Az Ujság, 1925. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1925-05-01 / 98. szám

/ ' & ^ V /[ 1 1*,-6 W]». iSi. Budapest, 1925 péntek, május 1 Ára 2000 korona. xxm. évfolyam, 98. szám — ■—■——— N­ |. ..... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: __ __ __ __ _____ JS. ------- sl Z E R IfflfsZT Ő S É OI Negyedévre. 120,000 korona mwgfe ||pji |||||| ÉS KIADÓHIVATAL! Egy hóra... 40,000 korona is||||^ SÍP |||| |||| V’*Vilmos császár-út 34. sz. Egyes szám­ára”Budapesten, vidé­kf|S MM ifif Wm !! fiU Iglfte^ JIff_____ TELE­FO­NS­Z­ÁM­OK: ken és pályaudvaron hétköznap fim M JgBf EUfef f|H |I1§ IS® jllff Z­S5 154-20, 154-21, 154-22, 154-23. 2000 korona, vasárnap 3000 korona !&$$$ ||i|s|| mjSsa ||i||jj 11®| ^’I^SKS&v JY^M A nyomda telefonja (csak Ausztriában hétköznap 25 Groschei JKra |p|IM­g|g| ''^|»lJKi |$|lj&­­IBN­ este hat órától kezd­T0) 154—2L vasárnap SOJ Groschen. JB? 111 SS­KS Jil -‘fe, 'M FIÓKKIADÓHIVATALI Megjelenik ünnep utáni na Bmgj W8l& MIMB ^P«Bg':maalemj» mm Wm ^Sm^EMSS. Budapest, VII. Erzsébet­ körút 43. sz. pok kivételével minden nap 88Sm %£& ^ggHppfP ||||| sffiH Telefonszám: József 18—2& Tudomány és politika. írta Alexander Bernát. Az is német találmány, hogy a tudomány megöli az emberben a politikai érzéket s megfordítva, a politika a tudományt, de csak Németországra érvényes, ahol a tudósok ren­desen rossz politikát csinálnak, a politikusok pedig lenézik a tudományt. Az európai többi nagy nemzeteknél ez máskép van. Balfour, aki most nyitotta meg az első zsidó egyetemet Palesztinában, még pedig a beszéde elején héber nyelven, kiváló filozófus és műve A hit alapjairól fontos és érdekes. Olaszország­ban Benedetto Groce közoktatásügyi minisz­ter volt, utána következett Gentile, mindkettő kiváló filozófus. Csehországban egyébként az államfő, Masaryk előkelő filozófiai író, aki­nek se filozófiája, se politikája nem volt ár­talmára Csehországnak. Franciaországban kiváló hírlapírók, professzorok majdnem minden kabinet tagjai közt taláhatók, de a mostani e tekintetben rekordot ér el. A mi­niszterelnök, Pavilevé egyike a legkiválóbb matematikusoknak és fizikusoknak, az elvont tudomány leghűvösebb magaslatain ütött ta­nyát, a «függvénytan» egyik legnagyobb munkása, a tiszta mechanika elsőrangú theo­­retikusa, semmikép sem műkedvelő, profesz­­szora a Sorbonne-nak, örökbecsű tudományos művek szerzője. Kollégája a Sorbonne-on, kollégája a matematikában, talán még széle­sebb körű tudományos munkássága, mint Painlevé, Boréi, aki egy nagy revünek, a Revue du mois-nak kiadója, ő a tengerészeti miniszter, a valószínűségi számítás elméleté­nek nagy mestere, nagybecsű tankönyvek szerzője stb. stb. De az igazságügyi miniszter, Steeg is egyetemi professzor, a filozófiát taní­totta, most már több ízben politikai funk­cionárius. A közoktatásügyi miniszter, de Monzie, nem professzor ugyan, de tudomá­­nyos kultúrája ember, aki kitűnő munkát irt az iskolai reformokról. Ez a teljes elkülöní­tése a tudománynak és műveltségnek a poli­tikától Franciaországban egészen hallatlan volna, meg se értenék. Ott a politikusok több­sége tud írni, tetemes része tud gondolkodni, sőt vannak köztük, mint látjuk, alkotó- gon­dolkodók, akiknek fénye szürke politikai sze­repüket is megragyogtatja. Honnét van ez a jelenség? Nagy tradíciók élnek Franciaországban. Mikor első Napó­leon Egyiptomba vitorlázott, 195 tudóst visz magával, száz meg száz ládában könyveket és tudományos készülékeket, egy kis akadé­mia van itt együtt, mely rendes üléseket tart, ott van a nagy Monyé, a híres matematikus, és a még nagyobb Laplace, és nyelvészek, régészek, mind Napóleon szemelte ki, itt nincs protekció, itt egyesegyedül az érdem dönt, és az érdemeket meg tudja ítélni Na­polon. Ez a francia egyetemeken is a nagy hagyomány. Aki ér valamit, érvényesül. Na­póleonok persze nem születnek minden nap, hanem egészben mégis a tudomány itt sza­badon fejlődik, hajtásai egyenesek, egészsé­gesek, a tudományos intrikák, nepotizmusok, protekciók nem oly vérlázítók, mint teszem Németországban. Az emberek világosan lát­nak, gondolkodnak, nem zárkóznak el az élettől, benne vannak az életharcban és élet­munkában. Mikor az aviatika elsőrangú nemzeti fontosságú kérdéssé lett, Painlevé e gyakorlati kérdés felé fordult és írt egy köny­vet az aviatikáról. A diplomaták, a politikai­­szakemberek­ tönkretették, megölték Ma­gyarországot Trianonban, a Clémenceauk, Poincarék, Millerand-ok, a Painlevék, Bo­relek. Steegek erre sohasem lettek volna ké­pesek. De ne felejtsük el: a kompilátorok, a plagizátorok, a szajkók nem tudósok, csak tudós álarcban járnak. A nagy tudósok, a Painlevék, a Borelek univerzálisak. Nem mondom, hogy mindenre alkalmasak, de mindenre alkalmasak, amire rávetik magukat, amit vállalnak, mert nem vállalják, aminek, jó munkát fordítanak rá, nem tudnak meg­­elelni. Másutt is akadnak okos, művelt, ta­­lált és tudós emberek, nemcsak Francia- és Angolországban, de ez nem azt jelenti, hogy másutt is van egyetemes kultúra. Kultúra sem jelent okosságot, műveltséget, tudo­­mányt és művészetet, kultúra jelent közszel­­l­met, jelent lehetőségeket, jelent nyílt pályá­­­t. De hogy el ne felejtsük: nekünk is volt idős miniszterünk, még kettő is, Eötvös Jó­sef és Eötvös Loránd, az utóbbi a legműves­­bb magyar gondolkodó, ki valaha élt. Báró olt, tehát lehetett miniszter,­­ a legnagyobb zikusok egyike volt, tehát egy félévig marad­­ízott miniszter. Egy egész félévig! Ki hitte v­olna, hogy ez ily soká tarthatott! KOVÁI Május elseje — nem ünnepe a polgárság­nak, de passzíve neki és meg kell ülnie. A szocializmus, ha sajnos is, megvan és ezzel számolni kell, mint olyan ténnyel, melyet ha­talmi eszközökkel lebírni nem lehet. Ellen­ben május ünnepe a kommunistáknak is, akik még nem olyan erősek, hogy le nem lehetne őket bírni. Erre megvan a jog is, mert nem ismernek el más jogot, csak a ha­talmat. Világveszedelemnek érzi őket a mai egész világ, retteg tőlük a leghatalmasabb állam is és mégsem ocsúdnak fel jogukra, hogy akik forradalmasítani akarják az egész vilá­got, a védelmi akcióra kénytelenítik maguk ellen az egész világot. Attól tartunk, hogy még nagyon sok vér fog folyni, s százszoros ener­giára lesz szükség, míg megalakul ellenük a polgári internacionálé. * Hoyos Miksa gróf nem árulta el a hazát. Igaza is lehet, hogy Baross János szerinte nem elég jó diplomata, de abban tévedett, hogy önmagát jobbnak tartja. Vannak elkö­vetett hibák, miket csak tetéz az ember, ha bocsánatot kér érte vagy megkorrigálja. Az a szerinte kínos hatás, melyet Baross János kel­tett, elmúlt volna magától vagy el sem múlt az ő korrektúrája után sem. Ha Baross János kikelt a trianoni szerződés ellen, ez lehetett tapintatlanság. Hogy Hoyos gróf egyéni véle­ménynek deklarálja ezt a kikelést, arra vall­hat, hogy ime a trianoni szerződést nem is ítéli el minden magyar. Tökéletesen elhisz­­szük neki, hogy nem a trianoni szerződést védte, csak a skandalumot akarta elkerülni, de hogy tízszer is megtegye ugyanazt, ugyan­abban az esetben, attól óvja isten. * Egy betegük van a tudós professzoroknak, de kettőt csináltak belőle. A beteg, az ország gazdasága s azt mondják: beteg a pénz és beteg a gazdaság. S teljes erővel ráfeküdtek a beteg pénz gyógyítására, ami, hála istennek, sikerült. Most pedig már szinte bizonyos, hogy pénzt azért gyógyították, hogy a gazda­ságot ne kelljen gyógyítani, mert az ne­hezebb. S most hadd örüljön minden em­ber, hogy ő tönkrement, de a korona örök életére megjavult. Lemondanak mandátumukról a szocialista képviselők. A pótképviselők sem vállalnak mandátumot. — A végleges passzivitás oka: demonstráció a kormány politikájával szem­­b­eni — A városházára teszik át' r­igktfllésü­k' színtérét. Nem lesz változás a pártvezetőségben. Az Újság mai számában megírtuk, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója lemond mandátumáról, mert a párt vezető­sége nincs megelégedve azzal a bánásmóddal, amellyel a szociáldemokrata képviselők kíván­ságait a kormány kezeli. A párt a napokban vezetőségi értekezletet tart, amelyen megtörté­nik a képviselők lemondása. Megbízható érte­sülésünk szerint a szociáldemokrata p­árt kép­viselőinek lemondása nem áll összefüggésben azzal az elégedetlenséggel, mely egyes felelőt­len híresztelések szerint a munkásság egy részében nyilvánul meg a párt vezetőségével szemben, mert nemcsak a mostani szociáldemokrata kép­viselők maradnak távol a nemzetgyűlés­től, hanem mindazok a szocialisták is, akik a választási listákon a nemzetgyűlési képviselők után mint pótképviselők sze­repelnek. De nem felel meg ez a híresztelés azért sem a valóságnak, mert a párt vezetőségében semmiféle változás nem történik. Információnk szerint a szociáldemokrata párt passzivitása csak a nemzetgyűlési politikára vonatkozik és ennek a passzivitásnak célja az, hogy a kormányt figyelmeztesse a szociáldemokrata képviselők által képviselt munkásrétegek kí­vánságaira, de egyáltalán nem vonatkozik a fővárosi politikára, mert a párt a főváros gazdasági és szociális ügyeire minél nagyobb befolyást igyekszik biztosítani. A demokratikus biok fenmaradására nézve a szociáldemokrata pártnak is az az állás­pontja, hogy ez a szövetkezés csupán a fővárosi válasz­tásra vonatkozik, mert hiszen kétségtelen, hogy a fővárosi politikában is más a pol­gárságnak és más a munkásságnak az érdeke. A szociáldemokrata képviselők közül heten vannak jelölve a fővárosi választási listákon és ezek a képviselők, amennyiben bekerülnek a törvényhatósági bizottságba, természetesen eleget fognak tenni vállalt megbízatásuknak. TÍZ NAPPAL ELHALASZTJÁK A FŐVÁROSI VÁLASZTÁST. BAJ VAN A SZAVAZÓIGAZOLVÁNYOK KÖRÜL. — RAKOVSZKY IVÁN BELÜGYMINISZTER FELTŰNÉST KELTŐ NYILATKOZATA. TILTAKOZIK A DEMOKRATIKUS ELOK A VÁLASZTÁSOK ELHALASZTÁSA ELLEN. Rendkívül fontos miniszteri nyilatkozat hangzott el az egységes párt ma esti értekez­letén, amelyen egyébként Ripka Ferenc fő­városi kormánybiztos is részt vett. Szabó Sán­dor dr. napirend előtti felszólalásában fel­hívta a kormány figyelmét azokra az anomá­liáikra, amelyek a fővárosi választással kap­csolatosan kiadott szavazóigazolványok körül mutatkoznak. Rámutatott arra, hogy a vá­lasztópolgároknak nagy tömegei akadályozva vannak alkotmányos joguk gyakorlásában, ami már ott is jelentkezik, hogy az ajánlási ívek kiállításánál sem gyakorolhatják jogaikat. Felkérte a belügyminisztert, hogy sürgősen intézkedjék. Ugyanezt a kérdést tette szóvá Erődi-Harrach­ Tihamér is. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt a két felszólalásra s kijelentette, hogy mindent el fog követni a visszásságok megszüntetésére. Hangsúlyozta, hogy ezeknek a panaszoknak az orvoslása érdekében áll pártkülönbség nélkül a válasz­táson résztvevő minden pártnak s a kormány­nak kötelessége gondoskodni arról, hogy a sza­vazópolgárok alkotmányos jogai biztosíttassa­nak. — Remélem — folytatta —, hogy sike­rülni fog a kérdést kellő időben rendezni. Remélem, hogy az ajánlási ívek benyújtá­sára szánt határidő leteltéig a szavazó­igazolványok kijavítása megtörténhetik. Ha azonban ezirányú törekvéseim eddig az idő pontig nem vezetnének eredményre, akkor, a szavazópolgárok alkotmányos jogainak biztosítása érdekében esetleg mérlegelés tár­gyává kell tenni azt is, hogy az ajánlási ívek beadására szánt határidő egy héttel —­ esetleg tíz nappal­­— meghosszabbíttassék, aminek természetszerű következménye volna azután az is, hogy a választások ugyanilyen rövid terminussal kitolatnának. Kormánypárti körökben bizonyosra veszik­, hogy ez a lehetőség be fog következni, mert semmi remény sincs arra, hogy május 6-ig sikerül a szavazóigazolványok körül keletkezett bajok orvoslása. Az értekezlet után vacsorát tartott az egy­séges párt, amelyen Perlaky György Ripka Ferencre ürítette poharát. A kormánybiztos válaszában kijelentette, hogy »a budai polgá­rok becsületes hűségével« kívánja teljesíteni kötelességét az egységes párt érdekében. VÁZSONYI VILMOS NYILATKOZATA. Vázsonyi Vilmos a belügyminiszternek a fővárosi választás elhalasztását sejtető kijelen­tésére ezt mondotta Az Újság munkatársának: — A Ripka-párt számos kerületben nem tudja összegyűjteni kellő időre a szükséges aláírásokat. Mi vagyunk az ellenzék, mi bir­tokon kívül vagyunk és mi nem panaszkor­dunk. Igenis akarjuk a választások megtartá­sát május 14-én és 15-én. Akarjuk, mert mi készen vagyunk. Mi minden akadály ellenére összeszedtük a kellő számú aláírásokat. Rip­­káék nem tudták összeszedni és ennek követ­keztében kieszelték maguknak azt a trükköt, hogy addig nem szabad választani, míg Ripka nem gyűjti össze az aláírásokat. Ez a művelet nagyon hosszú ideig tartana. Ez ellen a trükk ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Tilta­kozunk az ellen, hogy tovább nyugtalanítsák a polgárságot. Javítsák ki az igazolványokat a választásokig. A szavazóigazolványokon ejtett hibák minket sújtottak a legjobban és mi mégis azt követeljük, hogy tessék megtartani a választásokat a kitűzött időpontban. Tiltako­zunk,hogy •a* ‘'Anyiszor választásokat ilyen haszontalan ürüggyel megint el akarják halasztani- Ez a legnagyobb fokú frivolitás és a hatalommal való durva visszaélés volna! HOGYAN KELL ÁTNYÚJTANI AZ AJÁNLÁSOKAT. A belügyminiszter ma a következő rendeletet adta ki: Avégből, hogy a székesfővárosi törvényható­sági bizottsági választásoknál az eljárás az ország­gyűlési képviselők választásáról szóló törvényja­vaslat rendelkezéseivel összhangban legyen, a 7600—1924. eln. számú végrehajtási rendeletem 261 §-ának 12. és 13. bekezdése helyébe a következő rendelkezések­ lépnek: „Azok’ a választók, akik’ az ajánlást átnyújt­ják', az átnyújtáskor élőszóval két vagy három választót jelölnek ki, akik a választási elnökkel való érintkezésre hivatottak. A választási elnök a bejelentett egyének neveit jegyzékbe foglalja. Az ajánlást legalább két, és legfölebb tíz olyan ajánlónak kell személyesen átnyújtania akiket a választási elnök személyesen ismer, vagy akik sze­mélyazonosságukat igazolják. A személyazonos­ságnak a kerületi elöljáróság által történt igazo­lását a választási elnök köteles elfogadni." Elkészült a vádirat a szófiai merénylők ügyében., Szófia, április 30. (Bolgár Távirati Iroda.) A­ haditörvényszéknek benyújtott vádirat megálla­pítja, hogy a székesegyházi merénylet, úgyszin­tén a király elleni támadás, továbbá bizonyos banditáknak Godecsre és más vidékekre való betörése egy összeesküvő bizottság műve, mely, a titkos kommunista bizottság kiküldötteiből és „az egységes front" című agrár szervezet tagjai­ból alakult. A korábbi verzióval szemben a szé­kesegyházi robbanás előkészítését nem MinkofF. végezte, hanem egy Abadjieff nevű technikus, aki odahozta a robbanó­anyagokat és berendezte a pokolgépet. A merénylet miatt vád alá helyez­ték a sekrestyést, Abadjieffet, Grancsaroffot, Petrinit, Kosszovszkit, Koeffet és Dimitroffot, akik közül csupán kettő van az igazságszolgálta­tás kezei között, a többit vagy megölték vagy, szökésben van. A vádirat mindezekre a vádlot­takra halálbüntetést kér. Kívülük még nyolc évi börtönbüntetést kér a vádirat Daszkaloff és Kam­­buroff vádlottakra, amiért elrejtették a sekres­tyést és Abadjieffet. A vádirat egy-egy másolatát átnyújtották a vádlottaknak és a hivatalból ki­rendelt védelemnek. A perben mintegy ötven ta­nút idéztet

Next