Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1922-01-15 / 1. szám
2 Dr. Gerenday György f. Sötét, vésztjósló fellegek jelentkeztek az elmúlt esztendő végén a magyar repülés felett. Az ententehatalmak pusztító munkája közepette, — amely vad hullámok gyanánt támadt aviatikának kicsiny sajkája ellen, — emberfeletti nehéz munka folyt. Ezekben a válságos időkben megrendítő csapás ért bennünket. Szövetségünk elnökét éppen akkor, amikor az ő kipróbált munkájára legnagyobb szükségünk lett volna, elragadta a kérlelhetetlen halál. Működése a hazai légjárás érdekében messze időkre nyúlik vissza. Már 1909-ben ott látjuk a Magyar Aéro-Club alapításánál, amelynek létrehozásában nem kis érdeme volt. Mint ízig-vérig a sport embereaz ő hozzáértő lelkes közreműködésével zajlik le az 1910. évi budapesti nemzetközi repülőverseny, amikor is a sportbizottság alelnöki tisztségét viselte. Nagyrészt neki köszönhető, hogy e nagyszabású és erőnket felülmúló vállalkozás sport szempontjából eredményesen és kifogástalanul ért végett. A Magyar Aéro-Szövetség megalakulásakor ennek alelnöke, lesz, majd a háború beálltával éveken mint elnökhelyettes folytatja működését. Abban az időben kapja kézhez a Magyar Aéro-Szövetség irányítását, amikor a háború folytán a Szövetség tétlenségre, sőt majdnem a megsemmisülésre van kárhoztatva. Minden törekvése a már-már széthulló Szövetség összetartása és annak a végpusztulástól való megóvása volt. Az ő következetes kitartó munkájának köszönhettük, hogy a csüggedő és megfogyatkozott tagok egy jobb jövő reményében együtt maradtak. Emellett azonban mindent elkövetett, hogy éppen az ország érdekében a magyar aviatikának új alapjait megvetve s az Egyesületet eddigi függő helyzetével ellentétben bizonyos fokig önállósítsa, és hogy a hadvezetőségnek is segítségére legyen. A Szövetség pilótaiskolája, majd az Önkéntes Géprepülő Testület megvalósítása azonban a cs. és kir. közös hadvezetőség makacs ellenzése folytán nem valósulhatott meg. A hadi repülőgépkiállítás sikere után az állami pilótaiskola létesítése, majd a légiközlekedés megindítása érdekében folytat tevékenységet. Kitartását és munkakedvét balsikerek és akadályok sem csökkentik még akkor sem, amikor az 1918. évben meginduló légi postajáratot az akkori hadvezetőség valósággal diszkreditálja. Átirattal fordul az akkori kormányhoz és felemeli a Szövetség tiltakozó szavát. » Az ország legszomorúbb korszakában, a forradalmak idején gróf Zichy Béla Rezsőnek mint elnöknek végleges visszavonulása után súlyos felelősség gyanánt nehezedik vállaira a Szövetség elnöksége. Tapasztalt bölcsességének, előrelátó óvatosságának volt köszönhető, hogy a minden irányból meginduló destruktív áramlatok közepette a Szövetség csorbíthatatlan jó hírnevét, becsületes hazafias szándékait, érintetlenül sikerült megőriznie. Megértő szívvel fordul a hazatérő pilótákhoz, de midőn látta a mindinkább erősödő forradalmi hangulatot, inkább elősegítette, hogy külön szervezetben tömörüljenek, semhogy a Szövetség fennállását veszélyeztessék. A diktatúra bukása után régi munkakedvvel siet az aviatika újjáteremtésének munkájában részt venni. Az egymást követő hosszas tárgyalások, ülések elnöki székében, valamint a kormánykörök fogadó termeiben kifogyhatatlan szorgalommal viszi az ügyeket lépésről-lépésre előre. Napsugár mutatkozik a magyar aviatika egén. 1920 november 7-ikén magyar gépmadarak repkednek a levegőben, magyar motoroktól zúg a levegő és a kiváló teljesítmények a hazai légjárás ünnepévé avatják e napot. Büszkeség gyűl ki az arcokon, remény kél a lelkekben, mikor megindul a magyar légi posta és munkában vannak a magyar repülők. A sok elvégzendő munka azonban nem hagyja pihenni. Fő törekvése a jövő megalapozása volt. A tanulóifjúsághoz szól. Figyelmüket felhívja az aviatikára, a légjárás fontosságára, munkára serkenti őket. A pilóta-tanfolyam hallgatóinak pedig, hogy legyenek hű hozzáértő szorgalmas harcosai a levegőnek. A kegyetlen sors folytán élete végén még meg kellett érnie, hogy azt, amiért annyit fáradt és dolgozott , vandál kezek porrá zúzzák. Összetört gépmadaraink, motorjaink mindannyi magyar áldozat, magyar munka eredményei, ismét semmivé lettek. E keserű megpróbáltatások közepette betegen, de a jövőbe vetett rendíthetetlen hittel dolgozik. December hónapban azonban elhatalmasodik felette a gyilkos kór, az év utolsó napján búcsúzik és fájdalomtól megtört ajkán már csak suttogva küldi legutolsó üzenetét: «Mondja meg az Aéro-Szövetség tagjainak, legyenek boldogok mindannyian.» Ez év második napján önfeláldozóan munkás élet után melyből egy évtizedet szentelt a magyar aviatika előmozdítására, befejezte nemes életét. Feleky Miklós, 22. 1.1. a Magy. Aero-Szövetség főtitkára. AERO 1. sz.