Az Ujság, 1923. augusztus (21. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

2 ayelmyiben álapítja meg a kamatjai annak a tartozás-­­­nak amelyet a szövetségesektől követelendő visszatérin­­­tésből szándékozik törleszteni, ha megelégszik azzal az összeggel, amellyel kifizetheti Amerikával szemben fenn­álló tartozását. A belga válasz, épúgy, mint a francia, felsorolja a passzív ellenállásra és a Ruhr-megszállásra vonatkozó­­ alapelveket és bizonyos javaslatokat tesz a jóvátételi kér­dés esetleges rendezésére, amelynek a márka stabilizálá­sában és a német pénzügyi gazdálkodás helyreállításával kellene megkezdődnie. Olaszország, amelynek álláspontját della Torretta nagykövet élőszóval közölte, ragaszkodik a szövetséges­közi adósságok kérdésének bekapcsolásához és Németor­szággal szemben alkalmazandó szankciókhoz arra az esetre, ha a jóvátétel kérdésének általános rendezésekor makacskodnék. Az angol kormány a parlament csütörtöki ülésén válaszol a francia jegyzékre. London, július 31. (Wolff.) A Reuter értesülése sze­rint az angol kormánynak a francia és a belga válaszról való felfogásáról mindaddig nem lehet ítéletet mondani, amíg az ügyet a kormány meg nem vitatja. Azt várják, hogy a miniszterelnök és Curzon lord csütörtökön a par­lamentben nyilatkoznak majd­ az általános helyzetről. Ja­pántól, amelynek az angol javaslatokat szintén megkü­ld­­ték, eddig még nem érkezett válasz. Európa helyzete válságos. London, július 31. (Wolff.) Asquith az alsóházban Utalt Európa válságos helyzetére és megkérdezte a mi­niszterelnököt, hogy a kormány ad-e alkalmat az alsó­­háznak arra, hogy a nyári szünet alatt összeüljön, ha ez szükségesnek mutatkoznék. Baldwin azt felelte, hogy ha ennek szükségessége beáll, megteszik a megfelelő lépést. instrukcióra készül az ellenzék f­urcsa! vádolják a pénzügyminisztert a jövedelmi adó módosítása miatt. Az ellenzék már a mai ülésen ízelítőt adott abból az elhatározásából, hogy a jövedelmi- és vagyonadó módosí­tására vonatkozó nevezetes paragrafust nem engedi be­­iktani az indemnitási javaslatba. Semmi körülmények között sem akarja alátámasztani azt a felfogást, hogy a kormány költségvetés és zárszámadások nélkül ilyen fon­tos rendelkezésre­ kapjon felhatalmazást az indemnitással egyidejűen. E körül már a holnapi, szerdai ülésen nagy viharok várhatók. Minden jel arra vall, hogy az ellenzék­i parlamenti harc minden eszközével síkraszáll a győze- Idm­érte .­Plír­csal vádolják a pénzügyminisztert, mert az általános vita befejezése után gondolt ilyen lényeges mó­dosításra. Házszabályvita végkimerülésig. Személyes vitával kezdődött, házszabályvitával foly­­tatódott ma az ülés a parlamentben. Scitovszky Béla el­nök azt vitatta, hogy a határozati javaslat kapcsán a szó­nok nem térhet ki más témára, Gaál Gaszton viszont a másik álláspontot képviselte. Rengetegen szólaltak fel, Gaal Gaszton maga négy vagy öt ízben. Többen kifogá­solták, hogy a kormány csak az indemnitási vita végén tett nyilatkozatot s egyébként is tiltakoztak a szólássza­badság korlátozása ellen. Örffy Imre is felszólalt és nem helyeselte, hogy zárszó jogán „feleselési joguk" legyen a képviselőknek. Ez a kifejezés percekig tartó vihart idé­zett elő. Maga a miniszterelnök is felszólalt és nem he­lyeselte a vita elhúzását. A mai ülésen egyébként Baross János és Szakács Andor szólaltak fel a zárszó jogán. Az utóbbi hosszabb beszéd kíséretében azt sürgette, hogy új kabinet alakuljon koalíciós alapon s ez az új kormány alkossa meg az általános titkos választójog törvényét, azután pedig oszlassa fel a nemzetgyűlést. Természetesen kevesen tapsoltak neki. A délutáni ülést Huszár Károly alelnöök csak fél öt óra után tudta megnyitni, mert addig szinte több volt a mi­niszter a Házban, mint a képviselő. Giesswein Sándornak a párbaj megszüntetésére vonatkozó indítványára Nagy Emil igazságügy miniszter kifejtette, hogy Magyarországon a becsület nincs kellőleg megvédelmezve és ezért mint mi­niszter is kénytelen kijelenteni, hogy amennyiben szemé­lyében megsértenék, úgy becsületének védelmére a pár­bajhoz kellene folyamodnia. A kérdés azonban annyira fogalkoztatja, hogy becsü­letvédő bíróságot szándékozik felállítani. Ha Magyarországon majd a becsület kellő vé­delemben részesül, akkor a párbaj is meg fog szűnni. Az igazságügyminiszternek felszólalása után az indítványt a többség elvetette. Ezután Szabó István föld­mi­ve­lésügyi miniszter hozzájárult Baross János képviselő indítványá­hoz, mely szerint a földbirtokreform-novellát még a szü­net előtt nyújtsa be a kormány és tárgyalja le a nemzet­gyűlés. Szabó Józsefnek a munkabéregyeztető­ bíróság tár­gyában benyújtott határozati javaslatára annak idején névszerinti szavazást kérő ívet nyújtottak be, de az aláíró 37 képviselő közül csak 17 volt jelen és így csak egyszerű szavazással vetették el a javaslatot. Cserti Józsefnek az általános, titkos és nőkre is kiterjesztendő választójog be­hozatalára vonatkozó javaslatát a miniszterelnök ama ki­jelentése után, hogy a kormány kellő időben, előrelátha­tólag már az ősz folyamán, választójogi törvényjavaslatot szándékozik benyújtani, elvetették. Homonnay Tivadar­nak leginkább a köztisztviselők kérdésével foglalkozó 29 határozati javaslata felett kellett a nemzetgyűlésnek dön­teni. Az ellenzék percenként állandóan felállani kénysze­rült, de természetesen a többség a javaslatokat elvetette, mert hiszen azok közül több már úgyis tárgytalanná vált. Gaál Gaszton javaslatát, amely a köztisztviselőknek mel­lékfoglalkozásoktól való eltiltását célozta, visszavonta, mert Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy ez a kérdés nem törvényhozási úton, hanem rendeleti úton fog elintéződni. A hitbizományok eltörlésére vonat­kozó határozati javaslatoknál Bethlen István gróf minisz­terelnök ismét felszólalt és kifejtette, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a kérdéssel foglalkozzék. Propper Sándor: Az októberi forradalom meg akarta csinálni! (Nagy zaj.) Nagy Ernő: Az idő úgy is elsöpri a hitbizományokat. A diáknyomor leküzdésére vonatkozó határozati ja­vaslatra Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ismer­tette a kormány eddigi intézkedéseit s a maga részéről hozzájárult a javaslat elfogadásához és igy természetesen a Ház többsége is. 1­ropper Sándornak a numerus clausus eltörlését célzó határozati javaslatához Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter szólalt fel és kérte annak elvetését. — Ha Nagymagyarországban élnénk, — mondta, — én is a numerus clausus ellen foglalnék állást, de a mos­tani viszonyok között, amikor az ország elvesztette terü­letének kétharmadát, fenn kell tartani a numerus clausust a diploma túltengése ellen. A többség is ilyen értelemben foglalt állást. Förster Eleknek a valorizáció érdekében előterjesz­tett határozati javaslatát a többség elvetette. Nagy Ernő tudvalévően a Károlyi-kormány vád alá helyezését indít­ványozta. Ez az indítvány is ma került szavazás alá. Az igazságügyminiszter kijelentette felszólalásában, hogy a vád alá helyezés a nemzetgyűlés kötelessége s ha a több­ség ilyen értelemben határoz, neki nincs ellene kifogása. A szavazásnál csak egy-két szocialista képviselő, ezenkí­vül Nagy Ernő és Horváth Zoltán pártolták az indítványt, a többségi pártból egyetlen egy képviselő sem szavazott a Károlyi-kormány vád alá helyezése mellett. A részletes tárgyalás során új szakaszt javasolt a pénzügyminiszter és kérte, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz utasítsák mi­előbbi letárgyalás céljából .Mint ismeretes, ez a szakasz azt célozza, hogy 1922. évre a jövedelmi és vagyonadó ötszöröse legyen annak, amit ilyen címen 1921-re kivetet­tek, 1923-ra pedig az 1921-re kivetett adónak huszonötszö­rösét akarja életbe léptetni a pénzügyminiszter. Pikler Emil: Hát bolondokházában vagyunk?(Óriási zaj.) Horváth Zoltán: Ez puccs! (Nagy zaj.) Ez a váratlanul érkezett paragrafus nagy vitát pro­vokált. Hegymegyi-Kiss Pál azt javasolta, utasítsa a nem­zetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy ezt a szakaszt külön törvényjavaslat formájában terjessze be majd a nemzet­gyűlésen. Farkas Tibor, Dénes István és Farkas István ugyanilyen értelemben szólaltak fel. Miután este fél nyolc óra volt, félbe kellett szakítani a vitát. Holnap az ellen­zék­ nagy akciót kezd a pénzügyminiszter módosító pa­ragrafusa ellen és nagyon valószínű, hogy, szükség esetén obstrukcióval is megakadályozza ennek a paragrafusnak az indemnitási javaslatba való beiktatását. AZ~U JS­AO Szerda, 1923 augusztus 1. A munkások szakszervezetei ragaszkodnak az Index-rendszerhez Elégedetlenek a miniszterelnök válaszával. — Tízperces tü­ntető sztrájk volt Budapest összes gyáraiban. A Szakszervezeti Tanács nyolc tagja Peyer Károly vezetésével ma délelőtt küldöttségileg felkereste a minisz­terelnököt, aki a parlament minisztertanácsi termében fogadta a szocialistákat Walkó Lajos kereskedelmi mi­niszterrel együtt. Peyer Károly rövid beszéd kíséretében kiadta a már ismert memorandumot. Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta válaszában, hogy bár meg­értéssel van a munkások érdekei iránt, de az index-rend­szer bevezetését nem helyesli. Külföldi példákra hivatko­zott s azt mondotta, hogy az index-rendszer mindenütt alapjában rendítette meg a gazdasági életet, ahol bevezet­ték. Rámutatott arra, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújtott be a béregyeztető hivatal felállítására vonatko­zóan. Addig is, amíg ebből törvény lesz, a maga részé­ről teljes pártatlansággal fog közreműködni a munka­adók és munkások között felmerült nehézségek elhárítá­sában. Walkó Lajos miniszter ugyanilyen kijelentést tett A Szakszervezeti Tanács küldöttsége a parlamentből­i tanács Erzsébet­ körúti helyiségébe vonult, ahol a szak­­szervezetek vezetői azonnal értekezletre ültek össze. Az értekezleten a miniszterelnök válaszát vitatták meg. Meg­állapítható, hogy a szakszervezetek vezetősége nincs meg­elégedve a miniszterelnök nyilatkozatával. A felszólalók kifejtették, hogy tudomásul veszik a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy állandóan készségesen áll ren­delkezésére a szakszervezeteknek, de mégsem bíznak a ha­tósági egyeztetés sikerében, mert a béremelés a bürokrá­cia útvesztőiben az eddigi példák szerint csak késik Az ilyen késedelem pedig a korona értékének folytonos gyengülése miatt csak a munkásoknak és tisztviselőknek okozna kárt. A szónokok kifejtették továbbá, hogy vál­tozatlanul követelik a paritásos békéltető­ bizottságok intézményes biztosítását, mert csak ezek a bizottságok foglallkozhatnak pártatlanul és mindkét félre nézve igaz­ságosan a bérrendezés kérdésével. Az értekezlet után munkatársunk kérdést intézett Gál Benőhöz, a­ Szakszervezeti Tanács titkárához arra nézve, hogy mi a tanács álláspontja a miniszterelnök ma délelőtti nyilatkozatával szemben. Gál Benő a következő­ket mondotta nekünk: A miniszterelnök válasza, őszintén Bevallva,­­ meglepett bennünket. Nem mertük hinni, hogy a mai helyzetben a kormányéinak­ is erre az álláspontra he­lyezkedjék Sős azt vártuk, hogy miután a kormány a gyakorlatban a közalkalmazotti fizetéseknél megvalósí­totta az­­index-rendszert, ugyanígy elősegíti azt a ma­gántisztviselők és a munkások fizetéseinél is. Őszintén kijelentjük, hogy ezek után nem igen bízhatunk abban, hogy sikerül a munkásság hangulatát lecsillapítani. Bár a szervezett munkásság fegyelmezett, ma már azon­ban a tömegek nem eszükkel, hanem gyomrukkal gon­dolkodnak és ez teszi veszedelmessé a helyzetet Ma, amikor júliusban már a drágulás századik percentjé­nél tartunk, minden bérért és fizetésért dolgozó a gyom­rával gondolkodik. A kormány magára vessen, ha a gyomor lesz úrrá az észen.­­­ A szakszervezetek vezetői holnap újból tárgyalni fognak. Megbeszélik az eshetőségeket s igyekeznek a tisztviselőket és munkásokat megnyugtatni, habár véle­ményünk szerint a megnyugvás csak akkor állhat be, ha a tisztviselők­ és munkások hozzájutnak­ a valóságos fizetésekhez­, bérekhez, biztosítják számukra a létmi­nimumot, a bérek állandósítása céljából megvalósítják a béregyeztető bizottságot és bevezetik az index-rend­szert. Ma délelőtt féltizenkettőtot­t ugyanakkor, mikor a Szakszervezeti Tanács küldöttsége a miniszterelnököt kereste a parlamentben,­­ Budapest összes gyáraiban és műhelyeiben tíz percig szünetelt a munka. Ez a tízperces tüntető sztrájk­, mint ahogy azt nekünk a Szakszervezeti Tanácsnál kijelentették, nem az egyes szakszervezetek utasítására történt, hanem a munkások spontán megnyi­latkozása volt. .A Szakszervezeti Tanács nem helyesli ezt a tüntetést és ám előre tudott volna annak bekövetkezésé­ről, igyekezett volna meggátolni a demonstrációt. Elégedetlenek a hadviseltek. A hadviselt közszolgálati alkalmazottak szövetségé­nek választmánya mai ülésén behatóan megvitatta az új fizetésre vonatkozó kormányrendeletet. Sérelmesnek ta­lálták, hogy­ a­ hadipótlék nem állandó jellegű és a nyug­díjba sem számítható be. Elhatározták, hogy sérelmeik orvoslása céljából országos mozgalmat indítanak. Én és a zürichi 0,03. M­o 11 o: ,,Miből győzöm?!' Nekem, ki fedhetetlen előéletű nőtlen magánhiva­talnok’ vagyok', éppen úgy, mint ma mindenkinek’, reggel ha felébredek, első dolgom, hogy megnézem az újság­ban, hogy áll Zürichben a korona? 0-03! No, hála Isten, ma nem zuhant tovább! Talán meg is állapodik már, „stabil" lesz és így itt az ideje, hogy, kiszámítsam, mit is jelent ez a 0.03 az én számomra. Más szóval, hogy összeállítsam, mennyire lesz így szükségem, mit költök és mit keresek. Kezdtem öltözködni, nem számítom fel külön. Felhozom a harisnyámat, az ára 0113 mellett körül­belül 8000 K. Felveszem az ingemet és egyéb fehérneműmet. Test­vérek között is megér 35.000 K-t A cipőm kivágott sárga, gummitalppal. Tegnap cso­dáltam meg egy ugyanilyent a Belvárosban. Ez volt rá­írva: 131.000 korona. A ruhám burburry. Szintén a városban láttam, hogy méterje ma 104.000 korona. Kell belőle 3 méter 20 centi­méter. Bélés egyéb hozzávaló, csináltatás. Ha szerencsém van, nem kerül többe, mint 500.000 koronába. A nadrágtartóm nem éppen finom: 4000 korona. Gallér, nyakkendő, olcsón számítva: 15.000 korona. Sokan azt mondják, hogy félek a víztől és így a mosakodásomhoz szükséges vizet, szappant és fogkrémet nem számítom fel külön. De már fel is öltöztem; kezembe veszem kalapomat, melynek a párja Ita kirakatát díszíti, ez ragyog rajta: 89.600 , és büszke öntudattal nézek végig magamon. Ami rajtam van, 0.03 mellett, több mint 750.000 magyar korona. Lemegyek­ a kávéházba: kávé, két zsemlye, borravaló 500 korona. A hivatalomba villamos 200 korona. Délelőtt megéhezem, hozatok magamnak egy vajaskenyeret, 300 korona. Hivatalból kijövet veszek­ egy déli lapot, 120 ko­rona. Ebédelni szerény helyre járok. Itt ezek a kiadá­saim: leves 60 korona, hús (olcsóbb fajta) 2500 korona, tészta 600 korona, két kenyér 100 korona, borravaló (50, 50, 20) 120 korona. De hiába adtam ki ennyi pénzét, 5 óra felé újra meg­éhezem és bemegyek’ egy kávéházba. Az esti lapokat is el kell olvasni. Egy kávé 380 korona, kifli 50 korona, borra­való 40 korona. Estére már megint csak­ enni kell és ha már órás szó­rakozásom nem akad, legalább valami jobb vendéglőbe megyek, vagy mennék vacsorázni. Ez szerényem számítva legalább is 4000 korona. Ha esetleg valami színházba jutok el, vagy, valami mulatóhelyre és kevesebbet is vacsoráznék, az se kerülne kevesebbe. A hőség még éjjel sem szűnik. Elfogyasztok egy sze­let fagylaltot, borravalóval együtt 600 korona. De most azután hazaérek már. Napközben elvillamo­­soztam még 400 K-t. • És a házmesternek is kijár kapu­pénzért legalább 50 K. Nagy rubrika még a dohányzásom is. 25 Memphis! szívok el egy nap, ehhez kell egy skatulya gyufa. 25 cigaretta nem sok. A háborúban ennyit kapott egy-egy tiszt. De ez se kevesebb mint 1560 korona. Hozzákezdek az összeadáshoz. Az eredmény 11.580 korona, azaz tizenegyezerötszáznyolcvan korona napi kiadás. Gyenge táplálkozás mellett. Nem vásároltam sem­mit. Nem fizettem mosást, villany- és gázszámlát, lakbért. Magam berelválko­ztam, mégis kiadtam 11.580 koronát, ami megfelel havi 347.400 koronának. Pedig egy kis új ruha, cipő, fehérnemű is elkelne már. Néhány könyvről, kottáról nem is szólva. De a fizetésem csak 82.000 korona. A havi deficit te­hát csak az élelmet és legszükségesebb napi kiadásokat számítva, minden vásárlás nélkül, havi 265.400, korona. , Miből győzöm? Miből győzöm! . ' !

Next