Az Aero, 1914 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1914-01-25 / 1-2. szám

9 AERO ellenére sem tudtunk valóra váltani. Nem tudtuk pedig először is a tervbe vett nemzeti mozgalmat általánossá tenni. Mindjárt meg is mondhatjuk ennek rajtunk kívül székelő okát. Az országot az elmúlt évben olyan sú­lyos csapások érték, a­melyek anyagilag meg­rendítették. Addig, a­míg ebből a gazdasági válságból ki nem gázol, a propaganda nem is általánosítható, mert most csak sikertele­nül elposványosodna, később és jobb viszo­nyok között pedig még mindig megteremheti kívánt gyümölcseit. A második dolog, a­mivel többen — külö­nösen pedig aviatikusaink — nincsenek meg­elégedve, az, hogy bár jutott számukra segítség, de szerintük nem volt elegendő ahhoz, hogy a múlthoz képest jelentékenyebb haladást tanúsíthassanak s ennek tulajdo­nítják azt is, hogy a tartott versenyeken elért sporteredményeik nem ütik meg a vá­rakozás mértékét. Ez sem rajtunk múlott. Elvégre is a nagyközönség bizalmát előbb meg kell nyernünk. Csak ezután számítha­tunk arra, hogy úgy mint a külföldön, nálunk is fognak nagyobb díjakat kitűzni. A kormány egyelőre megtett annyit, a­mennyi módjában A másfél napig tartó utazás alatt, amíg el nem értük a csodametropolist, Párist, szinte törpének érezve magamat zsugorodtam össze a gyorsvonat fülkéjében és félre kerültem minden aviatikát érintő diskurzust, két velem utazó, testvéri szeretettel ragaszkodó, baj- és kartársammal, Zsélyivel és Horváth­ tal. Hogy is ne, hisz elgondoltam, hogy meny­nyire nem lehet szavam akkor, a­midőn rövidesen szembe találom magamat a minden anyagi áldozatot meghozó franczia aviatika elért nagyszerű eredményeivel. Látni fogom a világsajtót bejárt automatikus stabilizáto­­rokat, aeroplánokat, a­melyek gyorsaság dol­gában nem adják alább a sebességet 200 kilométernél ; a hátán, orrán, farkán, oldalán repülő Blériot-gépeket stb. Másnap reggel a fent leírt kedélyhangulat­­ban áhítattal léptem a «Grande Palais» óriási állatt s a mennyit cselekedni jelen viszonyok között jónak tartott. A hatóságok még maguk sem voltak tisztában azzal, hogy miként és mily irányban és mértékben karolják fel az aviatikát. Tapogatódzásra pedig ők sem akar­nak végeláthatatlan áldozatot fordítani s éppen ezért a jövő egyik fő feladata az lesz, hogy a Szövetség karöltve a különböző ténye­zőkkel, együttesen állapítsa meg a követendő lépéseket. A közel jövőben­­— még pedig mennél hamarább — végleges programmat kell ki­dolgozni, ennek minden pontját szigorúan be kell tartani s ettől bárminő körülmények között sem lesz szabad eltérni. Számoljunk az elérhető lehetőségekkel és küszöböljük ki a túlságos optimizmus szülte ábrándokat. Talán a napokban adhatunk már direktí­vákat s vethetünk egy pillantást a jövő titok­zatos fátyola mögé. Egyelőre azonban csak egy kívánsággal zárjuk sorainkat, hogy jó eredménynyel zárjuk le ez évi mérlegünket is, úgy mint az elmúlt évit, a­mely mind­nyájunk szívét örömmel, büszkeséggel, de főként újabb erőt adó bizalommal tölt­heti el­ csarnokába. Sohasem éreztem magamat oly kicsinynek és szegénynek, mint ebben a pillanatban. De a­mint hamarjában végig­tekintettem a csoportokba osztott gépeken, szinte kellemetlen csalódásfélét éreztem. Csupa régen ismert géptypusok, a maguk használatlan, tiszta, új formájában ! Ekkor kérdeztem önmagamtól először, hogy hol van hát a frankok millióit felemésztő franczia aviatika nagyszerűsége? Magában a kiállítás levegőjében valami nyomott, szomorú hangulat uralkodik. A néhány érdekelt bennszülöttön kívül sehol sem láttam érdeklődő arczokat, a figyelmesen csodálkozó laikus közönséget. Kongó üresség, szinte bántó ünnepélyes csönd, a­melyben ha felverődik egy hang, hát ijed­ten kapja fel az ember a fejét, hogy ki is a csöndháborító. Egészen délig ilyen volt a kiállítás képe­s A FRANCZIA AÉRO-KIÁLLÍTÁS ÁTTEKINTÉSE. (SVACHULAY SÁNDOR tanulmányúti jelentése.)

Next