Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

2 AZ ÚJSÁG Szerda, 1622 május 3. Francziaország megtagadta az orosz memorandum aláírását. Lloyd-George elutazott Gennab­ől.­ ­ Genua, május 2. (Az Újság kiküldött munkka­­­társának távirata.) Lloyd-George családjával együtt ma délután elutazott Genuából. Beavatott helyről származó értesülés szerint Lloyd-George Barthou távollétében két napig máshol akar kissé pihenni és üdülni. Elutazásának csak ez az egy czélja van. A konferenczia holnap teljes ülést tart. Genua, május 2. A genuai értekezlet holnap a Palazzo di San Giorgio tanácstermében teljes ülést tart, a­melynek napirendjére a következő tárgysorozatot tűzték: 1. A második bizottság ha­tározatai a bankjegyforgalomról, a központi ban­kokról és a jegyintézetekről, a váltóárfolyamról, a közhitel (államkölcsönök) és a magánhitel szer­vezéséről. 2. A negyedik, közlekedésügyi bizottság határozatai fölötti vita. Kész a memorandum — Oroszország részére Genua, május 2. A politikai albizottság ma délután befejezte az oroszoknak átadandó memo­randum tárgyalását. A bizottságban teljes megegyezés jött létre. A memorandumot a szakértők holnap még egyszer átvizsgálják, hogy az esetleges stiláris hibákat kijavítsák. Ez az újabb átvizsgálás azonban már csak puszta for­malitás. A ma elfogadott szöveg véglegesnek te­kinthető. Francziaország ismét külön úton jár. Genua, május 2. (Stefani). Félhivatalosan je­lentik: Francziaország­, Anglia, Olaszország, Ja­pán, Lengyelország, Románia, Svédország és Svájcz képviselői ma délután öt órakor Schanzer elnöklésével egybegyűltek, hogy újból teljes egé­szében megvizsgálják az oroszoknak átnyújtandó memorandumot. Barrére az ülés elején kijelen­tette, hogy kormányától közvetlenül azelőtt ka­pott értesítést, hogy a franczia delegác­iónak erre vonatkozó végérvényes beleegyezését fenn kell tartani mindaddig, míg utasítást kap a kor­mánytól. Hosszabb vita után végül ebben a határozat­ban állapodtak meg: a memorandumot még ma este átadják az oroszoknak. A memorandumot a hatalmak egyike sem írja alá, azt csak kísérő­levéllel látják el, a­melyet Facha elnök ír alá. E szerint csak a kísérőlevélnek van aláírása. Ebbe a­ kísérőlevélbe, a­mely különben igen rövid, a következő passzust vették fel. Hozzá kell tennem, hogy a franczia delegáczió az idecsatolt okmá­nyokhoz való hozzájárulását mindaddig fenn­tartja, a­míg kormánya döntése meg nem érkezik. Genua, május 3. A memorandum aláírá­sának megtagadása komoly­ab­b jel­legű, mint kezdetben feltették. Fran­cziaország hirtelen pálfordulása nagy meglepetést keltett. Anglia külön megegyezésre lép a szovjettel ? Paris, május 1. (Az Újság tudósítójának ere­deti távirata.) A franczia sajtó nagy nyomaték­kal mutat rá a Corriere della Sera egy rendkívüli jelentőségű genuai értesülésére. Az olasz lap híre szerint Lloyd­ George értesítette Barthou-t, hogy az esetre, ha a hatalmaknak Oroszországgal való közös megegye­­zése nem sikerülne, Anglia külön megegyezésre lép a szovjet kormány­­nyal. Az Écho de Paris megállapítja, hogy ez a nyilatkozat és az angol meg orosz delegátu­sok között megindult tárgyalás egyszerű mókává redukálja a szövetségesek ultimátum-tervét, a­mely körül javában folyik köztük a vita. A franczia kamara külügyi bizottságát megfelelő számú tag kívánságára összehívták, hogy megvizsgálja a helyzetet és meghallgassa esetleg Poincarét a genuai ese­ményekre és Németországnak a május 31-iki le­járatkor tanúsítandó magatartására nézve. Ge­nuai hírek szerint Ll­oyd-George ragasz­kodik ahhoz, hogy a kibővített szövet­ségközi tanács a Riviéra valamelyik városában üljön össze. Ezzel szemben Lefévre, volt franczia hadügyminiszter (a leg­engesztelhetetlenebb naczionalisták egyike. A szerk.) azt indítványozza a Le Journa­l-ban, hogy az összejövetel helye Verdun legyen. An­nak kerete — úgymond — jobban megfelel a jóvá­tétel kérdése körül meginduló vitáknak, mint a f­öldközi-tenger kényelemmel csábító partvidéke. S ha Verdun kevésbbé kényelmes fészek, a kon­­ferenczia legalább annál rövidebb ideig fog benne tartani. D. Oroszország és Németország új barátsága. Moszkva, május 2. Berlinből repülőgép érkezett Moszkvába, a­mely Németország ajándéka Szovjet- Oroszország részére. A repülőgép május 3-án a diplomá­­cziai postával visszatért Berlinbe. A berlin-moszkvai repülőszolgálatot tíz aeroplán fogja ellátni. Moszkva, május 2. A St­en­n­es-, H­i­r­s­ch- és több más c­ég képviselői Moszkvába érkeztek. Öt hónapra elhalasztják a genuai konferenc­iát ? Genua, május 2. Ellenőrizhetetlen hírek sze­rint az orosz delegátusok az angolokkal arról tár­gyalnak, hogy a konferencziát öt hónapra napol­ják el. Az oroszok állítólag kijelentették, hogy most még nem tanúsíthatnak engedékenységet, de remélik, hogy öt hónap alatt átalakíthatják az orosz közvéleményt és megegyezhetnek az egyes államokkal. Oroszországnak fizetnie kell. Paris, május 2. (Az ú­jság tudósítójának eredeti táv­irata.) Washingtonban ma feminista küldöttség tisztel­gett Hughes államtitkárnál és az Egyesült­ Államok közbelépését kérte Oroszország érdekében. Hughes vála­szában kifejtette, hogy a szovjet­ politika elismerése csak úgy következhetik be, ha Oroszországban előbb megvalósulnak annak szükséges kereskedelmi és társa­dalmi feltételei. Ez — úgymond Hughes — attól függ, hogy az orosz kormányzat képes lesz-e nemzetközi kö­telezettségeinek megfelelni. Mi szívesen megteszünk Oroszország talpraállítására mindent, a mi hatalmunk­ban van, de az alapot hozzá előbb azoknak kell elkészí­teniük, a­kik Oroszország ügyeit intézik. A­mi a szovjet­kormánynak európai kölcsön iránt való reménykedését illeti, a Daily Chronicle kijelenti, hogy semmi sem tör­ténhetik ebben a tekintetben addig, a­míg az orosz kor­mány szilárdul el nem tökélte magát, hogy kötelezett­ségeiért helytáll­­n. Utal a mérséklet politik­­ájánaki! Vasárnapi propaganda-beszédek. — Apponyi offenzivája a titkos szervezetek ellen. Vasárnap újabb kóstolót kapott az ország a kormányzati politika szótárából. Egerben a mi­niszterelnök beszélt a legsürgősebb feladatokról, Sopronban pedig a belügyminiszter hirdette a mérséklet igéit. Az ellenzék is megszólalt s Ap­ponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Rassay Károly és Batthyány Tivadar gróf hangján szó­laltatta meg a kritikát. Az összes szónokok egyet­értettek annak hangoztatásában, hogy legyen már vége a rendbontásnak, felekezeti acsarkodás­­nak és annak a hitelrontásnak, a­mi a zavaros­ban halászgatók munkája révén a nemzetre zú­dul. A kormány szava, Bethlen István gróf miniszterelnök ezúttal kis­számú kísérettel látogatott el országos propaganda­­útjának legújabb állomására, Egerbe. Beszédében a többi között ezt hangoztatta: — Itt az ideje, hogy a magyarok osztály- és társa­dalmi különbség nélkül fogjanak össze a munkára. El­lenségei vagyunk a felekezeti békebontásnak. A fele­kezeti béke az utolsó érték, a­mit a nemzet meg tudott tartani magának. Könnyelműség és vétek volna ezt a napi politikában pillanatnyi sikerek kedvéért felál­dozni. Újabban a katolikusok és protestánsok közé akarnak éket verni kortesfogásból. Nem igaz, hogy protestáns kormány van az ország élén. Az sem igaz, hogy protestáns királyt akarunk behozni. Mi is ki­rályságot akarunk, de a személyi megoldást el kell ha­lasztani arra az időre, a­mikor már kivívtuk tényleges nemzeti függetlenségünket. A gyűlést díszebéd követte, a­melyen a miniszter­­elnök is mondott pohárköszöntőt. Genuai élményeiről így nyilatkozott: — Meztelenek voltunk pánczélos lovagokkal szem­ben. Visszahoztuk azonban azt a tapasztalatot, milyen cselekvések és nyilatkozatok ártanak az országnak. Nagyon súlyosan ártanak azok a bűncselekmények, a­melyek a közelmúltban történtek. Én ezeket elítélem és ellenük a törvény szigorával járok el. Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter kerületé­ben, Sopronban, mondott programmbeszédében a többi között ezt fejtegette: — Azokról, a­kik megszavazták a trónfosztó tör­vényt, nem lehet azt mondani, hogy cserbenhagyták a Habsburg-ház restauráczióját. Külpolitikai nyomással kikényszerített törvényről van szó. Minden polgárnak jogában áll, hogy e törvénynek alkalmas időpontban való megváltoztatására törvényes eszközökkel töreked­jék. A felekezeti kérdéssel kapcsolatosan már régen mondottam, hogy nem vagyok kapható általános és aggresszív antiszemitizmusra, a­mely itt az országban jogosulatlan és a­melyet Európával szemben nem is lehet képviselni. Három kívánságom van: Ne feszeges­sük a királykérdést, ne bolygassuk a felekezeti kérdést és ne szítsunk ellentéteket a város és falu között. Hi­szem, hogy az új nemzetgyűlés színvonala az elsőt lé­nyegesen felül fogja múlni. Ellenzéki kritika. Vasárnap bontott zászlót Szombathelyen a keresz­tény ellenzék mintegy nyolczezer ember jelenlétében. Apponyi Albert gróf is felszólalt. — Mi királyhivek va­gyunk — mondotta — és tudjuk, hogy melyik király hívei. Az ellenpárt is a királyság álláspontján áll, de felfogásuk nagyon hasonlít azokhoz az emléklapokhoz, a melyeket a katonai szolgálatból kilépőknek szoktak adni s a h­ol rá van pingálva egy katona, csak a feje hiányzik, mert azt csak később ragaszthatják oda. Majd az egységes párt és a kormány programmját bírálta nagy tetszés közepette. — Gyenge az a nemzet, — folytatta — a melynek nem a nép valamennyi tagja egyenrangú hozzátartozója. Követeljük minden állam­polgár részére a teljes egyenlőséget, a tökéletes jogbiz­tonságot. Szűnjenek meg mindazok a ki nem mondott, de szomorú tényekben nyilvánuló (Felkiáltás: Bomba­merénylet!) kiváltságok, a­melyek bizonyos bűntettek­nek büntetlenségnek biztosítanak. Ne legyen más köz­hatalom, mint a­mi a törvényen alapul, a­mely ellenőriz­hető és felelősségre vonható. Szűnjenek meg végre az eltagadott, de súlyukat mindig éreztető titkos szerve­zetek.­­ Andrássy Gyula gróf szintén hosszabb beszédet mon­dott a szombathelyi népgyűlésen. — A kormány forradalmi alapon áll, külpolitikai és gazdasági téren lehetetlen. Odaállítanak egy kisgazdát miniszternek, a­ki nem ért hozzá. Bánffyról is meg­mondtam már a véleményemet, a­mikor dilettánsnak mondottam. A miniszterelnök azt mondotta, hogy ár­tok a nemzet érdekeinek, ha most Bánffyt támadom. Nem hiszem, hogy Lloyd­ George azt figyelje, mit mon­dok Budán Bánffyról, a kivel egyébként édeskeveset fog­lalkoznak s a­kit még a filmből is kifelejtettek. Apponyi és Andrássy Kőszegen is beszélt vasárnap. Andrássy Gyula gróf a többi között így nyilatkozott: — Politikámnak két főczélja van: meg kell akadá­lyozni a királyválasztó svindlit és kellő előkészítéssel, a nemzet érdekeinek szem előtt tartásával vissza kell hozni II. Ottót. A szocziáldemokra­ták választási akciiója. A szocziáldemokrata párt sok helyen tartott válasz­tási népgyűlést vasárnap. A szarvasi kerületben levő Békésszentandráson a Pekár-párt kortesei — mintegy öten — meg akarták zavarni a gyűlést, de a munkások megakadályozták őket szándékuk kivitelében. Ezen a gyűlésen Schauer főszolgabíró ismételten félbeszakí­totta a szónokot, czél lebeghet előttünk: feltenni a koronát annak a fejére, a­kit illet." TVindischgraetz Lajos herczeg és Weiss Konrád dr. vasárnap délután mondták el Miskolczon programmbe­­szédüket. Támogatásukra leutazott Friedrich István is. A nagygyűlés a Korona-szálló nagytermében folyt le. Az első szónok TWeiss Konrád volt. Utána TVindisch­graetz Lajos herczeg lépett az emelvényre és a többi között a következőket mondotta: — Eszembe jut Gömbös Gyulának egy levele, a melyben azt irta, hogy hatalommal és erőszakkal rendet csinál az országban. De ugyanakkor eszembe jutnak egy franczia politikusnak szavai is: »Nem lehet szuronyok hatalmával ráülni a nemzet nyakára.* Az alkotmányo­zás oszlopait nem látjuk erőteljesen alátámasztva. Ki­dőlt a mi leghatalmasabb pillérünk, IV. Károly és most csak egy czél lebeghet előttünk: visszaállítani Szent Ist­ván királyságát, feltenni a koronát annak fejére, a­kit illet. Windischgraetz után Friedrich István beszélt. Kik voltak októbristák ? Batthyány Tivadar gróf vasárnap programmbeszé­­det mondott Szentesen. Mintegy ötezer ember hallgatt... Erős rendőri kordon vette körül a szónoki emelvényt, hogy megakadályozza a rendzavarást. Csendőrjáratok szirkáltak a városban. Rendzavarás nem történt. Batthyány októbristának vallotta magát beszédében és követelte, hogy azok is álljanak helyt, mint ő, a­kik szintén októbristák voltak. Megmagyarázta, hogy kik is azok az októbristák. — Októbrista az, — mondotta — a ki a nemzeti tanácsokat, támogatta, vagy tagja volt bármilyen nemzeti tanácsnak. Októbrista az, a ki a Károlyi- és Berinkey-kormánynak tagja volt. Vagy a ki államtitkár, kormánybiztos, főispán volt a Károlyi­kormány alatt. Októbrista az is, a ki politikai és diplo­­mácziai megbízásokat fogadott el. Nagyatádi Szabó István is tagja volt a budapesti nemzeti tanácsnak. Tagja volt januártól a bolsevizmus kitöréséig. A mi­niszterelnök tagja volt a székely nemzeti tanácsnak és élénk összeköttetésben állt a Károlyi-kormánynyal. Ha ezt valaki tagadja, akkor előhozhatnám azokat az össze­geket, a­melyeket a Károlyi-kormány a székely nemzeti tanács javaslatára adott a tanács egyes tagjainak ren­delkezésére. Bethlennel együtt ettem az emigráczió sanyarú kenyerét. Neki mondottam tollba akkor azt a memorandumot, a­melyet is az entente elé terjesztett. Ebben nem tagadtam meg az októbert. A memorandum az 1918 november 16-iki néphatározat alapjára helyez­kedett. Ezt fogadta el alapul a szegedi kormány is. Batthyány befejezésül a királykérdést akarta fejte­getni, ezt azonban a rendőrség nem engedte meg.

Next