Elliott Roosevelt: Apám így látta (Budapest, 1947)
Eleanor Roosevelt előszava
munkából. Aki nem érezte az elnöki méltóság magányát, talán föl sem foghatja, mit jelent egy családtag közelléte. Famíliánkban mindig megvolt az a szokás, hogyha valamelyikünk útról tért haza, igyekezett már az első este együtt vacsorázni a többiekkel, hogy meghallgassa annak az időszaknak a benyomásait és eseményeit, amely alatt távol volt a családtól. Nagyon jól tudtuk, hogy mindnyájan olyan elfoglaltak vagyunk, hogy ha azonnal össze nem dugjuk a fejünket, az út eseményei hamarosan elhalványodnak, új feladatok és új események nyelik el őket s a múlt fonalát többé fel nem vehetjük. Mivel én egyik ilyen történelemformáló utazáson sem vettem részt — ilyenekről szól ez a könyv — csak olyan dolgokról írhatnék, amelyeket azokon a bizonyos első esti találkozásokon hallottam. Elliott azonban sok mindenben részt vett. Emlékszem, milyen izgatott volt, mikor az ilyen utakról visszatért, s most kétszeresen érdekes olvasnom ezeknek a nagyon fontos napoknak tüzetesebb beszámolóját. Sok olyan dolog van ebben a könyvben, amiről annak idején persze semmit sem tudtam, s amiben semmi részem sem volt, mégis feltétlenül hiszek ezeknek a feljegyzéseknek az értékében. S bárki feljegyzéseiben is, akinek alkalma volt közelről figyelni a háború menetét és azokat a terveket, amelyeken a békés világ jövendő szervezete alapszik. Persze mindenki a maga szemszögéből írja meg a dolgokat, amelyeket lát, hall és átél. Minden személyiség rajta hagyja a maga nyomát minden helyzeten, s ez az oka annak, hogy egyugyanazon tényről szóló beszámolók gyakran annyira különböznek egymástól. Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik saját fülükkel hallották az itt leírt beszélgetéseket, máskép értelmezték azokat, a maguk gondolkozásának és meggyőződéseinek megfelelően. Azok a feljegyzések, amelyeket a különböző egyéniségek vetettek papírra, fölbecsülhetetlenek. Ez a könyv egy megfigyelő közvetlen feljegyzéseit adja arról, ami a fontosabb konferenciákon történt, s a jövő történetíróinak némi anyagot szolgáltat abból, ami a történelem végső értékelésében döntő szerepet játszik. Eleanor Roosevelt: 4