Parvus, Alexander: Állam, ipar, szocializmus (Budapest, 1924)
eleget tenni a megrendeléseknek. A kamatláb azonban, a nyersanyagok ára stb. olyan magasra szöktek, hogy a tőkés számvetés már nem jár eredménnyel. Mialatt az ipari föllendülés idején a tőkeértékesítés törvényei és a termelés társadalmi erői vívják a maguk harcát, amely harcok csak a tőkés magántulajdonnal együtt szüntethetők meg — azalatt a tőkésosztály háta mögött készül már a nagy összecsapás a tőkés termelés fejlődése és a tőkésárupiac fejlődése között. A fogyatékos termelés egy csapásra túltermeléssé alakul át. Amíg az ipar az imént még nem volt képes a rendeléseket teljesíteni, most a kelendőség hiánya miatt panaszkodik. Egyszerre minden a visszájára fordul: a kamatláb, az ár és a tőke kivonulnak az iparból. Ezt a jelenséget oly gyakran leírták, hogy már közismert. Hogy a konjunktúrában a túltermelés folytán beállott fordulat milyen hirtelen és váratlanul érte a tőkéseket, arra vonatkozóan a német kartell-tanácskozás jellemző bizonyítékokkal szolgál. A főtitkár például, hogy csak egy véleményt idézzünk a sok közül, a következőket adta elő: „Amidőn 1901-ben gazdasági viszonyaink hanyatló irányt vettek, sokan nem voltak tisztában, vájjon a visszafejlődéssel komolyan és tartósan kell-e számolni. Sőt — és itt joggal hivatkozhatom az itt jelenlévő urakra, akik velem együtt benne élnek a gyakorlati életben és akik, azt hiszem, megerősíthetik azt, hogy 1901 elején a legtöbben abban a reményben ringatták magukat, hogy az akkor i Az „Export“ című német közgazdasági folyóirat az 1908-as gazdasági válságról például a következőket írja: „A válság lényegében kétségkívül túltermelés következménye! Mindenki arra törekedett, hogy versenytársa teljesítőképességét túlszárnyalja. A termelőeszközöket fejlesztették és szaporították, ahol csak lehetett, javították, új termelési módszereket alkalmaztak, a munkafelosztást megsokszorozták, csak hogy többet termelhessenek. A versenytársak mindenike tudta, hogy a piac kedvező esélyei egyszer mégis csak okvetlenül véget érnek, de a kínálkozó előnyöket mindenik az utolsó pillanatig ki akarta használni. És a pillanatnyi helyzet konjunktúrájára való spekuláció más területeken is spekulációra vezetett. Hogy a helyzetet ki lehessen zsákmányolni, elő kellett teremteni a nyersanyagot, még ha akárhogy fölverték is ezáltal az árát! Ez volt az oka a hallatlanul fokozódott keresletnek, ami a nyersanyagtermelés és nyersanyagkereskedelem terén csakhamar kíméletlen túltermelésre, túlspekulációra és hosszra vezetett.“ t”