Bernard Shaw: Anglia ellen és a cár ellen. Okos szó a háborúról (Budapest, 1915)

Bevezetés

t a háború következtében. Ami pedig azokat illeti, akik nem igen szoktak komolyabban gondolkozni, azokról egy pillanatig sem mer­ném azt föltételezni, hogy az első pár hét fo­lyamán rémületükben egytől-egyig elvesztették a fejüket. Hiszen nagyon jól tudom, hogy a brit polgárember nem hajlandó eltűrni kifo­gástalan bátorságának a kétségbevonását. A fé­lelem gyarlóságához ugyanis csak tapasztalt katonáknak és külföldieknek van joguk. De bizonyos, hogy egy kicsit — hogy is mond­jam csak? — meg voltak zavarodva. Érezték abban az ünnepélyes órában, hogy Anglia el­veszett, ha csak egyetlen áruló is akad közöt­tük, aki kikottyantja az igazságot bármiről is a világon. Az én számomra veszedelmes volt az az idő. Én ugyanis nem egykönnyen fogom be a számat, s egyrészt a velem született drámai tehetség, másrészt pedig a darabkrói hivatá­sommal járó szokás meggátol abban, hogy egyoldalúan fogjam fel a dolgokat, még akkor is, mikor a dolgok sokoldalú felfogásának minden valószínűség szerint az volna a követ­kezménye, hogy azon frissiben meglincselné­nek. De amíg a Home Rule föl nem támad ez idő szerint való tetszhalottaiból, vissza fogom foj­tani azt az ír tehetségemet, amelynél fogva Angliát olyanforma függetlenséggel szoktam bírálni, mintha külföldi ember volnék és talán bizonyos könnyed maliciózus hajlandósággal

Next