Elliott Roosevelt: Apám így látta (Budapest, 1947)

Eleanor Roosevelt előszava

ELŐSZÓ. Férjemet mindig érdekelte a történelem, úgy érezte, hogy a jelen eseményeit útmutatóul kell tekintenünk a jövőre. Tudom, azt szerette volna, ha mindenki megírja benyomásait és gondolatait abban a reményben, hogy érté­kes szolgálatot tesz a végső cél, a népek közti jobb egyet­értés elérésére s a béke megőrzését szolgáló célszerűbb eszközök kialakítására. Sok családi érzés volt benne, s amikor csak alkalom adódott, mindig iparkodott együtt lenni azzal a gyermeké­vel, akit éppen elérhetett. Arra mindig vigyázott, hogy ne zavarja őket munkájukban, s ha egyikük-másikuk úgy érezte, hogy amit apja kíván, az zavarná hivatása speciális vonalát, férjem mindig megengedte, hogy őszintén beszél­jen, s mindig a gyermek óhaja volt a végső és döntő tényező. Ez az egyik oka annak, hogy oly sokszor s rövid időközökben, keresztülvitte, hogy gyermekei, beleértve vejét s egyetlen leányunkat is, együtt legyenek vele, ha munkájuk vagy személyes ügyeik nem akadályozták őket. Annyira kívánta társaságukat, hogy legidősebb fiukat, Jamest, Washingtonba hozta titkárnak, noha tudtára adták, hogy Jamesszel szemben ez nem egészen tapintatos és helyes eljárás. Megmondták neki, hogy adódhatnak poli­tikai támadások és hogy James értékének megítélésében az apát elfogulttá teheti a puszta tény, hogy a fiáról van szó. Mindez valónak is bizonyult s Jamesnek végül is föl kellett adnia ezt a kapcsolatot. Mégis azt hiszem, hogy míg James Washingtonban tartózkodott, férjem valami elégedett biztonságot merített jelenlétéből és a közös tél .

Next