Schopenhauer, Arthur: A becsületről és a párbajról (Budapest, 1894)

járt ember szándékos cselekménye, vagy gondatlansága idézte elő, mert itt nem állunk szemben ellenállhatlan oly felsőbb erővel, mely ellen a védekezés lehetetlen, és ebből folyólag igyekezni fogunk e kártékony okot, mely hatását esetleg velünk is éreztethetné, megsemmisíteni; rendőrség és bíró után kiáltunk. Addig a veszélyeztetett társadalom nem nyugszik, míg jogérzetének a megtorlásban, és a jövőbeni biztonságának az igazságos büntetés útján elég nem létetett. Innen van az, hogy újság­olvasás közben a gyászro­vatnál inkább érdekelnek bennünket a rendőri hírek és a törvényszéki csarnok; míg a legexodemdásabb férfiak nekrológjait futólag olvassuk, addig a sensatiós bűnesete­ket, a tettes kézrekerítése iránti intézkedéseket, a fejlődő bűnper egyes szakait, végre a főtárgyalás menetét és a bíró ítéletét legnagyobb figyelemmel kísérjük. És ez jól van így, mert itt közérdekről van szó. A bűntettes nem­csak egy embert ölt, vagy egy családot pusztított el, ha­nem azon jogrendet is megtámadta, melyen az egész ci­vilizált társadalom nyugszik, mely nélkül az fenn nem áll­hat. Mihez képest senki sem lehet közönyös az eset iránt, sőt a gondolkozó fejek épen az egyes esetekben fogják látni a fennálló intézmények próbáját és ezek tökéletesítése iránti javaslataikat ily példákból elvont tapasztalatokra és elvekre alapítandják, hogy a bűnös minél biztosabban megkeríthető, minél sikeresebb és gyorsabb módon bün­tethető és ezzel a társadalom belbékéje minél inkább biz­tosítható legyen. Ez az érdeklődés azonban össze sem hasonlítható azon felháborodással, melyet egy szerencsétlen kimenetelű párbaj okoz. A társadalmat fenekestül felkavarja: beszéd tárgyát képezi az utczán és piaczon, tárgyaltatik a casi­­nókban és a malom alatt, indítványokban tör elő a tör­vényhatósági gyűléseken, a büntető törvénykönyvhöz szánt módosítványok és novellák alakjában keres kiengesztelő­­dést, vezér-, tárcza- és más czikkekben, röpiratokban lesz szellőztetve és a­mi a legjellemzőbb, nem tér nyugalomra a biró ítélete után sem, melylyel az ügy a törvényeknek megfelelően elintéztetett.

Next