A Cipőgyártó, 1934 (5. évfolyam, 10. szám)
10. szám
4 _______________ " A CIPŐGYÁRTÓ Az emberiség ünnepe Irta : Frankl Lajos m. kir. kormánytan. A szeretet ünnepén elcsöndesült az élet zakatoló lármája. Szünetel a munka. Pihennek a gépek. A műhelyekben hangtalanul fekszik a kalapács és minden szerszám. A boltok kirakatait levont redőnyök borítják. Az irodaszobák is ünnepélyesen csöndesek és nem írják a cikk és számtételeket. A tartozik és követel lapjai, mintha gondozatlanul hagyattak volna el a szeretet ünnepén. Ipar és kereskedelem a produktív életnek ez az ikertényezője alárendeli magát a legméltóságosabb erőnek : a szeretetnek, amelynek ünnepét áhítattal tartja meg. Az emberiség ezen ünnepnek magasztos tartalmával bárcsak táplálná a lelkét és az ige szerint megteremtené az egymással való közös szereteten alapuló testvéri viszonyt. Hiszen a béke és a szeretet, amelyek az embereket egymáshoz fűzik a gazdasági világrendben különösen kell, hogy érvényesüljenek. Bizonyos hogy a társadalmi egyesülés alapját a gazdasági érdekek kielégülése szilárdítja meg -legelsősorban és éppen ezért mindenekelőtt vigyünk bensőséges, meleg szeretetet a gazdasági élet közösségébe. Ipari és kereskedelemegymásrautaltságában nélkülözhetetlen kapocs a megértést tápláló szeretet és áll ez az igazság épp úgy a gazdasági érdekvédelmi közéletekre is. Azok a mind gyakrabban felburjánzó személyeskedőharcok a gazdasági érdekvédelmi közületekben a mindent leromboló irányzatot szolgálják és a komoly építőszellemet állítják meg az alkotásnak vagy a helyzetjavításnak útján. Törtetés és intrika mind ellentétese a szeretet fogalmának éslényegének. Demagógia és csínytevés nem a szeretetért vannak, hanem azokért akik a közösség ellenére az önző egyéni célok szolgálatát kívánják. A szeretetnek ezen magasztos ünnepén szálljunk magunkba és találjuk meg egymást, mi emberek, és cselekedjük azt, ami Istennek a legtetszőbb : szeressük és becsüljük egymást és nyújtsunk egymásnak segítő kezet, hogy azután az élet zakatoló lármái között ne legyen könnyűztatott, hanem jóízű a verejtékkel megkeresett kenyér. Az út, amely elvezet odáig . . . A haszonnélküli munka esztelenség. Ezt az esztelenséget követik el azok, akik az árrombolás trombitáján keresztül hirdetik az értékes áru komikus árát, ami kétségtelenül csábít a vásárlásra, de végül az árrombolót a pusztulás örvényébe vezeti. Ha az árrombolás szimptómáját keressük, úgy abban megtaláljuk az ön és közveszély őrületének diagnózisát. Tiszta dolog, hogy az életfenntartás alapköve a normális számvetés. Ez nemcsak az ipar és kereskedelem, hanem az egész gazdasági élet formájára vonatkozik. Az árrombolás ellentétben áll az élni és élni hagyás elvével. Aki árat rombol az árt önmagának, árt versenytársának is, ha ez még úgyis kalkulál. Csodák nincsenek. Nem csoda, ha valaki insolvens lesz. *Az insolvenciális eset indokolható,azonban az árrombolás esete az életfenntartási, körülményeket illetőleg nem indokolható. Úgy vagyunk az árrombolás virtusával szemben, mint a csárdabeli legénnyel, aki majd megmutatja, hogy ki a legény a csárdában, aki produkciójával végül vérében fetreng a csárda padlózatán. Az árromboló mindig hangoskodó, mint aki hangadó akarna lenni, de mégis bekövetkezik a vég, amely a dicstelen műnek szomorú akkordjait szólaltatja meg Minthogy a szállóige szerint minden út Rómába vezet," úgy ezt variálva — az árrombolás a romlásba vezet. A lúdtalp, mint népbetegség és a cipész feladata figyelemmel a betétre Lange ipari higiénikus szerint szociális vonatkozásban nincs még olyan betegség, amely annyi existenciát rombol szét, mint a lúdtalp. Minden figyelmes és szakavatott cipész napról napra tapasztalja a lábbajok aggasztó szaporodását, melyek minden alkalmazott eszköz ellenére gyakran nem javíthatók, még kevésbé gyógyíthatók. Orvosi megállapítás szerint az emberiségnek kb. 90 százalékára tehető a lábbetegek száma. A bokasülyedés mérvére és annak nemek és kor szerinti megosztására nézve nincs megbízható statisztika. Megbízhatónak vélt diagnózis gyakran azért volt helytelen, mert a bokasülyedéses fájdalmakat gyakran a köszvénnyel és rheumával tévesztették össze Hoffa tanár az életkor szerint előforduló arányt következőképen állapította meg: 61—75 „ 0-3 .. Ebből kiviláglik, hogy a legtöbb bokasülyedés a 30 éves életkorig lép fel. A nemek részesedésének arányára vonatkozólag dr. Sorge a „Zeitschrift für Schuhgesundheits 0—1 évig 0-6% 2-5 „ 5—6% 6-10 „ 2-6% 11-15 „ 10-9% 16-20 „ 33-5% 21-25 „ 17—2% 31—35 „ 3—9% 36-40 „ 4-1% 41-45 „ 1-4 „ 46-50 „ 2-6 „ 51-55 „ 0-9 „ 56—60 ,, 1-8 „