A Cipőgyártó, 1934 (5. évfolyam, 10. szám)

10. szám

4 _______________ " A CIPŐGYÁRTÓ Az emberiség ünnepe Irta : Frankl Lajos m. kir. kormánytan. A szeretet ünnepén elcsöndesült az élet zakatoló lármája. Szünetel a munka. Pihennek a gépek. A műhelyekben hangtalanul fekszik a kalapács és minden szerszám. A boltok kirakatait levont redőnyök borítják. Az irodaszobák is ünne­pélyesen csöndesek és nem írják a cikk és számtételeket. A tarto­zik és követel lapjai, mintha gon­dozatlanul hagyattak volna el a szeretet ünnepén. Ipar és kereskedelem a produk­tív életnek ez az ikertényezője alárendeli magát a legméltóságo­­sabb erőnek : a szeretetnek, amely­nek ünnepét áhítattal tartja meg. Az emberiség ezen ünnepnek magasztos tartalmával bárcsak táp­lálná a lelkét és az ige szerint megteremtené az egymással való közös szereteten alapuló testvéri viszonyt. Hiszen a béke és a szeretet, amelyek az embereket egymáshoz fűzik a gazdasági világrendben különösen kell, hogy érvényesül­jenek. Bizonyos hogy a társadalmi egyesülés alapját a gazdasági ér­dekek kielégülése szilárdítja meg -legelsősorban és éppen ezért min­denekelőtt vigyünk bensőséges, meleg szeretetet a gazdasági élet közösségébe. Ipari és kereskedelem­­egymásrautaltságában nélkülözhe­tetlen kapocs a megértést tápláló szeretet és áll ez az igazság épp úgy a gazdasági érdekvédelmi közéletekre is. Azok a mind gyakrabban felbur­­­jánzó személyeskedő­­harcok a gazdasági­ érdek­védelmi közületek­­ben a mindent leromboló irányza­tot szolgálják és a komoly építő­­szellemet állítják meg az alkotás­nak vagy a helyzetjavításnak útján. Törtetés és intrika mind ellen­tétese a szeretet fogalmának és­­lényegének. Demagógia és csíny­tevés nem a szeretetért vannak, hanem azokért akik a közösség ellenére az önző egyéni célok szol­gálatát kívánják. A szeretetnek ezen magasztos ünnepén szálljunk magunkba és találjuk meg egymást, mi emberek, és cselekedjük azt, ami Istennek a legtetszőbb : szeressük és becsül­jük egymást és nyújtsunk egymás­nak segítő kezet, hogy azután az élet zakatoló lármái között ne le­gyen könnyűztatott, hanem jóízű a verejtékkel megkeresett kenyér. Az út, amely elvezet odáig . . . A haszonnélküli munka esztelen­­ség. Ezt az esztelenséget követik el azok, akik az árrombolás trom­bitáján keresztül hirdetik az érté­kes áru komikus árát, ami kétség­telenül csábít a vásárlásra, de végül az árrombolót a pusztulás örvényébe vezeti. Ha az árrombolás szimptómáját keressük, úgy abban megtaláljuk az ön és közveszély őrületének diagnózisát. Tiszta dolog, hogy az életfenntartás alapköve a normális számvetés. Ez nemcsak az ipar és kereskedelem, hanem az egész gazdasági élet formájára vonatko­zik. Az árrombolás ellentétben áll az élni és élni hagyás elvével. Aki árat rombol az árt önma­gának, árt versenytársának is, ha ez még úgyis kalkulál. Csodák nincsenek. Nem csoda, ha valaki insolvens lesz. *Az insolvenciális eset indokolható,­­azonban az ár­rombolás esete az­ életfenntartási, körülményeket illetőleg nem indo­kolható. Úgy vagyunk az árrombolás virtusával szemben, mint a csár­dabeli legénnyel, aki majd meg­mutatja, hogy ki a legény a csár­dában, aki produkciójával végül vérében fetreng a csárda padló­zatán. Az árromboló mindig han­goskodó, mint aki hangadó akarna lenni, de mégis bekövetkezik a vég, amely a dicstelen mű­nek szomorú akkordjait szólaltatja meg Minthogy a szállóige szerint min­den út Rómába vezet," úgy ezt variálva — az árrombolás a rom­lásba vezet. A lúdtalp, mint népbeteg­ség és a cipész feladata fi­gyelemmel a betétre Lange ipari higiénikus szerint szociális vonatkozásban nincs még olyan betegség, amely annyi exis­­tenciát rombol szét, mint a lúdtalp. Minden figyelmes és szakavatott cipész napról napra tapasztalja a lábbajok aggasztó szaporodását, melyek minden alkalmazott eszköz ellenére gyakran nem javíthatók, még kevésbé gyógyíthatók. Orvosi megállapítás szerint az emberiségnek kb. 90 százalékára tehető a lábbetegek száma. A bokasülyedés mérvére és annak nemek és kor szerinti meg­osztására nézve nincs megbízható statisztika. Megbízhatónak vélt diagnózis gyakran azért volt hely­telen, mert a bokasülyedéses fáj­dalmakat gyakran a köszvénnyel és rheumával tévesztették össze Hoffa tanár az életkor szerint elő­forduló arányt következőképen állapította meg: 61—75 „ 0-3 .. Ebből kiviláglik, hogy a legtöbb bokasülyedés a 30 éves életkorig lép fel. A nemek részesedésének ará­nyára vonatkozólag dr. Sorge a „Zeitschrift für Schuhgesund­heits­ 0—1 évig 0-6% 2-5 „ 5—6% 6-10 „ 2-6% 11-15 „ 10-9% 16-20 „ 33-5% 21-25 „ 17—2% 31—35 „ 3—9% 36-40 „ 4-1% 41-45 „ 1-4 „ 46-50 „ 2-6 „ 51-55 „ 0-9 „ 56—60 ,, 1-8 „

Next