Ricardo Dávid: A közgazdaság és adózás alapelvei (Budapest, 1940)
Előszó
k nem látták helyesen a földjáradék törvényeit és ezért, úgy vélem, sok fontos igazságot nem vettek észre; ezeket csak akkor lehet felfedezni, ha a földjáradék mibenléte teljesen tisztán áll előttünk. E hiány pótlására sokkal magasabbrendű képességekre lenne szükség, mint aminekkel az alábbi oldalak írója rendelkezik. De miután igen nagy ügyeimet fordított e tárgyra, — ama segítség után, amelyet a fentebb említett kitűnő írók könyveiből merített —, továbbá amaz értékes tapasztalatok birtokában, amelyeket az utóbbi néhány, eseményekben gazdag esztendő adott a mai nemzedéknek —, bízik benne, hogy nem fog túl merésznek ítéltetni, ha előadja véleményét a nyereség és munkabér törvényeiről, valamint az adók hatásairól. Ha a megállapításokat, amelyeket ő helyeseknek tart, csakugyan ilyeneknek fogják találni, más, nála tehetségesebb írók dolga lesz, hogy kifejtsék azok összes következményeit. A szerző, elfogadott vélemények ellen harcolva, szükségesnek találta, hogy részletesebben kitérjen Smith Ádám munkájának ama részeire, amelyektől, úgy vélte, oka van eltérni. De reméli, nem fogják őt meggyanúsítani, hogy mindazokkal együtt, akik elismerik a közgazdaság tudományának fontosságát, nem osztozik abban a tiszteletadásban, amelyet e híres író mélyen szántó munkája oly méltán kivált. Ugyanez a megjegyzés alkalmazandó Say kitűnő műveire is. A kontinens írói közül Say nemcsak az első volt, — vagy az elsők közé tartozott, —, aki helyesen értékelte és alkalmazta Smith tanait, és aki az összes többi kontinentális írónál többet tett, hogy e világos és üdvös rendszer elveit Európa nemzeteinek figyelmébe ajánlja, hanem sikerült tudományunkat logikusabb és követhetőbb rendszerbe is foglalnia és több eredeti szabatos és mély elemzéssel is gazdagította azt. A tisztelet azonban, amellyel a szerző e tudós munkái iránt viseltetik, nem tartotta őt vissza attól, hogy olyan szabadsággal, amilyet véleménye szerint a tudomány érdeke megkíván, foglalkozzék az „Economie ! Jelesül az első könyv XV. fejezete: „Des Debouches" néhány különösen fontos elvet tartalmaz, amelyet azt hiszem, először e kiváló író állapított meg.