Az Ujság, 1923. augusztus (21. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

Budapest, 1925 Ara ISO korona. XXI. évfolyam. 171. szám. Szerda, augusztus L Előfizetési árak: Negyedévre ........ 12000 K. Egy hóra ................ 4000 K. Külföldre az előfizetési ár két­szeresét számítják. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hét­köznap 120 K. vasárnap ISO K. Ausztriában hétköznap 2000.—. vasárnap 2500.— osztrák kor. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG­E Budapest, Biskóczi-ut 54. u. Tel József 13-30. József 122-56. KIADÓHIVATAL­­ Budapest, Vilmos császár-ut 34. rez. József 13-35, József 16-20, József 122-56 FIÓKKIADÓ HIVATAL l. Budapest, Erzsébet­ körut 43. ROVÁS. Bethlen István gróf „parlamenti szellem­" tekin­tetében nem fogad el kitanitást (természetesen az ellenzék részéről) és ebben igaza is van. Nemcsak az állása méltósága emeli minden ilyen kitanító szándék fölé, hanem a múltja is, amikor mesternek bizonyult abban, amiben most hajlandó tanítvány lenni. Bethlen István gróf vezér volt akkor is, amikor a miniszter­­elnök — Tisza István gróf volt és a vezérek — ob­­strukciót vezéreltek. A legkíméletlenebbet, amelyet valaha a magyar parlament palotája látott. Egy fej­ről volt szó, amelynek — persze, csak politikai érte­lemben — le kellett hullnia, ha addig megdermed is az egész ország. Ilyen iskola után igazán nagyon ter­mészetes, ha Bethlen István grófnak ettől az ellen­zéktől nincs mit tanulnia. Hála Istennek, megint csak akadt — ezúttal a ház­szabályok körül — egy tekintélyes vita, amely nem oldott meg semmit, nem döntött el semmit, nem vitt előbbre semmit, de elfogyasztott egy délelőttöt a más „munkára"" szánt és állítólag drága időből. Nem un­ják még az urak? Nem jobb lenne már vakációra menni, hogy ha már együtt nem hagyják egymást dolgozni, dolgoznának külön-külön, otthon, a maguk portá­ján. Az is nemzeti munka, ha mindenki a maga dolgát hasznosan elvégzi.* Megjelent a magyar életben az első milliót: köz­­tisztviselői havi fizetés. Erkölcsöt érzünk benne, hogy­ biró kapja. Hogy egymillió kell egy curiai biró havi megélhetésére, ez tragikus mértéke a mi financiális állapotunknak. De hogy végre meg is kapja ezt a milliót, ez vigasztaló szimptómája egy méltányosabb és emberségesebb kormányzati fölfogás érvényesülé­sének. A köztisztviselő helyzete a mai nappal eltávo­lodott attól a sötét mélységtől, amelyből már csak a nyomor jajkiáltása h­angzott föl és közelebb emelke­dett az élet világosságához. Jólehet az új fizetés se jelent sokat. De jelent annyit, hogy munkából is meg lehet élni. Annak is, aki a köznek dolgozik. Pénz és munka. Déltájt, ugyanabban az időben, mikor a ma­gyar munkások küldöttei a magyar miniszter­­elnök elé járultak, tíz percre megállt minden munka a fővárosban. Rövid tíz percig nem dol­gozott a munkás. Ezt nem lehet tüntető sztrájk­nak nevezni- Senki se gondoljon sztrájkra, senki se akar sztrájkot, mindenki irtózik a munka­­beszüntetés gondolatától, amelynek csak foko­zott nyomorúság, közveszedelem és nemzeti ká­rosodás járhat a nyomában. A munka erejét és hatalmát se akarhatták a munkások megmu­tatni. Nagy és dicső a munka hatalma, de ezt demonstrálni csak munkával lehet. A dologtalan­­ság csupán gyengeséget jelenthet; nem egyéb, mint betegségi tünet. Maradjunk hát annál, hogy a tízperces tün­tetés nem akart semmi egyebet, csak bemutatni kormánynak és munkaadónak, országnak és vi­lágnak, hogy a magyar munka beteg. De ha csak ennyit akart igazolni, bízvást elmaradhatott volna. Hiszen amit bizonyít, az tudott és elismert dolog, és a már meglátott igazsághoz felesleges a nagyszóü­veg. Mert azon keresztül már nem az igazi valóságot látom, hanem a túlzottat, az el­nagyoltat. Szebb és nobilisabb lett volna e nélkül a tüntető munkabeszüntetés nélkül. Nem akarunk ebből az apró szépséghibából nagy kelevényt ki­fakasztani, de mégis szeretnénk egy kis tanács­osai szolgálni a magyar munkásságnak. Ha még egyszer szükségét érzi az efféle tüntetésnek, Isten neki, csinálja meg, de kisérje egy előkelő gesztussal. Mondja, hogy „igazam demonstrálá­sára tíz percig nem dolgozom, de hogy senki se vádolhassa a magyar munkást munkaiszonnyal, vagy a munka szentségének megsértésével, két­szeresen helyrehozom a mulasztást és a munka­idő végeztével húsz percig tovább dolgozom Mert mindenkinek, tudnia és vallania kell, ám elsősorban magának a munkásnak, nemcsak a régi­­igét, hogy a munka nemesit, de azt A magyar kölcsön a sinaiai konferencián. A konferencia kedvező hatása alatt 0.03-ra javult a korona. Szinaja, július 31. (Orient Rádió.) A konferencia utolsó ülését Bratianu elnöklésével ma délelőtt­­tar­tották meg. A magyar kölcsön kérdéséről végleges megegye­zés jött létre, miután a kérdést békü­lékeny szel­lemben vizsgálták meg, minthogy a kis-entente soha nem ellenkezett Magyarország pénzügyi újjáépítésének megkönnyítésével. Az írásba foglalandó határozatban, amelyet a jóvátételi bizottságnak fognak megküldeni, meg­állapítják a zálogjogok felfüggesztésének feltételeit, úgyszitén szigorú ellenőrzését annak, hogy Magyar­­ország ne használhassa fel a kölcsönt hadifelszere­­­­lésre vagy propaganda célokra. A e tekintetben ter­vezett és pontosan körülírt intézkedéseket egyelőre titokban tartják. Benes dr. külügyminiszter annak a nézetének adott kifejezést, hogy a magyarországi helyzet nem hasonlítható össze Ausztria helyzetével, mert ez az utóbbi mindent megtett a békeszerződés végrehajtása érdekében. A három miniszter megelégedését fejezte ki a konferencia megtartása miatt, mert ez módot adott arra, hogy a fenforgó kérdéseket szívélyes egyértel­műség szellemében tárgyalják. Szóba került a kois-entente általános politikája, külö­nösen Németország irányában és teljes volt az összhang arra nézve, hogy a kis-ententenak akcióit a nagyhalas­ i mákéval összhangba kell hoznia. Külön határozatot ebben a kérdésben nem hoztak. Benesy dr. miniszter a lapok tudósítóinak kijelentette, hogy határozott meggyőződése szerint a lengyel-cseh vitás kérdést kedvező és végleges formában el lehet majd ren­­­­dezni, mert a két állam közös érdeke jelentősebb, semmint­­ a mostani félreértések kiinduló pontja. A határidő szerint a következő összejövetel színhelye Belgrád lesz. Ez a konferencia valószínűleg a népszövet­ségi gyűlés ülésszaka után ül majd össze. A délután folyamán egyrészt Dúca és Benes,, más­részt Dúca és Nincsics miniszterek tanácskoztak egymás­sal. Az utóbbi tanácskozás folyamán Duca miniszter fel­sorolta a szerbiai román kisebbségek bánásmódjával kap­csolatos panaszokat. E panaszokat Nincsics barátságos szellemben kívánja elintézni. A három állam gazdasági viszonyát beható megvita­tásnak vetették alá, melynek alapján gyakorlati megol­dásban fognak megállapodni. Nincsics miniszter Belgrádba. Benes miniszter Prá­gába utazott vissza. Benes meg van elégedve. Sinaja, július 31. (Orient Rádió.) Benes dr. cseh külügy­miniszter a hírlapírók előtt a következőket mondotta: „A nagyhatalmak egyre jobban megértik a kis-entente szere­pét és természetes, hogy iránta való jóindulatuk egyre fokozódik. A Nyugat megérti, hogy a kis-entente a rend eleme és a minden áron való béke garanciája. Valameny­­nyi nehézség közepette, amely most Európát felkavarja, csupán a kis­entente mutatkozik a konszolidáció tényező­jének. Az ellenséges propaganda úgy tünteti fel a kis­­ententeot, mint Magyarország ellenségét, azonban senki sem tudja konkrét bizonyítékát adni ennek az állításának, amely ilyenformán tendenciózusnak bizonyul. A mi szö­­­­vetségünk hatásköre világos megállapodásban van lefek­tetve és korlátozva. A sinajai értekezlet a gyakorlatban még inkább megerősítette a szövetséges államok, szolida­ritását és ezzel együtt Közép-Európa békéjét. Sinaja, július 31. Benes cseh külügyminiszter tegnap­­ este .Vsiverka bukaresti cseh követ és Jouvenel­­ francia szenátor társaságában Prágába utazott. Elutazása előtt Duca román külügyminiszternél tanácskozás volt a cseh-román gazdasági és pénzügyi kérdésekről. Tárgyal­ták még a csehországi és felvidéki hitelezőkkel szemben fennálló magyar adósságok kérdését és megállapították annak a bizottságnak a tárgyalási módját, amely legkö­zelebbi időben Prágába jön. Tárgyalták továbbá a zá­rolt tulajdon kérdését és néhány más kérdést, melyekben megegyezés jött létre, illetve megállapodás a bizottsági eljárásról, az új gazdasági igazságot is, hogy a nemzeti va­gyon nem egyéb, mint a jól teljesített munka. Szinte elviselhetetlen együgyűség, hogy a mun­kának verekednie kell a megélhetést jelentő pénzért. Hiszen munka és pénz az egy. Munka a pénz ellenértéke, pénz a munka gyümölcse. Minden a munkából lesz, maga a pénz is, s a jól végzett munkáért nem sok semmiféle pénz, mert a munka megint pénzt teremt és pénzt jelent. Pénzszűkéről beszélünk minduntalan és so­pánkodunk a pénz értékének rohamos sülyedése miatt. És keressük az okokat a rossz békében, a veszedelmes szomszédságban, a züllött politi­kai viszonyokban. Joggal, mert mindez sokat, jelent egy lejtőre jutott nemzet életében. De leg­inkább annyiban és legfőkép azért, mert mindez megbénítja a munkát. Rossz béke és rossz szom­szédság és rossz politika azért veszedelem és azért jár pusztulás a nyomában, mert az embe­reket elvonja a munkától, odakergeti a könnyű keresetek, a léha megélhetés kétes világába, vagy kizavarja az idegen messzeségbe, jobb ha­zát keresni. Pedig minden bajnak volna jobb orvossága, mint amit alkalmazunk. Egy van, ami a leg­rosszabb békét is jóváteszi, a rossz szomszéd­ságot is megjavítja, a hibás politikát is jobb útra tereli: a munka. A munka az, ami kibővítheti a határainkat, a munka az, ami növeli becsüle­tünket külső országokban, a munka az, ami észre­­térítheti tévelygőinket, a munka az egyetlen fegyver, amely megjavíthatja valutánkat. Adjuk meg a munkásnak, ami a munkásé, mert a teremtő munka a vagyon, az érték, az adó, az élet, az aranyvaluta, a búzavaluta, a me­nekülés, a feltámadás, az erő és a hatalom. Csak egy igazán értékes pénznem van a világon: az alkotó munka. Este Zürichben : Budapest 0.03, Berlin 0.0004‘/*, Bécs 0.0078’/*, New­­york 560.25, London 2560, Páris 32.75, Prága 16.52,/­ Belgrád 5.80, Szófia 5.15, Bukarest 2.82Vt, Varsó 0.0028 Este a zürichi devizaforgalomban újra 0.03-ma­ jegyezték a magyar koronát, ami a legutóbbi jegyzés­sel szemben javulást mutat, örvendetes jelenség, hogy a koronát Prágában ma este már szintén magasabban, O.O­hto-del jegyezték a prága-zürichi paritásban. Álta­lános a felfogás, hogy a javulás a sinaiai eseményei logikus eredménye. Főleg akkor tért újra magához a magyar korona, amikor a bukaresti hivatalos jelentésből kiderült hogy a kis-entente is hozzájárul a magyar zálogjog feloldásához a külföldi kölcsön céljaira. Egyelőre za­varóan hat az a körülmény, hogy a kis-entente kül­ügyminiszterei titokban tartják a zálogjog feloldásá­hoz, illetve a magyar külföldi kölcsönhöz fűzött kü­­lönleges feltételeiket Abból a tényből azonban, hogy a magyar korona árfolyama Prágában is a javulás útjára lépett, arra le­het következtetni, hogy ezek a feltételek nem ütköz­nek leküzdhetetlen akadályokba, különben érthetet­len volna a prágai pénzpiac optimizmusa a magyar korona iránt. Nem kielégítő a francia válasz. Bécs, július 31. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Mint Londonból jelentik, bár az angol külügyminisztérium a legnagyobb titoktartással kezeli a francia és belga választ, mégis kiszivárgott annyi, hogy az angol kormány nem tartja kielégítőnek a válaszokat. A válaszok megegyeznek abban, hogy Németországgal csak a passzív ellenállás megszüntetése után állanak szóba. Ezzel szemben Anglia el akarja kerülni a helyzet­nek ilyen kiélezését. Az angol körök nem jó szemmel néznek azok elé az eszmecserék elé melyeket a francia és belga válasz — úgy látszik — szükségessé tett. Ebben Anglia a jóvátétel megoldásának halogatását látja és ezért ezt a középeurópai helyzet szempontjából igen saj­nálatos dolognak tekinti. Olaszország bevárja Anglia, Belgium és Franciaország tanácskozásainak befejezését és csak azután válaszol érdemben az angol jegyzékre. Mit tartalmaz a francia jegyzék ? Páris, július 31. (Havas.) A lapok jelentik London­ból. A francia jegyzék szerint Franciaország újjáépítés céljára az A. és B. bonok ötvenmilliárd aranymárkájá­­nak ötvenkét százalékára, vagyis huszonhatmilliárdra tart igényt, hajlandó azonban a C. bonok nyolcvankétmil­liárdjából őt megillető részről a szövetségesekkel szem­ben fennálló adósságok törlesztése céljából lemondani. A francia kom­ány felveti azt a kérdést, hogy Anglia

Next