Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

­ Első kritikák a költségvetésről és az expozéról. Politikai körökben keveslik, amit a pénzügyminiszter a hitelkérdésről mondott. Szocialista vélemény a fogyasztási adókra hatírozott pénzügyi politikáról. Lapunk más helyén részletesen megírtuk, hogy a pénzügyminiszter ma beterjesztette a költségvetést és ezzel kapcsolatosan nagy expozét mondott. Közel három óra hosszat beszélt a pénzügyminiszter nagy hallgatóság előtt, amely szinte ünnepi hangulatban fogadta szavait. A karzatok is zsúfolásig megteltek és számos köz­életi kapacitás is ott ült a karzati közönség so­raiban. Kállay Tibor kissé fáradtan beszélt, mintha lenyomta volna az a teher, amelyet a tör­vényhozás termébe cipelt tíz vaskos füzetet ki­­tévő törvényjavaslatával. Csupa lényegbevágó problémákat boncolgatott és k­ontor hangon adta elő, ami mondanivalója volt. Ma még nincs itt az ideje, hogy érdemi kritikák hangozzanak el a költségvetésről és az expozéról. Ma csak impresz­­sziók vannak még, de már meg lehet állapítani, hogy ezek az impressziók elég kedvezőek. Főleg az a tény örvendeztette meg a politikai világot, hogy akadt egy pénzügyminiszter, aki rendes költségvetéssel mert a nyilvánosság elé lépni. Semmi sem tökéletes, amit ember alkot s így az is természetes, hogy Kállay Tibor költség­ve­tésé­ben és expozéjában is bőségesen vannak szépség­hibák. Ezek egyikére-a másikára mutatnak rá az alábbi nyilatkozatok is. STRAUSZ ISTVÁN* dr.: — Nehéz a beterjesztett költségvetési előíráályzatról kritikát mondani a részletek áttekintése nélkül. Kállay Tibor pénzügyminiszter úr expozéja, mint ő maga is mondotta, nagyon eltérő volt az eddigi pénzügyminisz­teri expozéktól, amit én természetesnek is találok, mert ezén­ súlyos gazdasági helyzettel nem kellett még sen­kinek sem számolnia. Kállay Tibor emellett még egy egész-at ttj csonka országgal áll szemben. Éppen ezért egy ellenzéki kritikának, sem szabad lebecsülni ezt a munkát, amelyet a pénzügyminiszter úr akkor végzett, amikor a költségvetési előirányzatot összeállította. Vol­taképpen­ az előterjesztett költségvetés kritikája érdemi részben csak arra az adminiszt­racionális és gazdasági berendezkedésre szorítkozhatik, amelyet a pénzügymi­niszter úr a költségvetésben az államháztartás egészére nyújt. A költségvetési hiány annyira problematikus tal­lózó értéktényezőinél fogva, hogy egyik napról a má­sikra­ módosul. Ez áll a költségvetésnek célok és fel­adatok szerint tagozott részére a pénzbeli javadalom megállapítása tekintetében. Nekem mégis az a meggyő­ződésem, hogy a költségvetés előterjesztésével a pénz­ügyminiszter úr igen nagy szolgálatot tett az ország,­rak, mert­ mindenki konkrét, formában­ fogja látni, hogy miféle gazdasági eszközökkel törekszik a kormány az ország helyzetét konszolidálni. Az adófizetési­­készség is fokozódik, mert az adózókat a költségvetés 1n.cg7.nyug­­tatja aziránt, hogy az adóbevételek egyszerűen nem fűtikak­ el. Itn megfogadjuk a pénzügyminiszter úrnak azt a felhívását, hogy a költségvetést mindenki mélyre­hatóan bírálja s javaslataival azt tökéletesíteni ipar­kodjék, úgy az ő nagy munkáját céljainak kivitelében ,­z ország javára megtermékenyíthetjük. CHFFY IMRE dr.: gy Kekem, szembetűnő Kállay Tibor pénzügyminisz­ter i­r. beszédének reális és objektív volta. Kállay Tibor távoltartja magát minden indokolatlan optimizmustól és pesszimizmustól egyaránt s ami a legjellemzőbb, egyáltalán nem hajhássza a népszerűséget, amire pedig egy ilyen beszéd kitűnő alkalom lehetne. Bele­ nem merülve a részletekbe, nagyon fontosnak tartom a be­széd szék­emét, amely magasan fölötte van minden egy­­oldali­ osztálypolitikának és csak az általános nemzeti érdekeket tartja, szem előtt. Igen sokat jelent a jöve­delmi adó-novellára és a községi adótörvényre vonat­kozó­ ígéret, valamint általában az adóügyi administrá­­ció­­ továbbfejlesztésére vonatkozó programm. Kállay Tibor működése ezen a téren immár fogalommá vált. A pénzügyminiszter úr bizonyára nem­ akart elébevágni konkrét intézkedéseinek, amikor a hitelkérdést ki-­sé röviden tárgyalta, pedig sokan talán részletes tájékoz­tatást vártak. Viszont amit a köztisztviselői kérdésről im­ mondott, az annyira alapos és sokoldalú, hogy ezt a felfogást pártkülönbség nélkül, mindenki elfogadhatja. Mint egyébként szemmel látható is volt az ülés folyamán. Mindehhez csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy erőt és kitartást kívánok Kállay Tibor takarékossági politiká­jához, ami eddig bizony, különösen elődeinek, csak félig-med­dig sikerült. CHÉN­A IMRE dr.: — Kállay Tibor pénzügyi helyzetünk súlyos­ságához ráért: megkapó egyszerűséggel és adat­szerű szárazsággal mintegy gyónásszerűen tárta fel államháztartásunk szomorú voltát. Meglepő, hogy a mesterien felépített beszéd súlypontja az adózási rendszeren nyugszik, holott ezzel, szemben az ország közvéleményét és legfőképpen a tőzs­dét, mint gazdasági életünk manométerét, elsősor­ban a hitelek kérdése érdekelte volna. Erről, azt mondta a­ pénzügyminiszter úr, hogy a hitelek problémáján csakis a stabil korona segíthet.­ A pénzügyminiszter úr igazolta azt az állásponto­mat, amelyet egy hónappal ezelőtt a kosztpénz­kérdésről tett nyilatkozatommal leszögeztem és amelyet pénzügyi életünk legnagyobb élő gyakor­lati mestere­, Lukács László éppen Az Újság egyik legutóbbi számában fejtett ki. Kállay Tibor m­ai expozéjában szintén úgy nyilatkozott, hogy szük­ség van bizonyos korlátozó intézkedésekre s hang­súlyozta, hogy meg kell válogatni azokat a bank­­üzleteket, amelyek koszt pénzü­zlettel­ foglalkozhat­nak. .Véleményem szerint a piacot ennek kapcsán el kell látni a szükséges áruval és pénzzel, így lehetne szabályozni a piacot s talán a fegyintézet, a Pénzintézeti Központ és az Országos Hitelszö­vetkezet útján a piaci forgalomban kialakult ka­matlábú hetipénzzel a kosztpénz uzsora-jellegét és erkölcstelen hatásait meg lehetne szüntetni. Ezeket a pénzintézeteket, miként ezt illetékes he­lyen már megpendítettem, az úgynevezett kama­tozó csekk­ kibocsátási jogával kellene felruházni A szociáldemokrata párt az alábbi felfogást vallja a költségvetésről és a pénz­ügyminiszter expozéjáról: — Feltűnő a pénzügyminiszter beszédének pesszi­­misztikus hangja. Erősen hangsúlyozta a takarékosság­­szükségességét, majd beható és komoly kritikára aján­lotta a költségvetést. Ez a felszólítás nagyon helyén­való. A költségvetés tételei ugyanis már általánosság­­­ban azt mutatják, hogy a komoly kritikának volna sok javítani valója nemcsak a költségvetésben, de a kor­mányzat egész rendszerén és szellemén, amely utóvégre csak visszatükröződik a költségvetésben. A bevételeknél mindenekelőtt az tűnik fel, hogy az állami jövedelmek­nek most még fokozottan nagyobb része kerül ki a vagyontalanokat aránytalanul megterhelő közvetett adókból, mint azelőtt. A nyers számok mutatják a költ­ségvetés antiszociális jellegét, a terhek elosztásának aránytalanságait. A kiadásokat nem tekinthetjük át ilyen nagy általánosságban, ott a részletekből kell­­ ki­hámozni, hogy mi a túltengő, mi a fölösleges az elő­irányzatban és mi hiányzik belőle.­­­ A pénzügyminiszter utalt beszédében a tiszt­viselőkérdésre, amelyet meg kell oldani. Ezt mindenki érzi, mindenki tudja, de azért semmi számbavehető intézkedés nem történik ebben az irányban. Az egész­ségügyi és szociális feladatoknál ugyanez a helyzet. A 40 milliárdos deficitnek jelentékeny hányada az üze­mek deficitjéből adódik. Ez nem kevésbé egészségtelen állapot, mint az adminisztráció túltengése. ÁSS ÚJSÁG Csütörtök* 1923 március 1. Önálló elnököt választ Bajorország München, február 28. A bajor tartományi gyűlés teljes ülésén a bajor néppárt indítványt nyújtott, be, mely kívánja, hogy népszavazással válasszanak az ország élére önálló államelnököt. Az Indítvány benyújtásánál olyan viharos jelenetek játszódtak le, amilyenek a ba­jor parlament történetében eddig ritkán fordultak elő. A szavazásnál végül a bajor néppárt indítványát a ba­jor néppárt és a bajor középpárt 74 szavazatával, szem­ben a demokraták, a paraszt­pártiak és szocialisták 56 szavazatával elfogadták. Lukács Nándor és Báron Brúnó bankigazgatókat is őrizetbe vették. Meghiúsult az egyezkedési tárgyalás. A rendőrség ma, este őrizetbe vetik a Lukácsi Vilmos, és Fia bankcég két tulajdonosét: Lukács Nándort és kérem Brúnót. Az a vád ellenük, hogy a Wienfer Kom­­merziál Bank budapesti fiókja kárára elkövetett talá­nokban bűnrészesek­ . A Kommnerzial Bank devizaosztá­­lyrának igazgatója, Báron Ottó ugyanis, mint megírtuk, különböző álnevek és cégek­­nevében is köv­etett el szé­delgéseket. A Komm­­erzial bank könyveiben­­nagyon gyakran szerepel a Lukács Vilmos és Fia­­t blnkcég, amelynek egyik társtulaji­onosa Báron Brúnó, Báron Ottónak az öccse. Báron Ottó ,néhány héttel ezelőtt, mikor a Kommersial Bank szolgálatából kilépett,, szin­tén a Lukács bankcég érdekeltségéhez csatlakozott. A vád szerint a Lukács cég több milliót kapott az illeték­telen valutanyereségekből. A kommunizmus­­ utáni időkben ez a magánbank nagy tételekben operált. Az utóbbi időben a Lukács cég, a pesti­ piacon jó­hírnévnek örvendett és frlseép nehézpapírok­­ irányításában — első­sorban a­ Garcz—Danubius­­ részvényekben — döntő sze­repe volt. A vizsgálóbíró rendeletére a Lukács­­bankcég vagyo­nára elrendelték­­a bűnügyi zárlatot és több száz­­millió értékű papírt és készpénzt foglaltak le. A lefoglalt értékek legtöbbje betét volt és hogy az üzletmenet fennakadást ne szenvedjen, zárgondnokai neveztek ki. Ugyanily eljárás folyik a tegnap letartóz­tatott Gál tőzsde bizományos ügyében is, ahol a letétbe helyezett értékpapírokat az igényjogosultaknak kiadják. Barikó Gyula rendőrtanácsos ma a késő esti órákig kihallgatta a tegnap letartóztatott Báron Ottó, Pogány Márkus és Gál igazgatókat. A letartóztatott igazgatók beismerő vallomást tettek. Jegyzőkönyvi vajlontárcuk alapján a rendőrség­ ma­­este detek­tiveket küldött ki, hogy a bűnrészességgel gyanúsított Báron Brúnót l­s­ Lukács Nándort elővezessék. Báron Brúnót és Lukácsot, csak holnap délelőtt hallgatják ki. A Kom­nerziai Bank ügyével kapcsolatban holnap­­ újabb előállítások, illetve őrizetbevételek lesznek. A mai nap folyamán a letartóztatottak nevében egyez­kedési tárgyalást akartak megkezdeni, de a Kommerzial Bank bécsi vezetősége ezt az ajánlatot:' egyelőre eluta­sította, . 1 ■. -' « . A vidékre küldött rendőrközegek, akik - öhl rendőr­­fogalmazó vezetésével Békéscsabán és Orosházán van­nak, még nem érke­z­ik vissza a fővárosba. Telefonom arról értesítették Bariba rendőr­tanácsost,­­hogy Báron és társai a békéscsabai, illetve az orosházai kereske­delmi bankoknál saját hasznukra, nagy forgalmat bo­nyolítottak le. Ezekből az üzletekből több milliót vágtak zsebre. iupert viharos interpellációja a szélsőjobb sajtóról. illant ffsl KsS3g56 tfifggsszSEras. — Elhalasz­­­tottiáls a zalaegerszegi isd­erpelvéciákat. A nemzetgyűlés mai ülésén Kállay Tibor nagy­szabású expozéja után — amelyről lapunk más helyén "számolunk be­­ az interpellációkra, tértek át. Kiss Menyhért a Lakáshivatal működését kritizálta hossza­san, Strausz István a devizaellátás ügyében interpel­lált. Kállay pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a devizaellátás nehézség­ei remélhetőleg rövidesen megszűnnek. A kormány nagyobb ,— 10—60 milliárdnyi — exportra határozta el magát és ennek révén nagyobb összegű külföldi valutához fog jutni. Nagy Ernő a Gulácsy beregi alispán ellen indított vizsgálat befeje­zését­­követeli. Dénes István a váltságföldek b­eadását­ sürgette. , Nagy érdeklődés­e előzte meg Rupert Rezső inter­pellációját. Stuport­ visszapillantást vetett beszédében a kommü­n utáni időkre, amikor felelőtlen elemek a nép­ nevében ítélkeztek. Sajnos, a még a Bethlen-kor­­mány sem tudott megbirkózni az atrocitásokkal. A köz­életben a legsúlyosabb támadások érik az állami és a társadalmi rendet.. (f­agy zaj.) Az utcai terror után a sajtótérről­ következett el. Főleg a Szózat és A Kép járnak elől. Mind a két lap szegényen kezdte pálya­futását, amely végül egy dúsan,felszerelt sajtóépület­ben, a Stádium épületében végződik. Hogy honnan ke­rült elő a szükséges pénz, azt­ nem tudja, de azt hiszi, hogy, a, nyilvánosság kizárásával t megválgási* alapon szerezték meg. (Óriási zaj.). Zsilinszky Emire: Alávaló hazugság! (Zaj.) Klipért Rezső: Hogy hitelre csinálták a lapot, azt al­áíjságü­zem bizonyíthatja. Más esetben a Nemzeti Hitel­­intézet folyósított pénzt Zsilinszky Endre számlájára. Zsilinszky Endre: Mi köze hozzá? Ne rágalmazzon! Rupert, a .nagy zajban alig tudja folytatni beszédét. Elmondja azután,, hogy megtörtént az is, hogy az Áru­forgalmi r­­ t. emberei papírtekercseket gurítottak az Ujságüzem udvarára azzal, hogy ez ellenértékűl szolgál a Szózat nyomásáért. Megállapítja, hogy a *Szózat nem a saját erejéből,, hanem közpénzekből él. (Nagy zaj.f Elnök Rupertet a .m­eg­vágás* imparlamentáris kife­jezése miatt, utólag rendreutasítja. Rupert ezután a másik orgánummal foglalkozik, amely szerinte forradalmi hangon ír és testvérharcot üzen. E Ezt a lapot — A Nép-et — holland pénzen csinál­ták. A­­vallási célokra­­gyűjtött pénzért vallási gyűlö­letet­­szitának. Amikor kifogyott a­ pénz, akkor B­iárdék és Wolffék mentek oda. A Nép is megcsinálja, azt az er­kölcstelenséget, amit , a Százát, hogy az első és második oldalon borzasztóan­ antiszemita, addig a hátsó oldalon közli a zsidó kereskedők hirdetéseit. Gaal Akasztón: Ez a gyakorlati antiszemitizmus. Rupert Rezső: Jazek a lapok állandóan kedvezőtlen­s ág.ági...fejeilm­­ények között, ólnak, és .nem valószínű, hogylpa .T.o­xfy-iltetit'-jiá­ óidt ’djf hjjomidát a maguk pénzén szerezték!- AjNagy zaj.) ÍKem­ csodálja, hogy. a kormány egyes lapokat szubvencionál. Ez a három szubvenciós lap a Szózat, A Nép, és a 8 Órai Újság. A legutóbbi, a zsidóknak készül. (Derültség a Ház minden oldalán.) A Szózat katonai diktatúrát kiván. Azt sem átallották, hogy Ap­pohyi Albertet bandavezérnek nevezzék el. Zsilinszky Endre: Ez nem igaz! (Felkiáltások: De igaz! Olvassa el!) Rupert Rezső azután állandó nagy zajban meg­említi,­ hogy a Szózat és A Nép a legutóbbi bomba­merénylettel kapcsolatban mit írtak. A Nép­et csak a Vörös Ujság-hoz lehet hasonlítani. (Zaj.) Ez nem is csoda, ha figyelem­be vesszük, kik írják. Zsirkay János, az egyik szerkesztő Az Ember 1919 január 14-iki számá­ban a diadalmas forradalmat ünnepelte. Nagy Ernő közben azt kiáltotta Zsirkay Jánossal kapcsolatosan Rakovszky belügyminiszter felé: — Méltó társa önnek! ■— Erre a belügyminiszter ingerülten kiál­totta vissza: — Kikérem magamnak ezt a durva hangot! — Óriási zaj támadt erre az ellenzéken és a­ jobboldalról össze-vissza kiáltoztak mindenfélét Nagy Ernő felé. Az elnöklő Huszár Károly a nagy izgalomban végre is felfüggesztette az ülést. A szünet­­­után még mindig állandó viharos jelene­tek közben ' beszélt tovább' ‘stupent."'Részletesen foglal­kozott A Nép szerkesztőségének több tagjával. — Amíg ilyen lapnak — mondotta _ szabad hazudni és rágal­mazni, addig más lapoktól a­ kormány megvonja, a le­vegőt.' De a kormány ezenkívül is súlyos mulasztást követett el, amikor nem,' óvta meg a kormányzót attól, hogy ezeket a "lapokat látogatásával megtisztelje. Elnök figyelmezteti, hogy a kormányzó személyét ne vonja be a vitába. Rupert Rezső: Csak a tényt szögeztem le. Ezek a lapok a legutóbbi bombamerénylet kapcsán úgy ráne­hezedtek a­ rendőri vizsgálatra, h­ogy a rendőrség nem merte a katonai szakértők véleményét szó szerint lekö­zölni. Interpellációjában kérdi a kormánytól, hogyan volt tehetséges, hogy az államfő február 14.-én két párt­ta­bot látogatott meg, olyan lapokat, amelyek naponta uszítanak. (Taps­ az ellenzéken.) Zsilinszky "Endre" személyes­­ kérdésben szólalt fel. Rupert őt gyanúsítással illette. Ezt nem hagyhatja szó nélkül, ő magánszemélytől kapott, nagyobb összeget, ezzel indította meg a jegyzést a Stádium-nyomda rész­vényeire. A Hangyával és a Futurával való kapcsolat csak a papír ellátással függött össze. A mozisok idejé­ben nem ő, h­anem­ Ulain volt a lap főszerkesztője. Rakovszky Iván­­belügyminiszter szólalt fel azután és kijelentette, hogy a kormányzó­­ nem kíván­t ‘ a’ Szd­­éhre,m­ás­ngyvitato­tt lapok politikája tekintetében állást foglalni. " Ezután néhány személyes kérdést intéztek el, majd Orpády Győző mondotta el interpellációját a földreform.­­ végrehajtásáról. „ Az, ülés végén.— fél hét órakor — Csik József, Rai­­­­singer Ferenc, Nagy Ernő, Éhn Kálmán, Zsitvay Tibor,­­ Görgey István és­­Szabó József interpellációjuk el­vu­lasztását kérték. Ehhez a nemzetgyűlés egyhangúlag­­ hozzájárult.

Next