A MTA BIOLÓGIAI CSOPORTJÁNAK KÖZLEMÉNYEI 3. KÖTET (1959)

3. kötet / 1. szám - Straub F. Brunó: In memoriam Szörényi Imre

IN MEMÓRIÁM SZÖRÉNYI IMRE Biológiai tudományos életünket nagy veszteség érte, amikor Szörényi Imre akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetének igazgatója 1959. január 17-én hosszas szenvedés után elhunyt. A Magyar Tudományos Akadémia újjászervezése óta a biológiai tudományok fejleszté­sére és ezen belül az experimentális biológia művelésének kiterjesztésére számos intézkedést tett. Ezek között az experimentális biológiai intézetek létrehozása tudományos életünk szempontjából a legjelentősebbnek számít. A Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézete alapításától, 1950-től kezdve Szörényi Imre elgondolásai szerint fejlődött, nagyrészt fiatal kutatók bevoná­sával az akadémiai kutatás, a biológiai tudományos képzés és a biológiai tudományok jelentős bázisává. Az intézet központi témája, a fehérjék speci­ficitása és szerkezet közötti összefüggés vizsgálata Szörényi Imre kezdeménye­zésére és az ő vezetése mellett alakult ki és a közelmúltban tartott beszámoló tanúsága szerint jelentős eredményeket is hozott. Ennek az intézetnek a léte Szörényi Imrétől ránk maradt jelentős örökségünk. Szörényi Imre 1905-ben született Vágmedencén. Tanulmányait a buda­pesti egyetem orvosi fakultásán végezte, hallgató korában már dolgozott Hári Pál vezetése alatt a budapesti Élet- és Kórvegytani Intézetben. Tanulmányai folytatását képezte Verzár Frigyes, majd Wohlgemuth intézeteiben, Basel­ben és Berlinben tett tanulmányútja. Ezen idő alatt részben a lipidek emész­tésével kapcsolatos fizikai kémiai problémákkal foglalkozott, részben a fény biológiai hatásait tanulmányozta mikroorganizmusokon. Kiemelkedők azok a munkái, amelyekben Lassnitzkyval együtt a kationok hatását tanulmányoz­ták az élesztő erjedési folyamataira. A Horthy-rendszer körülményei között Szörényi nem számíthatott arra, hogy tudományos pályáját itthon folytat­hassa és amikor a németországi nácizmus hatalomra jutott, Szörényi elfogadta a kievi Ukrán Tudományos Akadémia hívását. 15 éven keresztül dolgozott az Ukrán Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetében. Ezen idő alatt részben az izomtréning és az izomanyagcsere, részben az epilepszia és az idegszövet anyagcseréje problémájával foglalkozott. Ez az irányzat a biokémia új, funk­cionális irányzatának asszimilálását jelentette már a harmincas évek második

Next