A MTA BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 13. KÖTET (1970)

1970 / 1-2. szám - SZENTÁGOTHAI JÁNOS: A Magyar Tudományos Akadémia VIII. Biológiai Tudományok Osztálya 1970. évi közgyűlési beszámolója

2 A KÖZGYŰLÉSI BESZÁMOLÓ részecskéi szintjén való oki­elemzésének és a biológiai jelenségek információ­elméleti aspektusaiban való szemléletének vagyunk tanúi, és szerény lehető­ségeinkhez képest óhajtunk részesei lenni. Ezzel párhuzamosan az emberiség igényei is alapvetően megváltoztak a biológiával szemben. 25 évvel ezelőtt a biológiai alaptudományok kétségtelenül értékes ismereteket szolgáltattak az alkalmazott biológiai tudományok, az orvosi és agrártudományok számára. Akkor azonban bizonyára még kevesen sejthették az emberiség populációs exploziójából és biológiai környezete gyors és részben fenyegető változásából eredő már ma is óriási társadalmi igényt, sőt mondhatnánk pressziót, amely szinte a biológia minden­­ hagyományos és újszerű kutatási irányára nehezedik. A múltba való vissza- és a jövőbe való előretekintésünk, önkriti­kánk és felelősséggel való tervezésünk csak akkor lesz reális, ha mindent ennek a változásnak mércéjéhez igazítunk. A 11. Világháború előtt biológiai tudományos kutatóhelyek kevés ki­vétellel (ti. egyes orvostudományi alaptárgyak: anatómia, élettan) a böl­csészkarok biológiai tanszékei voltak. Ehhez járultak a múzeumok kutató­helyei és egy szorosabb értelemben vett kutatóintézet a Tihanyi Biológiai Intézet, amely azonban a nyári szezonon kívül — amikor idényjellegű vendég­kutatói házként működött — csupán igen kevés számú állandó kutatót foglalkoztatott. A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán a biológia művelésére 5 tanszék volt rendszeresítve (állatrendszertan, ált. állattan, ember­tan, növényélettan, növényrendszertan és növényföldrajz) összesen 15 kutató (oktató) és 12 segéderő, a szegedi Ferenc­ József Tudományegyetem bölcsész­karán már csupán 3 tanszék és a füvészkert 9 kutató (oktató) státussal és 7 segéderővel. Ezzel összehasonlítva a mai létszám az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem Természettudományi Karán 72 kutató (oktató), 35 laboratóriumi segéderő, tehát 107 tudományos státus, 29 adminisztrációs és fizikai segéd­személyzet, valamint 37 nem tanszéki jellegű intézményi létszám (botanikus­kert, Alsógöd, speciális laboratóriumok), azaz összesen 173, tehát durván és az akadémiai státusokat nem számítva a létszámfejlődés hatszoros. Szegeden a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán a biológiai intézmények összlétszáma 74, azaz a fejlődés megközelíti létszámban az öt­szöröst. Sajnos, korántsem ilyen kedvező a helyzet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán, de erről majd a beszámoló második részében. Mindebben még nem szerepelnek az MTA Biológiai Osztálya keretéhez tartozó kutatók és kutatási segéderők, kiknek létszáma támogatott tanszéki vonatkozásban az 1961. évi 55-ös összlétszámról 1970-re 216-ra, tehát nem egészen 10 év alatt négyszeresére nőtt. Amint ez az első táblázatból kitűnik, e létszámnak kb. fele kutató, fele segéderő. A második táblázat az akadémiai kutatóintézeti létszám fejlődését mutatja 1961 —1970 között. A zárójelben levő szám a kutatók számát jelzi, mutatván, hogy a számarányok itt közelednek a nemzetközileg előnyösnek elfogadotthoz. 1* MTA Biol. Oszt. Közl. 13. (1970)

Next