Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)

1923-07-03 / 147. szám

8 AS UJSA& Kedd, 1923 július 3. Mi sokféle kormányzatot látunk Magyarországon. A mai kormányzat főhibája az, hogy nem őszinte. A többség: egységes pártban együtt ülnek és egymás mellett Ulaiu képviselő úr és Bíró Pál képviselő úr. Nagy Emil igazságügy-miniszter ,4 keresztelésnél ott volt a képviselő úr is! Gaal Gaszton: Amikor azonban a gyermek más vallást kezdett követni, mint amire megkeresztelték, otthagytam. Én nem tudom, mi az az arany középút, mert ha két út van, akkor nem biztos, hogy a középső út a legjobbik. A javaslatot elfogadja. (Nagy tetszés, Gaal Gasztont számosan üdvözlik.) Vasady Balogh György jelentkezik ezután, hogy ő volt az, aki földet igényelt, de az a bíróság dolga, hogy kérésének jogosságát megítélje. Ez a törvény szerint nem összeférhetetlenség. Nem akar hallgatással leplezni semmit. Különben is, amikor háborúba kellett menni, sekérdeztek, hogy a nadrágos menjen-e előbb vagy paraszt. Szakács Andor személyes felszólalása után még Gaál Gaszton reflektált pár szóval a felszólalásokra, majd az elnök megállapítva a holnapi ülés napirendjét, az ülést egynegyed négy órakor bezárta". Szünet után Gaal Gaszton folytatta beszédét: Gazdaságilag ma sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint a nemzetgyűlés összeülésekor. Toldozás-foldozásszerű intézkedések történtek ahelyett, hogy gyökeresen nyúltak volna bele a kérdésbe. Nem fejlesztettük termelésünket, nyakunkba hagytuk nőni a drágaságot, sőt mesterségesen az állam is fejlesztette azt , mai tőkekoncentráció még a fajvédelmi szemüvegen keresztül sem tartható helyesnek. A reális számítást minden téren lehetetlenné tették. A bürokráciát ki kell lódítani a közgazdaság köréből, mert a gazdasági élet belepusztul. ,a gazdák az első évben fogják fizetni az adót, a második évben zúgolódni fognak, a harmadik évben meg fogják tagadni, mert az adófizetést nem bírják. Az örökösödési illetékek dolgaiban is óriási visszaélések vannak. Weisz Manfréd hagyatékát 300 millióra becsülték fel, holott milliárdok maradtak utána. Lehetetlen, hogy a földet a forgalmi értekében vegyék fel adóalapul. A forgalmi adónak legalább egyharmadrésze meg sem látja az állampénztárt, holott az adózó azt megfizeti. A tanttemrendszer az adózásban megteremtette az agent provocateur-ködést. Az adózó valósággal üldözött vad lett. A tisztviselők sok esetben kiegyeznek a féllel és a befolyt pénzt az állam sohasem látja meg. Lehetséges az, hogy az állam akármiféle Kopinitsnek száznegyven millió koronát bocsásson rendelkezésére, ha a rendőrtisztviselőket nem táplálta volna az a tudat, hogy a feljelentés hasznából részesednek. Ezt az erkölcstelen és kompromittáló rendszert meg kell szüntetni. Lehetetlen olyan rendszert támogatni, amely az éhezők rovására akar nagyipart teremteni. A körülöttünk lévő országokhoz megértéssel kellene közelednünk s a merev vámrendszeren való változtatással adhatnánk rekompenzációs kiviteli lehetőségeket. Az elzárkózottságnak azzal a módozatával, ahogy eddig folyt az állam gazdálkodása, az ügyeket tovább vinni nem lehet. Egyes favorizált vállalatok és sikerek milliárdokat keresnek, míg az államháztartás hajója mind mélyebbre sülyed. Hagyjanak bennünket dolgozni. A talpraállás első felttétele, hogy adják bérbe a közüzemeket. E kérdéssel függ össze a tisztviselők létszámának apasztása is, mert hatvan százalék ellátásától szabadul meg az állam. Ma Magyarországon mesterséges áruhiány van. Ezért be kell engedni a szükségleti cikkekből annyit, amennyire tényleg szükség van. Figyelmébe ajánlja a kormánynak a Cséry Lajos-féle kibontakozási tervezetet. Ez ugyan irtózatos terhet jelent a gazdákra nézve, de ezzel az állam megkaphatná az egész költségvetési deficitet. Mi gazdák el vagyunk telve attól a gondoláttól, hogy megmentsük az v taa! Gaszton nagy beszéde a köztisztviselői összeféretlenségről Ezerhetvenfeilenc kostisztviselő inkombatibilis. — A kormányzat csak a favorizált vállalatoknak és a sikereknek használ országot. Hiába azonban nem akarunk dolgozni. A külföldi kölcsönre vonatkozólag nyíltan kimondom, hogy az nem kell. Nem kell, mert azt vissza is kell fizetni. Szabadítsanak meg bennünket a bürokratizmus karjaiból és az állam részesítse minden polgárát az élet- és vagyonbiztonság teljes védelmében. "A nemzetgyűlés mai ülését majdnem egészen Gaal Gaszton hatalmas beszéde töltötte ki. Beszéde előtt Scitovszky Béla elnök jelentette be, hogy Almássy László lemondott alelnöki méltóságáról. Majd Gaal Gasztonnak adta meg a szót. Gaal Gaszton: A kormányzás legfőbb célja a vagyonbiztonság helyreállítása. Nem szabad különbséget tenni felekezetek, kicsik és nagyok között, intézkedést vár az úgynevezett keresztény titkos szervezetek ellen, mert nem tűrhető, hogy az ilyen alakulatok mint hatalom álljanak az állammal szemben, sőt mint mellékkormány működjenek. Örvendetes, hogy a kormány meg akarja oldani a tisztviselőkérdést. De ha a tisztviselők beszélnek úgy a kormányról, mint legutóbb, akkor az forradalmi állapot. A kormányzat gyenge a jobbról és balról jövő izgatásokkal szemben, holott már elérkezett az idő, hogy a kormányzat minden izgatással szemben erőteljesen fellépjen és mindenkinek nyújtsa az őt megillető jogsegélyt. Kétségtelen, hogy van hibája a földreform terveinek. Ez részben a telepítési intézkedés hiánya. Ma 450.000 katasztrális hold áll az állam rendelkezésére, amit még nem osztották szét. A nadrágos földszerzőknek nincs joguk a földhöz. Katonatisztek,tisztviselők, de még képviselők is beállottak, a földigénylők sorába." (Óriási zaj. Felkiáltások. Neveket kérünk!) Egy képviselő például 150 holdat igényelt. A készülő novella már a csehek kezében van, akik annak másolatával akarják birtokukból kiforgatni a v.ottani lakosságot. A nadrágos földszerzőkkel műveletlenül maradnak a magyar földek. Segíteni kell a tiszt-iselőkaron, de az eddigi lépések nem kielégítők. Az az őrületes megadóztatás, mellyel a földbirtokot sújtották, egy lépéssel sem vitte előre az államháztartás helyzetét. A mostani Magyarország még a redukált tisztviselői létszámot sem tarthatja el. Én, mint gazda, ha a gazdaság valamelyik ága nem fizetőd! Isi, egyszerűen azt beszüntetem. Azokat az üzemeket, amelyek rengeteg sok közalkalmazottat foglalkoztatnak, egyszerűen ki kell kapcsolni az államháztartásból. Ma az államvasutak vezető tagjai vadászatokra is szalonkocsikban járnak. A magyar állam szénbányászatára is jól rá kell fizetni néhány milliót. Az állami birtokokra is ráfizetnek .Az ilyen szellemet ki kell irtani. (Nagy zaj.) A tisztviselőknek nemcsak függetlenségüket, de még függetlenségük látszatát is a legszigorúbban meg kell óvni. Fel kell hívni a közönséget, hogy az ajándékozgatásoktól tartózkodjanak. Az állami tisztviselők tulajdonképen nem vehetnek részt magánvállalatok alakításában. Nem lehetnek vállalatoknál sem elnökök, sem igazgatók. Az 19212. évi kompassz alapján konstatálja, hogy hetvenhárom bank és takarékpénztárban, egy ásványvíz részvénytársaságban, tíz autógyárban, negyven biztosító intézetben, ti■enkét bőr- és cipőgyárban, hat cukorgyárban, ötvenkét éelmiszerüzemben, ötven építőipari részvénytársaságban, harminchét fémipari részvénytársaságban, húsz fürdő, hat ingatlanforgalmi, kilencvenhat kereskedelmi és ipari, huszonhárom olajipari, huszonhárom kőszénbányai részvénytársaságban ... Pikler Emil: Néhány ekrazitgyárban! (Nagy zaj.) MTSZZZ-L'' -1 ru i Gaál Gaszton: ... nyolc közúti részvénytársaságban, tizenegy malomipari részvénytársaságban, ötvenöt mezőgazdasági, ötvennyolc nyomdai, tizennégy papír, három beraktározási, tizenhárom szállítási, kilenc szállodai, huszonhét szeszgyári, ötvenegy textilgyári, nyolc üveggyári, kilencvennégy vas, ötvennégy vegyi, hat világítási, huszonhat villamos és negyvenhat különféle vállalkozásban, négy hitelszövetkezetben, huszonhat ipari vállalkozásban, négy gumis és óvószerelőállítási vállalkozásban vesz részt állami tisztviselő és képviselő. (Óriási derültség és zaj.) A rekordot egy egyetmei tanár tartja, aki egymaga háromszáznégy állást tölt be. Nagy derültség a Ház minden oldalán.) Ezerhetvenkilenc állami, fővárosi és megyei tisztviselő kétezerötszázhuszonkilenc, többnyire titkos állást tölt be. Kilencvenöt nemzetgyűlési képviselő betölt öszesen kétszázkilencvenöt állást. Ez az állapot tarthatatlan. Az Anyagértékesítő Intézet részvénytársaság uzsorahaszonnal varrja a gazdák nyakaiba a kisüstöket. Kik lehetnek ebben a részvénytársaságban, amely megkapta Magyarország összes megmaradt hadianyagának értékesítését. Nagy zaj.) Bentil egy helyettes államtitkár, egy miniszteri tanácsos, egy ezredes, még egy miniszteri tanácsos és a felügyelőbizottság is hasonlóan alakul. A pályaudvarokon milliókat jövedelmező boltokat nem rokkantak és nem nyugdíjas vasirti alkalmazottak kapják, hanem ötszáz—hatszáz koronás bérekért kapja az Általános Beszerzési és Szállítási rt., amelynek igazgatóságában egy államtitkár, egy postafőigazgató, egy miniszteri tanácsos, egy helyettes államtitkár, egy alpolgármester, megint egy miniszteri tanácsos, egy MÁV főnökhelyettes és egy nemzetgyűlési képviselő szerepelnek. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: Isten éltesse őket!) Összeegyeztethető-e ez a fennálló törvényes rendelkezéssel, melyek szerint a tisztviselőnek még a gyanú árnyékát sem szabad közel engedni magához. Éppen ezért a következő határozati javaslatot terjeszti be. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a köztisztviselői mellékfoglalkozások tekintetében kifejlődött és a legutóbbi években elburjánzott gyakorlatot helyteleníti. A mellékfoglalkozások kérdését minden minisztérium vizsgálja felül. Az összesített kimutatást a kormány terjessze a nemzetgyűlés elé. .A kormány sürgősen terjeszszen be törvényjavaslatot a visszás állapotok megszüntetésére. Ezután a szónok öt percnyi szünetet kér és kapuit. Nagy Emil miniszter szózata. Nagy Emil dr. igazságügyminiszter vasárnap megjelent Erődi-Harrach Tihamér dr. kerületében, végignézett egy pompás arató-ünnepet, este pedig pohárköszöntőt mondott, amelyben a többi között az alábbiakét hangsúlyozta: — Vissza kell állítani a nemzetgyűlés tekintélyét és meg kell erősíteni a kormányzó államfői tekintélyét. Éppen ezért elkerülhetetlen a házszabályrevízió. Nincs szükség semmiféle alakulatokra, jöjjö■ végre az egységes társadalom és a teljes polgári jogrend. Olyan többségi pártra van szükség, amelyre nyugodtan támaszkodhatik a kormány a reálpolitika eszméinek ive valósításában. Nem mondható keresztény politikás, amit nálunk négy év óta csináltak. Csak azt érték el vele, hogy a zsidóság értékes elemeit a szélsőségbe szőktől fák ,és a zsidóság harmadrangú elemeit hihetetlen módon meggazdagították. — Nem ütni és igazoltatni kell a zsidót, — mondotta — hanem nemesíteni a keresztényt. Ne akarjunk megélni a zsidók által teremtett kész dolgokból, mert ez fehér kommunizmus volna, hanem inkább alkotó munkára szoktassuk a keresztény elemeket. Majd azt fejtette ki a miniszter, hogy a földbirtoknovella nem fog szakadást előidézni az egységes pártoz . Befejezésül pedig azt sürgette, hogy minden áron festteni kell azokat az iparágakat, amelyek a mezőgazdaságitermelvények feldolgozására hivatottak. Ebből a célt 4 indítványt fog beterjeszteni s elsősorban a nagybirtokoskát kívánja rákényszeríteni az ilyen ipartelepek létesítésére. M mayepangfl ípmgéáim Okmányok, levelek és jegyzőkönyvek Rudoltf trónörökös szerelmi regényéről és Szalátáról Egyedül jogosított magyar kiadás fgz Mssing-nál (Copyright by Kronos-Verlag Wien 1923 ) Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos 34. közlemény. Röviddel a szomorú események után érzékeny történetet olvastam róla, hogyan találkoztak először Rudolf és Mary az én palotámban, persze a szokásos melodramatikus tompa vörös világítással a háttérben és ha jól emlékszem, a királyfi „Csipkerózsikáját“ a díványon végigomolva fedezte fel a költő. Pedig Larisch-palota csak egy van, sajnos, az se a férjem tulajdona és magam rendesen szállodában laktam. Azt is beszélték, hogy Rudolftól pénzt kaptam azért, hogy elősegítettem találkozásait Maryvel és hogy borzasztó pazarlásom kimerítette néném bőkezű adakozását. Sohase kaptam hozományt vagy nagyobb összeget a császárnétól. Az igaz, hogy sok értékes ajándékot adott és hogy, kelengyém a császári pár közös ajándéka volt. De ez minden, amit kaptam. Hanem arra a vádra, hogy Rudolf pénzt adott, vagy kölcsönzött volna nekem, csak nevetni tudok. Az tény, hogy a trónörökös halála után a dolmányában lévő tárcában találtak egy levelet, amelyet én írtam neki s ebben pénzről is volt szó, de ez a pénz nem engem illetett, hanem Maryt. Mind több és több titokzatosságot szőttek a mayerlingi katasztrófa köré. De csak azért vált az egész dráma olyan titokzatossá, mert a beavatottak elvesztették a fejüket. Legjobb lett volna a trónörökös halála után mindjárt közzétenni a valóságot. Kétségtelenül óriási feltűnést keltett volna, de a kíváncsiság nem tért voltra mindegyre vissza reá. Rudolf sohasem állott különösen erkölcsös hírben, tőle nem lehetett sok jót várni. A császár csak önmagát okolhatja, hogy a hír idővel mind szörnyűbb dolgokat terjesztett. Azt is beszélték, hogy Mary Rudolf testvére lett volna és hogy megőrül, mikor ezt megtudta és előbb Maryt ölte meg, azután magával végzett. De, ha sok minden szóbeszéd forgott is Mary apja körül, ez sohasem vonatkozott a császárra vagy az uralkodóház más tagjára. A hangadó körökben az a hír volt leginkább elterjedve, hogy a trónörökös Mary valamelyik nagybátyja kezétől esett el, aki a családokon ejtett szégyent így boszulta meg. A Baltuzziak legkevésbé sem óhajtották a botrányt, gyilkosság egyáltalán nem fordult meg fejükben. Elbeszélésem ezt megcáfolja. A trónörökös összeroncsolt koponyája adott tápot arra a balhitre is, hogypuskatussal ütötték fejbe, Nagy egy másik mese szerint pezsgősüveggel. De Wiederhofer dr. megcáfolhatatlan bizonyítványa, aki a halottat látta és bekötözte, ezt a feltevést is teljesen megdöntötte. Hogy mi történt Mayerlingben az alatt az idő alatt, amíg Rudolf és Mary kettesben voltak együtt, ez örök rejtély marad. Ám aziránt nem lehet kétség, hogy a trónörökös milyen válságtól félt és ahhoz se férhet kétség, hogy János főherceggel államcsínyt tervezett. Valami történhetett, ami Rudolf aggodalmát felkeltette, hogy tervüket felfedezik és okkal vagy ok nélkül remegett apja haragjától. Belátta, hogy akár a menekülés, akár a Bécsbe valóvisszatérés lehetetlen számára, a félelemtől megzavarodva és az alkoholtól felizgatva, határozta el tehát az öngyilkosságot. Véleményem szerint, ha felfedezik terveit Magyarország trónjára vonatkozólag, mint elmebajost elzárták volna és ez rettenetesebb sors lett volna számára, mint a halál. Andrássy Gyula gróf elég érthetően megmondta, hogy sokkal fontosabb oka volt a tragédiának, mint egy szerelmi dráma. A főherceg is megerősítette ezt azt állítást, a fémládikó minden kétséget eloszlatott eziránt. A világ bizonyára csodálkozni fog, hogy Rudolf, Ausztria és Magyarország trónjának várományosa, miért engedett az emberek fondorlatának, miért működött közre Magyarország és Ausztria elválasztásán ?. Talán hosszas volt a várakozás, amíg trónra juthat? Vagy talán ármánykodó fejek úgye gondol?