akar vala­­mit kérdezni, a­mit a tárgyalásvezető megtagad azzal, hogy Eismer dr. nem Tabódi, hanem Dettre védője. Eisner a perorvoslatok bejelentése után tíz perc­ szünetet, kér, hogy védenc­ével érintkezhessék, mert ilyen körülmények között nem vállalhatja , tovább a védői tisztség ellátását. Szünet után kijelenti, hogy Dettré kérésére tovább folytatja a védelmét. Habay József csendőrfőhadnagy vallomása után a tárgyalás folytatását holnap reggelre halasztották. Rau­ Gottiob halála. — Velenczében hirtelen­ meghalt. — A magyar ^közéletnek suhja S gyásza Vön,­égi izmos és tehetséges tagja dőlt gra sorból. Rau Gottiob, a szénelosztás országos kom­ánybiztosa vasárnap este Velenczében meghalt,tefaaut­azott, hogy hosszú évek fá­radságos és nehéz munkája után megpihenjen. Ray Gottieb sohasem volt törtető, tülekedő és az élet hitványságai elől mindig a munkában keresett menedéket. Csak dolgozott kitartóan és fáradhatatlanul, mert szent meggyőződése volt, hogy egyedül munká­val lehet fenntartani ezt az országot. A­mit elért, azt is csak szívós akaratának és munkakészségének kö­szönheti, mert egyáltalán nem rajongott a czímekért és csak hosszú közéleti pályáját, értékes működését jutal­mazták azzal, hogy éppen azoknak az ügyeknek élére állították, a­melyekhez a legjobban értett. Kiváló szakértője volt a hazai szénbányászatnak s éppen ezért a fekete, gyémántokat, nálánál senki sem becsülte és ér­tékelte jobban. Negyven évvel ezelőtt mint egyszerű és szegény gyakornok indult el az élet útjain. Tiszta fő, bátor és biztos elhatározás jellemezte már ekkor is és alig töl­tött el néhány hónapot első munkahelyén. Bommel és Hert zsir nagykereskedő elég üzletében, már­is nagy érdeklődést mutatott a tőzsde eleven,, mozgalmas élete iránt. Csakhamar mint tőzsdediszponens megmutat­hatta, hogy e téren is eredményeset tud produkálni. Akkoriban annál is­ inkább feltűnt, mert mint egy württembergi református papcsalád sarja, az első volt azok között, a­kik a közgazdaság vezető szerepét felis­merték. Később külföldi gyárak bízták meg itteni kép­viselettel, többek között a hírneves Badische Anilin- Fabrik, a­melynek kitűnő összeköttetéseinél­­fogva igen sok magyarországi vevőt gyűjtött. Ekkor már széles körben tudomást szereztek nagy­arányú konc­epczióiról és a legnagyobb magyar bá­nyák egyike , az Északmagyarországi Kőszénbánya r­­ t. igazgatójául választotta meg. A vállalat, a­mely nagy nehézségekkel küzdött, gyorsan rendbehozta és pénz­ügyeit szanálta. Szénügyekben egyébként is mindenkor országosan elismert szaktekintélyként szerepelt és a régebbi kormányok igen gyakran hívták segítségül szakkérdések eldöntésénél. Mindenkor szívesen hallgat­ták súlyosan latbaeső szavát annál is inkább,­ mert a külföldi szénbányákkal is megvolt a kellő összekötte­tése. Harkányi János báró javaslatára a miniszterta­nács 1917-ben a szénbizottság igazgatójává, később el­nökévé nevezte ki, majd 1919 októberében lett a szén­ügyek országos kormánybiztosa. Ebben a minőségében is, mint egyébként mindenhol, kora reggeltől késő estig dolgozott. A háború utolsó éveiben, a­mikor a szénellátás körül óriási nehézségek merültek fel, meg­történt, hogy Rau reggel öt-hat óráig dolgozott hi­vatalában, hogy ennek a milliós városnak a tüzelő­­szükségletét előteremtse. Előfordult, hogy reggel hatkor távozott hivatalából és kilencz órakor már újból író­asztalánál ült. Ennek a kitartó munkálkodásnak volt köszönhető azután, hogy a legínségesebb időszakban, a­mikor úgy­szólván csak a magyar szénbányák termelésére voltunk utalva, nagyobb fennakadás nem volt. Minden igyeke­zete arra irányult, hogy a szükség hónapjaiban kellő beosztással használja fel azt a kis mennyiségű szenet, a­mely rendelkezésére állott. Ha keveset is, de min­denkinek adott. Elsősorban a gyárak és a közellátási üzemek folytonosságát igyekezett biztosítani, majd azokat a helyeket látta el főként szénnel, a­hol tömegek fordultak meg, hogy így a meleg áldásaiból többeknek jusson.­­A magánlakások tüzelőanyagát jegyrendszer­­útján biztosította, de hogy itt több nem jutott az előírt mennyiségnél, annak nem­­­ az oka. Rau Gottleb úgy hivatalában, mint a nem hivata­los érintkezésben rendkívül előzékeny és lebilincselő volt, lefelé úgy mint felfelé mindenkor barátságosnak és megértőnek mutatkozott. E mellett nagyszerű dip­lomata módjára a szénügyekből sohasem csinált politi­kát, stanem^a^^sz^ jgazdasági kérdésük feltette. Kitűnő memóriája sohasem hagyta csernen. Mindenre évekre visszamenően pontosan emlékezett és az egész Szénelosztást fejből csinálta. Európai műveltségű férfi létére, a magyar nyelven kívül tökéletesen beetélt né­metül, francziául, angolul és olaszul. Nagyon szeretett olvasni, főként, angol és olasz műveket és sokszor még kora hajnalban is olvasmánya mellett lehetett találni. Éppen nagy műveltségénél fogva azután külföldön, valamint, az itteni estente képviseleteknél is nagy meg­becsülésre tett szert. Mindenhol szívesen fogadták és igyekeztek segítségére lenni. Jó szónok volt és sok íz­ben tartott nagy beszédeket. A múlt év deczemberében Párisban járt, a haj gyönyörűen felépített, hizalmas beszédben hívta fel a francziák figyelmét Magyaror­szág szenvedéseire. Beszédének meg is lett a kellő ha­tása,­ a­­ francziák rögtön közbeléptek Magyarország széliszükségletének biztosítása érdekében. A külföld előtt mindenkor szigorúan a magyar érdekeket képvi­selte s ennek, ha Csak tehette, híveket is szerzett, annál is inkább, mert német származása­ ellenére szívében, lelkében, mindenkor igaz magyar volt. Nagyarányú elfoglaltsága mellett társadalmi téren is nagy szerepet játszott. Több közjótékonysági ás em­berbaráti intézmény élén állott és Ő alapította meg a Szünidei Gyermektelepet, a mely ma is áldásos tevé­kenységet fejt ki. •­­ Jó lelkévé vált, hogy a gyermekek­­kel általában mindenkor szivesen foglalkozott és a szünidei telep gyermeksorozásain személyesen vett részt. A legutóbbi időben szabadkőműves-nagymester volt, azonban a viszonyok változtával a páholyok mű­ködésének szünetelését rendelte el. A közgazdasági iro­dalmat is gyarapította: igen sok értékes közgazdasági czikket és tanulmányt irt. És mégis különös, hogy ennyi munka és elfoglaltság mellett is szinte szegé* nyén maradt és mint szegény ember hagyta itt köz* életi pályáját. ~~ Feljegyezni való, hogy Rau református presbiter létére kitűnően értette a zsidó zsargon nyelvet és nagy­szerűen tudott „zsidózni”. Sokan azért zsidónak hitték és évenként a zsidó újévkor nagyon sok üdvözletet ka­pott. Sohasem betegeskedett, mindenkor megőrizte vf­­­dámságát, és jó kedélyét. Vígan utazott el Velencéébe, a­honnan még a napokban is táviratilag intézkedett­ különböző ügyekben. Úgy látszik, a sok munka megvi­selte a hatvanesztendős, életerős férfit, a­ki most a halál hirtelen letepert. Halála az országra, a szénbá­nyászatra és a közgazdaságra egyaránt pótolhatatlan veszteség. Temetése iránt a Szénbizottság intézkedik és holttestét hazahozatja Velenczéből. Özvegyén kívül há­rom gyermeke, köztük Nagy Sándor dr.-nak, a eköti misszió ref. lelkészének felesége gyászolja. Anglia deferált Francziaország­­nak a felsősziléziai kérdésben. A franczia-angol megegyezés, mely együtte­sen követelte Németországtól, hogy a­ franczia csapatokat Felsős Szilézia felé átengedje, előnyös kiegyenlítése az igazságnak a politikával. Anglia kötelessége ném­ érezte, hogy megvédelmezze Né­metország igazát. A politika pedig megkövetelt®, hogy ne Németországnak legyen igaza. A fran­­czia-angol megegyezéssel mind a kettőnek elég lett téve. A berlini angol követ megkapta az Intézkedést. Páris, július 30. (Hívás.) A Reuter Iroda este beérkezett jegyzéke, a­melyben Anglia elfogadja a felsősziléziai ille­zet elsimítására vonatkozó franczia javaslatot,napj­ megelégedést keltett Pa­risban. A hivatalos megerősítés is hamarosan megérkezett és a­ berlini angol nagykövet még este utasítást kapott arra nézve, hogy csatlakoz­­zék ahhoz a lépéshez, a­melyet már előbb a fran­­czia nagykövet tett a­ német kormánynál a szö­vetséges csapatok Felsősziléziába való szállítása­ dolgában. A franczia közvélemény nagyra fogja becsülni, hogy az angol barátok a franczia kor-­­mánynak az egyetértés helyreállítására vonat­kozó törekvéseivel szemben ennyi jóakaratot mut­­tattak. A közvélemény az eljárás dolgában tanú­sított ideiglenes egyetértést annak jeléül fogja tekinteni, hogy a főprobléma szabályozása nyo­mon következik. Augusztus 8-ára Halasztották a legfőbb tanává Ülését. Bécs, augusztus 1. An­euqs Freie Presse jelenti Pá­­risból. A legfelsőbb tanu­ cs­ értekezletét e hó 4-érő|! egyelőre augpztgg­­-ára halasztoták^' ' '

Next