Az Ujság, 1922. szeptember (20. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

Budapest 1922. 1© korona. • -IS3U»^Tfólyam. 19&f sitim; ^ R Péntek, szeptember 1. ’ Előfizetési árak: fUf SZERKESZTŐSÉG: negyedévre................. 560 K —! n. M mm Budapest, Rákoczi-út 54. SS. Egy hóra .................... 200 » BmMlM ffl fj|j§ fel mvM. Telefon: Jtózsef 13-36, József 122-58 KiUiBldre az előfizetési ir két­ Mfffi §1# fe|s§ KW'TMTM1 JSH . szeresét számítjuk. jO|§R MIM 1$ pl §§@ jgg'm Jgfk­ KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára Budapesten, vidé- flijfll ®j§i J§§» lfef Sfef Wi­ fin #3111 Budapest, RákóCZi-ut 54. 88. kenés pályaudvarokon 10 korona. SVmJmf ffig ,8K M ^ Telefon: József 13-35, József 16-28. Ausztriában hétköznap és vasár- jMMsMSk MW a SQ« SÍI József 122-56. natt 500 osztrák korona. 'Wsk MS* Mftk Mi ----­Megjelenik ünnep utáni napoté Jf fj jjlgf WT­P ffr FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. tBass Budapest,E­rzsébet-körút43. ROVÁS. Kellemetlenül jellemző a főkapitányság gon­dolkodása a fűszer­esgyűlés betiltásának meg­­okolásában. — Ez a gyűlés — úgymond — kriti­zálhatná a hatósági intézkedéseket, ez viszont a hatóságok tekintélyének megcsorbításával járna. Mi a magunk részéről ezt nem hisszük el, de a főkapitányság véleménye szerint a hatóságok tekintélye csak addig állhat meg, míg kritikával hozzá nem nyúlnak. Prohászka Ottokárt gondolatban megrágal­maztuk s most bocsánatot kérünk tőle. A politi­kától való visszavonulását úgy értelmeztük, hogy szeméről leesett a hályog, lelkéről lehámlott a kegyetlen kéreg s kilép azok sorából, akik to­vábbra is a legszentebb jelszavakkal a legvérzőbb sebeket ejtik a haza testén. Nem úgy van. Pro­hászka főpap ma is a régi és­ visszavonult, mert az ország vak kegyetlenségében hanyatlást lát. ■A fascistákat idézi követendő példának s az erő­szak történelmi hivatását kiemelve, támogatja. Bethlen István politikáját. » A Devizaközpontban semmi hiba, a hiba a magyar közgazdasági életben van, mely mérték­telenül többet igényel, mint a központ adni tud. Ha kellőképpen összezsugorodik az ipar és a keres­kedelem, majd meglássák, a Devizaközpont mi­lyen kitűnő intézmény. ■A kereskedők s a JSMikk. Elitélt árdrágítók, akiket a kizsarolt közön­ség részvéttel és tisztelettel környékez, —­­bíróság, amely tiszteletreméltóan objektív s a­melynek működését az államhatalom valamiképpen úgy iparkodik összeegyeztetni az élet realitásával, hogy kimondott ítéletei ne zavarják meg a köz­­gazdasági élet becsületes rendjét, — ezek olyan jelenségek, melyeket másutt hiába keresnénk s minálunk egyenesen megteremtették őket. Nem válnak javára sem a valóban szükséges hatósági tekintélynek, sem a helyreálló rendbe vetendő bűtnek. A kormány, többségtől fedezetten, ezt a hibát is elkövethette, mint annyi mást s többet ártott vele a gazdasági helyzetnek, mint összes intézkedéseivel valaha enyhíthet a fogyasztó kö­zönség szenvedésein. De az Isten szerelmére, magában, felelősségre­­vonástól nem tartva, tisztán csak a jóakarata alapján mégis csak revideálhatná gondolkodását s a megismert hibák alapján kevésbé elbizako­dottan követhetné saját megismeréseit. Hiszen neki is feszünőnek kell találnia, hogy exisztenciá­­kon keresztül nyargalva a szabad forgalom felé, mégis arra lyukadt ki, hogy­ gúzsba kötötte a devizaforgalmat, ismét korlátozta az újságok­­papírfogyasztó szabadságát s nyúlna az ár mn­axi­­onáláshoz, ha lehetne s mivel nem lehet, hát az árdrágítás tisztázatlan fogalmát kiveri a gazda­sági életbe, a jó ügy érdekében és kárára könyö­kig vájkálva tisztességes emberek becsületében. Valami kényszerű igazságérzet mégis csak késztethetné a spontán elégtételadásra, mely túl­megy az igazságtalanság egyszerű megszünteté­sén. Hiszen a nagy ijedtség idejében, mely jogosan keletkezett és jogtalanul oszlott el, rá­uszította az egész közvéleményt a kereskedelemre. A drágaság oka a kereskedők lelketlen árdrágí­tása. S e verdiktumnak nyomatékot adott az első eljárás első eredménye, — hetven-nyolcvan olyan kereskedőt bélyegeztek meg rajtakapás látszatá­val, akikről sohasem hitte volna senki, hogy gaz­emberek. Börtön, pénzbírság, internálás, — az semmi. Hanem egy amúgy is a politika által agyonsanyargatott osztálynak pellengérre állítása tettenérés címén, lelki megalázás, önérzetbeli gyötrelem, szégyen, gyalázat elviselése és belföldi és külföldi társaik szemében diszkvalifikáltség. S ezt nem lehet jóvátenni egyszerűen úgy, hogy hallgatólag tovább mennek s a jövőben óvato­sabbak akarnak lenni. Ezeknek a tisztességüktől i megfosztottaknak .■vissza kell adni a tisztességüket oly fennhangon, amilyen nagy garral elvették tőlük. S nem szabad át a b­ánt az egész osztálynak is megadni az elég­tételt. Mert ezekkel az igazságtalanul megbélyeg­zett egyesekkel bizonyították a tételt: a drága­ságot a kereskedők csinálják. Nos hát, ha ezek az egyeseik igaztalanuk­ szenvednek, ak­kor nem­ áll az sem, amit bűnösségükkel bizonyítottak. Nem igaz az sem, hogy a drágaságot a kereske­delem csinálja. S ha ez tisztázva és kiderítve van, tovább kell menni és másutt keresni, kik csinálják a drága­ságot. Nem a mi kérdésünk ez, mert mi gyerekes­nek tartjuk az egész tételt, hogy a drágaságot valakik csinálják. Ezt a kormány vallja, politikai törekvések nyomása alatt. Az általános politika csinálja, mely a dolgokhoz nem mer nyúlni, ha azok befolyások egyéni és osztályérdekeit jelen­tik. De ha már keresik, kik csinálják a drágaságot, s akkor­ nézzenek körül mindenütt. S megtalálják majd az állami üzemeknél, az állami közigazga­tásban, az állami pénzügyben, az állami altruiz­musban s megtalálják bizony ott is, ahol a drága­ság okozása szentesített törvény alapján nem bűn és nem büntethető­ a termelőnél. Végtelenül jellemző, hogy egy termelőt is belevegyítvén a kofák paradicsomdrágító sorába, egyhangúlag mindenkinek konstatálnia kell, hogy a termelőt emiatt elítélni törvényellenes. Az igazság szerinti törvényellenesség ugyancsak furcsa terméke nem a,­mai viszonyoknak, hanem a mai jogállapotnak, őstermelő nem követhet el árdrágítást, ez az árdrágító törvénynek sarkala­tos programmja. Már most csupa becsületes embert látva is az őstermelők között, elvárható-e tőlük, hogy egy határt respektáljanak, mely meg­vonva sincs? Hogy a másiknak szóló tilalmat, mely rájuk nem terjed ki, ne fogják fel megadott előjognak, mellyel aki nem él, csak élhetetlen s aki él vele, vissza nem él? Éppenséggel nem arra lyukadunk ki, hogy ne a kereskedőt, hanem a termelőt tessék zak­latni, megfosztván őt privilégiumától. Csak arra, hogy a drágaság rémes kísértete mellett kár gyerekeskedni. És cirkuszi hajszákkal elterelni a figyelmet a­ baj lényegéről. A lényeg pedig, hogy hétezerkoronás búza mellett más, mint drágaság, lehetetlen. S ha a hétezerkoronás búzát sem lehet rendőrileg leszorítani s ha okos gazda­sági politikával sem lehet, akkor hagyjunk fel a drágaság elleni felszínes küzdelemmel, hanem hozzuk a népet abba a helyzetbe, hogy elvisel­hesse. Bécs, augusztus 31. Mint Párisból jelentik, a jóvátételi bizottság döntő ülése délután 5 órakor kezdődött és fél nyolckor ért véget. Bradbury javaslatát, hogy az év végéig felt­­­tétlenül moratóriumot adjanak Németország-­­­nak, három szavazattal egy ellenében eluta­sítottak. Ezzel szemben egyhangúlag elfogadták a­­ belga közvetítő javaslatot, amely szerint Német-­­ország az év végéig esedékes fizetéseket nem kész- s­pénzben, hanem hathónapos kincstári jegyekben­­ teljesítheti. A jóvátételi bizottság döntését azon-­ nal átadták a német haditerhek bizottsága képvi-­­selőj­ének. A döntéshez levelet csatoltak, amely­ben a jóvátételi bizottság kijelenti, hogy a néme­teknek a fa- és szénszállításra vonatkozó javas­lata ügyében még nem foglalt állást a bizottság, fenntartja azonban magának a jogot, hogy erre visszatérjen, ha a jövőben a szállítások nem vol­nának kielégítők. Az ellenzéki Ouvre ma azt írja, hogy a jóvátételi bizottság hangulata közvetlenül a német megbízottaknak az ülésre való meg­­hívása előtt rendkívül feszült volt és hogy a belga közvetítő javaslatot a francia kormány engesztelhetetlen magatartása miatt már véglegesen ad acta tették. Az egyes delegá­tusok tanácskozása a francia megbízottak maga­tartása következtében tegnap délelőtt már any­agira kínos volt, hogy az amerikai szemlélő is indíttatva érezte magát, hogy felszólaljon és leg­alább kompromisszumos megoldást javasoljon. Rámutatott arra, hogy az amerikai kormány, bár most még nem látja elérkezettnek az időt, hogy beavatkozzék Európa pénzügyi viszonyaiba, mégis már a jövő hónapban konkrét javaslatot fog tenni és ezért a jóvátételi bizottság már most a későbbi szabályozás érdekében döntsön. Azon­ban ez az intés is hatástalan maradt az egyes delegátusok könyörtelen magatartása miatt. Anglia magatartásáról a lap azt írja, hogy nincs illúzió abban a tekintetben, hogy Anglia Franciaország kü­lönakciója esetén véglegesen elszakad Franciaországtól és olyan ellenrendszabályokkal fog válaszolni, amelyek igen barátságtalanok lesznek Franciaország­gal szemben. Amerika is megcáfolja azt a nyilván francia részről terjesztett, hírt, hogy megerősíti a Rajna­­menti csapatokat. Az amerikai kül­ügymtersstá­­­rium kijelenti, hogy semmiesetre sem fogja sza­porítani azt az ezer főnyi csapatot, amelyet fran­cia és belga kívánságra hagyott a Rajna-vidé­kén és az Egyesült­ Államok mértékadó köreinek inkább az a szándékuk, hogy ezt az ezer embert is visszahívják és egy amerikai katonát s­e kül­denek az új francia megszállás támogatására. Berlinből jelentik, hogy Wirth dr. kancellár ma délután hat órakor magához kérette a bio­o­dalmi gyűlés pártvezéreit. E megbeszélés tárgya nemcsak a jóvátétel problémája, hanem az egész politikai helyzet. Nem lehetetlen, hogy a moratórium elutasítása komoly következmé­nyekkel fog járni belpolitikai téren is. Wels többségi szocialista képviselőt a birodalmi kancellár már délelőtt fogadta. Wiesbadenből jelentik: Braun porosz minisz­terelnök Wiesbadenben, a megszállott német te­rületen, szemleútra akart indulni, azonban a po­litikai helyzet miatt elállott szándékától. WSr« Elutasították a német moratóriumot. Hathónapos kincstári jjesigefeket fizethet Németország. — nC&lönarcció esetén á&ncjju­ss szera8»essiSE8 Fpaisciaorszásgg&S. — Az EtgyesiiSt-Ollam­ok sem táma*­gatják a franciákat. — Németországban kiszört a belpolitikai helyzét. 1 Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. Heinrich Ferenc a termelők árdrágítása ellesi. A legális kereskedelmet meg kell védeni. — A paradicsom-sztrájk. A nemzeti polgári párt intézőbizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a párt állást foglalt a legutóbb megnyilvánult és a legális kereskedelmet is mélyen sértő árszabályozó intézkedések ellen. Heinrich Ferenc hosszabb beszédben vázolta a fennálló anomáliákat. — A legnagyobb megütközéssel látom, — mondotta , hogy a drágaság letörésére irányuló hatósági akció olyan mederbe terelődik, amelytől minden alkalommal, ahol erre mód esett, óva intettem a hivatalos közege­ket. Az eladási ár csak az áruk pótlási ára lehet, egybevetve a megengedett polgári haszonnal. Most egyes esetekben azt kell látnunk, hogy az igazolható beszerzési árat találja az Árvizsgáló Bizottság meg nem engedhető magasnak még akkor is, ha ezek a cikkek nem közszükségleti, hanem luxuscikkek és ilyen alapon azután eljárást indítanak az uzsoráskodástól messze álló kereskedők ellen tisztán azon a címen, hogy a luxuscikkeket túlságos drágán vásárolták és ezért drágán hozzák forgalomba. Az Árvizsgáló Bizottság a határozottan rossz indulatra felépült uzsoraárakat kö­vetelők ellen lépjen fel a legnagyobb szigorral. Ez ellen soha senkinek sem lesz kifogása. Mély szomorúsággal kell azonban azt megállapítani, hogy igen sok fogyasztási cikknél az árdrágítás már a termelőktől indul ki. Ez látható a vásárcsarnokokban, vagy a nyílt piacokra kerülő élelmi- és közszükségleti cikkek árainál. Lehetetlen például komoly elmélyedés nélkül elhaladni az utóbbi napok »paradicsomos« ese­ményei felett. Abban a pillanatban, amidőn publikálták a paradicsom maximált árát, a termelők lovaik közé csaptak és lerobogtak a budapesti kövezetről szőkébb hazájukba, mondván­, inkább rohadjon el a sok para­dicsom, semmint hogy a budapesti polgárság 27 koroná­nál olcsóbban jusson paradicsomhoz. Ezt az eljárásukat azzal tetézik, hogy kimondták állítólag a klasszikus pa­radicsom-sztrájkot -és így az idei télen Budapesten aligha lesznek »paradicsomi« állapotok. Azonban ha ez megtörtént ma a paradicsommal, holnap megtörténhet a burgonyával, a tojással, a hagymával, zöldségfélével és mindazzal, amire ennek a fővárosnak jobb sorsra ér­demes polgársága, a hús hiányában és a liszt elviselhe­tetlen folytonos drágulásának következtében mint táp­szerre, nagyon is rá van szorulva. Ha tehát nem ár­drágító a termelő, akkor ilyet már hazafias érzésből sem szabadna tennie. Ha bűnös ármegszabások, túlkövete­­lések történnek, járjon el a hatóság mindenki ellen egy­formán. Teljesen egyenlő elbánást követel mindenkivel szemben és ezért javasolja, hogy a bázusok ellen a párt leghatározottabban foglaljon állást és igyekezzék oda­hatni, hogy a tisztességes ker­eskedői morált minden téren biztosítsa és megvédje. A Devizaközpont csak oly feltétellel állhat meg, ha képes a legális forgalom szükségletét kielégíteni. Rajner Béla, Désy Géza, Balogh Brúnó, Tolnán Kor­nél, Szentpály István, Várndy Gábor és mások hozzá­szólása után a párt egyhangúan, hozzájárult az elnök megállapításaihoz és elhatározta, hogy állásfoglalását az illetékes körök tudomására hozza. Az értekezlet azután az adójavaslatokkal foglalko­zott. Heinrich Ferenc fejtette ki a párt álláspontját, melynek lényege az, hogy a párt az egyenlő teherviselés elvét vallja és ezt kívánja a termelőtől, iparostól, ke­reskedőtől egyaránt. Az adójavaslatok parlamenti vitá­jánál Szentpály István fejti ki a párt álláspontját. Bev­ztották a fűszerkereskedők tiltakozó gyűlését. A Fűszerker­eskedők Országos Egyesülete ma dél­után három órára nagygyűlést hirdetett a régi kép­viselőházban. Az összes érdekképviseletek bevonásával .

Next