Szekfű Gyula: Három nemzedék egy hanyatló kor története (Budapest, 1922)

Az első kiadás előszava

AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVA. Midőn az 1917. esztendőben a »Magyar állam élet­rajza“ című munkámat német nyelven kiadtam, fel­szólítást kaptam a német kiadócégtől, hogy a mű második kötete gyanánt az 1848, illetőleg 67 utáni történetünket külön, részletesen írjam meg. Ezt a fel­szólítást azonban kénytelen voltam visszautasítani, azon okból, mivel én az akkor uralkodó liberális történetfelfogástól diametrálisan eltérő állásponton lévén, utóbb lefolyt liberális félszázadunkat másnak nem, csakis dekadencia szomorú korszakának rajzol­hattam volna. Ennek pedig akkor, midőn a létért harcoló nemzetnek elsősorban belső egységre és nyuga­lomra volt szüksége, értelme és jogosultsága semmi­képen nem lehetett, így én megelégedtem külön­véleményem vázlatos érintésével a munka befejező részében, valamint a magyar kiadás előszavában. Utóbbi évtizedeink társadalmi bajairól megjegyeztem, hogy a „kapitalisztikus korszak új hatóerői hirtelen betörve, rohanó munkájukkal a meglevőt sokkal inkább megtámadták, semmint ez állami szociális előre­látás mellett szükséges lett volna. Az új erők új képződményeket hoztak létre, melyek a lassú törté­neti fejlődéssel még nincsenek szerves kapcsolatban, így érthető, hogy a gazdaság és szellemi kultúra a 1*

Next