Kállai Gyula: Munkásság, parasztság, polgárság (Budapest, 1942)
1. Falusi és városi munkások szövetkezése és a polgárság írta: Szakasits Árpád Élénk és érdekes vita folyik még mindig az ipari munkásság és parasztság szövetkezéséről. A vitát a falusi munkások körében is nem csekély érdeklődéssel kísérik. Hogyisne! Hiszen a szövetkezés az erők gyarapítását jelenti s a falvak szegény népe s semmit sem szeretne jobban, mint hogy megjavíthassa sorsát, életét s annyira már megérett a gondolkodásra,, hogy ne higgyen csodákban, hanem csakis a maga erejében. Elégsok tapasztalata van már erről. Hanem azért nem becsülik túl róluk szóló vitát. Örvendenek neki, mert azt gondolják, ez a vita is előbbre viszi ügyüket, de nyoma sincs közöttük annak a lázas-babonás hangulatnak, amely a városi munkások egyik-másik rétegét, vagy pláne a jóravalóbb értelmiségiek bizonyos csoportjait elfogja. Miért kísérik az ilyen vitát örvendve bár, de szenvedélytelen tárgyilagossággal ! Azért, mert a falusi munkások számára egészen egyszerűen nem probléma a városi munkásokkal való szövetkezés. Befejezett tény! Hogy napjainkban ennek a szövetkezésnek még nem nagyon látszanak a keretei, vagy ha igen, nem nagyon tágulnak, az nem rajtuk múlik! A falusi munkások számára a lehető legtermészetesebb adottság a városi munkássággal való kapcsolat. Hiszen a kisebbnagyobb községekben is az ipari munkások és a szegény parasztok nagyon jól megértik egymást. A sorsuk teljesen egy IV-nm, miért volna hát gondolkodásukban eltérés, vagy különbség. Úgyszólván egyetlen család fiai és leányai. Szó sincs róla! Az „iparos“, ahogyan a falusiak nevezik az ipari szakmunkásokat, bizonyos társadalmi emelkedést jelent a mezei napszámossal, a mezőgazdasági munkásokkal szemben, de a legrikább esetben jelent ez a foglalkozási különbség eltávolodást. Azután meg a falusi munkások egyre szélesebb rétegei kerülnek városokba, belőlük telik ki a gyárak népének jókora tömege, s ezek egy része néhány év elteltével újra visszakéri"! i* , 3