Az Ujság, 1922. augusztus (20. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

orr? ' - fi*.. *. x | Budapest 192?. Ara 10 koroltac XX. évfolyam. 172. szám. ^ Kedd, augusztus 1. “ : '1^1'1 ' SZERKESZTŐSÉG: Elenzetesi arak. ^ __ Budapest, Rákóczi­ ut 54. I. 200. jHSf II | |RHI H ^001 Te^on: Józsefig, józse/iawa Egyes szám ára Budapesten, vidé- J®f||L jf|f |§§ f|| ||i ij||L"" Wfwk Már KIADÓHIVATAL: ken és pályaudvarokon 10 korona. BE* ||| M S| M 'MA ff fi ffl Budapest, Rákóczi­ út 54.8*. Ausztriában hétköznap és vasár- —Bffi MS$| ||| jjS§ ||§§ ||| ®®f§§ Telefon: József 13-35, József 16-28, nap 300 osztrák korona. mSk tea |3|| W3, jraj| József 122-56. m­egjelenik ünnep utáni napok BW JraaBMM ilfegÉjP jÉf fl| ^||tej§j FIÓKKIADÓN­G?ATAL: kivételével minden nap. Budapest, Erzsébet­ körut 43. ROVÁS. Ma Petőfié a magyar szivek első érzése és első szónak minden megnyilatkozás az ő nevét kivon­ja. Petőfié, aki eltűnt és generációk múlá­sával az eltűnése után mégis mindenütt jelen­­való és soha el nem fog tűnni a tűnő idővel. Petőfi forradalmár volt és lelkét vallják a maguk lelkében, akik ma bűnnek érzik a forradalmat. Petőfi maga volt a nemzeti érzés és a nemzeti gondolat és a szocialisták is apostolaik között tisztelik. Mert az ideálokért­­ és az ember javáért való igazi, nagy, tiszta rajongások nem ellentétei és nem ellenségei egymásnak és minden törekvés akkor jár az igazi utón, mikor a zsenik nyomdokait követi, nyomait járja.* Ha a miniszterelnöknek az volt az inten­ciója, hogy minél rövidebb legyen az indemni­­­­tás vitája, ezt az intencióját mi helyeseltük már akkor, amikor még ki se fejezte. De mikor a miniszterelnök úr azt is mondja, hogy a pártja is erre törekedett, akkor csak meglepőd­hetünk ezen a kijelentésen. Semmit se vettünk észre abból, hogy a többség megnyilatkozásai­ban tartózkodott volna minden olyantól, ami a miitának és izgalomnak anyagot adhatna. Mi ennek beszédekben és közbeszólásokban, furcsa határozati javaslatok előcibálásában éppen az ellenkezőjét láttuk. Ha a miniszterelnök mind­erről nem tud, ennek csak az lehet a magyará­zata, hogy nem volt kiváncsi pártja szereplé­sére. Nem volt kiváncsi a megnyilatkozásaira. "Amit különben igen helyesen cselekedett, mert vajmi ritkán lett volna benne gyönyörűsége. " A numerus clausus eltörlésére tett határo­zati javaslatot a többség elvetette. A kultusz­­miniszter távol volt és a miniszterelnök nem érezte jelenvalónak az időt a fontos faj­védelmi intézkedés megszüntetésére. A fajveszélyes diákok tehát megint csomagolhatnak, hogy tanulni emigráljanak Bécsbe, Berlinbe, Prá­gába. Itt nem szabad nekik. Mi nem veszítettük el az illúziónkat, mert nekünk már ilyen illú­zióink, amióta ez a többség megszólalt, nem voltak. De kívánjuk: ezeknek a fiataloknak igenis legyenek és hozzák vissza őket frissen akkor, amikor az illúzióknak igenis lesz élet­joguk ezen a boldogtalan földön. És nem lesz többség, amely fajveszélyesnek minősíti azt, aki tanulni akar. Különösen fájdalmas és bántó volt a belügy­miniszter beszédének egész szelleme, mely nagy részében szöges ellentétben állott azzal a szel­lemmel és azokkal a tradíciókkal, melyet Tisza István iparkodott híveibe és tanítványaiba oltani, akik közé pedig a belügyminiszter is tartozott. Ahogy Rakovszky Iván ma a szabad­ságjogokat értelmezte, úgy az internálásokkal, mint a sajtó- és gyülekezési joggal kapcsolat­ban, nyoma is alig található annak a felfogás­nak, amely szellemi örökségétől joggal várható lett volna. A miniszterelnök beszéde tükör akart lenni, amelyet az ellenzék különböző frakciói elé tartott, hogy abban a maguk hibáit és fogyatékosságait felismerjék. De ez a tükör nem normális tükör volt, hanem azok közül való, amelyekről megismerheti ugyan magát, aki belétekint, de torzított alakban. Ez a tükör is a múltak emlékeiből s benyomásaiból kapja visszasugárzó tulajdonságát. Már pedig nekünk elég, túlontúl elég volt a múltak tükre. Ennek a múltnak a fájdalmait elszenvedtük, tanul­ságait levontuk s visszatérése lehetőségeit per­­horreszkáljuk. Ezzel a múlttal nem kívánunk többé találkozni. Ideje volna, hogy annak szellemidézései is megszűnjenek végre. A jövő tükrét szeretnők látni. És erre kí­nálkozott alkalom ma a kormánynak, amidőn az indemnitási vitára a zárópontot tette. Kissé túl sok jutott a pártké­réseknek s túl kevés az országnak, mely nem kíván többé a múltak fertőjében kotorászt , hanem a jövő fejlődés útjára szeretne ma rátérni. Szeretné látni az épületköveit annak a becsületes magyar nem­zeti demokráciának, amelyet a miniszterelnök ma beszéde végén politikai irányelvül hangoz­tatott s várva-várja a pozitív lépéseket az egész nemzetgyűlés összefogására, mely ugyancsak a miniszterelnök beszédének végén csendült meg mint óhajtás. A többi mind, amit ma hallot­tunk, fölösleges, mert meddő volt s éppen nem szolgálta azt a célt, mely az együttműködés óhaját lenne előbbre viendő. Újjáépíteni, dol­gozni, alkotni, s ez ma a jövő egyetlen reális programmja; kimenteni az országot a tespedés­­ből, amelybe a meddő politika juttatta s a meg­élhetés rettentő gondjain enyhíteni, ez pedig a mának sürgős feladata. A kormány komoly elszántsága és erélye éppen abban nyilvánulhat meg, hogy a múltak hánytorgatásának okait és ürügyeit megszünteti s felállítja a mérföld­köveket, amelyeken a nemzetet végig akarja vezetni a végcélhoz, a felújuláshoz. A múltból a jövőbe. Azok a beszédek, amelyek ma a kormány vádjairól elhangzottak, két csoportba különít­­hetők. Az igazságügyminiszter a bírák helyze­tével és a jogrend kérdésével foglalkozott a szakszerűség keretében s ugyancsak szak­szerűek voltak a pénzügyminiszter fejtegetései az indemnitási vita során felmerült pénz- és adóügyi problémákról. Kállay Tibor pénzügyi programmja eléggé ismeretes és ami aktuali­tást ma adott nyilatkozatainak, a korona le­romlása, a reparációk kerek elutasítása és az államháztartási egyensúlyra való törekvés realitásai tekintetében, azokra lesz alkalo­iunk még visszatérni. A mai kormánynyilatkozatok politikai jel­legét azonban két másik beszéd adta meg: a miniszterelnöké s a belügyminiszteré. És némi fatalizmussal kell megállapítanunk, hogy ezek inkább csalódást nyújtottak, mint vigaszt és biztatást. Igaz ugyan, hogy az egyhónapos vita alatt a felszólalók túlnyomó része a múltak le­tarolt mezein vágtatott végig különböző irá­nyokban s vajmi kevéssel gyarapította a pozi­tív értékű parlamenti munkát, de mégis akad­tak tervek és kezdeményezések, amelyek a jövő kibontakozás és újjáépítés eszméjét szolgálták. És mi ezekre vonatkozólag vártunk volna, a kormány részéről nemcsak reagálást, de beható és termékeny továbbfejlesztést. Ehelyett újra a múltak bolygatását, az ellenzéki felvonulások­­meddő kritikáját s a baloldali rekriiiiinációkra , rekri­m­in­á­ci­ók­ h­al­m­ozás­át­­ kaptuk. Nem töltik el a numerus clausust Leszavazták az ellenzéki indítványt. — tíz egységes párt ,, liberá­lisai** a folyosóra menekültek a szavazás elöl. — Bethlen nem akarja a nemzetgyűlés elé terjeszteni a Futurának a rotációs papír ügyére vonatkozó aktáit. Ma több­ nagyon fontos indítvány­ sorsáról döntött a nemzetgyűlés. A többi között a numerus clausus eltörlésére vonatkozó indítvány is ma ke­rült szavazás alá. Bethlen István grófnak leg­utóbbi nyilatkozatai, Svlebelsberg Kunó gróf bel­ügyminiszternek ismételt fogadkozásai, az egysé­ges párt liberálisainak­ biztató kijelentései után megizmosodott az a remény, hogy a magyar tör­vényhozás hatályon kivil helyezi, illetve többségi határozatával arra sarkalja a kormányt, hogy ha­tályon kivil helyezze a numerus clausust és ilyen módon hozzájárul annak a korszerűtlen állapot­nak megszüntetéséhez, amely az egyetemen ural­kodik. Nem így történt. A magyar törvényhozók többsége kívánatosnak mondotta mai parlamenti döntésével, hogy a numerus clausus továbbra is érvényben maradja. Csak a liberális ellenzék állt fel a numerus clausus eltörlése mellett, ellen­ben a keresztény ellenzék már ülve maradt s ugyancsak elvesztették hangjukat és bátorságukat azok a képviselők is, akik mint az egységes párt tagjai sliberálisoknak­ szeretik magukat nevezni. Ezek a folyosói ,liberálisok, ma is hívek marad­tak hagyományaikhoz: a folyosóra menekültek a szavazás elől, akik pedig bentmaradtak az ülés­teremben, fegyelmezetten hallgattak és lehetővé tették, hogy tovább viruljon a numerus clausus, a tanulási szabadság nagyobb dicsőségére. Jellemző, hogy ezeknek az ál­ liberális honatyáknak a java­része nagyon csörtette a kardját a választások idején. Mint képviselőjelöltek, főleg » destruktív« városi kerületekben, sorra járták a zsidó választó­polgárokat és" fogadalmat tettek szavazóik előtt arra, hogy az utolsó lehelletükig harcolni fognak a Haller-féle törvény ellen. Így beszéltek, amikor voksokra volt szükségük s most megfeledkeztek ígéreteikről, amikor azok beváltására került a sor. Ez a politika! Jelszavakkal játszadoztak a vá­lasztási korteshadjárat idején, meg-megfürödtek a liberális gondolkodású választópolgárság bizal­mában, mandátumhoz jutottak olyan kijelentéseik alapján, amiket a választópolgárság komolyan vett, de amiket a képviselő urak úgy látszik, csak puffogó frázisnak tartottak. Pedig számos olyan képviselőt látunk az egységes pártban, akiknek családi tradíciói is amellett szólnak, hogy liberáli­soknak érezzék magukat. Legalább olyan mérté­kig, hogy ez ellen a középkori törvény ellen har­coljanak. Számosan vannak az egységespárti kép­viselők sorában, akik nemrég maguk is a nume­rus clausus törvénye alá tartoztak volna s most ezek a honatyák is részint a folyosóra menekültek, részint úgy szavaztak, ahogyan azt a kormány­párt szélsőséges csoportja kívánta. Bíró Pálnak nem volt egyetlenegy szava sem a numerus clausus ellen. Mándy Samu, Halász Móric, Bottlik József és Berki Gyula és a volt munkapártiak egész csapata néma volt és szé­gyenkezett. Nem mert egyikük sem igent mon­dani, de nemet sem mondtak, csak hallgattak és hallgatásukkal előidézték azt, hogy a korszerű ellenzéki indítvány csúfosan megbukott. Dereka­san tartották magukat a szociáldemokraták és a k —Dik.. .fy£isiáBi­J£tSc£fc*&^- o&w. liberális ellenzék polgári frakciói, akik egytől­­egyig a numerus clausus ellen szavaztak. Sajnos, Szilágyi Lajost nem láttuk az ülésteremben a sza­vazás pillanatában, de viszont ott volt Ugron Gábor, aki elfogadta az ellenzéki indítványt, bár­hogyan is szidta ezért a lépéséért az egységes párt. A nemzeti polgári párt, amelyik előszeretettel Tisza pártjának utódjául szereti neveztetni ma­gát, sehol sem volt a döntésnél. Sem Szentpály István, sem Heinrich Fr­enc nem m­u­tatkozott a látóhatáron, amikor arról kellett dönteni, legyen-e numerus clausus, vagy ne legyen. A választás idején ez a párt is másként beszélt. Nemcsak az egész városban, hanem a vidéken is. És nemcsak Lukács László hirdette, hogy le a numerus clausus-szal, hanem Heinrich Ferenc is, sőt Szent­­pály István is. Tárni rá a miskolci választói kö­zönség. Miskolcon még nagyin jól emlékeznek, mit mondott mostani képviselőjük és milyen ígé­retet tett, amikor még nem volt kezében a man­dátum. Négy honatya vezette az ostromot az ellen­zéki indítvány ellen. Az ismert négylevelű lóhere: Fáy Gyula, Zsilinszky Endre, F­chhardt Tibor és Viczián István. Ez a négy képviselő rendszerint együtt szokott ülni, amikor kritikus események játszódnak le a nemzetgyűlésen. Most is egymás mellett szorongtak, olyan szabályosan, mint a szerencsét jelentő négy levelű lóhere levelei. Ne­kik is szerencséjük volt, mert tényleg sikerült megbuktatni Drozdy Győző indítványát. Szóval sem fukarkodtak. Mikor Drozdy Győző azt kiál­totta közbe, hogy a 1. kormánypárti képviselő urak mást ígértek kedves zsidó választóiknak, Fáy Gyula feltűnést keltő fürgeséggel és szó­­bőséggel így replikázott: — Éppen az kellene, hogy eltörüljük a numer­o­us clausust! Ugy­e, az kellene, hogy minden zsidó bejöhessen? Még nem tartunk ott! Még kereszté­nyek vagyunk! Erre kórusként hangzott a liberális ellenzék padjaiból: — A választások alatt másként beszéltek! Akkor szükség volt zsidópénzre.­ A harcot Bethlen István gróf miniszterelnök döntötte el. Nagy feltűnést keltett hogy nem Klebelsberg Kunó gróf okolta meg a kormány ál­láspontját a numerus clausus szempontjából. A kultuszminiszter be sem ment az ülésterembe, el­tűnt és a miniszterelnökre bizta, hogy cseleked­jék a szive szerint. Bethlen István gróf röviden, beszélt. Körülbelül csak ezt mondotta: — A kormány nem tartja helyesnek, hogy a nemzetgyűlés incidentalitel foglaljon állást ilyen fontos politikai kérdésben. Kérem az indítvány mellőzését! Megadták, amit kért. Mikor az elnök kérdezte, kik fogadják el az ellenzéki indítványt, csak a li­berális ellenzék tagjai álltak fel, a nemzetgyűlés többsége mélyen bóbiskolt és korszerű meg­gon­doltsággal hódolt a numerus clausus előtt. Pa­­kots József teljesen kijött a sodrából, amikor,­­látta, hogy Bíró Pálok, Mándy,­Samuk­ és Halász

Next