Új angol szocializmus. Tanulmányok és röpiratok az angol szocializmus köréből (Budapest, 1941)
I. BEVEZETŐ Új angol szocializmus Egy angol ellenforradalom „Európa tavaszán“,, 1848 elején Lord John Russel angol miniszterelnök meglehetősen kényes és kellemetlen feladat előtt állt. "A kontinensen ezidőtájt „a forradalom volt napirenden“ és irán mily biztos védelmet nyújtott a tenger Angliának idegen megszállások ellen, az eszmék könnyűszerrel keltek át a Csatornán. És a hirtelen nagy erővel fellépő ipari válság előkészítette a talajt a forradalmi eszmék befogadására. Az ipari központokból növekvő nyomorúságot jelentettek a szegényfelügyelők és növekvő nyugtalanságot a rendőrfelügyelőik. A mezőgazdasági kerületekben pedig a magas földbérek és alacsony napszámok miatt zúgolódott a lakosság. E tavaszon a tetszhalálba dermedt chartista mozgalom is feléledt és újra megkísérelte régi követelésének, a választójogi reformnak a kivívását. Többmillió aláírással kérvényt akartak az alsóházhoz benyújtani, és hogy a jól megszerkesztett indokolás „erkölcsi erejének“ nagyobb nyomatéka legyen, óriási tömegfelvonulás kíséretével akarták e kérvényt a nép — helyesebben a polgárság és az arisztokrácia — képviselőinek átadni. A Brit Felsége alattvalóinak ugyan elvitathatatlan joga volt, hogy a törvényhozáshoz többé-kevésbé indokolt kérvényeket nyújtsanak be és a fennálló szokások messzemenően tiszteletben tartották az angol polgárnak azt a jogát is, hogy a közutakon kisebb-nagyobb tömegekben felvonulhasson. (Egy későbbi angol társadalombíráló ugyan meglehetősen gúnyosan nyilatkozott az angol polgár jogairól: „Anglia lakosainak nincs joguk hazájuk földjén tartózkodniuk, hacsak erre Anglia tulajdonosai engedélyt nem adnak. Legfeljebb a körutakon sétálhatnak fel-le, de ezt is csak mértékkel, mert a rendőr csavargásért hamar felírja őket.“ A villamossággal telített légkörben azonban nem volt veszélytelen, ha többszázezres tömeg olyasvalamit kér az alsóháztól, amit az alsóház nem akar megadni. Mert abban whigek és toryk, „gyáros-lordok“ és „földesúr-lordok“ teljesen egységesek voltak, hogy a munkásságnak nem szabad megadni a választói jogot. Részint az 1832. évi Reform-bili, amely a polgárság törvényhozási képviseletét biztosította, megmutatta, hogy a politikai hatalom miképpen alakul át gazdasági hatalommá, részint az angol felső osztályok fejlett jogérzéke tiltakozott az ellen, hogy „az adók megszavazásában azok is részt vegyenek, akik ebben szegénységük folytán érdektelenek“. (E méltányossági érv természetesen nem akadályozta hirdetőit, hogy a legfontosabb közszükségleti cikkeket fogyasztóik megkérdezése nélkül megadóztassák. Sok egy kiváló .