Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)

1923-07-03 / 147. szám

Budapest, 1923 Ara­tO korona. XXL évfolyam. 147. szitm­. ~~ ~C r Előfizetési árak­­ Negyedévre............ 480® K — t Egy hóra.............. 1600 K — t Külföldre az előfizetési ár két­szeresét számítják. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 80 K, vasárnap 100 K Ausztriában hétköznap 1500*—, Vasárnap 2000*— osztrák kor. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ ÚJSÁG Kedd, július 9. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Tel.: József 13-36. József 122-56.­­ KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Tel.: József 13-35, József 16-26 József 122-56.­­ FIÓKKIADÓHIV­ATAL: Budapest, Erzsébet-körut 43. ROVÁS. Meg merjük jósolni, hogy a legújabb bomba merénylet tettesei is ismeretlenek maradnak s ebben sem a rendőrség, sem a politika nem hibáztatható. Ennek a fajta bűntettnek kifejlett technikája van, amellyel szemben a megtorlás és a preventíva el­maradt. S nem tudjuk, hányan vannak a bombával dolgozók, de legfeljebb tucatjával lehet őket számba venni, nem ezrével. Ellenben ezeknek a tucatoknak kész hátvédjük és üldözésüknek áthághatatlan gátul szolgálnak azok az ezrek, akik elitélik a­ merény­leteket, de szimpatizálnak a merénylőkkel. Amíg ezek a szimpatizálók nem találják a maguk becsületbeli ügyének izolálni magukat az elitélt cselekedetektől s a maguk megtámadtatásának érzik a gonosztevőknek üldözését, addig az országnak ez a szégyene egyre égetni fog bennünket és meddővé tesz minden törek­vést a Bethlen-féle reálpolitika irányában. .. — Hagyjanak bennünket dolgozni! — Ez a si­koltásszámba menő kiáltás ma ismételten elröppent a Gaal Gaszton ajkáról, aki nem bolsevista és nem spekuláns, hanem ízig-vérig agrárius. — Hagyjanak bennünket dolgozni!­­— sikoltja a kereskedő, aki előtt leeresztik a sorompót abban a pillanatban, amelyben keresztül kellene rajta mennie. — Hagy­janak bennünket dolgozni! — sikoltja az ipar, mely­től megvonják a nyersanyagot Devizaközponttal és vámházi szekatúrákkal. A munka megmenthet ben­nünket és mindenki dolgozni akar. Kell ennél egy­ségesebb politika? És senkit sem engednek dolgozni! Kell ennél egységesebb­­a kormánypolitika? Kétszázmiliárdra teszi Schlandl Károly föld­míves-államtitkár az idei terméstöbblet értékét s mi boldogan néznénk ennek alapján a legközelebbi hó­napok elé, melyeknek nehéz voltát a miniszterelnök beígérte , nem tudjuk elhinni, hogy a miniszterelnök­­ tévedett volna. Mert kétszázmilliárd nagy érték, de minél nagyobb, annál végzetesebb lehet, ha rosszul gazdálkodnak vele. A magyar búza mindig az első betakarított termése a világnak és az utolsónak je­lentkező árucikke a világpiacnak. Mi lesz vele az idén? Ahogy mozognak az emberek, attól tartunk, hű marad eddigi szerepéhez, politikából­­és komoly, értékes elemek között, akik szenvednek tőle, ugyanúgy áll a keresztény magyarságra is, amelynek kebelében nem éppen a legértékesebbek úsznak az árral. A legfontosabb azonban a keresztény faj­magyarság megerősítésének a gondolata. Ez már teljesen szembe kerül a mi liberalizmusunk­kal, még­pedig nemzeti szempontból nem éppen a liberális felfogás hátrányára. A keresztény faj­magyarság erősítése egy csonka-magyarországi gondolat, egy nemzetet véve alapul, mely nagy­jában a fajmagyarságot megkülönböztetésül em­legeti a zsidóktól, Nagy-Magyarországra tartha­tatlan, mert ebben az országban nem mindenki fajmagyar, aki keresztény. Nagy-Magyarország kétmillió tóttal és hárommillió románnal, a töb­biről nem szólva, nem alakulhat ki azon a pro­­grammon, hogy itt csak a fajmagyarság erősí­tése folyik. A zsidók fel­hagyják. Ha a Nagy Emil-féle keresztény politika leszámol azzal, hogy mindvégig marad, ami van, akkor a faj­magyarság erősítése egy gyászos, de lehetséges politika. Gyászosnak azért nevezzük, mert er­kölcsileg elismerjük a jogosultságát Cseh-Szlo­vákiában egy fajcseh, Romániában egy fajromán megerősítésnek és akkor ne tiltakozzunk magyar véreink elnyomásán, mert ez nem magyar­elnyomás, hanem fajcseh vagy fajromán meg­erősítés, ugyanaz, amit a mi szűk határaink kö­zött magunk is elismerünk jogosnak, sőt ma­gasztosnak. De helyreállítani, azaz csak történelmileg számítani a régi Magyarország újjászületésére, keresztény fajmagyarság megerősítése mellett, nem lehet. Mi vonzaná ide azokat a milliókat, akik nem fajmagyarok? Már eleve másod-, sőt harmadosztályú polgároknak vannak besorolva, akik az állami törekvések áldásaiból ki vannak rekesztve, akik úgy érzik, hogy erősítése a faj­magyarságnak lévén a cél, szükségképen e nem­­fajmagyarságok gyengesége lenne a kívánatos. Nagy-Magyarország nem tűr meg faji gon­dolatot, mert sok faj élne rajta. Nagy-Magyar­ország csak a nemzeti gondolat alapján állhat meg, mert a nemzetbe belefér mindenki, a faji gondolatba csak az illető faj. Mi a magyar jövendőben rendületlenül hi­szünk, azért nem barátkozhatunk meg soha oly politikával, melyre ez álom megvalósulása ka­tasztrofális. S mivel hiszünk a nagy eszmében, nem fogjuk elejteni soha a liberalizmust, mely legyen kiépítve és nemzetfentartó bármely pilla­natban, amikor ikertestvére, a nemzeti gondo­lat reászorul. Nagy Emil keresztény politikája: Hálásan és örömmel ismerjük el az új igaz­ságügyminiszter beszédében megnyilatkozó po­litikának teljesen elütő jellegét az eddig érvé-­ nyesült politikától. Sok megállapítása teljesen azonos évek során kifejtett véleményeinkkel s ha Nagy Emil szelleme a kormányé és a poli­tika ebben a szellemben hatja át az életét, ennek­­ előnyét és érdemeit távolról sem kisebbítenénk azzal, hogy mégis kevesebb, mint mi kívánnék. Nem tévesztjük szem előtt, hogy mi libera­lizmust akarunk, a kormány pedig nem vallja magát liberálisnak. Keresztény politikát hirdet most is, amit magunk is helyeslünk. De a mi megállapításunk szerint keresztény politika az, amely nem bolsevista, amely épül hazafiságon, valláson és szabad egyenlőségen. A Nagy Emil keresztény politikája saját szavai szerint nem jelent antiszemitizmust, d­e nem is jelent egyen­lőséget. Az ő érdekes meghatározása szerint ke­resztény politikája nem ütni a zsidót, hanem nemesíteni a keresztényt, az ő keresztény poli­tikája: a keresztény fajmagyarság megerősítése. Az elsőt illetőleg: nem ütni a zsidót, erről ma már nem kell beszélni. Nemesíteni a keresz­tényt — fölösleges. Nagy Emil nem úgy értette, hogy a zsidó rendben van, de a keresztényen nemesíteni kell. A mi belső meggyőződésünk szerint a keresztény magyarság a maga összes­ségében áll az erkölcsi érték ama magaslatán, mint nemzeti, vallási rés kulturális tekintetből bármely más összessége a világnak. S a magyar nemzeti érzés és kultúra annyira vérébe ment a magyar zsidóságnak, hogy e tekintetben különb­ségtevés a kettő között igazságtalanság vany az egyik, vagy a másik iránt. Ahogy Nagy Emil különbséget tesz alantasabb értékű zsidók kö­zött, akik hasznot húznak az eddigi keresztény kormánynyilatkozat a bombamerénylet ügyében. Újból fogadkozik a belügyminiszter és szigorú megtorlást ígér. Most már bizonyos, hogy a legutóbbi bombame­rénylet ügye napirendre kerül a nemzetgyűlésen, le­hetséges, hogy a miniszterelnök megelőz minden fel­szólalást és már a keddi ü­lésen fog nyilatkozni a kor­mány nevében. De úgy is fakulhat a helyzet, hogy előbb az ellenzék egyik ta­gja kér és kap engedélyt sürgős interpellációra s csak azután hangzik el majd a kormánynyilatkozat. Nem kétséges, hogy a kor­mány ezúttal világosabban fog beszélni, mint eddig s ehhez az uj mértékhez szabja cselekedeteit is, hogy végre tényleges rendet és nyugalmat teremtsen. Jó ígéret erte Rakonszky Iván belügyminiszternek az az elhatározása, hogy most már tűzzel-vassal lát hozzá a­ rakoncátlan elemek megfékezéséhez és a kanális­­had kiirtásához. Meg fogja mutatni, hogy Magyar­­országon szombat éjjel nyúltak utoljára bűnös kezek a balkáni gyilkoló eszközhöz s férfias szavának az­zal kiván súlyt adni, hogy állását köti a merénylők kiderítéséhez. Informátorunk szerint a belügyminisz­ter joggal számíthat Nagy Emil dr. igazságügyminisz­ter hathatós segítségére, aki szükség esetén a leg­szigorúbb rendszabályoktól sem riad vissza a paci­fikálás érdekében. Nagy várakozás előzi meg a kormánynyilatko­zatot s az ellenzék körében főleg arra kiváncsiak, mi­lyen preventív intézkedésekre határozta el magát a kormány és mik a tervei elsősorban a sajtó­izgatás megakadályozására.­­Általános megdöbbenést keltett ugyanis az aktív, antiszemiták délutáni lapjának a bombamerénylettel kapcsolatos közleménye. Ezek­ben a sajtóberkekben „kakaót“ szimatolnak követ­kezetesen a divatba jött bombákban s úgy látszik csak újabb emberhalál tudná meggyőzni ezt a sajtót a me­rényletek komor komolyságáról. Ebből a szempont­ból egyébként Fábián Béla dr. külön interpellációban kényszeríti majd színvallásra a kormányt.. ******■*•••»■*»**--*'***“ *.................‘■ **'■**•*■*»» Nagy kavarodás az „Observer“ cikke körül. Szakadás fenyegeti az entente-ot? London, július 2. (Wolff.) A Reuter-iroda az Observer diplomáciai tudósítójának a következő információját teszi közzé: Ha Franciaország nem ad írásbeli választ Anglia kérdőívére, akkor az angol kormány nagyon való­színűen hivatalosan kijelenti, hogy Franciaország jelenlegi politikája Európa romlására vezet és valószínűleg tárgyalást kezd­ Németország­gal a június 7-iki német jóvátételi ajánlat alapján. Ha Franciaország vonakodik ezen a tárgyaláson részt­­venni, akkor Anglia önállóan jár el. Lehetséges, hogy a semleges államokat értekez­letre hívják össze, hogy Franciaország nélkül meg­egyezés jöjjön létre Németországgal. A „Times" párisi levelezője írja: A francia-angol viszonyban elérkeztünk a legnehezebb pillanathoz. Ennek a hétnek eseményeitől, könnyen lehet, hogy a két ország jövőbeli barátsága függ. « Francia válasz az „Observer"-nek. Paris, július 2. (Wolff.) Szokatlanul éleshangú ve­zércikkében a Tem­ps kijelenti, hogy hivatalos felfogást visszatükröző külföldi lap a francia kormányt a saraje­­vói válság óta olyan hangon nem vonta felelősségre, mint ahogy ezt a tegnapi Observer merész volt megtenni. A lap az Observernek a párisi angol nagykövet Quai d'Or­­saya lett látogatásáról szóló előadásával szemben az an­gol kormány részéről cáfolatot követelt. Az Observer ha­misítása egyenesen az emsi távirat tartalmára emlékeztet. Vannak tehát — mondja a Temps — akik elszánták ma­gukat arra, hogy megakadályozzák a megértést. Ha az Observer azt hiszi, hogy a franciákat megfélemlíthetik, a Temps azt felelheti neki, hogy csalódik. Aki az együttes győzelem épületét aláaknázza, legelébb is a brit birodal­mat ingatja meg. Olyan emberekre van ma Európának szüksége, akik mindent lerombolnak? Nem kell-e minde­nekelőtt türelemmel kitérni minden olyan provokáció elől, amely az angol-francia megegyezést hátráltatja? Aki az Observer mellé áll, az ellensége az angol népnek. Páris, július 2. (Wolff.) Az Observer tegnapi cik­kéről a Glob­e ezt írja: Baldvin franciagyűlölete nem fogja megszilárdítani azt a kormányt, amelynek ne­vében jogosítva érzi magát Franciaországhoz intelmet intézni. Ennek inkorrektsége nem igen áll összhang­ban Baldvin megszokott módszerével és nyilatkoza­taival. Már csak­ egy feltevés marad hátra: az Observer­ talán arra kapott megbízást, hogy puhatolózzék Páris­­ban, hogy a francia kormányt Németországgal szem­ben igényeinek mérséklésére bírja, miközben arra a felelősségre utal, amely a francia kormányt terhelné, ha túl makacsnak bizonyulna. Ha ez volt a cél, — írja a lap — az a nézetünk, hogy ez bizony veszedelmes. Ha Baldwin véleménye szerint végeszakad a Foreign Office türelmének, hát Franciaország türelme épp annyira véget ért s ez meglehetősen kedvezőtlen kilátást nyújt arra, hogy a szokatlanul fáradságosnak ígérkező tárgyalások jó eredménnyel is­­végződjenek. "

Next