Pajor Rudolf: Az igazság tükrén (Budapest, 1928)

Lássatok tisztán! Szomorúság, bánat, ezernyi szenvedés nehezedik a megkínzott életünkre, de azért mi türelmesen bandukolunk ezen a kálváriás életúton. Néha-néha fölsóhajtunk, talán sziszegünk is kissé a fogaink között, azután várjuk tovább a mindnyájunkat fölszabadító —­ csodát. Pedig csodák nincsenek máshol, mint a tudatlan em­berek képzeletében. Csak valóságok vannak. Ezek pedig a szegény emberek számára nagyon szomorú valóságok. Aki ezeket a valóságokat nem látja meg nyitott szemmel, szen­vedhet ítéletnapig, senki nem fog rajta segíteni. Márpedig vannak ebben az országban olyan emberek, akiknek nem érdekük, hogy a szegény ember ráeszméljen a valóságra... Rettenetesen nagy a mi kis országunkban a tudatlan­ság. Hiszen hivatalos kimutatás szerint a nyolcmillió lakos közül 1.284.300 ember nem tud írni-olvasni, ami azt jelenti, hogy Magyarországon minden hetedik ember analfabéta. Azt talán mondanom se kell, hogy ezek mindannyian­­a szegény emberek. Mert a gazdag embereknek ezer módjuk van iskoláztatni a gyermekeiket. Ámde azt se felejtsük el, hogy nálunk nemcsak azok a szegény emberek tudatlanok, akik valamely oknál fogva nem tanulták meg a betűvetés mesterségét. Azok se látják tisztán a világ folyását, azok se ismerik a szenvedéseik, a nyomorúságuk kutforrását, akik jártak ugyan iskolába, i* 3

Next