Az Ujság, 1922. február (20. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

v ÁTVETTE . l „ Budapest, 1922. XX. évfolyam. 26. szám. Szerda, február 1. Előfizetési érák: f§F SZERKESZTŐSÉG: „ , . ___ _____ Budapest, Rákóczi-ut 54. ss. ss.jsi bam s p Kg jfui Hn S »ír: fl ff 11 p ésZm ,.E,?SA-ken és * pályaudvarokon 3 koraas, Mm HSi -43 BE9 jA WS. ffn József 122-SG. _ fi Bn&ft ’ifeláPWSÉJr null %l HOKKIAdórAVATAL, de még csak álmában sem gondol rá, hogy a terhek gyarapodtával ennek az adónak csak a felét a maga rovására akczeptálja. Pedig némi országos tekintet mellett úgy alakulna a kérdés: a tisztviselőkön segíteni kell s ha eddig meg lehetett kímélni a mezőgazdaságot a forgalmi adótól, ezentúl már a legjobb akarat mellett sem lehetséges. ROVÁS Mivel a nemzetgyűlés kifogyott az időből, tehát egy sereg olyan ügyet is elintéz, ami erkölcsileg már az utódját illeti meg. A választójogot el kellene intéznie, de inkább ipartörvényt, munkakényszert s más egyebeket esed elő, hogy azt az időt, amely nincs, de fölösleges, valahogyan felhasználják. • A lakásügy az, melyet még nálunk sem néznek politikai szempontból A lakásminiszternek nincs elvi ellenzéke, csak tömérdek praktikus baja. Úgyszólván minden kritikussal egyetért. S akár Bernoláknak hívják a minisztert, akár Petrickevich Horváthnak az államtitkárt, a legtöbb, amit tehet, az, hogy segít panaszkodni a panaszkodóknak. * Február elsején beszélnek az ellenzék választójogi obstrukciójáról Mi azt hiszszük, hogy február 16-ára csak akkor készülhet el a törvény, ha az ellenzék sztrájkolt Dupla forgalmi adó. A tisztviselők százpercentes pótlékemelésehelyes dolog. Hogy fedezetet keres reá a kormány, szintén helyes. Hogy a forgalmi adónak duplájára emelésében találja meg, már nem helyes. Ismételjük-e, amit annyiszor mondtunk már, versenyt a verebekkel? Hogy a forgalmi adó a fogyasztást drágítja meg többszörösen! A másfélperc mentes forgalmi adónak is része van abban, hogy a tisztviselők helyzete romlott A 3%-os adó ugyancsak megteszi a magáét !A mostani pótlék segítség lenne nekik forgalmi adó emelése nélkül s nem segítség forgalmi adó emelésével kapcsolatban. Az adóemelés: drágítás. A drágítás pedig, különösen állami részről a romló valuta útját jelzi. Nem lehet annyit javítani vele, amenynyit a vele járó pénzromlás árt. A nagyobb adó csak egy esetben helyes, mert elkerülhetetlen: ha az állam deficzitjét tényleg és nemcsak formailag apasztja. Értvén alatta: forgalmi adó-fedezet nélkül a deficzit nagyobbodna s vele nem nagyobbodik. Nem erről van szó, hanem az adóemelés szállítsa le a deficitet! Hát miből fedezze az állam az új kiadásokat? Ez az, amiről éppen szólnunk kell. A forgalmi adóból! Számlálatlan milliárdok mentesek a forgalmi adó alól egyszerűen pártpolitikai okokból. Mindenki, aki pénzt lát, aki valamit létrehoz, vagy odább ad, fizet forgalmi adót, csak a mezőgazdaság embere nem. Éppen az nem, aki a maga jövedelme után róná le ezt az adót, nem pedig a maga kiadásai után. Mi különbség a marha után és a marha bőre, busa, csontja után kapott pénz között? Miért igazságos, hogy az orvos fizet forgalmi adót a munkája bére után, ellenben a gazda nem fizet a búzája, szénája, marhája és aprómarhája után? Az ország agrárius volna és éppen az agrárius érdekeltsége nem viseli azt a terhet, mely rajta kívül mindenkire nehezül. Nem osztályelfogultság szól belőlünk, mikor egy osztály kiváltságos helyzetét konstatáljuk. A forgalmi adómentességben csúcsosodik ez ki legpregnánsabban s abban a tételben, hogy az őstermelés nem követhet el árdrágítást Mindennek az árát utána számítják, csak az alapot a melyhez minden más ár igazodik, a búzaárat nem számítja utána senki. Meglenne a gazdatársadalomnak ez a két privilégiuma, ha politikailag nem övé lenne a hatalom? Lehetetlen észre nem venni, hogy ezzel a hatalommal a maga javára él. Az agrárius Magyarország csak a politikai befolyásból veszi ki megillető részét, a terhekből nem. Könnyen megszavazza majd a kereskedőnek, iparosnak* laternelnek a dupla forgalmi adót* Titkos wáiasiféf©!! helyett titkos tanácskozás. Mi történt a huszas bizottság mai ülésén ? — Megtiltották a sajtónak, hogy tudósítást közöljön a választójogi bizottság mai tanácskozásáról. A sajtó a husztagú választójogi bizottság mai ülésével kapcsolatosan az alábbi kzös kommünikét bocsátja a nyilvánosság elé: A választójogi bizottság ma este kezdte meg a kormány választójogi törvényjavaslatának tárgyalását. Az ülés délután 5 órától a késő éjszakáig tartott. A sajtónak nincs módjában, hogy ebben az országos jelentőségű alkotmányjogi kérdésben kötelességszerűen híven tájékoztassa a közvéleményt, mert a bizottság minden eddigi gyakorlattal ellentétben hivatalosan jelentést nem,adott ki, sőt tagjainak a sajtó tájékoztatását határozatával megtiltotta. A múltban ugyanis minden bizottsági tárgyalásról hivatalos jelentést adtak ki, a legutóbbi választójogi javaslatnak bizottsági tárgyalásairól pedig 1918-ban a sajtó a legkimerítebb, részletes és pontos, hivatalos gyorsírói feljegyzések alapján készült jelentést kapott. A bizottságnak mai határozata — amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik annál feltűnőbb, mert előzetesen már intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel részletes, gyorsírói jegyzetek alapján készült, hivatalos tudósítás adassék ki és az a sajtóval közöltessék. A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben az ügyben az Országgyűlési Tudósítanh Siliid, Újáigsa szerdán délelőtt 11 órakor rendkívüli ülést tart. Négy párt rohama a kormány ellen. Hallerék állják az offenzívát. — Holnap születik meg az egységes párt. Most már komolyan dúl a harcz a kormány és a választójogi javaslat ellenzői között. Haller István a kereszténypárt nevében ma újból hangsúlyozta, hogy a párt nem kínálta fel bizalmát a kormánynak, ellenkezőleg: állja a kis pontot és becsülettel akar küzdeni a pálmáért. A kereszténypárton kívül a független polgári- és kisgazdapárt, a nemzeti demokrata párt és az Antássy Gyula vezetése alatt álló párt kíméletlen harczot hirdet a javaslat ellen. Ilyen módon a kormánynak négy parlamenti párttal kell megküzdenie. Bethlen István gróf most már sürgősnek tartja a kisgazdapárt és a disszidén sok fúzióját, mert itt az ideje, hogy egységes erőt érezzen háta mögött a parlamentben. Holnap megjelenik a kisgazdapárt értekezletén, Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter is elkiséri erre az útra, ott lesznek továbbá a disszidensek is s kimondják a fúziót. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter nem jelenhet meg az egységes párt bölcsője mellett, mert ágyban fekvő beteg s orvosainak véleménye szerint legjobb esetben 80-10 nap múlva hagyhatja el szobáját. A kereszténypárt három miniszter az utóbbi 24 órában sem döntött arról mitevők legyenek. Megtörténhetik az a csoda, hogy ők képviselik az ellenzéket a kabinetben. Vázsonyi a kormány zsidóakciójáról. Vázsonyi Vilmos hosszabb nyilatkozatban fejti ki véleményét az Egyenlőség című hetilap legutóbbi számában a kormány kibékülési akciójáról. — Egészen mulatságos tévedésnek tartom — mondja — a kormány kísérleteit. A kormány elfelejti, hogy mi vallásfelekezet és nem párt vagyunk. Ilyenformán tehát nem kell és nem is lehet velünk békülni. Van magyar alkotmányunk, amely a mi vallásfelekezetünknek a teljes jogegyenlőséget biztosítja. Ezt tessék végrehajtani. Minden egyéb programm- vagy memorandumkészítés gyerekesség vagy nagyképűség. Egyetlen magyar zsidónak sem lehet más programútja, mint ez az egyetlen szó: jogegyenlőség. Numerus clausus-szal, a zsidó vallásu közhivatalnokok kidobálásával, a zsidó vallásu exisztencziák üldözésével, a nemzetközi jogot is sértő módon ,az idegen zsidófajhoz tartozó külföldiek* kényszerű kiutasításával, — ideértve még az amerikai zsidókat is — a felekezeti izgatásra vonatkozó szakasz gyakorlati hatálytalanításával és hasonló intézkedésekkel nem lehet »békét« kötni. A kormány ne játszsza az ártatlan naivságot, neki nincs szüksége semmiféle emlékiratra, mert nagyon jól ismeri a sérelmeket és nagyon jól tudja azoknak gyökeres orvoslási módját, a jogegyenlőség helyreállítását és tiszteletét. Ha a kormány a zsidókkal való kibékülés galambját mégis éppen most röpíti fel, ennek megvan a nagyon egyszerű oka: most közelednek a választások. Lehetnek tehát közöttünk olyan műtárgyak, akik műtárgyuságukból hasznot óhajtanak, merten, s a választások előtt megeresztett kenet teljes frázisukkal összetévesztik a jogegyenlőség helyreállítását. Ezekben dühönghet a békevágy. Ezek komolyan vehetik a kormány komikus békeajánlatát. Elfelejtik azonban, hogy ma már, nem élünk abban az időben, amikor néhány ember kockázhatott a zsidósággal és foglalkozhatott a zsidók szállításának politikai üzleteivel. Mi nem fogjuk elárulni azokat, akik a veszedelem pillanatában a mi jogegyenlőségünk védelmére keltek és bízunk abban, hogy felekezetünk sem sülyedhet oda, hogy megfeledkezzék azokról, akik exisztencziájukat érte koczkára dobták. A hirtelen felbukkant békülőknek, akiket a haverok idején sohasem láttunk másutt, mint az üzletek porondján, azt a jóindulatú tanácsot adjuk, hogy maradjanak továbbra is az üzletkötések terén, maradjanak meg továbbra is hősies és hallgató álláspontjuk mellett. A zsidó vallású magyarok különben sem tévesztették össze sem a rendszert, sem a kormányt a hazával. Akármint bánt is velünk a rendszer és a kormány, hazánkkal sohasem voltunk haragban, ellene sohasem vétettünk, érte mindig megtettük kötelességünket. Súlyos valótlanság a miniszterelnöknek az az állítása, mintha a zsidók valaha külföldi összeköttetéseiket Magyarország ártalmára használták volna fel. Ennek ellenkezője az igaz. A zsidók külföldön inkább letagadták az igazságot, semhogy rosszat mondtak volna hazájukról. A pesti zsidó hitközség terméből intéztük azt a szózatot az elszakított országrészek zsidóságához, hogy ne csak mint zsidók, hanem mint magyarok is tartsák fenn velünk a kulturális szolidaritást és a békeszerződésben biztosított jogukkal élve, vallják magukat továbbra is magyaroknak. És most nemrégiben a soproni népszavazás idején, Sopron zsidó vallású polgárai is híven teljesítették kötelességüket. A zsidóság mindért árnyalata elküldte a népszavazás területére a maga küldötteit. A győzelem megvolt, de a győzelmi babérból hiába vártunk egyetlen levelet is. — Nem törődünk vele. A hazához való ragaszkodásunknak nincsenek feltételei, a haza iránti kötelességünket feltétlenül teljesítjük, bárki legyen a kormányon, bármilyen legyen , a rendszer és bármekkora legyen önérzetünk megaláztatása, mert tudnuk, hogy a kormányok és rendszerek mulandók, de a haza örökkévaló és örökkévaló a vís ragaszkodásunk a hazához. A haza szempontjából tehát nem kell velünk békülni, a rendszer szempontjából pedig a béke meddő és hiábavaló. Emberileg lehetetlen a kibékülés egy olyan kormánynyal, amely kiadta azt a rendeletet, amely zsidó vallású polgárok agyonverését a magyar faj és a magyar nemzet érdekében elkövetett megbocsátható tévedésnek minősítette. — Azt hiszem, a zsidó vallású magyar polgárok lelkét a lefolyt két esztendő sok keserűsége annyira átalakította, hogy hasztalan közelednék feléje bárki alacsony gondolatokkal, alacsony kortesfogásokkal. Nem vagyunk mi párt, de egyben egyek vagyunk, közöttünk nem akadhat olyan, becstelen, aki megfeledkezik azokról a férfiakról.