Sz. D. Szazónov: Végzetes évek. Emlékiratok (Budapest, 1928)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Azokat az eseményeket, amelyek 1914 júliusában robbantak ki Európa fölött és hatásukat többkevesebb erővel a többi világrészben is éreztették, ma még nem tehetjük egy történelemtudományi vizsgálódás tárgyává. Ez a hatalmas feladat túlmegy a tanuk s annál inkább a résztvevők erején. Megoldását tehát a jövő nemzedékekre kell rábíznunk, abban a reményben, hogy eltávolodásuk a kortól biztosítani fogja munkájuknak a tudományos kutatáshoz nélkülözhetetlen elfogulatlanságot s amellett teljesebb történelmi anyagot is bocsát rendelkezésükre a már fölhalmozott és most is jelentékeny mennyiségnél. A résztvevők és szemtanuk munkájának szükségképen szerényebb jellegűnek kell lennie, csak személyi adalékokkal járulhat hozzá azon eseményekre vonatkozó ismereteink tömegéhez, amelyek párjukat ritkítják az emberiség történetében, a középkor kora hajnalától egészen napjainkig. Ettől eltekintve, a meglévő történelmi anyag teljes összefoglalása, kellő megvilágítása és a belőle folyó következtetések levonása lehetetlen még azért is, mert a világháború, amely 1914-ben kezdődött, nem fejeződött be Németország és szövetségeseinek legyőzésével, 1918 októberében, hanem folyik még ma is, habár más alakban és más talajon. A versaillesi szerződés nem hozta