Bernard Shaw: Anglia ellen és a cár ellen. Okos szó a háborúról (Budapest, 1915)
Bevezetés
t a háború következtében. Ami pedig azokat illeti, akik nem igen szoktak komolyabban gondolkozni, azokról egy pillanatig sem merném azt föltételezni, hogy az első pár hét folyamán rémületükben egytől-egyig elvesztették a fejüket. Hiszen nagyon jól tudom, hogy a brit polgárember nem hajlandó eltűrni kifogástalan bátorságának a kétségbevonását. A félelem gyarlóságához ugyanis csak tapasztalt katonáknak és külföldieknek van joguk. De bizonyos, hogy egy kicsit — hogy is mondjam csak? — meg voltak zavarodva. Érezték abban az ünnepélyes órában, hogy Anglia elveszett, ha csak egyetlen áruló is akad közöttük, aki kikottyantja az igazságot bármiről is a világon. Az én számomra veszedelmes volt az az idő. Én ugyanis nem egykönnyen fogom be a számat, s egyrészt a velem született drámai tehetség, másrészt pedig a darabkrói hivatásommal járó szokás meggátol abban, hogy egyoldalúan fogjam fel a dolgokat, még akkor is, mikor a dolgok sokoldalú felfogásának minden valószínűség szerint az volna a következménye, hogy azon frissiben meglincselnének. De amíg a Home Rule föl nem támad ez idő szerint való tetszhalottaiból, vissza fogom fojtani azt az ír tehetségemet, amelynél fogva Angliát olyanforma függetlenséggel szoktam bírálni, mintha külföldi ember volnék és talán bizonyos könnyed maliciózus hajlandósággal