C. R.: A háborús nagyhatalmak. Szerbia és a szerbek (Budapest, 1915)
I. A szerb nép a török uralom alatt. A szerb néptörzs, amelyhez Szerbiajelenlegi lakosai, a horvátok, montenegróiak, bosnyákok, hercegonek, dalmátok és szlavónok, továbbá a bolgárok tartoznak, azt a területet, amelyen most a Duna mentén és a Balkán-félszigeten lakik, a hetedik századtól a kilencedik századig vette birtokába. A nagy népvándorlás idejében, amely az európai népek életére olyan hatalmas átalakulást gyakorolt, ez a néptörzs valószínűleg a Kárpátoktól délre fekvő lakóhelyéről egészen a régi bizánci birodalom — a hellén kultúra örököseinek a határáig vonult. Valószínű, hogy a bizánci császárok a saját céljaikra akarták felhasználni a jól hadakozó nomádokat, azonban nem tudták megakadályozni, hogy a szerbek egyre tovább nyomuljanak délre, egészen Macedóniáig, ahol a hellén népréteget szorongatták. Bár a betolakodottak a császár fenhatósága alatt állottak és a nyolcadik században a kereszténységet is felvették, a bizánci befolyás mégis csekély volt. Ezek a néptörzsek az első időkben nem jutottak el az állami szervezetig. Időszámításunk első évszázadaiban a germánokhoz hasonlóan, főleg állattenyésztéssel foglalkoztak és fél-nomád életmódot folytattak. Csak amikor a kilencedik évszázad második felében a bolgárok, egy finn néptörzs a Balkánra hatolt és a szlávokat elnyomta (miközben a hódítók nemsokára a legyőzöttek erkölcseit és nyelvét felvették), alakult meg a Balkán-félsziget keleti részén a bolgár állam. Ez a tizedik évszázadban a bizánciakra veszélyesnek látszott és rettenetes kegyetlenséggel vitt gyilkos háborúkra vezetett, amelyek váltakozó szerencsével folytak. A szerb törzsek — 3 —