A MTA BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 17. KÖTET (1974)
1974 / 1. szám - ERNST JENŐ: Subatomáris biológia: elektronbiológia, biofélvezetés
SUBATOMÁRIS BIOLÓGIA, ELEKTRONBIOLÓGIA, BIOFÉLVEZETÉS* ERNST JENŐ Biofizikai Intézet, Pécs I. 1. Az élőlények tudományos megismerésének történeti folyamatában jelentős lépést tett a makro-, mikro- és submikro-morfológia, amikor leírta a növényi és állati egyed testrészeit, szerveit, a különböző szöveteket, sejteket, sejtrészeket, organellumokat, továbbá a rikettsiákat és vírusokat. Az élőlények működésének tudományos megismerésében döntő lökést adott a fiziológiának a biokémia, melynek egyik kiemelkedő teljesítménye volt a hormonok és vitaminok életfontosságú funkciójának és kémiai szerkezetének megállapítása. Mikor azonban ennek a molekuláris biológiai szemléletnek az életjelenségekben fellépő működési mechanizmusokat kellett volna megértenie, akkor elégtelennek bizonyult. Új irányt jelentett HÖBER „Physikalische Chemie der Zelle und der Gewebe" c. munkája (45). Ezen az úton jutott el e cikk szerzője a húszas években az izomműködésnek akkori ortodox molekuláris biológiai szemléletével szemben biofizikai szemlélettel ahhoz a koncepcióhoz, hogy az izomkontrakció két bevezető jelenségét, az akciós áramot és a térfogatcsökkenést parallel módon ionizációs (vagyis elektron-) folyamattal (ERNST, 16, 25) értelmezze. Ez a hipotézis azonban nem ment át a tudományos köztudatba, különösen az akkori „izomnagyhatalmak", MEYERHOF és HILL ellenkezése volt jelentős.** Pedig már a korábbi irodalomban is jelentek meg elektronszemléletű meggondolások, így idézhető pl. BERNSTEIN (6) 1902-es közleményéből (S. 561): „Sie (sc. Molekulartheorie von Du Bois Reymond)*** vergleicht die Moleküle und Molekülfäden. . . (sc. in der Zelle)*** mit Metallteilchen undfäden. . . . Eine Fibrille (sc. des Muskels)*** verhält sich . . . ganz ebenso, wie eine Metallfaden". Ilyen további adat, hogy ZOTH (75) szerint Schornstein már * А Биофизика с. folyóirat szerkesztőbizottságának megtisztelő felkérésére írt közlemény magyarul. ** MEYERHOF (55) HARTMANN (37) hibás számítása alapján molekuláris átalakulással értelmezte a térfogatcsökkenést; HILL (4) Versfeldt nyomásváltozásra vonatkozó alaptalan ötletét újította fel. *** Jelen szerző betoldásai a szöveg eredeti értelmének megfelelően. 1 MTA Biol. Oszt. Közl. 17, (1974)