Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-31 / 297. szám

«/ / U -­ V r «K«10 8lf?/ r / \ Hírt fa /\w 'X % I Budapest, 1922. Ara 20*feororca. XX. évfolyam. 297. szám. 8S sT* Tasárnaft, december 31.­­ J Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: f / Negyedévre........... 1150 K — I eu* KDBSBSSSW mm mm —m ^eSKEBk Budapest, Rakoczi-ut 54. M. Egy hóra.................... 100 „ — „ signSi fp| isis !||f| Telefon: József 13-38, József 122-59. Külföldre az előfizetési ir két­ &SmS­SH |fg| fifr01*** aWr , * szeresét számítjuk. öfc MW fn Hjf pj? |g$ Ws Mf ______ KIADÓHIVATAL: Egyes síim­ára Budapesten, vidé- $W Jff 81 |$Sf M? Wk fW fSSH Budapest, Rákóczi-út 54. U. ken és pályaudvar­okon 20 korona. |E |§ H 8§| Telefon: József 15-3S, József 1S-2S, Ausztriában hétköznap és vasár- WBSÜbBL SS? ® a ||S| _«|S József 122-56. nap 1200 osztrák korona. mi ’Offl ® -----0 W W Wl .r­éamycyvaiAi.: kivételével minden nap. i® «»*«#« mim Budapest, Erzsébet-korut 43. gHBtgg!B»BgE!»Hnej'^;".jjnwrinfTnmg»e—in m mi i ,—jiumbm—arw­ w« WMBBBBW—BcawBHa—bwmmhbbob­bbii jumimw1—sacmiWMumiBi.iw—nai­rag—nwaHin hwwr^aacw——bbbhb—wh—i lM PETŐFI nálunk s ezt megtudjuk onnan, ha úgy mutat­hat rá a maga géniuszának olyan egyetemes inkarnációjára, amilyen Petőfi. Száz év előtt egy sárba fulladozó elmaradt sivatagország szülte őt. Negyedszázaddal ké­sőbb egy vér- és lángtenger nagyszerű borzal­mában hamvad f­el s már tudta az egész világ, hogy ez az ország van és erényeivel egy világ­gal szemben kivivja magának a szabad életet a nagy és haladó nemzetek sorában. Feljebb, mind feljebb jutottunk, m­ig elbuktunk. S ha­lálra ítéltek bennünket bűnökért, miket minden nemzet­ minden lantosa halhatatlanitott: a vitézségért, mellyel hazánkat védtük s a becsü­letességért, mellyel a bajtársat az utolsó pilla­natig el nem hagytuk. Petőfi nemzetéhez méltó bűnök­.­­S csak olyan nemzet lakolhat értük, mely Petőül tudott szülni. A százéves ünnepet ne tekintsük irodalmi, ünnepnek, ne a nemzeti jogos büszkeség hiú pompásakénak. Nehéz az életünk és mega­lá­­zottság a sorsunk. Mindent, mindent ehhez a volt, mint nemzete. S amit benne szentnek­ és szépnek imádtok, azt nemzetiben megbünteti-­ tek. A dal nektek isteni és forrása, a valósága annak, amit megénekel, megtoroljátok. A dal, mely nem a valóságot zengi, hazugság s ti Petőfi dalától azt várjátok, hogy hazug legyen? Íme, akit fölénk rendeltek, mint különb nemzetet, mely nagyobb kultúrát és több em­berséget biztosítana az elszakított Kárpátok­ fenyvesekkel vadregényes tájának, csak úgy mutathat fel Petőfit, ha a magáénak hazudja őt is, ahogy hegyeinket a magáévá tette. A­ szláv Petőfi? Hát hol van költészetében hang, melyre a világ szláv lélekre ismerne? Hol benna szó, mely nem magyarnak vallanai mindent, amit e földön szépnek, nagynak és hazafiasnak zeng? A magyar róna látta bölcsőjét, a magyar folyó vize csillogott a­ lelkében, magyar déli­báb, magyar szőlő nedve bevitette a lelkét , magyar akarat és magyar küldetés pecsételte meg sorsát. A magyar földet vissza kell kain­nunk, a magyar fiút pedig nem engedjük el­sége, melyet magyarnak kell mondaniuk. S most nyomorultabbal a legnyomorul­­tabbaknál rá­kényszerítjük a világ szemét erre a mi szülöttünkre: mutasson ilyenre az a más, akinek javára halálra ítélték a­ magyarságot. "Aki uralkodni akar rajtunk, legyen különb balsorshoz kell főznünk. Nem lehet helyzetünk­től elvonatkoztatott semmi megny­­otkozá­sunk, igenis, Petőfi Sándorra irányítjuk, a nemzetek figyelmét s egy esztendő során át nem enged­jük róla elterelni. Íme, a költő, akit ti meg­bámultok s nekünk körnitefe­nyit olyan rabolni tőlünk, még trianonilag sem. A mai nap kezdete Petőfi szelleme idézésé­nek. de idézni fogjuk az igazság diadaláig , akkor kell csak igazán olyan örök tüzet gyúj­tani neki, mely­ bevilágít a­­világ mindenségéba az idők végéig. Kóbor Tamás: Száz évvel ezelőtt kis falusi viskó taposott­­földi­ szobácskájában született. Sem úr, sem jobbágy. Horoszkópot sem állíthatott neki a süveges jós, mert ilyen jelentéktelen újszülött­nek nincs külön csillaga. S negyedszázad alatt üstökös lett belőle, mely lefutott az égről. Ragyogása most is megvan, mint ama távol égitesteké, amelyek már régen megsemmisül­tek, mire fényük a földet éri. Ez a ragyogó csoda ma az egész világé s nekünk magyaroknak nem külön büszkesé­günk, mint a franciáké Pasteur, mint az ango­loké Shakespeare, a németeké Goethe. Nekünk Petőfi Sándor beigazolása jogunknak az élet­hez. Felmutatjuk a világnak s mondhatjuk: Ilyenek vagyunk mi. Ez a magyar ész, ez a magyar szív, ez a magyar lelkesség, a magyar harag, a magyar jóság, a magyar életkedv s s a magyar halál sejtelme. így gyűlölünk, igy Szeretünk s amit az idegen költészetében világ­nagyságnak elfogad és hódol neki, az a lelki­világnak és emberi képességeknek az az összeg­­ ( aizért hogy reszkessek. Irta Erdős Renée. rAzért, hogy reszkessek? Rogy torkomra fúljon a szó? S nyugodt, hús szivem zakatoljon? , S arcomból elfusson a vér? (Csak ezért? Csak ezért?, Rogy lásd, mennyivel gyöngébb vagyok, *„ mint te? Mennyivel ingadozóbb és gyávább? Mennyire önző, mennyire asszony? Még most is mennyire asszony? Hát a néma távolság nem elég? Elfordított fej s elsiető léptek? Forró dac és a ragyogó gőg? Megint itt állok­­ minden szemmel készen, hogy hozzád rohanjak? Én, én, én, aki mosolygó hittel Állok a csapkodó árral szemben , kormányzom a hajót, Amelyen minden kincsem: Két gyermekem nyugodtan álmodik, Játszik, dalol, nevet Mert érzik anyjuk erős kezét Éber szemét és vigyázó gondját Fejük fölötti. Én, én, én? Kinek halántékát Beczüstözte a kora dér? S kinek keze nyomán a munka nő! Az épitő, az alkotó, én, én — Ők, mekkora szégyen! Torlaszokat, torlaszokat elém! Magasabbakat a magas hegyeknél! A mély vizeknél mélyebbeket! Bilincseket lábamra és kezemre! Isten, a régi bilincseket, , Melyekkel ifjúságom megkötötted! Bilincseket! Bilincseket! Mert ima, rohanni akarok —­­ S mert az alázat kicsordul szivemből Mint méz a tele tálból — '' És puha, meleg szavak árja Ellepi ajkamat — oh — Édesség, puhaság, alázat! Amit sohase tudtam, Amire te tanítottál Elkésve, — későn. — Nem akarom!­­ Nem, nem, nem akarom! Csak azért, hogy reszkessek! Hogy torkomra fúljon a szó!­­ S nyugodt, hüs szivem zakatoljon — S arcomból elfusson a vér. — Nem megyek! Nem megyek! Szi­liszter éjszakája, 1822—23. Petőfi születése. Irta Várady Antal. Ezen a nagy éjszakán, amikor egy világra szóló lángelme pattant ki az ismeretlenség ho­mályából, a kiskőrösi mészáros szerény és szegény kunyhójából,­­ egész Magyarországnak ünnepe van. Mikor a jubileumi ünnepségeket­ terveztük, azt az indítványt tettem a­ Petőfi­ Társaság ülésén, hogy zúgjanak ebben az ünnepélyes órában a megmaradt Magyarország összes harangjai, ün­nepi éjszakája van Árpád megcsonkított, kirabolt országának, amelynek kire­neve mégis elhat az egész világra! Magyarország világhírét Petőfi nagy szelleme vette szárnyra. A legenda mondja, hogy azon az éjszakán, amikor pont az éjfél ütésére felsikoltott először a Petrovicsék kis hajlékában a csecsemő, egy fényes csillag indult lángfutással a téli éjsza­kában az ég ivén. Szikrázó útja lekanyarodott a földre, és — bár csodálatos világa ellángolt, volt az égen — fénye itt maradt, egy kis gyermeklélek mélyében, és onnét világított tovább, egy egész országra. És világít még ma is. És nem fog ki­aludni soha. Az apa szegény mészároslegény volt Aszódon, amikor az aszódi luteránus­ pap cselédje, Hruz Mária, járogatott a­ mészárszékbe s el-elbeszélge­­tett a székálló legénnyel,­akinek­ kedvére volt a munkás, szorgalmas leányzó. El is vette feleségül s a kettejük gyermeke az 1822—1823 Szilveszter éjszakáján világra jött­ gyermek, akinek érkezé­sét nem is várták erre a napra, erre az órára. Nem is volt segítsége a szegény anyának, csak az ál­dott jó tiszteletesné futott át, hogy ápolja s ne hagyja egyedül szorongattatásában, így jött a vi­lágra a kis Sándor, akit­ apja a pitvarban fel - alá járva várt, mígnem karjaira vehette és fel­fohászkodván, hálát adott az Istennek, hogy első gyermekét ölelheti! A gyermek nem volt valami erős, tagbasza­kadt, de egészséges, szívós természetű, amit bizo­nyít az is, hogy annyi nyomorúságon, hányatta­táson át épségben érte el férfikorát. De addig nagy út vola még! A Petőfi-ház egyszerű parasztszobájában, me­lyet egy szegényes ágy, egy tulipános láda, egy asztal és néhány szék ékesít, mindig mély áhítat­tal járok és szeretném aranyos betűkkel íratni a bejárata fölé ezeket a szent verssorokat: » — Oh szent a szalmakunyhók küszöbe. Mert itt születnek a nagyok, s az ég A megváltókat ide küldi be...” Az éjfél pisla mécsvilága volt a gyermek sze­­mecskéinek első látománya, m­ert a szegény, halál­­sánadt anya a fal felé fordulva kimerülten szen­vedett, a tiszteletesné pólyáit­, de a kis újonnan érkezettet, s első álmára az ujesztendei reggel éb­redése következett. Ez az ujesztendő Magyarországnak is áldott ujesztendeje volt. Kölcsey Ferenc, a nagy szónok és jeles költő 1822 január 22-ikén irt egy költe­ményt, amelyet mindent magyar ismer és im . . . - gal mond el. A költemény igy kezdődik: nisten, áldd meg a magyart...«­s ezt a szép imádságot, mely azóta a magyar nem­zet imádsága lett — meghallgatta a magyarok is­tene, mert, íme, 1823-ban született, Petőfi! Azóta évsorok születtek, évsorok haltak meg. Nagy események, világot, rengető dolgok történ­tek. Az 1823-iki nevezetes esztendőre­­- mely a nemzeti újjászületés egyik szép tényének az esz­tendeje — következtek csapások, szomorúságok, gyászos esztendők. És elkövetkezett negyvennyolc. Ennek a nagy esztendőnek a pacsirtája Petőfi. A március 10-ike nagy lantosa, aki már előre, mintha érezte volna ennek a napnak a nagy je­lentőségét,­­ megírta a költeményt, melynek a refrainje: «Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok többé nem­ leszünk!.. .« És mialatt ez a fogadalom az égbe szállt: sö­tét végzet viharfelhői borultak alá erre a szegény

Next