Riehl Alajos: Bevezetés a jelenkor filozófiájába (Budapest, 1922)

Első előadás

ELSŐ Λ L Ö­А ‹ n­ . A filozófia lényege és fejlődése. — A filozófia az ókorban, ti talán a múlt század közepe táján azt a feladatot tűzte volna maga elé, hogy a nyilvánosság előtt filo­zófiáról szóljon, vállalkozásával bizonyára hajótörést szenvedett volna. Szava kortársainak leg­műveltebbjei között sem talált volna hallgatókra s azonfelül an­nak a gyanúnak tette volna ki magát, hogy természet­­tudományok korszakában valami alchimia-félét akar fölidézni. De akkoriban senki sem tűzött volna maga elé ilyen föladatot, nem is tehette volna. Ama kor tudo­mányának általánosan uralkodó meggyőződése szerint a filozófia túlélte magát. Kihalt életformának tetszett, mely a szellemi fejlődésnek egy előzetes korszaká­hoz tartozott s legföljebb mint puszta tanultság, mint a történeti emlékezés és kutatás ügye állott némi becsben. Akkor állíthatták azt is, hogy maga a filozófia tudománya nem egyéb, mint a filozófia története — oly állítás, mely megfelelt ugyan a filo­zófia akkori pillanatnyi helyzetének, de tőle magától voltakép megtagadta az életet és a jövőt. A megismerés és világszemlélet általános kérdé­seivel való foglalkozást nem vették többé teljesen tudo­mányos értékűnek, és az exakt kutatás, a filológia és a történet minden ágának vagy ágacskájának specialistája azt hitte, hogy kicsinyléssel tekinthet Platon és Kant tudományára. Hiába emelkedtek a természettudósok körében is egyes hangok, melyek óva intettek a filozó­fia összecserélésétől a metafizikai spekulációk akkori legifjabb rendszereivel és azt követelték, hogy a filozó­fia jogtalan igényeinek visszautasítása mellett félre ne ismerjék azokat, melyek jogosak. De állandóan félre­ismerték, magának a tudománynak nagy kárára. Ez, 5

Next